Napi Mutyimondó: orosz atom, magyar kátyú

Még nem késő feliratkozni az Átlátszó napi e-mail hírlevelére, a Napi Mutyimondóra, akkor már reggel olvashatod az aznapit. Kattints ide!

„Vajon, mire van igazán szüksége egy szegény országnak, ahol nincs gazdasági növekedés, ahol a gazdasági fundamentumai éppen leépülőben vannak, és amely mellett éppen elsuhannak régiós versenytársai” – tette fel a kérdést egy olvasónk és rögtön meg is válaszolta. „Természetesen egy tuti bukó projektre, egy atomerőműre, nagyon sok feleslegesen elköltött pénzre, és arra, hogy egy ilyen beruházással növekedjen az ország környezeti és stratégiai kitettsége”

Érveket persze lehet találni Paks bővítése ellen és mellett is, a probléma, hogy se vita, se versenyeztetés nem volt, és ezt a jobboldali sajtó egy része is elismeri, még ha a Magyar Nemzet egy bátor szerkesztőségi cikkben ki is állt ki a megaprojekt mellett.  Ez nem lehetett könnyű, hiszen pár évvel ezelőtt, még persze ellenzékben, a kormány mostani környezetvédelmi államtitkára olyan jelentőségűnek tartotta az akkor még csak fontolgatott paksi beruházást, hogy népszavazást akart kezdeményezni az ügyben.

Kiderült az is, hogy könnyen lehet, a Fidesz által kreált új Alaptörvény egyik pontjába ütközhet a szerződés aláírása, magyarul alkotmányellenes lehet, hiszen elvileg nem vállalhat a magyar állam olyan pénzügyi kötelezettséget, aminek eredményeként a GDP-arányos államadósság a 2013-ashoz képest növekedne. Könnyen lehet persze, hogy technikai trükkökkel eltüntetik a büdzsében az adósságnövekedést, miközben a  tervezett10-12 milliárd eurós paksi hitel nagyságrendileg egyedül a 2008-as EU/IMF kölcsönhöz hasonlítható.

És ha már hitel: alighogy hivatalosan is megvette az állam a gáztározó céget, az máris felvett úgy százmilliárd forint hitelt, mert gáztározókra is nagy szüksége van az országnak.

Az oroszok egyébként biztosra mentek. A Paksot bővítő orosz Roszatom már 2012 őszén olyan szakembert szerződtetett a magyarországi fiókjának élére, aki korábban a Simicska-birodalom egyik megalapozójával, Baji Csabával, az MVM jelenlegi vezérigazgatójával dolgozott együtt.

Szolgálati közlemény: kicsiben, de nagy ambíciókkal indult el az Átlátszó rádiós kiadása a Soundcloud közösségi portálon, napi e-mail hírlevelünk audió változatával. 

Simicska rovatunk nem lenne teljes, ha nem ejtenénk szót két újabb sikerről. Az egyik, hogy nagy kátyúzási akció kezdődik. Összesen 2,2 milliárd forintért szerződött útfelújítási munkákra a Magyar Közút, ennek egy jelentős részét olyan konzorcium végzi, amelyben a Közgép is részt vesz, a számla 977 millió forint. A másik pedig, hogy a Nyerges Zsolt és Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó közterületi hirdetési cég  szerződött a MÁV reklámfelületeinek hasznosítására. Azt ígérik felpörgetik a vasúttársaság hirdetési felületein a megrendeléseket, gondolom, állami kampányokkal az adófizetők pénzéből. Mindenki jól jár.

Fontos döntés, igaz még csak első fokon, hogy a  bíróság úgy döntött, ki kell adni az eddig titkolt trafikpályázati adatokat. A felperes egy Dunakeszin trafikját elvesztő vállalkozó, aki azt kérte: adják ki neki a vesztes pályázatának pontszámát, az elbírálók névsorát, valamint az alkalmazott pontozási szempontokat.

Rejtély, mi került egy kazincbarcikai buszmegállón 4,5 millió forintba. Az Átlátszó után már a Blikk is meg akarta tudni, miután hatot is rendelt belőle az önkormányzat, de senki nem válaszolt. Tény, a megállónak csinos teteje is van, igaz oldalt befúj rajta a szél.

További érdekességek itthonról és külföldről:

Egy poros raktárban tárolnak lassan harminc éve több ezer tonna különösen veszélyes hulladékot a Hortobágyi Nemzeti Park tőszomszédságában. A hatóság foglalkozott ugyan az üggyel, de csak akkor történt valami, amikor a környezetvédő szervezetek botrányt csináltak.  Ugyanott vizsgálatot követelnek „a hortobágyi földmutyi” ügyében.
Portré Horváth Andrásról az áfabotrány kirobbantójáról. A volt adóhivatali alkalmazott a HVG-ben beszél arról, hogy miért éppen ő volt az, aki rájött az áfacsaló hálózatok működési technikájára, és miért ő állt ki megfigyeléseivel a nyilvánosság elé.
Állami hitelek tízmilliárdjai éghetnek benn a felszámolás alatt lévő cégeknél. Áruba bocsátják ugyan például a dél-pesti Köki-terminál beruházójának, vagy a veszteséges egerszalóki fürdő- és szállodakomplexum vagyonát, de a HVG szerint alig van remény nagyobb bevételre, sőt a meghirdetett ár némelyiküknél az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank hiteleit sem fedezné.

A román Alkotmánybíróság elmeszelte azt a törvényt, amely legalizálta volna a korrupciót az országban azzal, hogy ilyen ügyek alól mentességet adott volna a parlamenti képviselőknek és szenátoroknak.

A török korrupciós vizsgálatok szépen rámutatnak arra, hogy mi történik Isztambul történelmi városnegyedében, hogyan helyezik a befektetői szempontokat a városvédelem elé.

Norvégiában megbüntettek egy műtrágyagyártó céget, amelyről kiderült, kenőpénz ellenében kötött üzleteket Líbiától Oroszországig, és ez nem fért bele a norvégságba.

Görögországban a fegyvervásárlási korrupciós botrány után most azt ígéri a kormány, hogy rendbe teszi a közbeszerzéseket.

Ha az olasz korrupció önálló nemzetgazdaság lenne, a 76. lenne a világban, megelőzve például Szerbiát.

A Transparency International blogja a spanyol bírósági korrupcióról ír azután, hogy beidézték egy kenőpénz ügyben a királyi család egyik tagját.

Kínában nagy divat az “elegáns” korrupció: sokszor nagyértékű digitális ajándékkártyákkal vesztegetik meg az illetékeseket.

Lehet, hogy elárverezik az egykori Fülöp-szigeteki diktátor feleségének ékszereit, mert bűnös úton jutott hozzá az egykori vezető.

Egy videó arról, hogy milyen Afganisztán legbecsületesebb, legkorrumpálhatatlanabb rendőrének lenni: soha nem kapott előléptetést.

 

Mong Attila