Nacionalisták az ötödikről – Oroszország új bűnbakjai

Oroszországnak új bűnbakra van szüksége, és Dmitro Jaros tökéletes erre a szerepre. Senkit nem érdekel az orosz médiában, hogy a Jobb Szektor soha nem volt antiszemita vagy soviniszta szervezet, hogy tagjainak fele orosz anyanyelvű vagy orosz származású, vagy hogy az izraeli hadsereg veteránjai is együttműködtek a Jobb Szektorral az ukrán forradalom idején.

A Jobb Szektor megjelenése az ukrán forradalom előörseinek sorában nem csak a tüntetők számára, hanem még a sikeres állampolgári megmozdulások létezésében örökké kételkedő ellenzék vezetőinek is váratlan volt. Mindhárom nagy ellenzéki párt, a Batkivscsina (Apaföld), az Udar (Ütés) és a Szvoboda (Szabadság) megpróbálta irányítása alá venni a tüntetéseket és saját céljainak elérésére használni őket.

Amikor a békés tüntetések eredménytelennek bizonyultak, a Majdanon lévők közül sokan valós, határozott lépések megtételét kezdték követelni, hogy végre elérjék a tüntetők fő célját: Janukovics lemondását. Előre látható volt, hogy az ellenzéki vezetők nem fogják vállalni a felelősséget az erőszak elharapózásáért, így végül a tömeg új szereplőt keresett, aki átveheti az irányítást a Majdan színpadán. December végétől kezdve, januárban minden vasárnap arra vártak az emberek a Majdanon, hogy felszólaljon a Majdan emelvényén a rejtélyes jobb szektoros Dmitro Jaros és kiadja a parancsot: támadás! Az erőszak kiváltó oka az volt, hogy Janukovics január 16-án diktatorikus törvényeket léptetett életbe a tüntetők ellen, törvényen kívül helyezve a tüntetés tulajdonképpen bármilyen formáját. Ez volt az utolsó csepp.

Nem is Jaros, hanem az Automajdan aktivistája, Szergij Koba volt az, aki az ellenzéki politikusok csitítása ellenére azt üvöltötte a színpadról: készen állunk a végső harcra! Több ezer ember indult meg a kormányzati negyed irányába és a Jobb Szektor katonái vonultak az első sorokban a Hrusevszkij utcán. Ők dobták az első macskaköveket, majd a Molotov-koktélokat a készenléti rendőrökre. A végén már rendőrségi buszokat gyújtottak fel. Azon a napon a tüntetés teljesen elvesztette békés jellegét, és a Jobb Szektor vált a forradalom vezetőjévé.

Korábbi cikkeink az ukrán válságról

Bankszámlákat zárol az EU – Magyarországon is üzletel Janukovics oligarchája

A kárpátaljai magyarokat hidegen hagyja a kijevi forradalom

A Majdan hadserege – avagy kik haltak meg kedd éjszaka Kijevben

Ukrajna: „Már rég nem Brüsszel vagy Moszkva a kérdés”

A 43 éves Dmitro Jaros rögös utat tett meg az ukrán politikai élet vezető rétegéhez való csatlakozásig. Novemberben, amikor egyetemisták rendezték az első tüntetéseket az Ukrajna és az EU közti kereskedelmi egyezmény felfüggesztése miatt, még senki nem ismerte Jaros nevét. Azokban a napokban néhány nacionalista szervezet összefogott, és létrehozta a Jobb Szektort a „békés tüntetések megóvásáért és a nemzeti forradalom előkészítéséért”. A legismertebb szervezet, amely részt vett a Jobb Szektor létrehozásában, az az UNA-UNSO volt (Ukrán Nemzetgyűlés-Ukrán Nemzeti Önvédelem). Az UNA-UNSO kilencvenes években politikai pártként volt jelen és a rá következő tíz évben tagjai három katonai konfliktusban is részt vettek, a transznisztriai, az grúz-abházi és a csecsen harcokban.

Dmitro Jaros egy másfajta szervezet vezetője volt, a Sztepan Bandera Trizubjáé (a trizub az ukrán, háromágú szigonyos címer). A névadó Sztepan Bandera ukrán nacionalista vezetőt 1959-ben ölette meg a KGB. Meglepő, hogy az ukrán nacionalista vezetők többségével ellentétben Dmitro Jaros nem Nyugat-Ukrajnából származik. Szülővárosa Dniprodzerzinszk, iparváros a Dnipro-folyónál. Ironikus módon korunk legnagyobb ukrán nacionalistájának szülővárosa Féliksz Dzserzinszkijről, Lenin bizalmasáról és a Szovjetunió titkosrendőrségének alapítójáról kapta nevét.

Miután a rendőrség brutálisan leverte az egyetemisták tüntetését november 30-án, a Jobb Szektor tagjainak teljes mozgósítását jelentette be. A rákövetkező napon egyenruhát és símaszkot viselő fiatal férfiak jelentek meg, vascsövekkel a kezükben. A forradalom bármikor kitörhetett, várakozás töltötte be a levegőt. Ellenzéki politikusok hétről hétre próbáltak tárgyalni Janukoviccsal, végül egyetlen próbálkozás ssem sikerült. Eljött a cselekvés ideje, válaszolni kellett a rendőrség által alkalmazott egyre durvább erőszakra. A Jobb Szektor készenlétben állt, hogy végrehajtsa vezetője parancsát.

A Hrusevszkij utcán egy hétig tartó összecsapások után megkérdőjelezhetetlen volt, hogy a rejtélyes Dmitro Jaros lett a forradalom vezetője. Adott néhány interjút, de soha nem beszélt a kamerák előtt, az újságírók csak akkor beszélhettek vele, ha átmentek a biztonsági vizsgálaton a Kereskedelmi Kamara épületének ötödik emeletén, ahol a Jobb Szektor főhadiszállása volt. Az interjúkban Jaros nem hajlott sem a kormány, sem az ellenzék irányába kompromisszumra. „Az ukrán ellenzék soraiban is tisztogatást kell végezni a forradalom győzelme után. Ők is részei a korrupt rendszernek”   ̶ mondta Jaros, és a tüntetők egyetértettek vele.

Az ellenzéki szónokokkal ellentétben Jaros csak egyszer mondott beszédet a Majdanon felállított emelvényen. Február 21-én lépett színpadra, amikor az emberek teljes kétségbeesésükben már minden ellenzéki politikus, Jacenyuk, Klicsko és Tyahnyibok szavait is egytől egyig kifütyülték. Jaros egy mondatot mondott: „Mi, a Jobb Szektor, [mostantól] átvállaljuk a felelősséget az ukrán forradalom minden egyes lépéséért”. Azon az éjjelen Janukovics elmenekült rezidenciájáról. Az elnöki palota látogatói regiszterében az állt, hogy Dmitro Jaros volt az egyik utolsó ember, aki négyszemközt beszélt Viktor Janukoviccsal. Jaros megerősítette, hogy felkereste Janukovicsot aznap, amikor orvlövészek lőttek Kijev utcáin az emberekre: „Megmondtam neki, hogy nem fogunk visszavonulni.”

Nem lehet tudni, hogy Dmitro Jaros ijesztett-e rá úgy Janukovicsra, hogy menekülőre fogja, de az biztos, hogy az eset után az orosz média első számú bűnbakja lett. Az orosz propagandagépezet gyakran alkalmazza azt a stratégiát, hogy az ukrán tüntetések vezetőit vérengző szörnyetegekként mutatja be. A náci kártya a kedvenc fegyverük ebben, ilyen médiakampányt indítottak 2004-ben Viktor Juscsenko ellen is. Az orosz média azzal vádolta, hogy az UPA-val (Ukrán Felkelő Sereg) szimpatizál, majd olyan hazugságokat kezdtek terjeszteni, hogy az UPA együttműködött Adolf Hitlerrel. A másik ukrán politikus, akit az ukránellenes kampány célpontjává tettek az orosz propagandisták, Oleg Tyahnyibok volt, a nacionalista Szabadság párt vezetője. 2012-ben a Szabadság az ukrán parlamenti helyek tíz százalékát szerezte meg, amivel egyenesen hisztériás rohamot váltott ki az oroszokból. Jelenleg a korrupciós ügyletekről megjelent bizonyítékok, a forradalom kritikus pillanataiban tanúsított gyáva attitűd és a győzelem kisajátítására tett aljas húzások miatt a Szabadság támogatottsága rohamosan csökken a választók körében.

Oroszországnak tehát új bűnbakra van szüksége, és Dmitro Jaros tökéletes erre a szerepre. Senkit nem érdekel az orosz médiában, hogy a Jobb Szektor soha nem volt antiszemita vagy soviniszta szervezet, hogy tagjainak fele orosz anyanyelvű vagy orosz származású, hogy az izraeli hadsereg veteránjai működtek együtt a Jobb Szektorral a forradalom idején… Még Kijev főrabbija is adott ki közleményt arról, hogy nincsenek antiszemiták a Majdanon. Mindennek ellenére az orosz bíróság letartóztatásra ítélte a Jobb Szektor vezetőjét, de úgy tűnik, Dmitro Jarost ez cseppet sem zavarja, sőt, bejelentette, indul az elnökválasztáson. A legnagyobb baja most az, hogy a semmiből bukkant fel, fehér foltokkal a múltjában.

Andrii Drozda (Lviv)

Fordította: Le Marietta. Fotó: innen.