Herszon elvesztése megalázó vereség Moszkvának, hiszen ez volt a legnagyobb ukrán város, amelyet el tudtak foglalni, és az álnépszavazás óta Oroszország részének tekintik.
Ez a kiszolgáltatott csoport Magyaroroszágon egy szinte teljesen leépített menekültügyi ellátórendszerbe és egy előítéletekkel teli társadalomba csöppent, elhelyezésük és integrációjuk jelentős részét a civil társadalom próbálja megoldani – több-kevesebb sikerrel.
Az oroszok tovább támadják a civil infrastruktúrát, egyre súlyosabb energiaválságot okozva az ukrán városokban
A támadás kudarcai után az orosz hadsereg egyre jobban támaszkodik a Wagner Csoport zsoldosaira, így növekszik a csoport alapítója, Jevgenyij Prigozsin befolyása, aki egyre nyíltabban bírálja az orosz hadvezetés döntéseit.
Veszélyben Putyin legnagyobb ukrajnai zsákmánya, Herszon városa, az orosz állami propaganda megkezdte az emberek felkészítését a területi veszteségekre.
A Szíriában is szolgáló Szergej Szurovikin kinevezése után számos rakétacsapást mértek az ukrajnai civil infrastruktúrára. Elemzők szerint az ilyen akciók stratégiai jelentősége csekély, inkább csak a civil lakosság szenvedéseit növelik.
Luhanszkban és Herszonban is több települést foglalt vissza az ukrán hadsereg, a déli áttörésben kárpátaljai magyar katonák is részt vehettek.
Putyin ma várhatóan bejelenti a megszállt területek, köztük Donyeck elcsatolását, azonban épp Donyeckben igen bizonytalanná vált a megszállók helyzete.
A sokszor kényszerrel besorozott katonákból valószínűleg nem tudnak támadó hadműveletekre alkalmas egységeket szervezni az oroszok, a már megszállt területek védelmére lehetnek alkalmasak.
A putyini propaganda az orosz katonai hírszerzést hibáztatja a kudarc miatt, de a valódi ok az lehetett, hogy épp Putyin és a hadügyminisztérium hagyta figyelmen kívül a katonák figyelmeztetéseit.
Szeptember 6 és 11-e között Ukrajna többször akkora területet foglalt vissza (mintegy 8000 km2-t), mint amennyit Oroszország május óta meg tudott szállni.
