Több családot is kilakoltatott a MÁV az arab befektetők kedvéért Rákosrendezőről

Rákosrendező sorsa a magyar állam állatorvosi lova: romokban álló állomásépület, gigantikus szemétlerakó Budapest szívében, a teljes elhanyagoltság állapota egészen addig, amíg fel nem sejlik egy hatalmas ingatlanpanama lehetősége, mert onnantól a magyar állam működésbe lendül: kilakoltatja a terület szélén évtizedek óta törvényesen lakó, környezetüket rendben tartó, számláikat fizető embereket.

A rákosrendezői pályaudvaron egy olyan szinten elhanyagolt állomásépület van, mintha nem is Magyarország egyik legforgalmasabb vasútvonalának lenne az egyik megállója, hanem egy évtizedek óta felhagyott szárnyvonalé, ahol már a síneket is ellopták.

Rákosrendező egy hatalmas, nagyobb részt beépítetlen terület Budapest szívében, amely elképesztő piaci értéket képviselhet bármely ingatlanbefektető szemében. Hiszen a nagyobb részét a MÁV is csak szemétlerakónak használja, mert a vasútüzemnek nincs már szüksége ekkora földdarabra. Ez az „aranytartalék” ugyanakkor évtizedek óta pusztul.

Mintha csak arra várnának, hogy 20 fillérért dobják oda valakinek, aki irtózatosan nagyot kaszálhat az üzleten.

Rákosrendező olyan, mint a magyar egészségügy: a legalapvetőbb szolgáltatások nem működnek, funkcióját alig látja el, az épületek összedőlnek, a vécét csak a legbátrabbak merik használni, és ők is csak akkor, ha már nagyon kell. Az indok mindig ugyanaz: nincs rá pénz. Az elképesztő ingatlanvagyonra ugyanakkor sokan fenik a fogukat, ezért időnként megjelenik a „megoldás” a privatizáció képében.

Ne legyenek illúzióink, ilyenkor pontosan ugyanaz történik, mint az OPNI épületével vagy bármely tetszőleges műemlékkel: a vásárlót semennyire nem érdekli a funkció, attól leginkább szabadulna, azaz az eladás valójában visszalépést jelent, a közvagyont oly módon herdálják el, hogy az emberek semmit nem látnak belőle, inkább rosszabb helyzetbe kerülnek.

Térkép e táj

Rákosrendező egy – az ingatlanügylet szempontjából értéktelen, azt különösebben nem is zavaró – része több egykori MÁV-alkalmazottnak és rokonaiknak nyújtott egykor otthont. Miközben a MÁV még az illegálisan lerakott szemét rendszeres eltakarítását is ellógta, abban a pillanatban felettébb szorgalmassá vált, hogy felröppent a hír: arab befektetők építhetnek felhőkarcolókat, új városnegyedet a területre.

Történt ugyanis, hogy alig kelt szárnyra az eladás tervének híre, máris elkezdték zaklatni azt a néhány családot, akik a Tatai úti MÁV-telepen laktak. Volt, akinek egész nap csörgött a telefonja, amíg be nem adta a derekát. Pedig az a néhány ház minden további nélkül kihagyható lett volna az eladásra szánt területből, csak közelebb kellett volna hajolni a térképhez. Vagy kimenni a helyszínre.

Rákosrendező Zugló szélén található. A csöppnyi Tatai úti MÁV-telep pedig még annak is a legszélén. Annyira kiesik a kerületből, hogy érdemesebb lenne Angyalföldhöz sorolni. És nem egyszerűen a legszéle az eladásra szánt rákosrendezői MÁV-területnek, de gyakorlatilag nem is tartozik szervesen hozzá. Elvágja annak többi részétől több vágány, egy töltés gerincén hosszan elnyúló MÁV típuskerítés és egy távhővezeték. Mindössze két sornyi apró, földszintes ház, apró hátsó kerttel, félreeső helyen. Sem a területét, sem a piaci értékét nem csökkentette volna érdemben az eladásra szánt teleknek, ha békén hagyják a lakókat, és egy picivel arrébb húzzák meg a határt.

A MÁV jogászai és ügyintézői annyi munkaórát fektettek a környezetüket rendben tartó, lakbért rendesen fizető emberek kilakoltatásába, amely forintra átszámolva alighanem többszörösen meghaladta azt az összeget, amelyből rendbe lehetett volna tenni a vasútállomás minden képzeletet felülmúlóan borzasztó vécéjét. Mintha a hétköznapi emberek, legyenek utasok vagy lakók, nem érnének annyit, mint egy utasítás a minisztériumból, amely az ingatlanbefektetők – még csak nem is valós, mindössze vélt – érdekeit szolgálja.

A MÁV nem csak ezt a néhány lakást nem vette ki a pályázatra kiírt telekből, de a Budapesti Közművek hőközpontja alatti területet sem. Ennek köszönhető, hogy a fővárosnak elővásárlási joga maradt Rákosrendezőre. Az arab befektető végül kifarolt az üzletből, de a lakókat – egy család kivételével – már elüldözték otthonaikból.

Szöveg: Tálos Lőrinc – Fotó és videó: Pápai Gergely