Kampány és szavazás Debrecenben: akié a média, azé a város

A Fideszre több mint kétezer, az MSZP-re ezernégyszáz, Jobbikra csaknem ezer, az LMP-re ötszáznál több, a DK-ra pedig bő kétszáz találatot adott ki az önkormányzati fenntartású Dehír keresője a kampány előtti felfokozott  hangulatú napokban. A többi jelölőszervezetre kétszáz alatti találat jött ki. Debrecenben óriási helyzeti előnnyel indult a Fidesz, és ez az előny maradéktalanul érvényesült a városi közmédiában is.

Ugyanebben az időszakban Papp László, Debrecen gazdasági ügyeiért felelős alpolgármester nevére a dehír.hu-n több mint ötszáz cikk jelent meg, és ez a szám a kampányfinisben tovább nőtt. Papp ugyanis igen ügyesen használta ki az alpolgármesteri pozícióját a polgármesteri kampányában, mindenütt ott volt, még ahol nem is ő lett volna a legilletékesebb. Megjelent a legújabb református templom, majd az élményfürdő átadásán, ott volt a felújított zsinagóga avatásán, ivott a józsai szüreti napon, üdvözölte a nyugdíjasokat, kezet rázott számtalan gyerekkel, fát ültetett, és büszkén kampányolt a 12 milliárdos Nagyerdei Stadionnal. A jelölt, illetve mentora, Kósa Lajos polgármester folyamatosan szerepeltek a helyi hírekben, akár a Nagytemplomban tartott hálaadó istentisztelet, akár új IT-munkahelyek avatása volt soron.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Polgármesterék a médiában: kampánynak látszó tevékenység

Ellenzéki forrásaink szerint a Fidesz a kampányban mintegy 3 ezer darab plakáttal jelent meg a városban, és ezek darabja legalább ezer forint volt. Hogy pontosan mennyit költött a párt a debreceni polgármester-jelölti kampányra, nem tudjuk, ugyanis hiába kértünk tájékoztatást Papp László – akkor még – polgármester-jelölttől, nem kaptunk.

Kósa Lajostól mindenesetre óriási főhajtással búcsúzott el a 100 százalékban önkormányzati tulajdonú, ingatlanügyekért felelős cég, a Cívis Ház Zrt. A 3 éve létező szervezet alapvetően nem politizál, most mégis úgy érezték a cég vezetői, hogy be kell mutatniuk Kósa Lajos leköszönő fideszes polgármester elmúlt 16 évének összefoglalóját. A Cívis Ház által kiadott Városközpont Magazin (VKM) szeptemberi különkiadása „Az alkotás 16 éve” címmel harminchat oldalon számolt be arról, hogy mit vitt végbe a városban Kósa, a „politikától elválaszthatatlan alkotó”. A „korszakos tevékenység” e fotókkal illusztrált bemutatása a Jobbiknál betette a kaput, sajtótájékoztatón szólították fel a Fidesz helyi vezetőit, hogy tartózkodjanak a közpénzen folytatott kampánytól. A lapot kiadó Cívis Ház Zrt. vezérigazgatója egyébként Kováts Ákos, aki egyben a város főépítésze – az „hommage” készítői maguk is jelezték a lapban: komoly fejtörést okozott nekik, szabad-e Kósa munkásságával foglalkozniuk, hiszen a lapot kiadó Cívis Ház városi tulajdonú cég.

A VKM amúgy piaci alapon is működik, a tarifái megtekinthetők itt. Az árlista alapján ha valaki az utcáról szeretne a magazinban hirdetést feladni, annak például egy egyoldalas keretes 180 ezer forintba kerül – de ha a médiaajánlat sima PR-cikkre vonatkozó 100 ezer forintos listaárának felével számolunk, a 36 oldalas kiadvány akkor is közel két milliójába került volna a debreceni Fidesznek.

És nem csak ez az egyetlen, közpénzből működtetett orgánum gondolta úgy, hogy tolni kell a Fidesz és Papp László szekerét. A szintén az önkormányzati médiacég körébe tartozó, 30 ezer példányban megjelenő ingyenes havi programfüzet, a Debreceni Korzó (kiadója a Debrecen Városi Televízió Kft.) is beszállt kicsit az ingyenreklámba: a választás előtt megjelenő utolsó két számban számos fotón mutatta be, hogyan gratulál Papp László itt, Papp László ott. És persze nem maradt el a Kósa-féle városvezetés dicsérete sem.

Kampány a jobbszélen

A Jobbik is meglehetősen aktívan vette ki a részét a kampányból. A rendszeres sajtótájékoztatók, plakátok, szórólapok és közösségi oldali megjelenések mellett több esetben a párt erre az időszakra időzítette a különböző feljelentéseit, lemondásra való felszólításait is. Többek között hivatali visszaélés gyanúja miatt a debreceni önkormányzat közbeszerzései kapcsán tett feljelentést a párt (akkori) frakcióvezetője. Máskor az államtitkárt vádolta meg a szavazópolgárok zsarolásával – ebből lett egy kis purparlé, egy megjelenésnek ez is jó volt. A kampányköltéseinek részleteiről ellenben nem adott tájékoztatástmegkeresésünkre Kőszeghy Csanád,a Jobbik debreceni polgármester-jelöltje.

A többi, városvezetői posztra aspiráló ellenzéki jelölt viszont nem zárkózott el a válaszadástól. Gondola Zsolt Zoárd, a Civil Fórum Debrecen Egyesület képviselője a szervezet női polgármester-jelöltje, Kósa Márta nevében beszélt. Ő, valamint Dobrossy István (DISZ), Varga Zoltán (DK), Madarasi István (MSZP), illetve Varga Imre (Munkáspárt), abban nagyjából egyetértettek, hogy a debreceni kampány erős Fidesz-dominanciát mutatott.

Civil pénzből

A civil szervezetek a kampányhoz nem kaptak állami támogatást. Gondoláék – a Civil Fórum – mindent a saját erejükből fizettek, a magánzsebekből összeadott támogatás pedig nem érte el az 1 millió forintot. Csupán egyetlen bannert jelentettek meg az egyik helyi online médiumban, de amúgy „abból főztek, amijük volt”. Az egyesület tagjai a plakátokat, szórólapokat maguk ragasztották ki, osztották szét, és hetente legalább két sajtótájékoztatót tartottak, amelyekről többé-kevésbé be is számoltak a helyi orgánumok.

A Debrecen Televíziótól (DTV) három lehetőséget kaptak a helyi jelöltek: két műsorban gazdasági, illetve kulturális kérdésekről folyt a vita, egy alkalommal pedig egy polgármester-jelölti bemutatkozó műsorban szerepelhettek. A megyei napilap egyszeri ingyenes alkalmat biztosított a polgármesterjelölteknek. A CF olyan apróbb lehetőségekkel is próbálta megkülönböztetni magát, mint a kampányanyagaiban használt egyedi betűtípus, a színvilág, a retró hatás – tegyük hozzá, ők indítottak Debrecenben először női polgármester-jelöltet, a Kósa Lajossal csak névrokon Kósa Márta Ilona személyében.

Dobrossy István a DISZ (DISZ, Közéleti, Kulturális és Sportegyesület) színeiben szerette volna a várost vezetni. A tapasztalatok és a költségek náluk is nagyjából a többi ellenzéki jelöltével egyeztek, igaz, nekik futotta óriásplakátra is. „A városi tévében, a választás előtti két hétben heti két, körülbelül 30 másodpercet kaptunk, valamint a választás előtti héten hétfőn, szerdán és pénteken a listát állító szervezetek 90 perces, egyenes adású vitaműsorában vehettünk részt.”  – mondta el a DISZ jelelöltje. Dobrossy utalt a megyei lap rövid, párhuzamos interjúira is, mondván: ezek voltak az ingyenes megjelenések. Ők egyébként saját honlappal is rendelkeznek, kampányuk elsősorban az online felületek és a közösségi média maximális kihasználására irányult.

A DISZ jelöltje szerint a kampány „természetesen nem volt fair”, mivel a kormánypárt prominensei a médiában sokkal több megjelenést kaptak, valamint az anyagi lehetőségek is a kormánypárt felé billentették a pályát. Dobrossy szerint a Fidesz óriásplakáton, villanyoszlopon lévő fotókon, MAHIR-felületeken történő megjelenése sokszorosa volt a többi jelölőszerv összes megjelenésének. A DISZ óriásplakátra, szórólapra, hirdetésekre, a jelöltenkénti 35 fotóra mintegy 1,1 millió forintot költött el.

Kampány a balszélen

A Fidesz aránytalan médiajelenlétét a DK-s Varga Zoltán is szóvá tette. Tapasztalata szerint a helyi média nagyrészt kiegyensúlyozottan tájékoztatott a jelölőszervezetek által generált eseményekről, „míg az önkormányzati tulajdonú városi médiumokról ez közel sem volt elmondható”. – A DK a debreceni kampányában se központi forrást, se közpénzt nem használt – közölte még, de konkrét összegekről korainak tartotta beszélni. Üzeneteiket a célcsoportokhoz plakáton, szórólapon, nyomtatott sajtón, online médián és a Facebookon juttatták el, de közvetlenül is elérték szimpatizánsaikat lakossági találkozókon, minifórumokon vagy kitelepüléseken.

Varga egyébként a legkitartóbban lelkes ellenzéki jelölt volt, már a kampány eleje óta aktívan kivette a részét az imázsépítésből. Szinte naponta adott ki közleményeket, írt nyílt levelet, felemlegette ellenfele trafikmutyis érintettségét, és állandóan vitázni akart, csak nem volt kivel. Legutóbb azzal nevettette meg Kósa Lajost, hogy felvetette: a baloldali, demokratikus szervezetek állítsanak közös baloldali, demokratikus polgármester-jelöltet. Ötletét a többiek is gyorsan elvetették.

Az MSZP jelöltje, Madarasi István közölte: mivel az országos központtól anyagi támogatást semmilyen formában nem kaptak, fizetett hirdetést, reklámot, újságot, szóróanyagokat csak korlátozott mértékben vettek igénybe, ennek fedezete rendelkezésre állt. „Én nem vállalom fel, hogy kifizetetlen számlák kötődjenek a nevemhez. Plakátjaimat saját költségemen készíttettem és helyeztem ki, és gondoskodom azok időben történő eltávolításáról is” – szögezte le. Újságkiadványukat és szórólapjaikat részben egyénileg, illetve az MSZP városi szervezete finanszírozásával készítették el.

Az eddigi költségeik: 500 darab polgármesterjelölti plakátra 300 ezer forint, újságra, szórólapokra 800 ezer forint, molinó, óriásplakát, utcai megállítók „nulla darab, nulla forint”. A debreceni szocialisták kampányának költsége tehát – saját bevallásuk szerint – alig haladta meg az egy millió forintot.

Sajtótájékoztatóikról, programjaikról egyébként többnyire tudósított mind a nyomtatott, mind az elektronikus sajtó. Rendszeresen megjelentek a közösségi portálon is, és mindig éltek a DTV-től kapott lehetőségekkel. „Heti két képes tudósítást ajánlottak, illetve két tematikus vitán és egy polgármesterjelölti vitán élő adásban történő megjelenésére is lehetőséget kaptunk”. Leghatékonyabb azonban a „talpas kampányuk” volt, amikor a lakossággal találkoztak az utcai fórumokon. Az MSZP-s jelölt szerint sem lehetett azonban esélyegyenlőségről beszélni, mert „a Fidesz mértéktelen média- és anyagi fölényével” nem versenyezhettek. Madarasi is azt mondja, a Fidesz polgármesterjelöltje a teljes városháza és hivatal kiszolgálását élvezte.

A Munkáspárt polgármesterjelöltje, Varga Imre civilben gépkocsivezető, reggeltől késő estig dolgozik, így nem tudtak sajtótájékoztatókat tartani, mint „azok a jelöltek, akik politikából vagy saját vállalkozásaikból élnek”. A párt a helyi médiában erősen alulreprezentált volt, a megyei napilap által feltett hét kérdésre válaszoltak, de – állították – nagyjából ennyi volt az összes megkeresés. A kerékpáros klub felkérésére ugyan vállalásokat tettek, de ezt sem kísérte médiafigyelem. A pártelnöki  kampánynyitóról és az azt követő kedvezményes almaosztásról ugyan beszámolt a Dehir.hu, de ezen kívül szinte semmilyen, a párttal kapcsolatos tudósítás nem volt.

Ezer darab polgármesterjelölti szórólapot kaptak a központtól, amit a postaládákba dobva juttattak el a célcsoporthoz – ezen kívül kétszáz darab A/4-es fényképes plakátot készítettek 13 ezer forintért. Újsághirdetést  nem tudtak igénybe venni a csillagászati árak miatt. Néhányszor „kitelepültek” egy asztallal, beszélgettek az érdeklődő polgárokkal, de legtöbbet a polgármesterjelölti tévévitától  vártak. Mint mondják, „szemétség”, hogy a Fidesz mennyit költött közpénzből a különböző méretű plakátokra, szóróanyagokra, nem beszélve a helyi plakátokról és kiadványokról. „Az meg gyomorforgató, hogy Papp Lászlót és a fideszes jelölteket a DTV állandóan nyomatja!” – fakadt ki Varga. A Munkáspárt tagjai a saját tagdíjaikból és adományokból tartják el a pártot. „Akkor lenne esélyegyenlőség, ha a pártok nem kapnának állami támogatást, hanem önfenntartók lennének!”

A végeredmény aztán önmagáért beszélt: a Fidesz a rendszerváltás óta mért legalacsonyabb részvétel mellett ugyan, de meggyőző fölénnyel nyert. Papp László az összes szavazásra jogosult mindössze 16,3, viszont a leadott szavazatok 56 százalékával lett öt évre a város polgármestere. A buzgó Varga Zoltán a DK színeiben listáról bejutott ugyan a testületbe, de a polgármesterjelölti versenyben – negyedannyi szavazatot kapva, mint Papp – csak a harmadik lett. A leadott szavazatok 15 százalékával a jobbikos Kőszeghy végzett a második helyen, a szocialista Madarasi pedig mindössze 7 százalékot, szám szerint 3400 szavazatot kapott. A Munkáspárt és a civilek jelöltjei: Varga Imre, Kósa Márta és Dobrossy István pedig nemcsak a polgármesteri álmokat kellett hogy feladják, de a testületben sem kaptak szerepet.

B. Gergely Krisztina 

A szerző a vagy.hu munkatársa. Ez a cikk a Transparency International Magyarország, a K-Monitor,  a Political Capital és az Átlátszó közös önkormányzati projektjének keretében készült, a projekt támogatója az Open Society Foundations.

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt!