Azt se tudták, hogy ez a dolguk – ezért használja inkább a Kimittudot

Újságírónk pár éve azt tesztelte, vajon mennyire simán működik az a törvényben biztosított lehetőség, hogy szóban is lehet közérdekű adatot igényelni. Most felidézi barangolásait a bürokrácia útvesztőiben, majd azt javasolja az érdeklődő, ámde türelmüket és kitartásukat próbára tenni kevésbé óhajtó állampolgároknak, hogy inkább használják egyszerűen a Kimittudot.

Menjen föl az Átlátszó.hu-ra, és ott be tud adni közérdekű adatigénylést – ezzel hárították munkatársunk kérését a Magyar Nemzeti Banknál (MNB) és a Magyar Fejlesztési Banknál (MFB) is, amikor személyesen, szóban próbált meg közérdekű adatigényléseket beadni néhány évvel ezelőtt.

2012-13 során három olyan fontos, közérdekű adatokat kezelő intézményben járt tudósítónk, amelyek egyike sem tette ki honlapjára akkor az ilyen adatok megismerésével kapcsolatos eljárásrendet. A közérdekű adatokkal is foglalkozó, címe szerint az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény szerint ugyanis nemcsak a leggyakrabban használt emailes vagy postai adatkérésre van lehetősége bárkinek, hanem szóban is be lehet terjeszteni az ilyen adatok megismerésével kapcsolatos kérelmet.

A közérdekű adatok, azaz – egyszerűen fogalmazva – az állami szervek vagy állami tulajdonú intézményeknél lévő mindenféle irat és információ állampolgári megismeréséhez fűződő jog gyakorlását mi az Átlátszónál annyira fontosnak tartjuk, hogy egy az adatok igénylését nagyban megkönnyítő, bárki számára ingyenes portált tartunk fent a Kimittud.org webcímen.

Ki tudja, hogy mit kell ilyenkor csinálni?

Hogy mennyire könnyíti meg az adatigénylést a Kimittud? Tudósítónk azt tapasztalta, hogy a pofonegyszerűnek elképzelt, személyesen elmondott adatigénylő kérdések szóban történő beadásáért a valóságban nemegyszer szinte közelharcot kellett vívnia az állami intézmények személyzetével. A Kimittud például annyiban biztosan jobb, hogy nem hívja fel egy munkatársát azzal, hogy „ki tudja, hogy mit kell ilyenkor csinálni?” – amint az a Magyar Fejlesztési Bankban munkatársunk füle hallatára történt.

A hétköznapi látogatók számára hozzáférhető terekben nem sikerült olyan ottani dolgozót találnunk, aki segíteni tudott volna a kérésünkkel kapcsolatban – a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) recepciósa, az MNB látogatóközpontjának segítője sem hallott még soha közérdekű adatokról sem. A legtöbb helyen háromnegyed-egy órás procedúrába került, amíg riporterünk állhatatossága meghozta gyümölcsét és a front office dolgozók, majd jellemzően egy-egy odahívott vezető meggyőzése után beadhatta a kérelmet.

Az MFB-ben, ahol először jártunk, az ügyféliroda vezetője ismerte ugyan a közérdekű adat fogalmát, de nem hitte el, hogy a törvény szerint lehet ilyet szóban is benyújtani. A törvény átolvasása és bő fél órás telefonálgatás után a kérelmet felvették.

Használja inkább a Kimittudot

A (még Simor András vezette) MNB-ben – ahol a korábbi tapasztalatok alapján mi javasoltuk az értetlenkedő látogatósegítőnek, hogy telefonon beszéljen valakivel – találkoztunk a legjobbnak tűnő kérelemrögzítési módszerrel. A kérelemről ugyanis jegyzőkönyvet vettek fel, ezt egyrészt a bank iktatni tudta, míg riporterünk az MNB két alkalmazottja által aláírt, neki járó példányával elégedetten távozott. Ehhez azonban meg kellett győznie a bank helyettes kommunikációs vezetőjét, hogy kifejezetten szóban szeretne igénylést benyújtani – ő pedig ekkor ajánlotta tudósítónk figyelmébe az Átlátszó saját Kimittud elnevezésű igénylésgenerátorát (a Kimittudot a jegybankon kívül még az MFB-ben, második adatkérésünkkor javasolták).

Azt se tudták, hogy ez a dolguk
Munkatársunk szóbeli adatigénylős kísérletezése során betért olyan helyre is, amiről világosan lehetett tudni, hogy ott fogadnak szóban benyújtott igényléseket. Nevesen: kísérletünk idejében a Miniszterelnökségnek benyújtott adatigényléseket a kormányzati honlap szerint fogadó Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős osztályán. Apró szépséghiba volt, hogy erről az ügyfélszolgálatos munkatárs nem tudott; hogy higgyen nekünk, lépésről lépésre segítettük navigálni a kormany.hu-n, amíg megtalálta az idevágó információt.

Az NGM-ben szintén cirka háromnegyed órába került az adatigénylés beadása, ám ekkor – az állami intézmények adatigénylési dinamikájának jó ismerőjeként – már praktikus tanácsokkal is tudtuk segíteni az egyébként rendkívül kedves ügyfélszolgálatos hölgyet.

A kísérlet epilógusaként az MFB-t és a Nemzetgazdasági Minisztériumot is meglátogattuk még egyszer, hogy lássuk, változott-e valamit a gyakorlat: ekkor a folyamat már sokkal gyorsabban és gördülékenyebben haladt, mindkét helyen szűk negyedóra alatt végeztünk.

Noha a tapasztalt fejlődés kétségtelen, az érdeklődő, ámde türelmüket és kitartásukat próbára tenni kevésbé óhajtó állampolgároknak, munkatársunk mégis azt javasolja, hogy inkább használják egyszerűen a Kimittudot.

Sarkadi Nagy Márton

A cikkben szereplő adatigénylési kísérletekre 2012-13-ban, az előző kormányzati ciklus idejében került sor. Azóta több érintett intézmény vezetőváltozáson esett át, és a közérdekű adatok megismerésének módja is változhatott. Ma a kormany.hu honlapon részletesen olvasható a legtöbb minisztérium oldalán, hogy hol és mikor fogadják a személyes, szóbeli megkereséseket. Munkatársunk bízik abban, hogy a korábbi, döcögős ügymenet már nem jellemző, de személyesen erről nem szeretne meggyőződni: többet szóbeli adatigényléssel inkább már nem kísérletezik.

Képünkön Mong Attila főszerkesztőhelyettesünk látható, aki szóbeli adatigénylésekkel ugyan nem próbálkozott, de tanulságos videóban mutatja be a Kimittud működését.