„Fiatalon fontos iratcsomók vannak a kezükben” – politikai thriller egy ügyész öngyilkosságáról

A fiatal és ambiciózus ügyész, Cristian maga is meglepődik, mikor egy igen érzékeny ügyet bíznak rá: korrupcióval vádolt idősebb kollégája ellen indul eljárás. Az ügy, ami ugródeszka lehetne karrierjében, végül pont ellentétes hatást kelt. A vádlott ragaszkodik ártatlanságához, de Cristiant felettesei arra kényszerítik, hogy állítsa bíróság elé a férfit – akár megfelelő bizonyítékok hiányában is. A MIÉRT ÉN? című román politikai thriller november 5-től látható Budapesten, illetve november-december során országszerte a mozikban. Interjú a rendezővel. 

Miért esett a választás Panait ügyész történetére?

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Tudor Giurgiu: – Már 2002-ben, Cristian Panait halálakor felfigyeltem erre a történetre – igaz, akkor még nem voltak komoly szándékaim. Meglepett egy fiatal, az én generációmhoz tartozó ember öngyilkossága, nem értettem, mi történhetett. Nagyon sokat cikkeztek erről, sok újságcikket eltettem, és valahogy megragadt bennem. Izgalmasnak, megindítónak, fájdalmasnak találtam, annak ellenére, hogy nem ismertem ezt az embert.

Néhány év múlva, 2007-ben, amikor lemondtam a román közszolgálati televízió (TVR) elnöki posztjáról, úgy éreztem, szeretnék egy filmet készíteni a televízió élén szerzett tapasztalataimról. A kompromisszumokról, a politikusokkal való kapcsolatomról, a nyomásgyakorlásról, a korrupcióról, mindarról, amit két év alatt megtapasztaltam.

Szerettem volna megjeleníteni annak az embernek a perspektíváját, aki egy rendszert jobbá szeretett volna tenni, aki bizonyos értékekhez tartotta magát, és aki azt látta, hogy a rendszer, a rendszerben dolgozó emberek egyáltalán nem kívánnak egy ilyen változás részesei lenni.

Egy olyan történetet kerestem, melyben egyrészt meglátom saját magam, másrészt pedig az én generációmhoz szól, ahhoz a generációhoz, mely változtatni próbált a társadalmon, mely megpróbálta leváltani a politikai osztályt, megpróbálta változtatni a mentalitást, megpróbált eltávolodni a csúszópénzektől és gyanús üzletektől, és melynek próbálkozásai általában elbuktak.

Így jutott eszembe a Panait-ügy. Elkezdtem újraolvasni mindazt, amit összegyűjtöttem, és egyre inkább azt éreztem, hogy a történet még mindig érvényes, aktuális. Úgy éreztem, ezt a filmet kell megcsinálnom, mert a rendszerrel harcoló fiatalok morális dilemmáiról szól.

2002 és 2007 között is zajlott a dokumentáció?

Nem, ebben a periódusban ez egyik volt a sok filmötletem közül. 2007 végén kezdtem el komolyan foglalkozni azzal a gondolattal, hogy megcsinálom a filmet. Elkezdtem felkeresni azokat az embereket, akik Panait közelében voltak abban az utolsó időben, a nagynénjét, valamint Alexandru Lele-t, a nagyváradi ügyészt, aki ellen nyomozást indított.

Hosszú, nehéz folyamat volt dokumentálni és megérteni az igazságszolgáltatás finom mechanizmusait, és aztán az egészet közérthetően elmesélni. Végig fennállt a veszélye annak, hogy egy nehezen emészthető igazságügyi thrillerré válik a film.

Visszatérve a személyes érintettségre: a film címe (Miért én?) is ezzel rezonál?

Igen, egyértelműen. A projekt munkacíme az utómunkálatok végén is „Cristian” volt, akkor próbáltam valami mást kitalálni. Ezt a címet azért találom nagyon jónak, mert mindenkit megszólít. Sokan mondták azok közül, akiknek hozzám hasonló élményekben volt részük, hogy ez a cím előhozta az emlékeket. Ez, azt hiszem, jó.

Támogatónk vagy? Szeretnél ott lenni a bemutató vetítésen?

A magyarországi bemutatón vendégünk lesz interjúalanyunk, Tudor Giurgiu, a film rendezője, és Alexandru Lele, a film cselekménye kialakulásában kulcsszerepet játszó volt nagyváradi ügyész. A film után Sipos Zoltán, az Átlátszó Erdély újságírója beszélget velük.

2015. november 6., péntek, 18:30, Cinema City Aréna Pláza

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztráció: http://goo.gl/forms/4o9XFYyrhn

Olvastam, hogy a dokumentációs fázisban sok érdekes egybeesésre bukkantatok. Tudnál pár példát mondani?

Ezek közül sok inkább vicces, ugyanakkor az egybeeséseket látva felmerült, hogy nem véletlen, hogy én rendezem ezt a filmet. Felfedeztem, hogy Panait nagy drukkere volt a Dinamo Bucureşti focicsapatnak, gyakran járt a meccseikre. Én is Dinamo-szurkoló vagyok 15-20 éve.

Mi több, kiderült, diákkorában ugyanabba a bukaresti karaokebárba járt, ahova én is jártam a színis barátaimmal. Hihetetlen, de előfordulhat, hogy egy időben ugyanabban a kocsmában voltunk, de nem találkoztunk. És aztán ott van ez a közös tapasztalat, azoknak az eléggé egységes tapasztalata, akiknek fiatalon fontos iratcsomók vannak a kezükben, akiknek nagy a felelősségük.

Nem utolsó sorban meglepett, hogy miután elkészült a film és azt megmutattam Panait rokonainak, barátainak, mindenki azt mondta, hogy a Panait szerepét játszó színész (Emilian Oprea) gesztusai nagyon hasonlóak a néhai ügyészéhez. Ezek a dolgok szerintem tudattalanul történnek, személyesen sosem találkozhattunk Panaittal, de nagyon nagy mértékben azonosultam vele én is, és a szerepét játszó színész is.

Hogyan tanulmányoztátok Panait személyiségét?

Nem volt egy nagyon elmélyült munka, mert nem volt olyan anyag, ami ebben segíthetett volna. Egyetlen – a házkutatáson készült – felvétel maradt fenn. Azt, mivel nagyon fontosnak ítéltük, a filmben rekonstruáltuk.

A portréját puzzle-szerűen alkottuk meg, megkerestük egykori diáktársait, a nagynénjét, volt barátnőjét. Ezekből az emlékmorzsákból, vallomásokból, a iratokból kíséreltük meg rekonstruálni az embert. Azt hiszem, a legnehezebb az volt, amikor megpróbáltuk érteni, amikor meg kellett keresnünk a motivációit, emberivé kellett tennünk. Sokáig tartott, míg a döntéseinek egyes vetületeit megértettük.

Hogyan tudtatok a munka során elszakadni ezektől a részletektől, melyek ugyan fontosnak tűnnek, de melyek nem állnak össze filmmé?

Nagyon nehéz volt eltávolodni a valóságtól akkor, amikor annyi valós, erős történet volt. Folyton azt mondogattam magamban, Tudor, te egy játékfilmet forgatsz, nem pedig egy dokumentumfilmet, szabadjára kell engedd a képzeletedet.

A forgatás megkezdése előtt egyfajta öncenzúra működött bennem, ami azt mondta, nem szabad nagyon eltávolodni a valóságtól, nem szabad megmásítani a Panait-ügy lényegét, azt amit ő tett, amiben ő hitt, féltem attól hogy mit teszek Panait emlékével, mely ma is él azokban, akik személyesen ismerték.

Azonban a végén a valóságot fikcióval szőttem át – vannak olyan jelenetek a filmben, melyekről meg vagyok győződve, hogy nem történtek meg a valóságban.

A film talán legerősebb jelenete egy valós helyszínen, az erkélyen játszódik. Hogyan lehet felkészülni egy ilyen helyszínen való forgatásra?

Igen, nagyon furcsa volt azon a teraszon forgatni, ahonnan Panait a mélybe vetette magát. Amikor ott voltunk, az volt az érzésünk, nem hazudhatunk. Márpedig a film lényege az, hogy újraértelmezed a valóságot. Ez egy bonyolult, érzelmileg nagyon telített forgatási nap volt, itt nem lehetett gépiesen dolgozni, egy storyboarddal jönni, hogy ide vagy amoda teszed a kamerát.

De szerencsénkre szép napunk volt, sokat improvizáltunk, több variációt is kipróbáltunk. A jelenetet a forgatás végére hagytam, és még a forgatás előtti napon sem tudtam, mit akarok csinálni. A főszerepet játszó színésznek ez volt az első nagyjátékfilmje, ezért is döntöttem úgy, hogy végigcsináljuk az egész filmet, mielőtt eljutunk ehhez a jelenethez.

Az igazságügyi rendszer hogyan reagált?

A rendszerben dolgozó emberek többsége szerint a film nagyon élethűen mutatja be a kétezres évekbeli főügyészség szürke, kafkai hangulatát, az ügyészek és a főnökeik közötti viszonyt. Ezt fontosnak tartom, mert ha itt hamis felhangok lennének, akkor a rendszerben dolgozók elutasítanák a filmet.

A fiatalok, joghallgatók, fiatal ügyészek mondták, hogy ez a film fontos számukra, és tovább szeretnék vinni a Panait által megtestesített értékeket.

Mit gondolsz: mára már megváltozott ez a rendszer?

Igen, ami az igazságszolgáltatás korrupcióhoz való alapvető viszonyulását illeti. Igaz, ez a változás nem érint minden ügyészséget és minden bíróságot. Az, hogy ma Romániában az ügyészek megtehetik azt, hogy ne reagáljanak a politikai megrendelésekre, és hogy politikusok, valamint a rendszer fontos figurái ellen is nyomozást indítsanak, a romániai társadalom legnagyobb győzelme az utóbbi időben.

Nemrég a filmet Berlinben is bemutatták. Megértheti ezt a filmet valaki, aki nem élt az utóbbi 25 évben Romániában?

A berlini bemutató után világossá vált számomra, hogy a filmet elsősorban azokban az országokban fogják megérteni és jól fogadni, ahol létezik korrupció, az igazságszolgáltatás nem független, ahol probléma a politikusokkal való beteges viszony. Ilyen helyzetben vannak a közép- és kelet-európai országok, Oroszország, Törökország, Dél-Amerika.

Németországban azt mondták, náluk a korrupció nem egy fontos probléma. Néhány hónapra rá kitört a Volkswagen-botrány, és magamban nevettem a német társadalom képmutatásán. A rákos daganat ott is létezik, csak ők ezzel nem néznek szembe.

Ironikus módon a film magyar és bolgár pénzből készült. Nehéz volt finanszírozást találni?

Ez egy félreértés, a film először román forrásból, az Országos Filmalaptól (CNC) kapott támogatást. Az a meglepő, hogy Bulgáriában a hasonló állami szerv valamivel több pénzt adott – 180 ezer euró helyett 185 ezret, ha jól emlékszem. Az utómunkálatok Magyarországon zajlottak, a filmet azonban nem támogatta a Magyar Nemzeti Filmalap.

Sokan kérdik, hogyhogy támogatást kapott ez a film. Nem tudom, mit mondjak, valószínűleg el sem olvasták figyelmesen a forgatókönyvet. Örülök annak, hogy viszonylag rövid idő, két év alatt sikerült előteremteni a pénzt, és hogy a film regionális együttműködésben készült, nem kellett német vagy francia partnert keresni. Végső soron a film gyártásában azok az országok vettek részt, melyek ezekkel a problémákkal szembesülnek.

Sipos Zoltán

Támogatónk vagy? Szeretnél ott lenni a bemutató vetítésen?

A magyarországi bemutatón vendégünk lesz interjúalanyunk, Tudor Giurgiu, a film rendezője, és Alexandru Lele, a film cselekménye kialakulásában kulcsszerepet játszó volt nagyváradi ügyész. A film után Sipos Zoltán, az Átlátszó Erdély újságírója beszélget velük.

2015. november 6., péntek, 18:30, Cinema City Aréna Pláza

A részvétel ingyenes. Regisztráció: http://goo.gl/forms/4o9XFYyrhn