Az MZP-áttörés és a pártok, avagy kinek kell elrántania végül a kormányt

Mint köztudott, Márki-Zay Péter egyértelmű fölénnyel nyerte az ellenzéki előválasztást, és ezzel ő lett az együttműködő ellenzéki pártok közös miniszterelnök-jelöltje. A miniszterelnök-jelöltnek azonban ettől még nem lettek pártjai. A hódmezővásárhelyi polgármester kívülről, az ellenzék megújításának ígéretével érkezett a hatpárti összefogásba, kampánya során nem félt konfliktusokat vállalni, amelyek győzelme után sem csitultak el. Márki-Zay bejelentette igényét saját frakcióra, míg Gyurcsány Ferenc fenyegetésként is fölfogható videóüzenettel rukkolt elő. A kakaskodásnak a pozícióharcon túlmutató jelentősége van, a kérdés ugyanis az, hogy Márki-Zay meg tudja-e őrizni a kívülálló jellegét, ami több szempontból is előnyt jelenthet neki, vagy a hagyományos ellenzéki elit tudja majd érvényesíteni az akaratát. Közben rendeztek egy érdektelenségbe fulladó összellenzéki október 23-i megemlékezést, amely szintén nem tanulság nélküli. Áll-e Márki-Zay mögött elitellenes forradalom? Veszélyben vannak-e az ellenzék bevett pártjai? Az Átlátszó megpróbált az adatok mögé nézni.  

Márki-Zay Péter sokakat meglepve, több mint 370 ezer szavazatot szerezve megnyerte az ellenzéki miniszterelnök-jelölti választást. Ellenfele, Dobrev Klára közel 285 ezer szavazatot kapott. Ez 56,7-43,3 százalékos arányú Márki-Zay győzelmet jelent. A kérdés: megállapítható, hogy kik voksoltak az egyik, illetve másik jelöltre, és ha igen, úgy a szavazók honnan érkeztek?

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Bevonulók kérték

A helyzet azért is izgalmas, mert az előválasztás első fordulójához képest jelentős átrendeződés történt. Nőtt a szavazók száma, a korábbi 620 ezer helyett már több mint 655 ezren vettek részt az előválasztáson a második fordulóban. Az első fordulót megnyerő Dobrev – 8,5 százalékpontot javítva az eredményén – 70 ezres szavazatbővüléssel zárt, azaz szavazóinak közel negyede lehetett olyan, aki az első fordulóban nem őt támogatta. Amennyiben voltak olyanok, akik az első fordulóban Dobrevre szavaztak, de a másodikban nem mentek el, akkor ez az arány valamivel magasabb.

A DK támogatóinak bővülése azonban eltörpül Márki-Zay szavazatgyarapodása mellett. A vásárhelyi elöljáró – több mint 36 százalékpontot javítva – 245 ezernél is több új szavazót sorakoztatott föl maga mögött. Szavazóinak tehát legalább kétharmada olyan, aki első körben nem rá voksolt, és ugyanaz igaz rá is, mint ellenfelére, ha voltak olyanok támogatói között, akik nem mentek el a második fordulóban, akkor ez a szám még magasabb.

A képet tovább bonyolítja, hogy az Országos Előválasztási Bizottság tájékoztatása szerint 220 ezren szavaztak olyanok a második fordulóban, akik nem mentek el az elsőben. Azt kell tehát megpróbálni föltárni, hogy kik maradtak otthon, és kik érkeztek a helyükre?

Őszinte részvétel

Talán közelebb jutunk a megfejtéshez, ha a szavazók területi megoszlását nézzük meg. (Ábránkon ez a részvételi arányra kattintva látható legjobban). Azt látjuk, hogy a részvétel valamennyi helyen nőtt valamelyest a Dobrev-bástya Komáromban, illetve a Dobrev-fölényt hozó, de Jakab Péternek is erős Somogyban, Fejérben, Bács-Kiskunban, Békésben, Borsodban, Hevesben, Jász-Nagykun-Szolnokban és Szabolcsban csökkent valamivel a részvétel úgy, hogy mindkét jelölt mindegyik helyen növelte szavazói számát, azaz a részvételcsökkenést nem az ő szavazóik között kell elsősorban keresni. Egy helyen ugyanakkor komolyan nőtt a részvétel az első fordulóhoz képest, mégpedig Budapesten, ahol közel 30 ezerrel voksoltak többen. Ezt a jelenséget vessük majd egybe a kieső miniszterelnök-jelöltek első fordulós eredményeivel, előtte azonban tegyünk egy kitérőt.

Azt írtuk, hogy a visszaeső részvételű helyeken nem elsősorban a két állva maradt miniszterelnök-jelöltnél kell keresni a csökkenés okát. Nem elsősorban, de náluk is. Erre abból a vizsgálatból következtethetünk, ha megnézzük az első fordulós részvétel alakulását és ugyanezt a képet a 2018-as országgyűlési választáshoz képest. Azaz hol volt magasabb és hol alacsonyabb a részvétel, és mekkora arányban vettek részt az előválasztáson a 2018-as ellenzéki szavazók? Nem találunk összefüggést a választókerületek jellege (tehát hogy fideszes, ellenzéki vagy csatatérkörzetről van-e szó), sem aközött, hogy melyik körzetben melyik pártnak, miniszterelnök-jelöltnek nagyobb a támogatói köre.

Egy szinte magától kirajzolódó, amúgy nagyon is logikus jelenséget vehetünk észre: ott volt nagy részvétel, ahol komoly küzdelem alakult ki az egyéni jelöltek között. Nézzük meg, hogy Nyugat-Magyarországból szinte kiemelkedik Vas 1-es körzet. Szombathelyen hihetetlen energiát és pénzt fordított az előválasztási hadjáratra Czeglédy Csaba és Ungár Péter. Alappal föltételezhetjük, hogy az egyéni versengés kiesésével valamennyi miniszterelnök-jelölt támogatói közül eltűntek azok, akik egyik vagy másik egyéni jelölt kedvéért, illetve mozgósító erejének köszönhetően vettek részt az első fordulóban.

És hová álltak a karácsonyisták?

Visszatérve arra a kérdésre, hogy kik jelentek meg új szavazóként a második fordulóban, és hogy kik maradtak otthon, a következőket állapíthatjuk meg: a miniszterelnök-jelöltekre leadott szavazatok 46 ezerrel nőttek a második fordulóra. Az OEVB tájékoztatása alapján lett 220 ezer új szavazó. Karácsony Gergelyre, Jakab Péterre és Fekete Győr Andrásra az első fordulóban összesen közel 278 ezren szavaztak. Amennyiben a 220 ezer új választóhoz hozzáadjuk a 46 ezres bővülést, és azt feltételezzük, hogy az egyéni jelölti mozgósítás elmaradása és egyéb okok miatt csak minimális azok száma, akik az első fordulóban Dobrev Klárára vagy Márki-Zay Péterre szavaztak, de a másodikban nem, akkor nagyjából meg is lennénk, ha azt feltételezzük, hogy a kieső jelöltek szavazói közül senki nem ment el a második körben. Azonban ez nyilván nem állja meg a helyét.

Nem teljesen világos, hogy például Fekete-Győr András 21 ezer szavazója miért ne ment volna el nagyobb részben a Momentum által támogatott Márki-Zay Péterre szavazni. Ahogy nyilván voltak a második fordulóban „karácsonyisták” és „jakabisták” is. Tehát Dobrev Klára és/vagy Márki-Zay Péter első fordulós szavazóiból a minimálisnál nagyobb mértékben kellett otthon maradniuk. Ám hogy mennyivel, ahhoz nem jutottunk közelebb, térjünk inkább vissza a szavazatok területi eloszlására, és nézzük a fővárost. Budapesten Márki-Zay Péter 145 ezer szavazatot kapott, azaz 105 ezerrel nőtt a rá szavazók száma. A városban 37 ezerrel lett több szavazó és Márki-Zay támogató, az első fordulóban itt győztes Karácsony Gergely 70 ezer szavazatot kapott, tehát ha ezeket összeadjuk, akkor megint csak mondhatnánk, hogy meg is van a szavazatbővülés.

Csakhogy amikor országosan néztük azt, hogy kinek a helyére érkezett a 220 ezer új szavazó, akkor azt vetettük föl hipotézisként, hogy a kieső jelöltek szavazói egyáltalán nem mentek el a második fordulóra, hogy ne kelljen feltételeznünk, hogy a két versenyben maradt jelölt első körös hívei közül nagyobb számban maradtak otthon. Budapest esetében viszont éppen azt mondtuk, hogy első blikkre az lenne a logikus, hogy a fővárosi Karácsony-támogatók MZP-re szavaztak, és melléjük jön a szavazatbővülés. A két feltételezés egyszerre nem lehet igaz, hiszen a „karácsonyisták” nem tudnak egyszerre elmenni és otthon maradni, és akkor még a két kisebb jelölt fővárosi szavazóit nem is vizsgáltuk. Ráadásul tudjuk azt is, hogy a második fordulóban a szavazatok több mint harmada érkezett Budapestről, és ha az arány hasonló az új szavazók között is, akkor ez nem 37, hanem legalább 70 ezer új fővárosi szavazót feltételez. Vagyis a Dobrev-Márki-Zay továbbjutók közül legalább az egyiknél komolyabb mértékben nőtt az első fordulóban rájuk szavazók, de azután a másodikban otthon maradók száma, és Karácsony Gergelyt támogatók háromfelé szóródtak: MZP-szavazókra, Dobrev-szavazókra és otthon maradókra. A kérdés, hogy ez milyen arányban történt.

Nézzük Budapestet Dobrev oldaláról. A DK jelöltje szinte kereken 80 ezer szavazatot kapott, 24 ezerrel többet, mint az első fordulóban. Amennyiben eljátszunk a gondolattal, hogy nem hiányzott egyetlen első fordulós szavazója sem, és a fővárosi első fordulós Jakab- és Fekete-Győr-támogatók összesen mind a 18 575-en rá szavaztak, akkor még mindig van majdnem hatezer szavazatnyi többlet, amelynek máshonnan kellett érkeznie. Ám Fekete-Győr nyolcezer budapesti szavazóját aligha Dobrevnél kell keresni, és föltehetően a jakabisták sem álltak tömbként az EP-képviselő mögé, maradhattak otthon, és voksolhattak a jobboldali Márki-Zayra is, tehát annak résnek, amelyet máshonnan érkezett szavazatokkal pótolni kellett, még nagyobbnak kellett lennie, mint ötezer voks. Továbbá változatlanul arra vagyunk kíváncsiak, hogy a beérkező új szavazók kinél landoltak, hogy melyik versenyben maradt jelölt első fordulós tábora csökkent. Budapesten 11 egyéni DK-s jelölt volt, az ő személyes mozgosítóképességük eltűnésével logikusnak tűnik, hogy megcsappan a DK miniszterelnök-jelöltjének törzsközönsége is. Tehát a dilemma az, hogy Márki-Zay erősödése mögött a többi jelölt szavazóinak felsorakozása áll, és ebben az esetben Dobrevnél jelentkezik számtalan új szavazó, például a sejtetések szerint sok fideszes, vagy Dobrev szavazóinak csökkenését Karácsonytól és Jakabtól érkezők pótolták, illetve az összszavazat-növekedés is javarészt tőlük származik.

Budapest annyiban speciális, hogy ez volt Karácsony Gergely hátországa, itt szavaztak rá a legtöbben, és meg is nyerte az első fordulót. Hogy tisztábban lássunk, vessünk egy pillantást olyan helyre, ahol rosszul szerepelt. Békésben az egyik legrosszabb eredményét érte el, csak negyedik lett, míg Jakab Péter jól – országos eredményét tíz százalékponttal felülmúlva – szerepelt. A második fordulóban itt is azt tapasztaljuk, hogy Márki-Zay Péter hatalmasat erősödött, míg Dobrev csak szerény mértékben. A megyét végül Márki-Zay nyerte meg, vagyis sem a Karácsony-, sem a Jakab-faktornak nem volt döntő szerepe. Az alábbi ábrákon a többi megyét is összevethetjük. Felül Dobrev és MZP első és második fordulós eredményei, alul a miniszterelnök-jelöltek első fordulós szavazatszámai és -arányai láthatóak. Egyértelmű minta nem rajzolódik ki, de az megállapítható, hogy Dobrev ott nagyon jól teljesített a második fordulóban, ahol Jakab Péter és – vidéki eredményéjhez mérten – Karácsony Gergely is erős volt. Ezeken a helyeken amúgy – mint láttuk – csökkent a részvétel.

c
Miniszterelnök-jelölti szavazatokat bemutató interaktív térkép

Elitellenes tüntetés vagy megbékélés?

Nem nagyon történhetett tehát más, mint hogy a Momentum szavazói vagy otthon maradtak, vagy Márki-Zayt támogatták, a második fordulóban kevésbé aktív jobbikosok megosztottak voltak Dobrev és Marki-Zay között, és hiába állt közösen színpadra a hódmezővásárhelyi polgármesterrel Karácsony Gergely, szavazói egy része otthon maradt (ami nem meglepő azután, hogy több progresszív véleményformáló, aki azért távol áll Gyurcsány Ferenc pártjától is, de Márki-Zay korábbi nyilatkozatait és a két forduló között tett megjegyzéseit is kikérte magának), az elmentek pedig megközelítőleg olyan arányban támogatták Dobrevet, mint Márki-Zay Pétert. Ám a Mindenki Magyarországért Mozgalom vezetője mindezt pótolta a hagyományos ellenzéki szavazótáboron kívülről érkezettekkel, és nem merész megállapítás, hogy sok fiatallal, mivel ezt támasztja alá a személyesen, illetve online leadott szavazatok aránya.

Egyetértünk tehát azzal a vélekedéssel, hogy a két forduló között egy elitkritikus forradalom zajlott, és Márki-Zay Péternek nem hogy nem ártott, de egyenesen használt, ha konfliktusba került bármelyik ellenzéki vezetővel. A probléma ott látszik, hogy az első forduló egyéni eredményei egy olyan helyzetet konzerváltak, amelyet a második forduló felülírt. Érthető, hogy a legtöbb egyéni indulóval rendelkező pártok abba az eredménybe igyekeznek kapaszkodni. Viszont a helyzet nem kedvező számukra. Amennyiben megnézzük a 2019-es EP-választás számait (a százalékos kimutatás az ellenzéki szavazatokon belül értelmezendő), és egybevetjük a miniszterelnökjelöltek első fordulós eredményeivel, akkor azt látjuk, hogy Dobrev Klára és Jakab Péter is elmarad pártjuk akkori eredményétől, Fekete-Győr Andrásról nem is beszélve. A DK és a Jobbik tehát a látszat ellenére nem tudott korábbi szavazóin túlról támogatókat szerezni, pláne nem az ellenzéken túlról. Ez csak Márki-Zay Péternek sikerült, de neki is csak úgy, ha fenntartja a „veszekedős” állapotot az ellenzékben, amennyiben az összefogás lesz a fő üzenet, úgy érdektelenségbe fulladhat az egész, mint az október 23-i közös megemlékezés.

Hont András—Szabó Krisztián