Média

Adatvizualizáció: így néz ki most a kormánypárti hírmédia-konglomerátum

A kormánypárti médiához számításaink szerint 112 olyan nyomtatott lap, online média, rádió, tévécsatorna és plakátcég tartozik, amiken keresztül eljuthat a kormánypárt kommunikációja a magyar lakossághoz. Hogyan alakult ki ez a robosztus hírmédia-konglomerátum? Hogyan kapcsolódnak egymáshoz? Ezt mutatjuk most be.

Az Átlátszón is többször foglalkoztunk a kormánypárti média alakulásával, legutóbb tavaly november végén azt mutattuk be, hogy a Közép-Európai Sajtó- és Média Alapítvány (KESMA) létrehozása hogyan rendezi át a kormánypárti média tulajdonosi szerkezetét. Akkor összesen 476 olyan médiacímet (nyomtatott napi- és hetilapot, folyóiratot, hírportált, blogot, rádiót, tévét és plakátcéget) számoltunk össze, amely a korábbi kormánypárti tulajdonos önkéntes felajánlásaként ingyen jutott az alapítvány tulajdonába.

Ez a bűvös 476-os szám azóta elterjedt, van olyan független hírportál, amely ezzel a számmal reklámozva gyűjt támogatókat. Viszont az elmúlt fél évben számos cím megszűnt azóta, mások pedig időközben bekerültek a kormánypárti médiaportfólióba. Mi most csak azzal az aktuális 112 médiacímmel foglalkozunk ebből a halmazból, amely konkrétan hírmédia. Hírmédián azokat a médiumokat értjük, amelyek valamilyen formában híreket szolgáltatnak, vagy híreket kommentálnak, illetve tágabb értelemben hatással vannak a nyilvánosságra. Bevettük továbbá a gyűjtésbe a plakátcégeket is, ugyanis a kormányzat rajtuk keresztül is kommunikálja az épp aktuális üzeneteit.

A jelenlegi helyzet kialakulása

Az első folyamatábrán azt mutatjuk be, hogy ez a 112 médiacím hogyan, milyen lépcsőkön keresztül jutott el a jelenlegi kormányközeli, centralizált tulajdonba. Érdemes rögtön az első és a második lépcsőfok közötti átmetetet figyelni. Az első lépcsőfok egy öt évvel ezelőtti állapotot mutat, amikor az összes megyei napilap és online verzióik, továbbá az Origo Csoport, és a TV2 Csoport is külföldi tulajdonban voltak (Axel Springer, WAZ, Lapcom, Inform/Russmedia, Pro7Sat1, áttételesen a Deutsche Telekom).

Ezután pedig hol egyszerűbb, hol pedig bonyolultabb áttétellel a második és a negyedik lépcsőfok között végérvényesen átkerültek kormányközeli tulajdonba.

A modellben az egyik főszereplő az orsztrákoknál ma már példaképpen emlegetett Heinrich Pecina volt, aki a Mediaworksöt, a Pannon Lapok Társaságát, illetve az Inform/Russmediát is átjátszotta Mészáros Lőrincnek, illetve a KESMA-nak. Rajtuk kívül a folyamatban jelentős szerepe volt még az azóta elhunyt Andy Vajnának, továbbá Matolcsy Ádámnak, Schmidt Máriának, Habony Árpádnak, valamint a médiajavait a totális vereség után “visszaadó” egykori főoligarchának, Simicska Lajosnak.

A kormánypárti média koncentrációja – kattints a nagyobb képért!

Az alábbi úgynevezett napsugár-diagramon a fentebb vázolt folyamatnak egy másik típusú bemutatását láthatja. A koncentrikus körök külső köre az összes médiacímet mutatja, befelé haladva pedig a kormánypárti médiakoncentráció folyamatát lehet követni, a legbelsőbb kör a jelenlegi állapotot mutatja. Az egyes elemekre kattintva ki lehet bontani az adott szelvényhez tartozó folyamatot.

 

A kormánypárti hírmédia hálózata

Végül az alábbi hálózaton azt lehet látni és böngészni, hogy ezek a hírmédiacímek, médiacégek és tulajdonosok milyen kapcsolatban vannak egymással, továbbá a kormánnyal. A körök mérete a médiacégeknél a legfrissebb elérhető árbevételi adatot mutatja, a KESMA esetében pedig a hozzá tartozó médiacégek együttes árbevételét. Az interaktív felületen a színmagyarázat elemeire kattintva ki lehet szűrni azokat az elemeket, amelyekre nem vagyunk kíváncsiak, továbbá az interakció lehetőséget ad arra, hogy egyes csoportokat a kurzorral jobban láthatóvá tegyünk.

Az anyagot nagyban az Átlón itt lehet megtekinteni.

Bátorfy Attila

Megosztás