Páva Zsolt ügyvédje és egy Tiborcz-közeli vállalkozó szanálták volna a Zsolnay porcelánmanufaktúrát

A WHB feltőkésíti az önkormányzati Ledina Kft.-t, amely majd üzemelteti a felszámolás alá került Zsolnay-gyárat – ez volt a terv Pécs jogi képviselője, Szabó Iván szerint. A többségi tulajdonos, Bachar Najari azonban kifizette a Zsolnay tartozását, a WHB tulajdonosa, Paár Attila pedig a botrány miatt kihátrált az együttműködésből. A WHB egyébként cáfolja Szabót: azt állítják, hogy nem volt kapcsolatuk a Ledinával, és csak befektetési céllal vették meg a Zsolnay banki tartozását.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Adj SZJA 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!
18516641-1-42

A patinás múltú Zsolnay-gyár közelmúltjának viharos történéseit előző cikkünkben mutattuk be. A korábban megmentőként ünnepelt szír-svájci többségi tulajdonos, Bachar Najari úgy látja, hogy egy fideszes érdekkör el akarja venni tőle a porcelánmanufaktúrát:

Fidesz-közeli “befektetők” állami segítséggel csavarnák ki a svájci tulajdonos kezéből a Zsolnayt

A kisebbségi tulajdonos pécsi önkormányzat jogi képviselője, Szabó Iván szerint azonban Bachar Najari mesterien kommunikálja a sajtónak, hogy ő áldozat a történetben, és el akarják venni tőle a Zsolnayt, de a szír-svájci befektető valójában komoly bajba sodorta a gyárat és sok esetben megkérdőjelezhető módon járt el.

Szabó most azt nyilatkozta az Átlátszónak, hogy már 2013-ban hallani lehetett arról, hogy a közeljövőben olyan középület-felújításokra kerülhet sor, melyekből a Zsolnay nagy bevételre tehet szert, és a gyár iránt akkor bal- és jobboldali érdekkörök egyaránt érdeklődtek. Végül egyedül Najari pályázott az önkormányzat részvénycsomagjára, és a város annyira megörült a befektetőnek, hogy nem néztek utána a hátterének kellő alapossággal.

Szabó elmondása szerint a város bizalma főként a 2014-es védjegy-botrány (Cséplő Petra, a Zsolnay igazgatóságának elnöke, és Najari felesége, saját cége, a Swiss Art Kft. nevében védette le az Európai Unióban a Zsolnay márkanevet) és a hajmáskéri ingatlan miatt ingott meg Najariban.

Szabó szerint az a probléma, hogy az önkormányzat a befektetővel kötött szindikátusi szerződésben megengedte Najarinak, hogy az adásvételkor vállalt félmilliárdos tőkeemelésből 300 millió forintot tárgyi apporttal teljesítsen. Najari pedig egy hajmáskéri ingatlant tett a cégbe, ám Szabó szerint az egykor laktanyaként működő víztornyos ingatlan értéke nemhogy a 300 milliót, de még az önkormányzat értékbecslője által akkor megállapított 50 millió forintot sem éri el.

A tőkeemeléssel Najari 80 százalékos többségi tulajdonosa lett a Zsolnaynak, és ahogy Szabó az Átlátszónak fogalmazott: “Onnantól kezdve azt csinál, amit akar. Bármilyen határozat kerül a közgyűlés elé, gyakorlatilag ő maga dönti el.”

A kisebbségi tulajdonos Pécs azonban vitatja a hajmáskéri ingatlan értékét, és emiatt tavaly kártérítési pert is indítottak Najari ellen. Szabó Iván szerint ugyan 2014-ben a bíróság már elutasított egy keresetet az ingatlanapporttal kapcsolatban, de akkor “a bíróság kizárólag társasági jogi szempontból vizsgálta a tőkeemelés megfelelőségét, a Szindikátusi Szerződéssel létrehozott kötelem teljesítése szempontjából azonban nem.”

A per folyamatban van, a bíróság igazságügyi szakértőt kért fel a hajmáskéri ingatlan újabb értékbecslésének elkészítésére. A döntés a szakvéleményben megállapított összegtől függően születik majd meg a későbbiekben.

Vita az MNV-kötbér miatt

Szabó Iván szerint nem 2016-ban, hanem már egy évvel korábban megromlott a város és Bachar Najari kapcsolata.

“2015-ben még lett volna lehetőség arra, hogy a város éljen a visszavásárlási jogával, de ez nem történt meg. Próbáltak valami ésszerű kompromisszumot kötni, hogy normalizálják ezt az együttműködést. Akkoriban még nem volt ennyire elmérgesedve a helyzet. Igazából 2015-ben kezdődött a probléma.”

A rossz viszony egyik fő oka az a kötbér, amelyet Pécsnek kell  fizetnie a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek (MNV) amiatt, hogy a porcelánmanufaktúra Zsolnay-termékek gyártásából és értékesítéséből származó éves árbevétele nem éri el a nettó 800 millió forintot. Ezt a kötelezettséget egy 2005-ös kormányhatározat írja elő a cégnek, melyet akkor térítésmentesen adott át az önkormányzat tulajdonába az állam.

“Amennyiben a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt. tradicionális Zsolnay termékek elállításából és értékesítéséből származó éves nettó árbevétele bármely üzleti évben nem éri el a 800 M Ft összeget, kötbérként az Önkormányzat 5 millió forint összeget és minden 50 millió forint összeg elmaradás után további 5 millió forint összeg kötbért köteles fizetni az MNV Zrt. részére.”

A szindikátusi szerződésben, melyet a pécsi önkormányzat és a tulajdonában lévő Pécs Holding Városi Vagyonkezelő Zrt. írt alá 2013-ban a szír-svájci befektetővel, az szerepel, hogy az eladók (Pécs és a cége) kezdeményezik az MNV-nél a rendelkezés feloldását, Bachar Najari pedig tudomásul veszi a kormányhatározatban előírt kötelezettséget, és vállalja, “hogy a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. éves nettó árbevételén belül a tradicionális Zsolnay termékek előállításából és értékesítéséből származó éves árbevétel el kell, hogy érje a 800 millió forint összeget mindazon időpontig amíg a limitált árbevétel Eladók kezdeményezése alapján feloldásra nem kerül.”

Szankciókat azonban nem tartalmaz a szindikátusi szerződés arra az esetre, ha a gyár nem teljesíti a 800 milliós limitet, és ez most a vita sarkallatos pontja. Az MNV ugyanis 2016 júniusában levelet írt a pécsi önkormányzatnak, hogy az annak kisebbségi tulajdonában lévő porcelánmanufaktúra tradicionális Zsolnay-termékekből származó árbevétele sem 2012-ben, sem 2013-ban, sem 2014-ben nem érte el a 800 millió forintot, ezért az önkormányzatnak összesen 65 millió forint kötbért kell fizetnie az állami vagyonkezelőnek.

A kötbér az alábbi tételekből áll össze:

– 2012-re 25 millió forint: 5 millió forint kötbér a vállalás nem teljesítése miatt, és 20 millió a 206 milliós elmaradás miatt

– 2013-ra 30 millió forint: 5 millió forint kötbér a limit nem teljesítése, és 25 millió a 272 milliós elmaradás miatt

– 2014-re 10 millió forint:  5 millió forint kötbér a vállalás nem teljesítése, és 5 millió a 99,7 milliós elmaradás miatt

A kisebbségi tulajdonos Pécs nem akarja kifizetni a kötbért az MNV-nek, mert az önkormányzat véleménye szerint a vállalás már a Zsolnay új többségi tulajdonosát terheli. Emiatt Pécs felszólította Najarit, hogy fizesse ki a 2013-ra és 2014-re eső összesen 40 millió forintos kötbért. Az MNV szintén küldött fizetési felszólítást Bachar Najarinak, az állami vagyonkezelő azonban a 2012-re eső összeget is a Zsolnayt 2013-ban megvásárló befektetővel szeretné kifizettetni.

Najari ügyvédje szerint azonban a 2012-es kötbér egész biztosan nem terhelheti őt, de a két másik évre eső “büntetést” is jogtalanul követelik rajta. Egyrészt azért, mert a kötbéres megállapodást Péccsel kötötte az MNV, és Najari semmi ilyesmit nem írt alá a vagyonkezelővel; másrészt bár a Pécs és Najari által kötött szindikátusi szerződésben szerepel ugyan, hogy Najari tudomásul veszi a Pécs és az MNV közötti kötbér-megállapodást, az viszont nincs benne a szindikátusi szerződésben, hogy Najarinak vagy a többségi tulajdonába került Zsolnay Zrt.-nek kellene kötbért fizetnie az MNV felé.

Pécs ügyvédje szerint előre megállapodtak a Zsolnay sorsáról a WHB-val

Szabó Iván szerint az utolsó csepp a pohárban az MFB-hitel volt, amit nem törlesztett a Zsolnay, és emiatt a bank 2016-ban elindította a cég elleni felszámolási eljárást. Szabó szerint az önkormányzat attól tartott, hogy csődbe megy a Pécs jelképének számító Zsolnay-gyár, és emiatt eltűnik a hungarikum porcelán, a rossz munkakörülményekre és rossz bánásmódra panaszkodó Zsolnay-dolgozók pedig elveszítik az állásukat.

Páva Zsolt, Pécs polgármestere emiatt kezdeményezte még 2015-ben a kormánynál a Zsolnay stratégiailag kiemelt jelentőségű vállalattá, vagyis kvázi védetté nyilvánítását, ami 2016 elején meg is történt.

De már ezelőtt feltűnt a színen Paár Attila, a rendkívül sikeres építőipari cég, a West Hungária Bau (WHB) tulajdonosa. Mint előző cikkünkben megírtuk, 2015. október 7-én Bachar Najari és Cséplő Petra levelet kapott a pécsi önkormányzattól, hogy Pécs a Zsolnayban lévő 19 százalékos tulajdonrészének egy részét “értékesíteni kívánja” a WHB részére.

Az Átlátszó kérdésére, hogy miként került a történetbe a WHB, Szabó Iván így fogalmazott:

“Paár Attila megkereste a várost, hogy ő megvenné a Zsolnayt. Hogy őt érdekelné ez az egész, hiszen ő akkor már magasépítésben utazott. A város meg örült neki, mert nyilván akkor a WHB-n látszott, hogy egy nagyon tőkeerős cég. Kvázi úgy gondolta a város, hogy a Közgép is elvitte ezt a feladatot, majd most el fogja vinni a WHB. Egyébként fel sem merült az, hogy Bacharral bármiféle háború indulna, hanem gyakorlatilag úgy gondolták, hogy Bachar elegánsan távozhat. Ő ebből a gyárból azért sok pénzt keresett, és ami történt, az megtörtént, nem akartak ezzel foglalkozni.

Akkor kezdődik igazából az acsarkodás, amikor Bachar nem enged betekintést az iratokba. Jó, persze, a WHB-nak nem engedi, mert az egy külső személy, de a városnak se engedi meg, hogy betekintsen az iratokba. Bachar abba a hibába esik, hogy azt hiszi, ő 100 százalékos tulajdonos ebben a gyárban, és azt csinál, amit akar. De ne felejtsük el, hogy 20 százalékban még mindig a város tulajdona a Zsolnay.

A városvezetésnek egyébként esze ágában sem lett volna harcba kezdenie vagy harcolnia Bacharral, ha tényleg úgy mennek a dolgok, ahogy kellett volna. Ha nincsenek tele az emberek panasszal, ha nem fenyegeti folyamatosan felszámolási eljárás a Zsolnayt.”

Szabó Iván elismerte az Átlátszónak, hogy a helyzet megoldására hozta létre az önkormányzat a Ledina Kft.-t, és Szabó szerint arról volt szó, hogy a város együttműködik a WHB-val a Zsolnayban, azonban Paár Attila rövid idő elteltével kihátrált a tervezett együttműködésből.

“Jött az ötlet, hogy csináljunk egy céget, mert ha felszámolás alá kerül a Zsolnay, akkor lehet, hogy még egy évig fenntartja a felszámoló, de a felszámolást be kell fejezni és meg kell szüntetni a munkaviszonyokat. Nem volt titok egyébként akkor, hogy a WHB már megkereste a várost, hogy egy hasonló együttműködést szeretne a várossal, mint Najari. Tehát lenne egy külön szerződés, ami biztosítaná, hogy nem vihető el a gyártás Pécsről, hogy ottmarad a védjegy.

És akkor a WHB benyújtotta a felszámolási eljárást, mi meg elkezdtük az embereket kimenteni. Azt mondtuk, hogy a közgyűlés hozott egy ilyen határozatot, hogy létrehozza a Ledina Kerámia Kft.-t annak érdekében, hogy a Zsolnay-kultuszt meg az embereket átmentse. Nyilván Zsolnay-gyárnak nem nevezhettük. Ezt a céget azért hoztuk létre, hogy ebbe átmentjük az embereket, és ebben majd a WHB tőkét emel. Ugye a WHB-nál volt a követelés, tehát nyilvánvaló volt, hogy belátható időn belül a Zsolnay-eszközök tulajdonosa lesz, és mivel nagyon tőkeerős cég, az üzemeltetést tovább tudja folytatni.

Az volt az elképzelésünk – mivel úgy látszott, hogy napokon belül felszámolás alá kerül a Zsolnay -, hogy a WHB-é lesz a gyár, és a WHB-val köt a város egy hasonló szindikátusi szerződést, mint amilyet Najarival kötöttünk. A WHB tőkét emel a Ledinában, és ugye a felszámolónak kötelessége a vagyon hasznosításáról gondoskodni, a gyárat ki kell írnia üzemeltetésre. Ez általában pályáztatással történik, és mi arra hoztuk létre a Ledinát, hogy majd a Ledina pályázik az üzemeltetésre. Nyilván ebben benne van, amit maga mondott, hogy ki más tudná megnyerni  a pályázatot, mint azok a szakemberek, akik nálunk vannak, akik tudják, hogy lehet pirogránitot önteni, vagy hogy lehet porcelánfajanszot égetni.

Tehát ez volt a terv, de akkor Najari az egésznek a közepén kifizette a tartozást, és onnantól kezdve nem tudtunk mit csinálni. A Ledina ott maradt százhúsz dolgozóval, mert Paár Attila, aki betett 200 millió forintot ebbe az üzletbe, és kivett 400 milliót egy hét alatt, elegánsan azt mondta, hogy hát itt olyan felháborodás volt, és az ő nevét úgy meghurcolták, hogy köszöni, de ebből már nem kér.”

A WHB tagad is, meg nem is

Szerettük volna megismerni Paár Attila álláspontját is a Zsolnay-ügyről, ezért az alábbi kérdéseket küldtük el a WHB-nak:

1, Miért kezdett el érdeklődni a WHB a Zsolnay iránt? Miért keresték meg 2015-ben azzal a pécsi városvezetést, hogy megvásárolnák az önkormányzati tulajdonú részvényeket?

2, Értesültek arról, hogy a közeljövőben nagyértékű épületfelújítások / állami megrendelések lesznek, amelyekből a Zsolnay a pirogránit épületkerámiák miatt nagy bevételre tehet szert? Ha igen, honnan?

3, Mennyiért vették meg az MFB-től a Zsolnay tartozását? Igaz az az információ, hogy 200 millió forintért?

4, Igaz-e az, hogy arról egyeztettek a pécsi városvezetéssel, hogy a WHB feltőkésíti az önkormányzati tulajdonú Ledina Kft.-t, majd a Ledina fogja üzemeltetni a felszámolás alá került Zsolnay-gyárat?

5, Miért hátrált ki a WHB a pécsi városvezetéssel kötendő megállapodás mögül? A Zsolnay-ügy nagy sajtóvisszhangja miatt vagy más okból?

Paár Attila (jobbra) és Tiborcz István (háttal) – Fotó: Magyar Narancs / Németh Dániel

A WHB a szerkesztőségünknek megküldött válaszában tagadja, hogy bármiféle kapcsolatban lett volna a Ledinával. A pécsi városvezetéssel való előzetes megállapodást azonban nem említik: nem erősítik meg, de nem is cáfolják.

„A WHB jogszerűen eljárva, piaci alapon, befektetési céllal megvásárolta az MFB Zsolnay-val szemben fennálló követelését. A befektetési lehetőség mellett az eddigi tapasztalataink alapján, valamint szakmai és piaci alapon döntöttünk, nem rendelkeztünk és nem is rendelkezünk információval az Ön által említett „nagyértékű épületfelújítások / állami megrendelések”-ről.

A követeléscsomag vételára üzleti titok, emiatt nem áll módunkban kiadni a pontos összeget. A közben a két tulajdonos között kialakult vitáról és a hozzá kapcsolódó folyamatokról semmilyen információnk nincs. A Ledina Kft. a WHB-tól függetlenül alakult és működő gazdasági társaság, a WHB-hoz semmilyen módon nem kapcsolódott és nem kapcsolódik, ezért nincs is semmilyen információnk annak üzleti ügyeiről, folyamatairól és a létrehozás céljáról.

A jelenlegi Zsolnay-tulajdonos időközben rendezte a tartozását, nem volt honnan kihátrálni. A WHB ellen a Zsolnay által az ügyhöz kapcsolódóan indított pert az illetékes bíróság megszüntette, ezáltal elismerve, hogy a WHB jogszerűen járt el. Ezzel a WHB az ügyet lezártnak tekinti, nem kívánunk rész venni a másik fél által folytatott sajtón keresztüli üzengetésbe.”

A Ledina megy tovább

Szabó Iván elmondta az Átlátszónak, hogy miután Najari kifizette a WHB-nak a Zsolnay tartozását, és ezzel a gyár megmenekült, a Ledina nehéz helyzetbe került. Az önkormányzati céget aztán barátja, Bozóki János vette meg, aki a Szabó által közöltek szerint kamatostól visszafizette azt a 40 millió forint kölcsönt is, amit a pécsi önkormányzat tulajdonában lévő Tettye Forrásház adott a Ledinának a cég indulásakor, így nem érte kár a várost.

Szabó szerint Bozóki “kabátot varrt a gombhoz”, vagyis a meglévő embereknek hozott létre egy gyárat, ami nem volt egyszerű, de minden jól alakul. A Ledina 8 milliárdos fejlesztést tervez, és már megvásárolhatók a cég étkészletei, melyeket családok és vendéglátóhelyek asztalaira szánnak. Az átlagemberek számára is megfizethető termékeket szeretnének gyártani, melyeket nagy lakberendezési üzletekben is árulnának a jövőben.

A Brocart-kollekció a 2017-es Esküvő Kiállításon (fotó: Ledina Kerámia Facebook-oldal)

“Az épületkerámiában Jánosnak az a koncepciója, hogy el kell felejteni a közbeszerzéseket, meg arra várni, hogy majd kiírják az Iparművészeti Múzeum felújítását, és majd valaki 5 milliárdot fog azon keresni. Erre alapoznia valakinek az nagyon nagy felelőtlenség. Ha a WHB vagy bárki más ebben gondolkodik, az az ő dolga, de egy piacról élő vállalkozónak nem lehet erre építeni. Lehet, hogy majd lesznek, de jelenleg nincsenek milliárdos állami pirogránit-megrendelések.

Jánosnak az a koncepciója, hogy fel kell építeni egy piaci profilt, például cserépkályha-gyártást. És ami nagyon fontos, hogy nem leszünk Zsolnay. A Ledina nem akar Zsolnay lenni, nem akar Zsolnay-termékeket gyártani. Amikor a WHB kilépett, és Bozóki belépett, onnantól kezdve ez már egy másik ügy. Ezt nagyon nehéz megértetni a ledinás dolgozókkal, nagyon nehezen viselik. Aki korábban egyedi készleteket gyártott, az kvázi megalázónak tartja, hogy most nagy tételben készülnek a termékek, amiket például a Kikába, Ikeába, Metróba szeretnénk vinni. Majd eljön esetleg az az idő, hogy ötezer eurós vázát is tud csinálni a Ledina, de most tömegtermelés van.”

Bozóki János úgy tűnik, komolyan gondolja a porcelánbizniszt. A Ledina Kerámia Kft. 2016 októberében egy közel 2 milliárd forintos brüsszeli kutatás-fejlesztési támogatásra pályázott konzorciumi partnereivel, a Veszprémi Egyetem Anyagmérnöki Intézetével, a PTE Művészeti Karával és a Magyar Földtani és Geofizikai Intézettel közösen; decemberben pedig átnevezték a céget Ledina Épületkerámia Kft.-re. Szabó Iván elmondása szerint Bozóki hosszabb ideje tárgyal egy külföldi, szakmai körökben ismert befektetővel, ám a megnevezni nem kívánt illető a Zsolnay-botrány és a védjegy körüli vita miatt egyelőre nem száll be a Ledinába.

Bozóki egy másik cégét, a 2011-ben alapított Bally Holding Trust Kft.-t szintén 2016 decemberében Pécsi Kerámia Kft.-re keresztelték át. Szabó Iván – aki sem a Ledinának, sem a Pécsi Kerámiának nem jogi képviselője – szerint európai uniós GINOP-pályázatok miatt volt szükség a finomporcelán és az épületkerámia gyártásának két külön cégbe való szétválasztására.

Szabó nem mondott részleteket a GINOP-projektekről, az NFÜ-s nyilvántartás szerint pedig még nem kaptak uniós támogatást a cégek. A biztonság kedvéért az ügyben az EU-s pénzek elosztását végző Miniszterelnökséghez fordultunk, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy a Pécsi Kerámia Kft.-nek van két projektje, de még egyikben sem született döntés. A Miniszterelnökség tájékoztatása szerint a cég 2016 januárjában még korábbi nevén, Bally Holding Trust Kft.-ként pályázott 80,88 millió forintra mobilkonténer-prototípus fejlesztésére, 2017 január végén pedig már új nevén igényelt 37,65 millió forint támogatást termelési kapacitásbővítésre.

Pécs még békét köthet Najarival

Szabó Iván tájékoztatása szerint, amikor Bozóki megvette a Ledinát, meg akart egyezni Najarival, mert “a pénznek nincs szaga”, és ha netán lesz egy épületfelújítási tender, a két cég dolgozhatna majd együtt, de a Zsolnay tulajdonosa elzárkózott ettől. A Zsolnaytól a Ledinához átszerződött bő száz dolgozó munkaügyi pere is folyamatban van jelenleg, és várhatóan hónapokig húzódik még.

Szabó véleménye az előzmények ellenére is az, hogy van még esély arra, hogy Pécs és Bachar Najari békét kössön.

“Ha a szindikátusi szerződést újra lehetne gondolni, ha több garanciát kap a város, hogy még egyszer ilyen nem fordul elő, és Bachar valami ésszerű dolgot tesz le az asztalra, akkor ezt a helyzetet lehet normalizálni. Hosszútávon ezt egy kompromisszummal lehetne megoldani. Valószínűleg egyszer meg kell kötni a kompromisszumokat ebben az ügyben. Azokban a kérdésekben, amik például ezt a szituációt előidézték, azokban a város vétójogát ki kellene terjeszteni. Vagy vissza kellene venni. És nagyobb rálátást adni a városnak a cég ügyeire.”

A jó viszony egyelőre azonban még távolinak tűnik, jelenleg több eljárásban is egymással szemben áll a pécsi önkormányzat és a Zsolnay többségi tulajdonosa. Ahogy előző cikkünkben megírtuk, az MFB-hitelt hat pécsi ingatlan jelzálogjogával biztosították annak idején. A hat ingatlanból négy a pécsi önkormányzat tulajdona, a jelzálogjogokat pedig a tartozás megvásárlásakor megkapta a WHB. Miután Najari kifizette a Zsolnay tartozását, Paár Attilának, a WHB tulajdonosának nem volt más választása, mint hozzájárulni ahhoz, hogy a jelzálogjogok Najarira szálljanak.

Ez azonban még mindig nem történt meg, a földhivatal eddig nem találta megfelelőnek a Najariék által benyújtott dokumentumokat. Szabó Iván azt nyilatkozta az Átlátszónak, hogy Pécs nem fogja hagyni, hogy bejegyezzék Najari jelzálogjogát, azt azonban nem árulta el, hogy milyen eszközökkel akarja ezt megakadályozni a városvezetés.

Erdélyi Katalin

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás. Részletek itt.