Elkeserítő szénahiány van a szárazság miatt, sok állattól megválnak a gazdák

„Szénahiány miatt kosok eladók!” és „Új családot keresnek szénahiány miatt! Két darab 1 éves lány kecske.” – Ilyen hirdetésekkel vannak tele mostanában az állatokkal foglalkozó csoportok. A másik oldalon pedig 15-30 ezres bálaárak várják azokat, akik egyáltalán szerezni tudnak. Lovasok, birkások és húsmarha-tenyésztők kerültek nehéz helyzetbe a kevés eső miatt. A kérődzők fő eledele ugyanis a széna, abból pedig jelenleg hiány van az országban a szárazság következtében. 

A helyzet olyan súlyos, hogy sokan eladják vagy eladni tervezik az állataikat, mert egyszerűen nem tudják etetni őket: nem éri meg vagy egyszerűen futja rá. Kevés ugyanis a szénabála, és ami van, iszonyú drága. Aki tud, Szlovákiából hoz szénát, emiatt ott is felmentek az árak.

„Hajdú-Biharban van, ahol 1 bála/hektárt tudnak leszedni. A kaszálás, rendsodrózás, bálázás mind pénzbe kerül, így fordulhat elő, hogy sokan már 30 ezer forintot is elkérnek egy báláért.” –írták egy tematikus csoportban. Egy másik beszámoló még rosszabb képet fest: „A napokban hívtam egy kedves ismerősömet szénával kapcsolatban. Kedves, idősebb házaspár, de szikráznak mai napig. Nem az a »lefekszek, oszt meghalok« típus egyikük sem. Bikákat hízlalnak, a mindenük a limousine (francia húsmarhafajta – a szerk.).

Van jószág bőven, nem is értem, hogy bírnak el ennyivel ketten. Napi 5-6 darab 150-es bála fogy náluk. Jelenleg kivárnak, mert ha a bálák ára nem mérséklődik, akkor az álom véget ér, és minden jószág megy a levesbe. Bálánként jelenleg 20 ezer forint a különbség. Az naponta 100 ezer Ft.”

Egy Győr-Moson-Sopron megyei kisgazda elmondása szerint rendszeresen szállít szénát lovasoknak.

Van olyan hely, ahol tavaly ilyenkor már 1000 bála volt, most mindössze 20 darabjuk van.

„Nagyon sok eladó ló lesz itt nemsokára” – nyilatkozta az Átlátszónak. Tapasztalata szerint bár náluk még nem olyan vészes a helyzet, 16 helyett mindössze 9 bálát tudott leszedni hektáronként. Ő egyébként azért számolja fel 40 év után a gazdaságát, mert egyszerűen képtelen fejőt találni. Elmondása szerint most a tej felvásárlási ára literenként 115 forint körül van – ez a szám tavaly 185-187 Ft/l volt, miközben az üzemanyag- és eledelárak megemelkedtek.

Szénabálák

„A mai eredmény több mint 8 hektáron 7 és fél 150-es bála. Kertek többet hoztak” – írja egy Facebook-bejegyzés, de sok hasonló van még. Egy Fejér megyei termelő a korábbi években sok szénát tudott eladni, idén viszont csak a saját állománynak elég, amit sikerült betakarítania.

„Egyharmadát tudtuk betakarítani a tavalyi mennyiségnek. Kétszer jött le lucerna, ha harmadszor is tudnánk kaszálni, az maga lenne a kánaán.” Megítélése szerint a nepperek verik fel az árakat: azt többen megerősítették, hogy a gazdáktól 15-20 ezerért felvásárolt bálákat 30-35 ezerért adják tovább. „Sokan arra játszanak, hogy télig betárolják a szénát, és akkor majd 40-50 ezerért tudják elpasszolni.

A környékbeli családi kézben lévő gazdaságok rendre adják el az állataikat, mert képtelenek rentábilisan húst előállítani.” – mesélte lapunknak.

Megítélése szerint a no till (szántás nélküli – a szerk.) gazdálkodás javíthat a föld vízháztartásán. Ők három éve álltak át néhány területen erre, és bíztató eredményeket kaptak. „A gabonatermelőknek lehet, hogy el kéne gondolkodniuk, hogy részben szálastakarmányt is vessenek, mert lassan jobb ára lesz, mint az egyébként jelenleg alacsony gabonának.”

Arra a kérdésre, hogyan tovább, ha marad a csapadék egyenetlen eloszlása, szerinte a megoldást a klímát jobban bíró növények, mint a cirok és a szudáni fű jelenthetik. Emellé a tápérték miatt kell még lucerna, de ő úgy látja, hogy az még bírja a hazai klímát.

Nagy Péter tenyészete a Kiskunsági Charolais Major, ahol húsmarhákat tenyésztenek. Arra a kérdésre, van-e probléma a szénával, ő csak annyit mond: „Nincs probléma, mert nincs széna.”

Hogy érzékeltesse a dolgot, elmondta, hogy alig 10-15 centi a fű náluk, és az a kevés mennyiség is rossz tápértékű fűféléket tartalmaz. Bár az AKG (Agrár-környezetgazdálkodási kifizetés) és a Natura2000-es minősítés előírja az évi legalább egyszeri kaszálást, nincs könnyű dolguk. Hogy mi lesz az állatokkal? „Fényevőkké válnak. Van még tavalyról valamennyi maradék, de nálam 4 bála fogy egy nap.

Eddig 50 hektárról 400 kisbálát szedtem le, most 73-at.

Ami azt jelenti, hogy a kétszeri betakarítás miatt van 140 bálám, és 250-280 kéne legalább. Most eladom a növendékeket, még azokat is, amiket meg akartam tartani.”

Nagy szerint bár tudomásul veszik a dolgot, a mentális egészségnek nem tesz jót ez a helyzet. Elmondása szerint aválasztás után ugyan a forint-euró árfolyam 60 forintot erősödött, a húsátvételi árak viszont 500 forinttal csökkentek kilónként  – ám az a legnagyobb baj, hogy át se veszik a kereskedők, mondván, hogy inkább Dél-Amerikából hoznak be marhahúst. „Itt öt éve nem esett az eső, ennyi külső tényezőt nehéz feldolgozni. Ha így marad a helyzet, nem lesz értelme csinálni.” Bár sokszor, sok helyen elhangzik, hogy a gazdák milliárdokat kapnak, az állami támogatás nélkül a rendszer fenntarthatatlan lenne.

Békés megyében, Szeghalmon Ambrus Imre szerencséjére volt egy jó terület, amiről le tudott szedni megfelelő minőségű füvet, de tudja, hogy nagy a baj. „Felraktam néhány eladó bálát, fél óra alatt hetvenen hívtak, le is kellett szedni a hirdetést” – mesélte. Bár ők Sárréten gazdálkodnak, amely korábban belvizes volt, és levezető csatornák vannak a környéken, most már inkább felvezetni kéne hozzájuk a vizet. Ehhez viszont szivattyúk kellenének és öntözőrendszer, amit valamiből meg kell vásárolni, és kormányzati szándék is szükséges lenne hozzá. Ő egyébként azzal a problémával küzd, hogy nincs munkaerő: elmondása szerint az emberek nem akarnak dolgozni. Az ukrán és román vendégmunkások inkább nyugatra mennek, helyben pedig nem talál senkit.

„Jelenleg az elmúlt évekhez képest a korábbi egyharmada a betakarított mennyiség, de nálunk nem okoz gondot, mert a tejtermelők inkább kukoricaszilázzsal és szenázzsal etetnek. Azért persze nálunk is látszik, hogy radikálisan csökkent a mennyiség” – mondta el az egyik legnagyobb agrárcsoport szakembere, aki nem kívánt névvel nyilatkozni.

Jól mutatja az ijedtség mértékét, hogy aki tud, Szlovákiából hoz szénát.

Ennek eredményeképp a korábban 22-23 eurós ár ott felment 50 euróra, vagyis közel duplájára. „Verik fel az árakat, a magyarok mindent elvisznek, mert akkora a kétségbeesés. Itt van elég bála, úgyhogy a szlovák gazdák most amit tudnak, eladnak.” – mesélte egy termelő.

A Magyar Lótenyésztők Országos Szövetségének elnöke, Pap István is megerősítette az Átlátszónak, hogy szembesültek a problémával. „Az, hogy nincsen széna, az nagy probléma, mert nehezen beszerezhető. Az abraktakarmányról lehet mondani, hogy kevesebb a zab hozama, és akkor éppen drágábban lesz elérhető, de az abraktakarmány (pl. árpa, kukorica, zab) beszerzése az egyszerű dolog. A tömegtakarmány, a széna viszont más kérdés – ugye a ló egy legelő állat, muszáj a növénynek a zöld részét is biztosítani számára a rostbevitel miatt.

Legelni vágyó ló, kiégett fű

Az ország középső és délkeleti részén, Alföld, Kelet-Magyarország, katasztrofális a helyzet. Tehát itt olyan jelentős gyepterületeken gazdálkodók vannak, akik azt mondták, hogy átlagos években 8-12, mondjuk, átlag 10 bálát tudnak egy hektárról leszedni. Most 1 és 3 között változik, de ha csak 1 vagy 2 bála van, akkor nem engedi el a kaszát, merthogy ugyanannyi az üzemanyag költsége, és olyan magas lesz az önköltsége, amit nem tud kifizetni senki.

Nyugat-Magyarországon és Észak-Magyarországon több volt a csapadék. Ott sem lett rekordtermés, de volt. Viszont az mire ideér, mondjuk Csongrád megyébe, vagy Hajdú-Bihar megyébe, addig a szállítási költség olyan irreális lesz, amit nem lehet kifizetni. És akkor itt lehet operálni a búzaszalmával, az árpaszalmával, a zabszalmával, de az őszi vetésű terményekre is rányomta a bélyegét az aszály.

Egy szénabála és egy szalmabála

Vagyis ezekből a korábban alomanyagnak, alomszalmának vett anyagokból is kevesebb van, amikkel most már takarmányoznak a lótartók. Tehát ha nincs széna, akkor szalmát eszik a ló, de abból is kevés van. És akkor lehet folytatni a problémát azzal, hogy mondjuk Nyugat-Magyarországon, északon sok szénát kivisznek az országból, mert lehet, hogy egy osztrák gazda több pénzt ad a szénáért, mint a magyar, meg közelebb is van, nem kell annyit szállítani. Illetve

a szalma esetében a hőerőművek több pénzt fizetnek érte, mint a lótartó, merthogy elégetik az erőművekben.

Mint a Lótenyésztő Szövetség, megkerestük az Agrárminisztériumot, és volt lehetőség  személyes egyeztetésre, ahol nem csak a problémákat vázoltuk, hanem javaslatokat is tettünk az asztalra. A mi javaslatunk, amire egyébként nyitott a minisztérium, sőt, ha jól tudom, már dolgozott is rajta, hogy az útdíjat a takarmányzási célú tömegtakarmány szállításánál megszüntetik. Ez nem az a kategória, ami megoldja a problémát, de egy kicsit segít.”

Bóna Szabolcs agrárminiszter 2026. június 30-án (fotó: Bóna/Facebook)

Megkerestük az Agrárminisztériumot is, hogy terveznek-e valamilyen lépést a helyzet kezelése érdekében. Kérdéseinkre a tárca azt írta, hogy „jelenleg nincs ellátási zavar vagy konkrét takarmányhiány”, de az erős kereslet „az árak emelkedését eredményezi”. Válaszuk szerint eddig nem érkezett a minisztériumhoz olyan jelzés, hogy az állattartók tömegesen csökkentenék az állományukat.

Hozzátették: „A kormány az aszály által érintett gazdálkodók számára jelenleg a kárenyhítési rendszer és a vis maior bejelentés lehetőségét biztosítja. Az aszályhelyzet miniszteri szinten kihirdetésre került, ezért annak fennállását a termelőknek külön igazolniuk nem szükséges. Emellett a tárca szerint folyamatban vannak a szakmai és tárcaközi egyeztetések a tömegtakarmány-szállítás útdíjával kapcsolatos esetleges kedvezményekről. A részletszabályok kidolgozása jelenleg is zajlik.

A minisztérium nem tervezi a szálastakarmány-export korlátozását

vagy más piacszabályozó intézkedések bevezetését, mivel nem kíván aránytalan többletterheket róni a gazdálkodókra. Ugyanakkor kiemelt figyelmet fordít a spekulatív kereskedelmi gyakorlatokra és az indokolatlan áremelkedésekre. A tárca rendelkezik adatokkal a széna és a lucerna piaci árainak alakulásáról, valamint figyelemmel kíséri a takarmánypiaci folyamatokat.

Hosszabb távon a kormány új támogatási konstrukciók kidolgozását tervezi a vízvisszatartási kapacitások növelése, az öntözési infrastruktúra fejlesztése és a mezőgazdaság alkalmazkodóképességének erősítése érdekében. A 2026-os év esetleges gazdasági veszteségeinek mértékéről ugyanakkor egyelőre nem készült becslés; erről az intézkedések végrehajtását és a helyzet későbbi értékelését követően lehet pontos képet alkotni.”

Zimre Zsuzsa

Címlapkép: Legelésző rackajuhok (a szerző fotója)