Szemétből épített szélerőművet egy afrikai kisfiú, hogy megmentse a faluját az éhhaláltól

A Malawi egyik kis falvában élő William Kamkwamba nem járhatott iskolába, de tudásvágya és tenniakarása nem hagyta nyugodni: a könyvtárban tanult autodidakta módon. Amikor meglátott egy képet egy szélerőműről, úgy érezte, az segíthet az országát sújtó aszály miatti éhínségen. Bár nem tudta, hogy kell, és mindenki bolondnak tartotta, gyártott egy saját szélturbinát hulladékokból. Ezzel pedig áramot és öntözéshez szükséges vizet „varázsolt” a falujába mindössze 14 évesen. 

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!

A Malawi Köztársaság egy rendkívül elmaradott és szegény kis ország Dél-Kelet Afrikában. A lakosság nagy része a mezőgazdaságból él, egyharmaduk analfabéta; az országban csak kevés helyen van vezetékes víz, elektromos áram, és aszfaltozott út.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

William Kamkwamba 1987-ben született, és egy kis faluban, Masitala-ban lakott szüleivel és hat lánytestvérével. A család kukoricatermesztésből próbált megélni, de 2001-ben Malawit súlyos aszály sújtotta, ami tönkretette a termést, és szülei emiatt nem tudták kifizetni a fiú évi 80 dolláros (kb. 22 ezer forintos) középiskolai tandíját.

Az aszály miatt az országban 2002-ben éhínség tört ki, amiben többezer ember vesztette életét. William és családja is koplalt: naponta egyszer ettek, és akkor is csak pár falatot.

A fiút azonban rettentően érdekelte a tudomány, és a nehézségek ellenére is képezni akarta magát, ezért miután kirúgták az iskolából szülei nincstelensége miatt, a helyi könyvtárban tanult autodidakta módon. Ott látott meg egy könyvet az energiafelhasználásról, melynek borítóján egy szélerőmű volt, és megtudta, hogy a szerkezettel elektromos áramot lehet előállítani.

Ekkor úgy döntött, épít egy saját szélturbinát, mert arra gondolt, hogy ha vízpumpáláshoz hasznosítaná a széllel termelt energiát, akkor az az aszály és éhínség ellenszere lehetne.

Bármiféle útmutató és szakképesítés nélkül, általános iskolai végzettséggel, mindössze 14 évesen, hulladékokból épített egy szélerőművet.

A prototípust egy rádiómotorból csinálta meg kicsiben, majd épített egy 5 méter magas szélturbinát, amihez biciklivázat és -dinamót, traktorventilátort, és régi lengéscsillapítókat használt fel, a lapátokat pedig tűz fölött hevített műanyag csövekből készítette.

A szerkezet 12 watt áramot termelt, ami elég volt ahhoz, hogy a fiú barkácsolt vezetékeket és lámpákat szereljen fel otthon, így többé nem a gyenge fényű, füstös és büdös olajlámpákkal kellett világítaniuk a szülői házban. A falubeliek pedig, akik addig őrültnek tartották, sorban álltak nála, hogy töltse fel a mobiltelefonjaikat.

William második szélerőműve már 12 méteres lett, a harmadik pedig egy kútból vizet pumpált az öntözéshez, s ezzel nagyban segítette a helyi lakosság élelmezését.

2006-ban jelent meg róla az első újságcikk egy országos lapban, a Malawi Daily Times-ban, és William Kamkwamba ezután gyorsan világhírű lett. Sorra mentek hozzá látogatóba a különböző tudósok és újságírók, hogy megcsodálják a szemétből barkácsolt szélerőműveit. 2007-ben meghívást kapott a TED-től (Technology, Entertainment, Design – technológia, szórakoztatás, dizájn), hogy személyesen mesélje el a történetét egy konferencián.

Ott és akkor, 19 évesen használt életében először számítógépet. “Még soha nem találkoztam az internettel, lenyűgöző volt. Rákerestem a szélmalmokra, és rengeteg információt találtam” – mesélte erről a BBC-nek.

William a TED konferenciáján 2007-ben

Megilletődötten állt a színpadon, és nagyon szűkszavúan beszélt, de a világ legtermészetesebb dolgaként közölte, hogy “megpróbáltam és megcsináltam”.

Két évvel később, egy másik TED-konferencián már sokkal magabiztosabb volt: részletesen mesélt a szélerőműveiről, és mindenkit arra bíztatott, hogy hozzá hasonlóan soha ne adják fel az álmaikat.

William a TED konferenciáján 2009-ben

Bryan Mealer, az Associated Press (AP) afrikai tudósítója 1 évet töltött vele, és 2009-ben közös könyvet írtak a történetéről “A fiú, aki befogta a szelet” (The Boy Who Harnessed the Wind: Creating Currents of Electricity and Hope) címmel.

Ebből a Netflix készített filmet, ami nemrég jelent meg. A főszerepet az elsőfilmes Maxwell Simba játssza, aki remekül alakítja az okos, talpraesett és bátor kisfiút, aki szinte a semmiből “varázsolt” áramot a sivár vidékre. William apjának szerepében az angol Chiwetel Ejiofor látható, aki egyben a film rendezője is volt. Feleségét, William és testvérei anyját a francia Aïssa Maïga játssza, aki rendkívül hitelesen hozza a családot a háttérben összetartó nő karakterét, aki bölcs támasza férjének és gyerekeinek is.

Maga a film leegyszerűsítve mutatja be a szélturbinák építését: a prototípus után – az első két kisebbet kihagyva – rögtön a vizet pumpáló turbina jön benne, de ennyi elnézhető a készítőknek.

Cserében ugyanis egy szívszorító történetet láthatunk az ügyes és elszánt fiúról, aki a legnagyobb reménytelenségben is kitartott a lehetetlennek tűnő elhatározása mellett. A közel 2 órás filmben lassan csordogálnak az események, de egyáltalán nem unalmas. Igyekszik minél részletesebben bemutatni William közvetlen és tágabb környezetét, s ezáltal tökéletesen átérezzük a fiú tettének jelentőségét.

A rogyadozó viskók és vakolatlan falak látványa, a mindent belepő por és kukoricaliszt élethűen visszaadja a nyomort, amit az aprópénzért kivágatott fák recsegése, és a legyek döngése csak tovább erősít. Az éhínséget szemléletesen mutatja a csecsemős anyukától ennivalót lopó férfi, az állami segélyért hosszú sorban álló kétségbeesett és dühös tömeg, valamint az ételosztás rendjére felügyelő katonaság is.

A sokáig egypártrendszerű, a demokráciával a 2000-es évek elején még csak ismerkedő ország politikai viszonyairól is érzékletes képet kapunk, amikor azt látjuk, hogy az újraválasztásáért kampányoló politikus testőrsége puskalövésekkel oszlatja az éhezés miatt elégedetlenkedő embereket.

“A demokrácia olyan, mint az import tápióka.
Hamar megrohad.”

Ezt William apja mondja a filmben, amihez nagyon sokat hozzátesz az őt alakító Chiwetel Ejiofor színészi játéka. A férfi eleinte a nyomorú körülmények ellenére is határozott, és keményen dolgozik, hogy a gyerekei tanulhassanak, többre vigyék nála. Ám amikor először az áradás, majd az aszály teszi tönkre a termést, egyre rosszabb állapotba kerül lelkileg és fizikailag is. Alig eszik, hogy inkább a családjának jusson, de jól tudja, hogy csoda nélkül előbb-utóbb így is éhen halnak mindannyian. Ezt pedig férfiként és családfőként óriási kudarcként éli meg: alapjaiban rengeti meg az önértékelését, hogy nem tud gondoskodni a szeretteiről.

Szinte meghasonlik attól a gondolattól, hogy sok évnyi munkájával sem ért el semmit. Feleségével modernek akartak lenni, elhagyták a törzsi babonákat és rituálékat, nem imádkoztak esőért, hanem keményen dolgoztak a földeken – de hiába, ugyanolyan kiszolgáltatottak a természetnek, mint az őseik.

Eljön az a pont is, amikor dühe a fiára irányul, akit addig hagyott tanulni: kivezényli kapálni a gyereket, és felszólítja, hogy hagyja már abba az álmodozást. Ugyanis William szövegelése az elektromos áramról és a szélturbináról épp úgy varázslatnak tűnik számára, mint az ősök hókuszpókuszai, és ugyanúgy nem tartja racionálisnak ezt sem. Az egyszerű ember őszinte értetlenségével kérdezi a csillogó szemű 14 éves gyerektől, hogy “Szélből vizet?!”, és csak rázza a fejét hitetlenkedve.

A fiú viszont makacs. Nem törődik sem az apja, sem a barátai rosszallásával, összeguberálja a legkülönbözőbb alkatrészeket a szeméttelepen, és kitalálja, hogyan építsen belőlük szélerőművet.

A hozzá hasonló született ezermesterek vele együtt izgulhatnak, hogy mit tud barkácsolni egy kukoricacsutka-csavarhúzóval különböző kacatokból, a laikusok pedig szurkolhatnak, hogy sikerüljön neki.

Sikerült. Szerencsére volt annyira okos és kitartó, hogy megcsinálja. Ezzel pedig rengeteg emberen segített, és sokaknak mutatott példát. Ahogy a film végén is elhangzik, az idén 32 éves William a hírnévnek köszönhetően ösztöndíjjal végezhette el a középiskolát, majd Dél-Afrika egyik egyetemére járt, és az USA-ban folytatott környezetvédelmi tanulmányokat. Ma is azon dolgozik, hogy szélerőművekkel és napkollektorokkal segítse Afrika elmaradott részeinek fejlődését.

Címlapkép: jobb oldalon az igazi William Kamkwamba, bal oldalon az őt alakító Maxwell Simba a filmben