Húszezer dollárt kínálhattak az MSZMP aranyáért

Az 1987-ben az állampártnak ajándékozott, tizenhét kilogrammnyi aranyérme kalandos sorsáról nemrégiben írt a Figyelő hetilap. A regénybe illő sztorit most az MSZP és a Munkáspárt egyezkedésének történetével egészítjük ki.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

„1987. július 24-én Párizsban, a magyar nagykövetségen… a francia-izraeli-magyar állampolgár André Z. Hornstein az MSZMP részére átadott 4500 aranyérmét” – időrendben ezzel kezdődik az ‘állampárt aranyának’ sztorija, amiről Ungváry Krisztián történész írt decemberben a Figyelő hetilapnak (2014/49).

A körülbelül tizenhét kilogrammnyi arany ezután a Magyar Nemzeti Banknál (MNB) letétbe került. Ungváry egy 1991-es újságcikk alapján azt is ismertette, hogy a rendszerváltás után a Magyar Szocialista Párt (MSZP) mellett a Munkáspárt és az eredeti adományozó is pályázott az érmékre. Ennek ellenére az aranykészlet még több évig az MNB-nél maradt.

A történetnek ezt a kora kilencvenes évekbeli részét színezik tovább azok a részletek, amikre mi bukkantunk.

MSZMP-jegyzőkönyvek

A Magyar Országos Levéltár online Digitarchív adatbázisában elérhető a digitalizált másolata annak a két 1987-es MSZMP központi bizottsági (KB) titkársági ülésről készült jegyzőkönyvnek, amely az arany ügyével foglalkozik.

Az MSZMP KB Titkársága 1988-ig az állampárt fontosabb döntéshozatali fórumai közé számított, pártszervezeti vonalon önálló döntési hatásköre is volt, de a KB apparátusának irányításával, ill. a KB elé kerülő ügyek előkészítésével indirekten is tudta befolyásolni a pártállam lépéseit. ’87-ben a főtitkár Kádár János, a főtitkárhelyettes Németh Károly volt.

Pártállami ügyek az Átlátszón

Belvárosi ingatlanmutyi II: Mi lenne Pintérből egy Rejtő-regényben? „Nemzetbiztonsági érdek” és aranycsempészet is előfordult a mostani belvárosi ingatlanügyek egyik kedvezményezettjének környékén a nyolcvanas években.

Kommunista pártlistákat hagyott Köztársaság téri székházában az MSZP Videóriport a szocialista párt korábbi székházából, ahol ottfelejtették az MSZMP-tagok adatait tartalmazó mikrofilmeket.

Volt-e Fekete Jánosnak offshore számlája? Érdekes ízelítő főszerkesztő-helyettesünk, Mong Attila államadósság-történeti könyvéből.

Egykori KISZ-titkár a Prima Primissima jelöltjei között Novotny Zoltán egy 1979-ben megjelent kötetben vallott mozgalmi múltjáról.

1987. augusztus 31-én került a Titkárság elé a KB Pártgazdasági és Ügykezelési Osztályának javaslata az „MSZMP-re hagyományozott aranyérmékkel kapcsolatban”. A titkárság reakciója annyi volt, hogy tudomásul vette a tájékoztatást arról, hogy „André Z. Hornstein Franciaországban élő személy 4500 darab aranyérmét hagyott a Magyar Szocialista Munkáspártra. Az érméket Magyarországra szállították”. A Titkárság megbízta a pártgazdasági osztályt, hogy helyezzék az aranyat az MNB-nél letétbe, és megegyeztek abban, hogy a felhasználásról később döntenek – erre ugye a rendszerváltásig végül nem került sor.

Két hét múlva, 1987. szeptember 14-én ismét a Titkárság asztalára került az arany ügye. Ekkor Lukács János beszámolója alapján azzal egészítették ki az augusztusi jegyzőkönyvet, hogy a „magyarországi származású” Hornstein azzal adta át az érméket, „hogy azok a Magyar Nemzeti Banknál kerüljenek letétbe és halála esetén a rendelkezés joga a Magyar Szocialista Munkáspártot illesse meg”.

A Titkárság jegyzőkönyvei lehetséges magyarázattal szolgálnak arra a problémára, hogy miért utazhattak a kilencvenes évek elején többen is az aranyakra: Hornstein rendelkezése szerint neki, amíg élt, lehetett joga az aranyakra; a letétet annak idején intéző korábbi pártgazdasági munkatársaknak viszont hozzáérési lehetőségük lehetett. A szocialisták és a Munkáspárt pedig abban amúgy sem értettek egyet, hogy melyikük viszi tovább az állampárt örökségét.

„Hozzátok ki és osztozzunk”

Ezzel egybevág az, amit Thürmer Gyulától tudtunk meg. A Magyar Munkáspárt elnöke 2009-es könyvében (Az elsikkasztott ország, Korona Kiadó, 175 – 176. o.) szűk másfél oldalon ugyanis szintén tárgyalta a történetet. Eszerint ő Farkas Gyulától, a pártgazdasági osztály korábbi alosztályvezetőjétől hallott az aranyakról, nem sokkal azután, hogy Thürmert az akkor újonnan alapított, de az MSZMP nevét viselő párt elnökévé választották ’89 decemberében az MSZP-vé alakuló állampárti tagság irányvonalával dacoló keményvonalas marxisták.

Thürmerrel személyesen is beszéltünk. „Nem sokkal a rendszerváltás után volt” – mesélte – „mindenki mindenkit ismert. Kezdték az addigi titkokat megszellőztetni”, a szocialisták is „tudták, hogy van arany”. A versenyfutásba itt jött be a letéti széfhez tartozó kulcs: ennek az elvesztéről Thürmer tudott, az MSZP viszont feltehetően nem. Így a szocialisták gondolhatták, a kulcs Thürmeréknél lehet, velük kell kiegyezni. Az MSZP akkori pártpénztárnoka, Máté László is megkereste a Munkáspártot. „A pénz nekik is kellene, egy dolgot azonban nem árulok el neki: hogy nincs meg a kulcs” – írta könyvében Thürmer.  Az ajánlat: „Hozzátok ki és osztozzunk, vagy most adunk húszezer dollárt, és a többi a mi gondunk”.

Thürmer ezt szóban ezt azzal egészítette ki, a szocialisták feltételezhették, hogy a Munkáspártnál lehetnek olyan korábbi, a pártgazdálkodásnál dolgozó emberek, „akik a korábbi hivataluknál fogva könnyebben hozzáférhetnek” az állítólag dobozokban tárolt aranykészlethez.

Végjáték

Thürmerék végül gyorsan kiestek a játékból: a pártelnök írt a Nemzeti Banknak, ahonnan ugyanattól a bankvezetőtől néhány nap alatt két különböző tartalmú levelet is kapott: „Az egyik szerint az érmék már nincsenek a bankban. A másik szerint a régi MSZMP jogutódja az MSZP, ezért nem adhatnak nekem felvilágosítást”.

A pártelnökhöz akkoriban olyan hírek is eljutottak, hogy az eredeti adományozó elvihette az érméket, Thürmer ezt azzal indokolta, Hornstein nem az MSZP-nek, hanem „Kádár pártjának” szánta a mai áron 150-160 millió forintos értékre becsült aranykészletet.

Visszatérve a Figyelő cikkére: ebből kiderül, hogy a rendszerváltás eleji felbolydulás után évekig szunnyadó érmék ’98-ban mozdultak meg legközelebb. Ungváry  az MSZP-től megtudta, a szocialisták 1998-ban arról kaptak igazolást az MNB-től, hogy a letétet az év decemberében „kiadták az MSZP meghatalmazása alapján dr. Éliás András ügyvéd részére”.

A történésznek Puch Lászlót, az MSZP pénztárnokát is sikerült elérnie, aki azt mondta, a párt véleménye az volt, hogy a letétekhez nincs joga, ezért utasította az Éliás ügyvédi irodát, hogy azt számolja fel. Az arany vagy ellenértékének további sorsáról nincs információnk.

Sarkadi Nagy Márton

Címlap- és a többi kép: Magyar Országos Levéltár, Digitarchiv