„Annyiba került, mintha egy centiméter vastagon bevonták volna arannyal” – nagyjából így él a köztudatban a Margit híd felújítása. Az bizonyos, hogy az eredetileg tervezett költség többszörösébe került a projekt, érdemben senki nem ellenőrizte, és a mai napig nem nyilvánosak azok az adatok, amelyek alapján igazolni vagy cáfolni lehetne a sokmilliárdos túlárazás gyanúját. A politikailag talajt vesztett, meggyengült integritású városháza, kezében a 30 milliárddal, ideális üzleti partnere volt a nagyétvágyú kivitelezőknek.
Előfizetőket keresünk – támogasd a független tényfeltáró újságírást havi 1000 forinttal!
2012 tavaszán a Fővárosi Ítélőtábla a kivitelező MH 2009 Konzorcium javára döntött a Margit híd átadásának csúszása kapcsán indított perben. A jogerős ítélet szerint megalapozatlan a főváros kötbérigénye, a kivitelező azért nem végzett hatásidőre, mert a szükséges dokumentumokat a megrendelő nem bocsájtotta rendelkezésére a szerződés szerinti határidőre.
Így a híd felújítására kiszámlázott több mint 30 milliárdot hiánytalanul megkapta a kivitelező, sőt, a késedelem miatt újabb 740 millió forintos követeléssel állt elő.
Bár a köztudatban az egyik leginkább túlárazott projektként él a Margit-híd felújítása, ezt a sejtést érdemben bizonyítani vagy cáfolni nem lehetett. A főváros ugyanis olyan átalánydíjas szerződést kötött az MH 2009-cel, amely alapján az a negyedéves részszámlákon túl lényegében semmit nem volt köteles nyilvánosságra hozni. A tényleges költségek megismerhetőségért az Index által indított per 2012-ben a Kúrián is elbukott. Három évvel később viszont az Alkotmánybíróság kimondta ezen adatok nyilvánosságát, így még az idén pontosabb képet kaphatunk arról, tényleg túlárazott volt-e a felújítás.
Egy biztos: a kivitelezést elnyerő konzorcium lényegében tartotta magát az előzetes költségvetésében vállalt árakhoz, így ha volt is túlárazás, akkor az nem a számlázáskor, hanem a projekt költségének elfogadásakor történt. Nehéz lenne tehát azt mondani, hogy ez legalább részben nem az akkor SZDSZ-MSZP vezetés alatt álló főváros döntéshozóinak felelőssége.
Az Átlátszó interaktív EU-támogatás térképén böngészve további részleteket tudhat meg a budapesti uniós fejlesztésekről.
Megérte-e az Unió 6 milliárdja?
A főváros már a projekt előkészítő szakaszában olyan reménytelen tárgyalási pozícióba manőverezte magát, hogy 2009-re lényegében nem tehetett mást, mint hogy elfogadja az MH 2009 ajánlatát.
2002 óta napirenden volt a híd rekonstrukciója – ekkor még 3-5 milliárdos költségről volt szó –, de mire sikerült eljutni a közbeszerzés kiírásáig, a híd olyan rossz állapotba került, hogy nem lehetett tovább halogatni a felújítást. Ekkorra elkészült a Szabadság híd felújítása (5,6 milliárd forint), és átadták az M0-ás északi hídját (63 milliárd forint) – ezek befejezéséig nem merték megkockáztatni a Margit híd lezárását, mondván, ellehetetlenül a főváros közlekedése.
A finanszírozás szempontjából is lépéskényszerben volt a főváros: a kormány 2007-ben döntött, hogy támogatja a főváros pályázatát, így 6 milliárdos uniós támogatással lehetett számolni a projekt büdzséjében. Csakhogy a késlekedés miatt félő volt, hogy a megítélt támogatást az EU visszavonja, így pedig pénzügyi szempontból végképp ellehetetlenül a projekt – jobb esetben a főváros kényszerül hitelből pótolni a kieső uniós támogatást.
Amennyire utólag rekonstruálható, a fővárosi nagyprojektekre jellemző szervezetlenség uralta az előkészítés és bonyolítás folyamatát. Bár 2004-ben elkezdődött a projekt előkészítése, határidőre mégsem állt rendelkezésre minden szükséges dokumentum, nem kis résben azért, mert a projektnek a városházán belül nem volt igazi gazdája. Ahogy a 2010-ben felállított vizsgálóbizottság – a közgyűlés MSZP-SZDSZ többsége által el nem fogadott – jelentése fogalmaz:
„Az előkészítés során a feladat szervezeti egységtől szervezeti egységbe vándorolt. A projektnek nem volt egyetlen, a folyamatot végig kísérő, minden részletet átlátó és irányítani képes vezetője. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan több esetben tetten érhető a politikai vezetés kézi vezérlésű beavatkozása.” Az előkészítő dokumentumokkal kapcsolatban a jelentés tényként állítja, hogy „(…) nem állt rendelkezésre sem kivitelezői szerződés megkötésekor, sem a kivitelezés megkezdésekor a független statikusi szakvélemény, sem pedig az engedélyezett kiviteli tervdokumentáció.”
A dokumentum szerint a bizottság meghallgatta a kivitelezési szerződés megkötéséért felelős ügyosztály képviselőjét, aki szerint a késedelmes teljesítés esetére olyan szövegrész került a szerződésbe, amely nagyban megnehezítette, hogy a főváros adott esetben érvényesíthesse kötbérigényét. A magas vállalkozói ár egyik lehetséges magyarázata éppen az volt, hogy a szerződés a szűk határidők mellett nagyon súlyos kötbérezést tett lehetővé.
Ha mindkét állítás igaz, akkor a szerződés magas kötbért kötött ki, de azt nagy valószínűséggel nem lehetett érvényesíteni. Mint ahogy nem is sikerült.
A Margit híd felújításával kapcsolatban 2004 körül még 5 milliárd forint alatti árról beszéltek. Mire eljött az ideje, a főváros a felújítás két évére már 14 milliárdot tervezett be. Némi trükközésre volt szükség, mivel a megpályázott uniós konstrukcióba nem lehetett a műemléki jellegű munkákat elszámolni – ezzel együtt is hidegzuhanyként érte a döntéshozókat, mikor a tenderbontásnál kiderült, hogy a két, műszakilag azonos tartalmú ajánlatból az olcsóbb, a Közgép-A-Híd Építő-Strabag konzorcium ajánlata is nettó 21 milliárdról szólt. (A végleges szerződést az Index perelte ki.)
Kapcsolódó cikkek
Többszöri átadás, megduplázódó költségek – így újult meg a Várkert Bazár az unió pénzéből
Uniós pénzcunami Lázár János kedvenc tokaji borászfalujába
Az uniós milliárdokból felújított Hollókőn épül a fideszes Becsó család háza
Gigantikus yachtkikötő épült a Balatonon, a szomszéd strandon félméteres az iszap
Tizenkét grafikon Magyarország EU-támogatásainak politikai befolyásoltságáról
Interaktív térképen mutatjuk meg, hogy mennyi EU-s pénzt kaptak a magyar települések
A teljes költség persze ennél jóval több lett, a műemléki és más járulékos költségekkel együtt jócskán meghaladta a 30 milliárdot. A városházán uralkodó zűrzavart jól mutatja, hogy bár 2007-ben készült egy tervezői költségbecslés, amely 21,8 milliárdos teljes költséggel számolt, a főváros 2009. május 5-i ún. engedélyokirata még mindig 13 milliárd fedezetigénnyel számolt.
Nem sokkal később kiderült, hogy a rekonstrukció bruttó 30 milliárdba fog kerülni, ezért két héttel az eredeti engedélyokirat elfogadása után a fővárosi közgyűlés módosította azt, immár 30 milliárdos költséghez adva hozzájárulást. Ezzel a szakmailag nehezen védhető kapkodással ugyan sikerült megmenteni a 6 milliárdos uniós támogatást, cserébe viszont a főváros lényegében kiszolgáltatta magát a kivitelező konzorciumnak.
Hídépítők
A Margit híd felújítása szempontjából döntő jelentőségű volt az M0-ás északi hídjának elkészülte. Ehhez a projekthez kötődött az évtized egyik legbotrányosabb csődje, melyben főszerepet játszott a Margit híd későbbi építőinek egy része is.
A Megyeri híd építését az M0 Északi Duna-híd konzorcium nyerte, a tagok 60-40 százalék arányban a Hídépítő Zrt. és a Strabag Zrt. Az acélszerkezeti munkák nagy részét a Ganz Híd-, Daru és Acélszerkezetgyártó Zrt. (Ganz Acél Zrt.) végezte. A cégben a mai napig fele-fele arányban tulajdonos a Vegyépszer Zrt. és a Hídtechnika Kft. Ez utóbbiban több cégen, így a Hídépítő Zrt-n keresztül jelenleg is meghatározó tulajdonos Apáthy Endre és családja. Így alakult ki az a sajátos vállalkozói konstrukció, hogy a projekt többségi generálkivitelezője (Hídépítő Zrt.) és az alatta álló alvállalkozó (Ganz Acél Zrt.) jelentős részben ugyanannak a tulajdonosi körnek a birtokában van.
A Ganz Acél a projekt első szakaszában rendben kifizette az alvállalkozóit, majd a kifizetések elkezdtek csúszni, míg végül a Ganz egyáltalán nem fizetett, és 2009-ben csődvédelembe menekült. Több tucat kisebb vállalkozásnak mintegy 1 milliárd forintja ragadt bent, jelentős részük emiatt csődbe is ment. A generálkivitelező Hídépítő mosta kezeit, mondván, ő átutalta az esedékes részleteket a Ganz Acélnak, a pénzt rajta kell keresni – más kérdés, hogy a generálkivitelező és a nem fizető Ganz Acél tulajdonosi köre közt jelentős átfedés van. Az ügyben több feljelentés is született, nyomozás is indult, de vádemelésre már nem került sor. Három évvel később aztán a Ganz nagyjából féláron kifizette a hitelezőit, és megmenekült a felszámolástól.
Hasonló utat járt be a Vegyépszer cégcsoport is, itt tavaly fejeződött be a csődeljárás. Apáthy Endre és a Vegyépszer-tulajdonos Nagy Elek, az évtized két meghatározó építőipari nagytőkésének cégbirodalma túlélte a viharokat. A Margit-híd felújítására mindketten pályáztak, de a Vegyépszer-Betonút duó végül alulmaradt Apáthyékkal szemben, így csak alvállalkozóként juthattak megrendeléshez. Apáthy és Nagy azonban nemcsak rivalizáltak: 2005-2007-ben Duna Új-Híd Konzorcium néven a cégeik építették 43 milliárdért a Pentele hidat, és a Szabadság hidat is a Közgéppel kiegészülő Vegyépszer-Hídtechnika konzorcium újította fel 2007-ben.
A magyarországi hídépítésekben még a Strabag rúg labdába: a 83 milliárdért megépült Kőröshegyi völgyhíd generálkivitelezője a Strabag-Hídépítő-konzorcium volt. Igaz, a kormányváltás előtti utolsó pillanatban az első Orbán-kormány még a Vegyépszer-Ganz-párost hozta ki győztesnek, de a Medgyesi-kabinet végül inkább Strabagékkal szerződött.
Ráadásul ekkorra vezetési válság is kialakult a városházán: az erősödő szocialista Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes mellett a fáradt Demszky kezéből egyre inkább kicsúszott az irányítás. A főpolgármester 2007-ben már bejelentette, hogy nem indul a következő választáson, és az SZDSZ fölmorzsolódásával párhuzamosan egyre gyengült a pozíciója a városházán.
A 2009-ben kirobbant BKV-botrány egyértelművé tette, hogy a főváros irányítása egyre inkább a Hagyó-csopot befolyása alá került, a 2008-as népszavazás után pedig az is kérdésessé vált, hogy a hagyományosan inkább balra szavazó fővárost meg tudják-e tartani a szocialisták. Ebben a helyzetben a városháza a szocialista érdekcsoportok zsákmányterültévé vált. Demszky pedig, ahogy ez a BKV-nyomozás vallomásaiból is kiderül, egyre kevésbé uralta a helyzetet, a hivatal szervezeti egységeinél pedig erős helyezkedés kezdődött. 2009-ben mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy kormányváltás lesz, nyilván ez sem erősítette a vezető hivatalnokok lojalitását.
Ettől függetlenül is tény, hogy a szocialista-liberális vezetésű főváros, a nagyprojektek jelentős részével olyan, közismerten a Fidesz holdudvarához tartozó cégeket erősített, mint az első Orbán-kormány építőipari favoritja, a Vegyépszer, vagy a következő ciklusban 100 milliárdos értékben közbeszerzéseket nyerő Közgép. De jócskán jutott munka a többek közt a 4-es metró építésénél a Vegyépszer mellett a Hídépítőnek is.
Igaz, talán a 70/30 jegyében, a szocialista kormány sem volt szűkmarkú a Fidesz gazdasági holdudvarával, dacára annak, hogy a 2006-os önkormányzati győzelem után a fideszes vezetésű vidéki városok egymással versengve hozták helyzetbe ezeket a cégeket.
A Transparency International Magyarország által kifejlesztett EU Közpénzfigyelő applikáció segítségével te is értékelheted az uniós pénzből megvalósuló beruházásokat, így a budapesti fejlesztéseket is. Töltsd le a mobilodra: Android, IOS
Drágán, késve, de elkészült
A hidat végül 2011. december 21-én adták át hivatalosan – a szerződésben rögzített véghatáridő március 31-e volt, igaz, novemberben már megindulhatott a gépjárműforgalom. A főváros 2009 augusztusában kötött szerződést az MH 2009 konzorciummal, de a munkák csak három hónappal később kezdődtek a szükséges dokumentáció hiányosságai miatt.
Hiába egy a tábor, a viszony 2011 végére meglehetősen feszült lett Tarlós főpolgármester és az MH 2009 vezetői között – a főváros a késedelmes teljesítésre hivatkozva még augusztusban megpróbálta lehívni a konzorcium 2,6 milliárdnyi bankgaranciáját, de a hídépítők bírósághoz fordultak, és az nekik adott igazat. A főváros végül hiánytalanul teljesíteni kényszerült a konzorcium minden követelését, így a hídrekonstrukció végső költsége a járulékos kiadásokkal együtt valahol 32 milliárd fölött van.
Becker András
A cikk a Transparency International Magyarország támogatásával készült, az uniós finanszírozású projektet az EU Közpénzfigyelő mobil applikáció segítségével választottuk ki.
Ha tetszett a cikk
Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatás
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Az Európai Csalás Elleni Hivatal most 10,9 millió euró (nagyjából 4,4 milliárd forint) uniós támogatás visszavonását javasolja az Európai Bizottságnak.
Ötmilliárd forintos geotermikus fűtési rendszer – termálkút és a hozzá kapcsolódó hőközpontok – kiépítésére kért és kapott uniós támogatást a KEHOP programból egy a helyi önkormányzat részvételével megalakított konzorcium a Bács-Kiskun megyei Zsanán.
Az üstökösként emelkedő ingatlanmágnás a miniszterelnök vejével, Tiborcz Istvánnal üzletel évek óta, bekerült a tíz leggazdagabb magyar elitklubjába, és tavaly majdnem visszavásárolta a Budapest Airportot a magyar államnak.
Az Európai Bizottságnak több kifogása is volt: közbeszerzési szabályok megsértése, el nem számolható kiadások, meg nem valósított tevékenységek.
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!