A Momentum nevű új politikai mozgalom népszavazást kezdeményezett a budapesti olimpiai pályázatról. A főként fiatal értelmiségiekből álló csapat párttá alakulva a politikai tér jelentős szereplőjévé szeretne válni. Az elnökükkel, Fekete-Győr Andrással és Orosz Anna vezetőségi taggal folytatott beszélgetésünkből kiderül, hogy miért veszélyes az olimpiarendezés hosszú távon, és milyen kérdésekre nincsenek még válaszaik, valamint az is, hogy milyen meséhez hasonlítják a Momentum sztoriját.
Hirdetés
Átlátszó: Azt nyilatkozták, hogy szeretnének olimpiát, csak nem 2024-ben Budapesten. Mikor rendezhetne akkor Magyarország olimpiát?
Orosz Anna: Szeretjük az olimpiát, nem az olimpia ellen akarunk menni. Az olimpia egy fontos nemzetközi esemény: a demokráciáról, a szabadságról, és a békéről szól. Ezek nyilvánvalóan fontos értékek. Olimpiát pedig akkor kell rendeznie egy országnak, ha az egy évtizedes társadalmi sikersorozatot koronázhat meg, és nem akkor, amikor olyan égető kérdések vannak ebben az országban például az egészségügyben vagy az oktatásban, amelyekre megoldást kellene találni.
A következő évtizedben nincs arra remény, hogy Magyarország fellendüljön annyira, hogy képesek legyünk olimpiát rendezni?
OA: Lehet, hogy van erre remény, de ha 2024-ben szeretnénk olimpiát rendezni, arra nem 2024-ben kell elkezdeni költeni a pénzt, hanem most. Az a pénz, amit az olimpiába ölünk, az mind nem arra megy, hogy 21. századi oktatást hozzunk létre, hogy megoldódjanak az egészségügy gondjai, és így tovább.
Fekete-Győr András: Olimpiát rendezni egy hónapos álom is lehetne. Ezt az egy hónapos álmot Magyarországon egy több éves rémálom követné, ha az egésznek a jelenlegi anyagi és társadalmi vonzatait nézzük. Öt területet azonosítottunk, amelyekre ezt a pénzt inkább költenünk kéne: egészségügy, oktatás, megélhetés, lakhatás, vidéki infrastuktúra.
Mik a javaslataik ezeken a területeken?
OA: Az egészségügyben az látjuk, hogy iszonyatosan nagy probléma, hogy kettéválik az ellátórendszer. A közellátásból egy szegényellátás kezd kialakulni, és emellett párhuzamosan fut a magánellátás, amit csak nagyon kevesek tudnak maguknak megengedni. Ez a folyamat veszélyezteti az ellátás biztonságosságát, ami megengedhetetlen.
Erre a problémára mi a megoldás?
OA: Egyrészről nem gondoljuk, hogy mi most egy megoldáscsomaggal, kell hogy előálljunk, merthogy ez egy két éve létező szervezet. De vannak szakpolitikai munkacsoportjaink, akik rengeteg energiát, és időt szentelnek ezeknek a problémáknak.
FGYA: A kampányban az is egy célunk, hogy ne rögtön, hanem a közvéleménnyel együtt, a közvélemény előtt formáljuk meg javaslatainkat, alternatív víziónkat. Ezek többsége nyilvánvalóan olyan koncepció, amelyek a kormány asztalán hevernek. Megkérdezhet a kormány bármilyen szakértőt, hogy miként lehet megreformálni az egészségügyet, az oktatást, csak ezt nem teszik, mert nincs meg a politikai akarat.
Az ellenzéki kezdeményezések elsődleges feladata, hogy felhívják a figyelmet ezekre a problémákra. Mi természetesen túl akarunk ezen lépni, és előállni javaslatokkal, ennek azonban nyilvánvalóan rengeteg idő- és erőforrásigénye van. Most az erőforrásainkat arra fordítjuk, hogy megszervezzünk egy aláírásgyűjtési kampányt, ami ugye elég nagy kihívás, tekintettel arra, hogy még soha sem sikerült senkinek a főváros történetében.
Ez ennek a kétéves politikai közösségnek az első cselekvése, miért valaminek a megakadályozására indították a debütáló politikai cselekvésüket?
FGYA: Nagyon fontos a szlogenünk második része. Nem az olimpiára, igen a jövőnkre! A kérdésfeltevés is egy igent von maga után, hiszen a pályázat visszavonásának támogatásával az ember a jövőjére voksol. Amit mi megszeretnénk ezzel mutatni, az egyrészt az, hogy milyen olyan területei vannak a magyar közéletnek, amire egyszer s mindenkorra figyelni kéne. Másrészt mindig azt látjuk, hogy például a tanárok kimennek tüntetni, alakul egy tök jó mozgalom, mint ami a Tanítanék is volt, majd egy-két hónap után leszereli őket a kormány.
Ha megkapnánk az olimpia rendezésének jogát, akkor a kormány évekig azt ismételgetné, hogy „Jó-jó, de lesz egy olimpiánk”, ezzel az összes társadalmi kihívás ismét a szőnyeg alá lenne söpörve. Úgyhogy ez tényleg egy remek lehetőség arra, hogy a Momentum megmutassa az alternatív vízióját és a mozgósító képességét a kormánnyal szemben, és hangot adjon az emberek véleményének.
OA: Egy olimpia akkor is hatalmas élmény egy országnak, ha vannak kivetítő állomások, ahol együtt lehet drukkolni. Én magam is kint voltam ilyeneken, és együtt ujjongtam és ugráltam a közönséggel, amikor a vízilabda-válogatott harmadszorra is visszajött a szerbek ellen, és megnyertük az olimpiát. Ez így is egy óriási élmény tud lenni. Ezen felül elképzelhetetlennek tartom, hogy valóban megfizethetőek lennének a jegyárak egy átlagember számára, hogyha Budapesten kerülne megrendezésre az olimpia.
Amíg olyan problémák vannak Magyarországon, hogy hónapokat kell várni egy nagyon fontos egészségügyi beavatkozásra, és mondjuk ezért veszítjük el szeretteinket, nem fog bennünket kárpótolni az olimpia. Azt gondolom, sokan vagyunk ezzel így. Nagyon nehéz ügy, hogy ezért le kell mondani az olimpia lehetőségéről, de hosszú távon ez így lenne jó mindenkinek.
Orosz Anna 27 éves, közgazdaságtant tanult Budapesten és Berlinben, itthon és Németországban is szerzett munkatapasztalatot. Jelenleg egy magyarországi cégnél dolgozik. Már a Momentum előtt is foglalkozott közügyekkel, a fotelpolitizálásból lett elege. Sok társával együtt szeretne felelősséget vállalni azért, hogy mi lesz ebben az országban. A tettvágy vitte a politikába.
Úgy érzik, felkészültek a kampányra?
FGYA: Abszolút. Már csak azért is, mert egy 140 fős szervezetről beszélünk, ami egy éve működik, a közösség magja pedig közel két éve dolgozik együtt. Az egész szervezetünk átállt kampányüzemmódra. Van honlapunk (www.nolimpia.com), amit mi magunk fejlesztettünk a saját tagjainkkal. Több tagunk rendelkezik tapasztalattal aktivista toborzásban és koordinációban, valamint kampányok lebonyolításában.
Hol szereztek tapasztalatot?
FGYA: Különböző eddigi kezdeményezésekben.
Melyikekben?
FGYA: Lehettek ezek Fideszes, LMP-s, Együttes kezdeményezések, önkormányzati kampányok. Én magam és Anna ugyan nem vettünk ilyenben részt, de azért akadnak a tagságban kampányt már látott emberek.
Miért pont télvíz idejére időzítették a kampányt?
OA: Ez nem várhat tovább. Telik az idő, ömlik bele a pénz ebbe a projektbe már most is. El kell kezdeni, csinálni kell.
FGYA: Nincs más választás. Erdélyi Katalin leadta a kérdést, amit hitelesített is a Fővárosi Választási Bizottság, utána viszont nem indult el az aláírásgyűjtés. Attól lehetett tartani, hogy a kormány majd le fogja foglalni a kérdést, mi pedig ezt nem akartuk hagyni. Azonnal léptünk, és minden bizonnyal január második felében kezdhetjük az aláírást. Nagyon eltökéltek az aktivistáink is és mi magunk is.
OA: Egyébként rengeteg ember jelezte, hogy szívesen lenne aktivista ebben az akcióban. Persze tudjuk, hogy ez egy iszonyatosan nagy kihívás és még több aktivistára van szükségünk.
Hány emberrel lehet megcsinálni ezt a kampányt?
FGYA: Ezerötszáz aktivistával számolunk. Kint leszünk huszonöt ponton, bár a pultok inkább a kampány népszerűsítéséről is szólnak amellett, hogy gyűjtik az aláírásokat. A mozgékony kopogtatóink lesznek azok, akik az aláírások legnagyobb hányadát fogják összegyűjteni. Eddig több mint háromszáz aktivista jelentkezett, és folyamatosan érkeznek a jelentkezések. Ez nagyon jó tendencia. Ezzel párhuzamosan adományokat is gyűjtünk erre az akcióra.
Mekkora lesz a legjobb forgatókönyv szerint a kampány költségvetése? Az aláírásgyűjtést mennyiből lehet kihozni?
FGYA: Eddig hétszázezer forint folyt be, mi három-ötmillióval számolunk. A költségek nagysága persze az önkéntesség mértékétől is függ. Mi azzal számolunk, hogy minden aktivista önkéntes alapon vállalja. Ha több tucat aktivistának fizetést kellene adni, az nyilvánvalóan nagyon sok pénzt elvinne. A matricák, szórólapok és a kitelepülő pultok olyan eszközök, amelyeket a tagságunk megfinanszíroz.
Milyen szövetségesekre számít a Momentum a kampányban?
FGYA: Mivel ez egy nemzeti ügy, ezért mindenkit várunk szeretettel Orbán Viktortól egészen Szigetvári Viktorig. Az összes politikai és civil szervezetet is.
Megkeresték a pártokat?
FGYA: Nem kerestünk meg pártot. Volt, aki minket keresett meg, és mindenkinek a segítségére számítunk. Itt a Rózsa utcai központunkban fogjuk gyűjteni az aláírásokat. Felvettük a kapcsolatot az Olimpiát? Ne! Mozgalommal, kaptunk tőlük szakmai támogatást és aktivista kapcsolatokat is. Beszéltünk a bostoniakkal, a hamburgiakkal, akik leszavazták a saját olimpia rendezési kezdeményezésüket. Igyekszünk mindenkivel partneri kapcsolatot kiépíteni.
Mit tekintenek sikerkritériumnak a kampánnyal kapcsolatban?
FGYA: Hogyha nem lesz Budapesten 2024-ben olimpia.
OA: Illetve azt, hogy legyen népszavazás a kérdésről. Azt gondoljuk, hogy ez egy olyan horderejű kérdés, amiben nem létezik, hogy ne kérdezzük meg a befektetők, vagyis az állampolgárok véleményét. Ez olyan, mintha egy háztartásban az egyik személy munkanélküli lenne, a másik kórházban feküdne, és akkor az egyik családtag fogná magát, és elköltené az éves bevételük harmadát egy kerti medencére. Ami nyilvánvalóan nem egy demokratikus cselekedet, miközben az olimpiarendezés a demokrácia szellemében kellene hogy folyjon.
Tehát akkor van siker, ha kiírják a népszavazást?
OA: Az mindenképpen az első siker.
Ha nem írják ki a népszavazást, mert nincs elég aláírás, akkor az elnökük lemond-e?
FGYA: A tagságnak kell eldöntenie, hogy azon a harminc napos úton, amin most elindulunk, milyen más jellegű sikerek övezték a mozgalmunkat. Itt nem csak a NOlimpiáról van szó, a Momentum is zászlót bont. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság azt is figyelembe veszi a pályázatok elbírálásánál, hogy jelentős-e a támogatottsága az olimpia rendezésnek az adott pályázó nemzetben. Ha sikerül ezzel a kampánnyal mondjuk a mostani 54 %-os olimpiát ellenző tábort bővíteni, akkor a NOB valószínűleg más városnak fogja megítélni a rendezés jogát, és akkor már sikert értünk el.
Fekete-Győr András 27 éves, jogász. Nemzetközi vállalatnál, ügyvédi irodában, az Európai Parlamentben és a Bundestagban (német parlamentben) is dolgozott. A jogi egyetem utolsó évében tudatosult benne, hogy jogászként nem érdemes érvényesülni ebben az országban, mert átgondolatlan jogszabályok ezreit alkotja meg a parlament. Külföldre azért nem szeretett volna menni, mert felelősséget érzett Magyarország jövőjéért.
Két éve politizálnak együtt egy politikai közösségként és van pár kérdés, amit nem lehet megkerülni egy ilyen politikai közösségen belül. Például, ha párttá alakulnak melyik európai pártcsaládhoz fognak majd csatlakozni?
FGYA: Ilyen jellegű döntés még nem született a tagságon belül, ugyanis még egyesületként működünk.
Nem mindegy, hogy Marie LePen-nel, Guy Verhofstadttal, vagy Beppe Grilloval éreznek politikai közösséget.
FGYA: Az nem mindegy, és természetesen Marie Le Pennel, és a szélsőségekkel nem érzünk politikai közösséget. Guy Verhofstadt számomra szimpatikus, közel áll hozzám az ő attitűdje és az Európai Unióhoz való hozzáállása, de közösségi döntés a kérdésben még nem született.
OA: Nincs még hivatalos álláspont, de vannak ilyen témában vitáink, és sokat beszélünk ezekről a kérdésekről.
Tegyük fel hogy nagyon sikeres a kampány, elérik a céljaikat és 2018-ban bejutnak a Parlamentbe. Akkor a kormányzóképesség érdekében kivel lépnének koalícióra a Fidesszel, az MSZP-vel vagy a Jobbikkal?
OA: (ironikusan) Ez egy nagyon szép felhozatal. Mi egyelőre a saját utunkat szeretnénk járni, nem véletlenül építjük a saját szervezetünket, politikai közösségünket: politikai árvának éreztük magunkat. Nem akartunk az imént felsorolt pártok egyikéhez sem csatlakozni.
Az országot kormányozni kell. Nagyon optimista becslés, hogy rögtön kétharmadot szereznek. Viszonyulniuk kell valahogy ezekhez a pártokhoz.
FGYA: Egyikkel sem szeretnénk koalícióra lépni. Azzal a politikai garnitúrával, ami az elmúlt 27 évet meghatározta, nem sok tennivalónk akad.
A jelenlegi ellenzékből meg tudnak nevezni valakit, akivel partnerként tudnának együtt működni?
FGYA Mindig lehetnek olyan ügyek, amikor bárkivel együtt lehet működni, mint például most a NOlimpia.
OA: Mi nem szeretnénk ebbe a sárdobálásba belemenni.
Pont nem a sárdobálásra, hanem az együttműködésre kérdeztem rá.
OA: Az ügyek kapcsán nyitottak vagyunk az együttműködésre, de politikai értelemben nem csatlakoznánk egyik kialakuló politikai koalícióhoz sem.
FGYA: Mi a saját közösségünket építjük, akárcsak más politikai pártok. Mi még nem vagyunk párt, csak politikai mozgalom vagyunk. Egyik legfőbb kritikánk sok ellenzéki kezdeményezéssel szemben, hogy hiányoljuk belőlük a hitet, és ezzel együtt azt, hogy az emberek hinnének bennük. Ezt a hitet vissza kell adni.
Akarnak-e új alkotmányt?
FGYA Nincs még közösségi álláspontunk.
OA: Foglalkozunk a kérdéssel a jogállamiság munkacsoportban.
Az egykulcsos adót kivezetnék?
OA: Mi azt gondoljuk, hogy Magyarországon az alacsony keresetűeknek irreálisan magas az adóterhe. A különböző uniós ajánlások is tartalmazzák ezt a problémát. Igen, ilyen irányban gondolkozunk.
Szigorítanák-e az abortuszttörvényt?
OA: Nem.
Engedélyeznék-e a melegházasságot?
OA: A jogegyenlőség mindenek felett áll, és azt gondoljuk, hogy ez a kiindulópont, az origo.
FGYA: Ezekről a kérdésekről társadalmi vitát kell folytatni, ugyanis nem lehet olyan döntéseket lenyomni az emberek torkán, amit a többség nem támogat. Egyszer majd egy ideális Magyarországban a jogegyenlőség fog uralkodni.
Kitől fogadnának el szívesebben pénzt: Simicska Lajostól, Bitó Lászlótól, vagy Csányi Sándortól?
OA: (ironikusan) Ez megint egy szép felhozatal…
FGYA: A Momentum politikai döntéseire, irányvonalára soha semmilyen támogatónak nem lehet ráhatása. Ezt leszögeztük a tagságban, ahogy azt is, hogy főirányként mikrodonációkból, kis- és közepes adományokból tartsuk fent a Momentum Mozgalmat. Nem fordulhat elő olyan, hogy valaki besétál kétmilliárd forinttal, hogy tessék srácok játsszatok vele, és építsetek pártot úgy, ahogy én fütyülök.
OA: Feketén-fehéren tisztáztuk, hogy akárki ad nekünk pénzt ne várjon érte semmit, se most, sem a jövőben.
Mit tennének a korrupció visszaszorítása érdekében?
FGYA: Ez egy olyan kérdés, ami szinte a teljes magyar társadalmat áthatja. Nyilván nem lehet egyik napról a másikra leváltani a korrupciót. A korrupt politikusokat lehet leváltani. Őket le is kell váltani. A politikát és a politikai kultúrát tartalmában kell megújítani. Ha olyan emberek kerülnek vezető döntéshozói pozícióba, akik egyébként nem korrumpálhatóak, akkor az lassan, de biztosan elindít egy olyan folyamatot a magyar társadalomban is, ami megtisztítja azt a korrupciótól. Ez nyilván nem egy-két éves, hanem egy hosszabb ídőtávú feladat. A romániai példára, a korrupcióellenes ügyészségre szokott mindenki hivatkozni, ami szerintünk is egy remek ötlet. Meg kell nézni a jó nemzetközi gyakorlatokat és körültekintéssel kell őket integrálni.
OA: A romániai példa a retorzió eszköztárához tartozik. Ami szerintünk fontos, az a megelőzés és a tudatosság kérdése. Az legyen a meghatározó irányvonal, hogy a NAV, vagy egyéb állami intézmények értünk vannak, nem pedig az ellenségeink.
Önmeghatározás
„A Momentum Mozgalom az ország új politikai generációjából tömörít olyan fiatalokat, akik tenni akarnak Magyarország rendszerszintű problémáinak megoldásáért. Különböző hátterekkel rendelkezünk, vannak köztünk pályakezdők, egyetemisták és vállalkozók. Összeköt minket, hogy politikai árvák voltunk, akiket senki sem képviselt.
2016 tavaszán indítottuk politikai közösségünket, nyáron pedig már 200 fiatal részvételével rendeztünk szabadegyetemet. Rendszeresen tartunk szakpolitikai beszélgetéseket, és veszünk részt társadalmi felelősségvállalási kezdeményezésekben. Támogatói körünk ma már több, mint 800 fős. Felelősséget érzünk hazánk sorsáért, de vállaljuk európaiságunkat is. A jelenlegi pártok ideológiai vitái helyett egyszerű elvek mentén cselekszünk: teljesítményelvűek és szociálisan érzékenyek vagyunk. A magyar emberekkel és a mindannyiunkat érintő, egyre súlyosabb problémák gyakorlati megoldásával foglalkozunk.”
Mik azok a pontok a politikai kultúrában, amin változtatni szeretnétek?
FGYA: A felelős politizálás az, hogy az embereknek nem azt mondja a politikai elit, amit hallani akarnak, hanem azt, amit hallaniuk kell. Ez az egyik alapköve a politikának. Az üzeneteket nyilván lehet szellemesen, érdekfeszítően is csomagolni, nem kell a politikának unalomba fulladnia. Ezenkívül vissza kell adni a becsületét és a tisztességét ennek a hivatásnak. Ha megnézzük, hogy a mai fiatalok, hogyan állnak a politikához és az intézményekhez, azt látjuk, hogy rosszul vannak tőle.
Akkor miért pont a fiatalokat célozzák meg elsőként?
FGYA: Mi nem őket célozzuk. Nincs elsődleges célcsoport.
OA: Talán azért gondolják ezt rólunk, mert mi magunk fiatalok vagyunk.
FGYA: Lehet, hogy ránk könnyebben rezonálnak fiatalok, de közel sem vagyok benne biztos, hogy nem az idősebbek lesznek a fő támogatóink.
Hol látnak rést a politikai piacon?
FGYA: Több helyen is látni rést. Az egyik ilyen a sokmillió kiábrándult tábora, akik nem tudnak pártot választani. Ezzel mi magunk is így voltunk az elmúlt 5-6 évben, nem tudtunk kire szavazni. Aztán ott vannak a különböző pártokból kiábrándultak, lásd a Fideszből vagy a Jobbikból kiábrándultakat: ők is egy figyelemreméltó csoport.
Kiket tekintenek politikai példaképnek a magyar történelemből?
FGYA: Szent István az államalapító, és Széchenyi István. Olyan korokban tudták vezetni Magyarországot, amikor átalakulás zajlott a világban. Most is egy ilyen időszakban vagyunk.
OA: Az utóbbi időszakból pedig Göncz Árpád munkásságára lehet példaként tekinteni.
Mi a Momentum narratívája? Mi az a történet, amit az állampolgároknak el akarnak mondani Magyarországról? Milyen meséhez hasonlítanák?
OA: 2015-ben úgy ugrottunk bele a Momentumba, mint Barnabás a Végtelen Történetbe. Azóta is azon dolgozunk, hogy a sokak által fantáziavilágnak tartott történetünk egyszer és mindenkorra összeszövődjön a hétköznapok történetével, hiszen azok, akik eljutnak Fantáziába és vissza is térnek onnan, “hoznak gyógyulást mindkét világnak”. Azokat a gondolatokat és érzéseket, amik bennünk vannak, szeretnénk elvinni egyre szélesebb körökbe, és átültetni a valóságba.
A valósággal most majd harminc napig biztosan találkozni fognak az aláírásgyűjtés során.
Vágó Gábor
Januári előfizetési akció!
Januárban minden huszadik régi és új előfizetőnket megajándékozzuk egy Átlátszós pólóval. Részletek itt.
A hosszú távú környezeti következményei nem ismertek a ma már növényekkel beültetett vagy hulladék lerakására használt vörösiszap-tározóknak Almásfüzitőn. Egy nemzetközi...
Több mint egy éve írtunk először arról a bűnszervezetről, amelyet rovott múltú nemesfémkereskedők és egykori rendőr főtisztek hoztak létre 2012 tájékán,...
Magyarország hivatalos, állami szintre emelte az álhíreket és az összeesküvés-elméleteket, de agymosásról nem lehet beszélni – mondta el az Átlátszónak...
