A világóceánba kerülő szemét nagy része műanyag

A túltermelés korszakában fokozott figyelmet kap a szemét útja. Ennek jelentős része a vizekben landol, viszont idáig nem született átfogó tanulmány a vizekbe kerülő szemét összetételéről. A Nature Sustainability magazin tíz ország civil szervezeteivel együttműködve, nagyszabású kutatás keretén belül mérte fel ennek a szemétnek az összetételét és eredetét annak érdekében, hogy a törvényhozó nagyhatalmak felhasználhassák eredményeiket a törvényhozásban.

A világóceánba kerülő szemét körülbelül 80%-a műanyag. Ezt követik a fém, üveg, szövet, papír és feldolgozott fa anyagú tárgyak. Az egyszer használatos műanyag tárgyak felelőtlen gyártása, a gondatlan felhasználás és a nem megfelelő szemétkezelési rendszer ahhoz vezetett, hogy a természetbe jelentős mennyiségű műanyagszemét került ki. Tekintve, hogy a műanyag lebomlási ideje 20 évtől 500 évig terjed, érthető, hogyan lehet a műanyag a leggyakrabban előforduló szennyező anyag a vizekben. Az Európai Unióban és az Egyesült Királyságban már létrejöttek tervezetek a műanyagtermelés redukálására, ám azok többnyire csak a könnyen helyettesíthető vagy teljesen fölösleges, egyszer használatos műanyagokat érintik. A tényleges változás eléréséhez azonban az összes elkerülhető műanyag-csomagolás betiltására lenne szükség. 

A nyíltvízi szemét 66%-át teszi ki az óceánon folytatott emberi tevékenység nyomán ott maradó anyagok, többnyire halászhálók. Máshol azonban a vízbe kerülő szemét nagy része nem ezzel kapcsolatos, hanem a szárazföldi felhasználás után került a vizekbe, itt csak a szemét 22%-áért okolhatók különböző emberi tevékenységek. A partvonalon például az óceáni szemét az összmennyiség 11%-át teszi ki, míg az ételcsomagolás annak 76%-át.  A nyílt óceán kivételével a vizekben mindenhol az elviteles ételek műanyag-csomagolása képezi a szemét legnagyobb részét.

A 10 országból összegyűjtött kutatás eredménye

A kutatás során 112 kategóriába sorolták a vízi hulladékot, viszont a szemét háromnegyedét 10 tárgytípus tette ki. A leggyakoribb tárgyfajták között is magasan vezetnek a szárazföldi élet elemei: első helyen a zacskók állnak, őket követik a műanyag flakonok, az ételtárolók, az evőeszközök, a csomagolóeszközök és a szintetikus kötelek. Ezeknek egy része is lehet hajók fedélzetéről, de a tipikusan vízfelszíni tevékenységhez köthető tárgyak (halászcsalik vagy bólyák stb.) még csak ezután következnek. A sor végén a műanyag kupakok, ipari csomagolóanyagok, üvegek és legvégül az italflakonok állnak.

A kutatásból egyértelműen kiolvasható, hogy a partközeli vizekbe nagyrészt a szárazföldről kerül be a hulladék, a nyílt óceánba pedig a halászat és a vízi szállítás útján. A 21. század legégetőbb problémái közé tartozik az óceánok szennyezésének leállítása, és már számos kezdeményezés született a helyzet javítására. Idáig azonban nem vizsgálták a szemétmennyiség eredetét és felépítését, így nehéz volt átlátni a probléma gyökerét. A Nature Sustainability kutatása és az ehhez hasonló felmérések olyan adatokat tudnak szolgáltatni, amelyek a törvénykezés hatékony alapját képezhetik.

Eddig nem volt részletes kutatás a szennyezés eredetéről

Szemann Tamás-Szabó Hédi