Hogyan érinti az európai médiát a „felejtéshez való jog?”

 

Nem feltétlenül áll az a hipotézis, miszerint főként politikusok és más közéleti szereplők próbálnak számukra kényes tartalmakat eltávolíttatni az Európai Bíróság döntése nyomán. Ugyanakkor viszont a Google távolról sem kezeli transzparens módon ezeket a kéréseket, így csak hiányos információink vannak a „felejtéshez való jog” gyakorlati működéséről.

 

 

2014 májusa óta az internetes keresőmotoroknak bizonyos esetekben – például ha az információ már nem releváns, személyiségi jogot sért, vagy pedig téves – el kell távolítaniuk a magánszemélyek neveire adott találatokat a keresési listáikból.

Ez lehetőséget ad arra, hogy magánszemélyek töröljék a már nem releváns, ám annál kínosabb tartalmakat, legyen szó egy túlságosan jól sikerült születésnapi buliról, rég elmúlt törvényszegésről vagy egy csődeljárásról.

Az Európai Bíróság döntése után sokan attól féltek, hogy főként politikusok és más közéleti szereplők fogják a számukra kényes tartalmakat eltávolíttatni – ez a hipotézis azonban az általunk összegyűjtött adatok fényében nem feltétlenül áll.

De mit is jelent tulajdonképpen a „felejtéshez való jog”?

Fontos tisztázni, hogy már maga a megnevezés sem fedi a valóságot: a „right to be forgotten” (felejtéshez való jog) azért nem szerencsés, mert itt valójában szó sincsen sem felejtésről, sem pedig a kifogásolt tartalmak fizikai törléséről. Az eljárást pontosabban írja le a „delinking/deindexing” kifejezés, melynek nincsen jó magyar megfelelője, de körülbelül azt jelenti, hogy a kérdéses linket eltávolítják egy bizonyos személynévre adott keresési eredmények közül.

Amennyiben egy magánszemély úgy gondolja, hogy a nevére adott keresési találatok között olyan link is szerepel, mely elavult, pontatlan vagy személyes jellegű, kérheti az adott link eltávolítását.

Például ha Gipsz Jakabot valamikor bankrablással gyanúsították, és erről mondjuk egy cikk született, később azonban ejtették a vádat, Gipsz Jakab kérheti, hogy amikor a keresőben valaki a saját nevére („Gipsz Jakab”) rákeres, többé ne jelenjen meg a szóban forgó cikk linkje. Azonban magát az újságcikket nem törlik, Gipsz Jakab nevét nem távolítják el a cikkből, mi több, a „bankrablás” keresésre továbbra is listázni fogja azt a cikket a kereső.

Nem egyszerű az eltávolított linkeket összegyűjteni

Projektünk célja az volt, hogy minél több ilyen, keresési listákból eltávolított linket összegyűjtsünk, és azokat elemezzük. Mivel Európában a Google keresője magasan a legnépszerűbb, ezért erre a keresőre összpontosítottunk.

A munka nem volt egyszerű: gyakran az általunk megkeresett médiaorgánumok nem tudtak arról, hogy a Google-től értesítést kaptak volna.

A nagyobb magyarországi médiaorgánumok közül sokan nem is válaszoltak megkeresésünkre, így azt sem tudjuk, hogy a Google például magyarországi tartalmak eltávolításakor is küld-e ilyen értesítést.

Szintén előfordult, hogy médiaorgánumok nem gyűjtötték össze a keresőkből eltávolított linkeket, vagy ha volt is ilyen archívumuk, azt nem osztották meg velünk. Néhány nagy európai médiaorgánum – a brit BBC és a The Telegraph, a litván Delfi, a finn Helsingin Sanomat, a német Der Spiegel, az osztrák Der Standard valamint a spanyol El Confidencial által átadott linkekből sikerült egy olyan, 429 újságcikkből álló adathalmazt összegyűjteni, melyet elemezni tudtunk (az adatok itt elérhetőek).

Kategóriák szerint rendszereztünk

Első lépéséként a cikkeket témák szerint csoportosítottuk: így„üzlet” címkével láttuk el a gazdasági jellegű cikkeket, a valamilyen törvényszegéssel foglalkozó anyagokat „bűnözés” kategória alá gyűjtöttük. A magánszemélyekről szóló anyagok „személyes” címkét kapták, végül pedig használtuk a „politika”, „szélsőségesek” és „kiskorúak” kategóriákat.

A keresőmotorok találati listáiból eltávolításra ítélt linkeket természetesen bizalmasan kezeljük, éppen ezért anyagunkban nem használunk fel eltávolított cikkekből származó sztorikat vagy idézeteket. A rendelkezésre álló minta alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a legtöbb, Google által eltávolított link gazdasági jellegű volt, illetve valamilyen gazdasági jellegű visszaéléséről vagy csalásról szólt.

Nagyon sok cikk személyes információkat tartalmaz

A Der Spiegel, a der Standard valamint az El Confidencial által publikált, de a Google találatai közül eltávolított cikkek szinte egyharmada gazdasággal volt kapcsolatos. Ez az arány magasabb a két brit médiaorgánumhoz képest, ugyanakkor pedig a litván Delfinek alig volt ilyen anyaga.

Ami a magánszemélyekről szóló, illetve magánszférát sértő anyagokat illeti, a Helsingin Sanomat valamint a Delfi által elküldött linkekek szinte fele ebbe a kategóriába esett – a BBC, a The Telegraph, a der Standard valamint az El Confidencial esetében ez a kategória 30 százalék körül mozgott. A Der Spiegel alig 20 százalékkal a legalacsonyabb volt ebben a kategóriában.

Kiderült még, hogy meglepően sok, a találati eredmények közül eltávolított anyag erőszakos bűncselekményekkel kapcsolatos. Ez főként a brit médiaorgánumokra jellemző – a BBC által átadott linkek fele ebbe a kategóriába tartozik. Egyes cikkekből egyértelműen következtetni lehet arra, hogy az a személy kérte törlést, akit eredetileg megvádoltak, utólag azonban ejtették a vádakat.

A Delfi és a Helsingin esetében az eltávolított linkek közel felét politikai jellegű témák teszik ki, a szélsőségesség témakörébe tartozó cikkek csak a Der Standard valamint az El Confidencial esetében számottevőek.

Meglepetésünkre szolgált, hogy a fiatalok (kiskorúak) sokkal kevésbé vannak jelen az eltávolított cikkekben, mint gondoltuk. A digitális bennszülött Y generáció alulreprezentált a mintánkban, a der Standard által publikált és a találati listából eltávolított linkek alig 15 százaléka tartozik ebbe a csoportba.

Felejtésért perelt, világhírűvé vált

A történet akkor kezdődött, amikor 2009-ben a barcelonai Mario Costeja Gonzales észrevette, hogy a Google keresőjében saját nevére keresve az első találat egy 1998-ben publikált, árverésről szóló közlemény volt, melyből az derült ki, hogy bizonyos ingatlanait el kellett adnia annak érdekében, hogy kifizesse adósságait.

Ez az információ elavult, így nem jogos az, hogy a találati lista első helyén szerepeljen – érvelt Costeja. Megkereste a cikket publikáló La Vanguardia újságot, arra kérve a szerkesztőséget, hogy töröljék a kérdéses cikket – kérését azonban úgy a La Vanguardia elutasította. Az újság válasza szerint nem távolíthatják el a közleményt, mivel annak publikálását a spanyol munkaügyi minisztérium rendelte el.

Costeja ezután, 2010 februárjában megkereste a Google spanyolországi fiókvállalatát, arra kérve a keresőt, távolítsák el a találati eredmények közül a hirdetésre mutató linket. Ezzel egy időben Costeja a spanyol adatvédelmi hatóságnál is panaszt tett, azt kérve őket, hogy rendeljék el az újságcikk, valamint a cikkre mutató link törlését.

Az ügy az Európai Unió Bíróságára került, ahol 2014 májusában született meg az az ítélet, mely a „felejtéshez való jog” alkalmazásában mérföldkőnek számít. A bíróság kimondta, hogy Costejának bizonyos feltételek teljesülése esetében valóban jogában áll azt kérni egy internetes keresőmotortól, hogya nevére szóló keresési találatok közül töröljön bizonyos linkeket. A döntés nyomán – ironikus módon – Costeja világhírűvé vált.

„A folyamat nagyon unalmas volt, annak ellenére, hogy egy hatalmas, erős lobbival rendelkező céggel álltam szemben” – nyilatkozott projektünk újságíróinak Mario Costeja, kiemelve, hogy a „felejtéshez való jogot”, mint megnevezést, ő nem szereti használni. „Ez a magánszemélyek számára káros, hamis információk eltávolítása” – helyesbített.

Hogyan jár el a Google?

Több opciójuk is van azoknak a magánszemélyeknek, akik el szeretnének távolítani egy találati eredményt – ezek közül a legegyszerűbb az, ha kitöltik a Google formanyomtatványát, ahol egy rövid magyarázattal meg kell adni az eltávolítani kívánt linket, illetve fel kell tölteni egy személyazonosságot igazoló irat másolatát.

A kérések egy részét Dublinban, a Google európai központjában bírálják el, a fennmaradó rész a Mountain View-i központi irodába kerül. A kereső kérdésünkre elmondta, több tucatnyi szakértőt alkalmaz, akik minden európai nyelvcsoportot le tudnak fedni. A gyakran előforduló nyelvek számára teljes munkaidős személyzetet biztosítanak, a ritkább nyelvek esetén külsős munkatársakkal dolgoznak, szigorú bizalmassági feltételekkel.

De mégis, hogyan lehet az Európai Unió Bíróság döntése óta eltelt, nem egészen három év alatt kapott közel 700 ezer kérést és 1,8 millió eltávolítani kívánt linket elbírálni? Ez átlagban közel 2 ezer linket jelent naponta.

A kéréseket tartalmi szempontból szakértők bírálják el

Úgy tudjuk, a rendszer egy része automatizált, a beérkező kérések ugyanis nagyon sokszor ismétlődő linkeket tartalmaznak. Szintén automatikusan szűrik a nem megfelelő módon kitöltött, vagy hiányos kéréseket. A tartalmi elbírálást azonban szakértők végzik.

„A felejtéshez való joggal, illetve egyes linkek találati listából való eltávolításával kapcsolatos döntések nem algoritmusokon alapulnak. Minden, általunk kapott kérést szakértők bírálnak el, az Európai Bíróság valamint az európai adatvédelmi szabályoknak megfelelően” – nyilatkozott megkeresésünkre Alistair Verney, a Google EMEA kommunikációs vezetője.

Egy, Magyarországról elküldött kérvény a Google egy magyarul beszélő szakértőjéhez kerül; amennyiben a kérés tiszta és világos, a szakértő azonnal döntést hoz. Amennyiben kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy egy linket el kell-e távolítani vagy sem, az eset a feletteseihez illetve ügyvédekhez kerül. A Google kérdésünkre elmondta, egyes, bonyolultabb kérések akár többször is bejárják ezt az utat.

A kéréseket a Google a saját szabályai szerint bírálja el, mely azonban összhangban van az Európai Bizottság tanácsadó testülete, az Article 29 Data Protection Working Party ajánlásaival. Magyarországról eddig 16 ezer kérelem érkezett – ezek közül 4500 kérést jóváhagytak.

A döntést a kérvényezővel egy e-mailben tudatják. A keresőből eltávolított linket publikáló oldal webmesterének, illetve az oldalon feltűntetet e-mail címre is küldenek egy tájékoztatást – egy spanyolországi e-mail például így néz ki:

Amennyiben a Google nem tesz eleget a törlési kérelemnek, a panaszos az adott ország adatvédelmi hatáságához fordulhat. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) 2016 július 29-ig 24 beadvány érkezett – ezek zöme online médiában megjelent tartalomra vonatkozott. A NAIH vizsgálati eljárás keretén belül, az infotörvényen alapuló szempontrendszer alapján dönt a beadványokról – amennyiben a panaszt megalapozottnak ítélik, felszólítást küldenek a keresőnek.

„A társaság általában elfogadja a Hatóság állásfoglalását az egyes ügyek kapcsán, ezt jelzi az is, hogy hatósági eljárás kezdeményezésére még nem került sor a találati listából való eltávolítással összefüggésben” – így a NAIH.

„A legfontosabb információk nem állnak rendelkezésünkre”

Európában a Google 650 ezer linket távolított el a magánszemélyek neveire adott keresési találatok közül. Az eltávolított linkek 8 százaléka alig 10 weboldalra mutat. Viktor Mayer-Schönberger, a „felejtéshez való jog” egyik kitalálója szerint ez a szám nem módosítja számottevően a keresési találatokat. „Ehhez képest a Google évente 900 millió linket távolít el szerzői jogsértések miatt” – mutatott rá.

„Nem tudom, hogy a Google eljárása jó vagy rossz, mert bár létezik pár statisztika arról, hogy mi az eljárás, a legfontosabb információk nem állnak a rendelkezésünkre. Mint minden hasonló döntésben, tudnunk kell, hogy az egyes esetben a bizonyítékokat hogyan mérlegelik az irányelvekhez képest. Pontosan ez az, amiről nem tudunk semmit.” – mondta a projektünknek adott interjúban George Brock, a City University professzora, aki a közelmúltban könyvet is adott ki a felejtéshez való jog működéséről.

Az utóbbi hónapokban annak szerettünk volna utánajárni, hogyan működik az internet egyik legunalmasabb eljárása: egyes, a keresőmotorok által indexelt tartalmak eltávolítása. Bár egyes kérdésekre sikerült választ kapnunk, azonban ezek újabb kérdéseket szültek.

Ahogy egyre több személyes információ lesz on-line elérhető, a ´felejtéshez való joggal´ kapcsolatos vita a folytatódni fog. A jövőben követni fogjuk a téma alakulását, és ha az újságcikkek keresőmotorok általi indexelésével kapcsolatban valamilyen története, panasza van, akkor azt ossza meg velünk ezen az oldalon vagy a [email protected] e-mail címen. Minden információt bizalmasan kezelünk.

A csapat:

Adrián Blanco – a spanyol El Confidencial adatújságírója, emellett a Journocoders Madrid tagja;

Marian Maani – az észtországi Eesti Ekspress hetilap szociális és emberjogi ügyekre szakosodott újságírója;

Markus Hametner – a DerStandard.at adatújságírója, a transzparenciával és információszabadsággal foglalkozó Forum Informationsfreiheit társalapítója;

Sipos Zoltán – az Átlátszó Erdély tényfeltáró blog alapítója és újságírója;

Isabel Carvalho és Ricardo Lafuente – az adatvizualizációra szakosodott Journalism ++ portói szervezetének újságírói.

A cross-border tényfeltáró projektet a Journalismfund támogatta.