Még 800 millió kormányközeli történelemre

Május végén jelent meg a KIM honlapján az az aktualizált támogatási lista, amelyből kiderül, újabb 800 millió forint jut az eddig is szépen kistafírozott Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítványnak.  A Schmidt Mária vezetése alatt működő alapítvány az összeget – a támogatást folyósító KIM szerint – „Az első világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából rendezett centenáriumi ünnepségsorozat előkészületi munkáihoz kapcsolódó kiadásaira” kapta.

Úgy tűnik tehát, Magyarország – egyedüliként Európában – megünnepelni készül az első világháború kitörésének századik évfordulóját. A dolgozó többség talán emlékszik rá, ez volt az a katonai eseménysorozat, amelynek következtében öt év alatt mintegy 15 millió ember halt meg, és amelynek utolsó felvonásaként 1920 június 4-én Versailles-ban aláírták a történelmi Magyarország végét jelentő trianoni békeszerződést.

A 800 milliós keretből feltehetőleg jó hangulatú megemlékezéssorozat indul majd június 28-án Szarajevóban; lesz talán játékos túlélő verseny az Isonzónál, az itt zajlott számtalan csatában elesett 300 ezer magyar katona emlékére, az ünnepségek pedig a várpalotai Trianon Múzeumban érhetnek véget. Hogy innét közvetlenül átfolynak-e majd a szintén Schmidt Mária irányítása alatt bontakozó Sorsok Háza-projektbe, az még nem világos, de a hivatalos emlékezetpolitika manőverei alapján inkább arra lehet számítani, hogy a két eseménysor párhuzamosan, de külön mederben fog zajlani. Mintha a valóságban sem lenne semmi összefüggés az első és a második világháború katasztrófája között. Doberdóból nem látszik Dachau.

Lehet persze, hogy csak a támogatási döntés megfogalmazása sikeredett ilyen szerencsétlenre. Mint annyi más, a XX. századi történelem óvatos átértékelésére tett kísérletként is értelmezhető megnyilatkozás. Lehet ez is. De lám, mit olvashatunk a Schmidt Máriát is tagjai közt tudó centenáriumi emlékbizottság honlapján:  „Itt az idő, hogy újragondoljuk mindazt, ami akkor történt!”

Kormányközeli tudomány

Az állami emlékezetpolitika sajátosságainak további elemezgetése helyett nézzük a közpénzek felhasználását – a stadionprogram 12 milliárdján túl milyen, a világképét reprezentáló tudományos, vagy tudományosnak tűnő projekteket támogat a kormány?

Itt van mindjárt a Szász Jenő vezette Nemzetstratégiai Kutató Intézet a maga 1,3 milliárd forintos éves büdzséjével. A 2012-ben alapított intézetnek máig nincs még egy honlapja sem, és tevékenységének nyomát – leszámítva néhány olyan jelentőségű eseményt, mint a Kárpát-medencei mangalicatenyésztők első találkozója – eddig nem sikerült megtalálni.

A kormány tudomány iránti rajongásának legújabb szerelemgyereke a nagy hirtelen kitalált – és 100 millióval kistafírozott – Magyar Nyelvstratégiai Intézet. Az egyelőre meglehetősen homályos profilú intézmény a nyelvészek körében minimum vegyes fogadtatásra talált.

Történeti kutatóintézetből ennél azért erősebb a felhozatal: a 2012-es költségvetési törvénnyel megalapított Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet (RETÖKI) tavaly 400, idén 300 millió forintból gazdálkodik. Vezetője az a Bíró Zoltán, akiről köztudott, hogy viszonya a rendszerváltáshoz legalábbis ambivalens. A Szakály Sándor kínos nyilatkozatával az érdeklődés homlokterébe került Veritas Történetkutató Intézetnek idén 260 millió jut. Külön soron szerepel a költségvetésben az Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány (100 mFt), az Alapítvány a Kelet- és Közép-európai Kutatásért és Képzésért (150 mFt), a Trianon Múzeum Alapítvány (50 mFt). És persze a nagyágyú, a Terror Házát, a XX. századi és a XXI. századi intézetet is magába foglaló Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (főigazgató: Schmidt Mária), amelynek a működésére idén 1 milliárd forintot szán a költségvetés. (Érdekességképp: tavaly a közalapítványnak 248 ezer forint jutott 1 százalékos felajánlásokból.)

És van még néhány hasonló vagy határterületen működő intézmény: például a Boros Péter vezette, kegyeleti ügyekkel foglalkozó, tavaly létrehozott Nemzeti Örökség Intézete (317 mFt); Lezsák Sándor Lakitelki Népfőiskolája (300 mFt); az ugyancsak 2013-ban 175 millió forinttal alapított  Molnár Tamás Kutató Központ .

A Holokauszt Emlékévre és a világháború kitörésének centenáriumára szánt összegek nélkül is tehát összesen 3,8 milliárd forint jut idén a kormány által építgetett párhuzamos tudományos intézményrendszerre: nyelv- és nemzetstratégiára, meg a Szakály-, Bíró-, Schmidt-féle történettudományi intézetekre. Az utóbbi évek legjelentősebb emlékezetpolitikai beruházása pedig a 6 és fél milliárd forintos költségvetésű Holokauszt Emlékév – ennek nagyobb része, 5 milliárd a Sorsok Háza projektre jut (szakmai vezető: Schmidt Mária). Nem véletlen, hogy éppen ez a projekt (meg a hasonló szellemben fogant Szabadság téri emlékmű) lett a töréspont a tekintélyesebb zsidó szervezetek és a kormány közti együttműködésben. Úgy tűnik, az a történelemszemlélet, ami a fentebbi intézményekben (és az épülő emlékműben) konstituálódik, nem fér össze a világháború magyar zsidó áldozatainak emlékét képviselő szervezetek narratívájával – még egy pénzügyi szempontból ennyire nagyvonalú projektben sem.

Lehet, hogy a zsidó szervezetek bojkottja némiképp rontja majd a grandiózusra tervezett Holokauszt Emlékév-projekt hangulatát, de az első világháborús centenáriumi ünnepségsorozatét biztosan nem fogja. Az eseménnyel kapcsolatos pozitív reakciókat jól mutatja, hogy április 11-én a „rendelkezésre bocsátott forrás átmeneti kimerülése miatt” fel kellett függeszteni a centenárium méltó megünneplésével kapcsolatos pályázatok elbírálását – amint erről az emlékbizottság a honlapján tájékoztat. (A bizottság elnöke Navracsics Tibor, egyik tagja és a tudományos tanácsadó testület elnöke Schmidt Mária.) Most már csak az a kérdés, ha ez a Schmidt Mária-féle projekt ilyen kiválóan működik, akkor a másik vajon miért nem.

Becker András

(Fotó: innen)