Soha nem volt még ekkora különbség kormányközeli és független közvélemény-kutatások között

Míg a független közvélemény-kutatók egymáshoz nagyon hasonló eredményekkel a Tisza Párt előnyét jelzik, a Fidesz-közeli kutatók egészen eltérő százalékokat mutatnak be, a Fidesz fölényét jelezve. 2022-ben ennél jóval kisebb volt a különbség a független és kormányközeli kutatók mérései között, de a független kutatók mérései egymástól is sokkal jobban eltértek, az utolsó hónapban például a Medián nagyobb Fidesz-előnyt mért, mint a Nézőpont.

Amikor a közvélemény-kutatásokról és azok pontosságáról esik szó, a legtöbbször arról beszélünk, kik „jósolták meg” a legpontosabban az eredményt (tekintsünk el attól, hogy a közvélemény-kutatás nem a választási eredmény megjóslása, hanem a pillanatnyi pártszimpátiák felmérése). Ilyenkor találkozhatunk olyan véleményekkel, hogy például csak a Mediánra vagy a Magyar Társadalomkutatóra érdemes figyelni, mert 2022-ben az ő választások előtti utolsó mérésük volt a legpontosabb.

Ehelyett egy másik szempontból vizsgáltuk meg a közelmúlt közvélemény-kutatásait: azt néztük, ezek mennyire estek egybe egymással, és hogy az egymást követő kutatásokból milyen trendek rajzolódtak ki az elmúlt évben, illetve a 2022-es választás előtt. Az alábbi grafikonokon azt jeleztük, hány százalékot mértek az egyes közvélemény-kutatók a Fidesznek, illetve a legnagyobb ellenzéki erőnek (2021-22-ben az Egységben Magyarországért, 2025-26-ban a Tisza Párt). A kutatások összehasonlításakor a biztos szavazó pártválasztókat vettük alapul, és ahol nem volt ilyen adat, ott a biztos szavazókkal számoltunk.

A Tisza Párt megjelenése óta tartó új jelenség, hogy stabilan rendkívül eltérő számokat tesznek közzé a kormányközeli (Nézőpont, Társadalomkutató, Századvég stb.) és a kormánytól független (Medián, IDEA, 21. Kutatóközpont stb.) közvélemény-kutatók.

Miközben előbbieknél a Fidesz támogatottsága 50% körüli, utóbbiaknál a Fidesz 39-35% körül mozog. A Tisza támogatottságát illetően hasonló eltéréseket látunk, a független intézetek frissebb mérései 50% körüli, a kormányközeliek 40% körüli támogatottságot jeleznek a legnagyobb ellenzéki pártnak.

A 2025-26-ra vonatkozó adatokat ebben az interaktív infografikában gyűjtöttük össze:

Jóval kisebb volt az eltérés a 2022-es választások előtt: ahogy az alábbi ábrán látható, a független és kormányközeli kutatók görbéi többször találkoztak. Bár a kormánytól független intézetek rendre magasabb támogatottságot mértek az ellenzéki összefogásnak, és magasabbat a Fidesznek, mint a kormányközeli kutatók,

a különbség nem volt olyan magas, mint most, és a választásokhoz közeledve egyre közeledtek egymáshoz a mérések eredményei.

A 2021-22-re vonatkozó adatokat ebben az interaktív infografikában gyűjtöttük össze:

Megnéztük azt is, mekkora különbségeket mértek a kutatók négy éve és most a Fidesz és az ellenzék támogatottsága között. Bár gyakran elhangzik, hogy a független közvélemény-kutatók a 2022 választások előtt az ellenzéki összefogás győzelmét jósolták, valójában 2021 januárja és 2022 áprilisa között számos közvélemény-kutatás mutatta a Fidesz előnyét,

a választások előtti utolsó kutatása pedig már mindegyik független intézetnek a Fidesz vezetését mutatta.

Az azonban tény, hogy enyhén alábecsülték a Fidesz, és masszívan felülbecsülték az ellenzéki összefogás támogatottságát. Ez egyébként kisebb mértékben igaz volt a Fidesz-közeli intézetekre is.

Furcsa olló a fideszes kutatóknál

A Medián itt abból a szempontból volt különleges, hogy az ő végső közvélemény-kutatásuk állt legközelebb a valós eredményhez a független kutatók közül. Arról kevesebb szó esett, hogy ekkor a Medián a kormányközeli intézeteknél is magasabb Fidesz-előnyt mért a választások előtt: utolsó kutatásukban a Medián 8%-os előnyt mért a Fidesznek, többet, mint ugyanabban a hónapban a Nézőpont, és kicsivel előtte a Századvég.

A következő két interaktív infografikán a kormány- és ellenzéki pártok támogatottsága közti különbséget mértük. A pozitív szám fideszes előnyt, a negatív ellenzéki előnyt jelöl.

A mostani független kutatásokban a Fidesz és Tisza közötti különbség stabilabb, mint a 2022-es adatok, és

a választásokhoz közeledve egyre egységesebb képet mutatnak a független közvélemény-kutatások ebből a szempontból.

Igazán kiugró értékeket csak a 21 Kutatóközpont közöl, amely legutóbbi két mérésében 13 és 18%-os Tisza-előnyt jelzett. Ugyanez igaz a kormányközeli kutatókra is, amelyek egymáshoz hasonló mértékű Fidesz-előnyt mérnek.

A számokat nem, a trendet jól látták

A trendeket nézve további érdekességek figyelhetők meg. Az elmúlt évben a kutatók többsége nagyon hasonló adatokat közölt arról, hogyan változott a pártok támogatottsága. A Tisza támogatottsága az év első felében jelentősen nőtt, majd nyár végén és ősszel kissé csökkent, télen pedig ismét emelkedett. A Fidesz támogatottsága eközben kevésbé változott, bár a kutatók egybehangzó mérései alapján enyhén nőtt tavaly ősszel (azóta a független kutatók szerint kissé tovább csökkent, míg a kormányközeliek szerint változatlan).

2021-22-ben itt is sokkal színesebb volt a kép: akkor a független intézetek 2021 év végétől kezdve viszonylag egységesen mérték az ellenzéki összefogás gyengülését és a Fidesz erősödését.

Vagyis, bár a százalékos arányokat a legtöbb független kutató pontatlanul mérte, a trendeket, tehát azt, hogy mely pártok erősödnek és melyek gyengülnek, valószínűleg pontosan mérték.

Ezzel szemben ahogy közeledtek a választások, a kormányközeli Nézőpont méréseiben záródott az olló a kormánypárt és az ellenzék között. A Nézőpont kutatásaiban 2021 novemberében még 14%-os Fidesz-előnyt mért, ami szerintük januárra már 7%-ra apadt. Eközben a szintén kormányközeli Társadalomkutató ennek az ellenkezőjét mutatta, náluk november és március között 6-ról 11%-ra nőtt a Fidesz előnye.

Kétféle történet

A független intézetek számai alapján 2021-22-ről az alábbi kép rajzolódik ki: az év elején az akkor még csak körvonalazódó ellenzéki összefogást még többen támogatták, mint a Fideszt, nyár végére azonban a kormánypártok visszaszerezték előnyüket. Újra az ellenzék javára fordult azonban a helyzet az őszi hónapokban – ekkor tartották az ellenzéki előválasztást. Az időszakban a Fidesz támogatottságának csökkenését és az ellenzék erősödését mérték. Az előválasztás lezárása és Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelöltsége után azonban a trend ismét megfordult, és a választásokig a Fidesz erősödése és az ellenzék gyengülése volt jellemző.

A Fidesz-közeli kutatók adataiból ennek az ellenkezője látszik:

eszerint az előválasztások időszakában épp hogy növekedett a Fidesz, sőt a Nézőpont szerint ebben az időszakban, illetve az azt követő november-decemberi hónapban volt a legnépszerűbb, majd a választásokhoz közeledve csökkent a támogatottsága. A Nézőpont szerint például decemberről januárra 5%-ot esett a Fidesz támogatottsága (50%-ra), és jelentősen nem is változott áprilisig.

Ez utóbbi azonban nehezen hihető a választási eredmények tükrében, vagy akár csak józan ésszel visszagondolva a történtekre. Az ellenzéki előválasztás sokáig tematizálta a közéletet, aktivizálta az ellenzékkel szimpatizálókat, logikusnak tűnik tehát, hogy ekkor volt a csúcson az ellenzéki összefogás támogatottsága. Az ebből az időszakból származó ellenzéki és kormánypárti közvélemény-kutatásokat összehasonlítva hasonló érzésünk támad, mint a közelmúlt kutatásait nézve: a kormánypárti és független intézetek gyökeresen eltérő adatokat tesznek közzé; 2022-ben, ahogy az ellenzéki összefogás a független kutatók szerint előnybe került, a Nézőpont és a Századvég hirtelen olyan elemzéseket közölnek, amelyekben utcahosszal vezet a Fidesz.

A következő hónapok trendje a Századvég alapján szintén zavarba ejtő: a Fidesz gyengülését, majd stagnálását mérték, épp akkor, amikor lelassult az ellenzéki kampány, majd beindult a választási osztogatás, végül pedig elkezdődött az orosz-ukrán háború, amit rendkívül sikeresen tematizált a Fidesz.

A Nézőpont- és Századvég-adatok egy szempontból azonban ésszerűnek tűnnek:

ha a közvélemény szondázása helyett annak befolyásolása a cél.

Például az ellenzéki lelkesedés lelohasztása az előválasztási kampány időszakában. Amikor pedig a Fidesz visszaszerzi az előnyét, akkor 50-50% körüli eredmény mérésével megakadályozni, hogy a tábor elégedetten hátra dőljön, és a győzelem tudatában passzívvá váljon.

Tényleges mérés vagy propaganda?

„Azok a különbségek, amelyek ma felfedezhetőek az ismereteink szerint a kormányoldaltól megbízásokat kapó, illetve jellemzően nem kapó intézetek adatai között, nem magyarázhatók módszertani okokkal. A különbségek nagysága olyan, mintha más országot vizsgálnának a kutatók” – mondta Tóth Csaba politológus, kampányszakértő. Szerinte a legfőbb kérdés, hogy vajon tényleges méréseket vagy propagandát kapunk egyes intézetektől.

„E kérdésre nem fogunk egyértelmű választ kapni. Ennek oka, hogy a politikai erők a nekik nem tetsző eredményt igyekeznek politikailag ellehetetleníteni. Ha pedig egy független kutatót az egyik párt elfogultsággal vádol, a kutatónak indokolt megvédenie magát – ami azonban rögtön a kutató és a párt vitáját mutatja.”

„Nyilván legtöbben azt gondolják, hogy a kutatóintézetek azoknak az érdekében csalnak, akinek magasabb értéket mutatnak, mégpedig azért, hogy motiválják e szavazókat. Az összefüggés azonban ennél bonyolultabb. Én megkockáztatnám, hogy egy hatalmas vezetés mérése nem jó a Tiszának, mert könnyebbé teszi a kisebb pártokra való átszavazást. Különösen akkor, ha a kutatónak politikusi megrendelője van, a politikai elvárásokhoz való igazodás sokkal bonyolultabb a »mutassuk azt, hogy nagyon jól állunk« logikánál”

– mondta Tóth Csaba.

Hozzátette, szerinte semmi gond nem kellene legyen azzal, hogy intézetek politikai szereplőknek dolgoznak. Ahogyan egy gazdasági szereplő is megbíz könyvelőket, tanácsadókat, hogy kívülről lássák a helyzetét, de jó esetben nem azt várja el, hogy a szereplők visszhangozzák az ő véleményét.

Tóth Csaba szerint az, hogy most épp ki mér pontosan, valószínűleg ki sem fog derülni, mert a választás közeledtével várhatóan jobban fognak közelíteni egymáshoz az intézetek adatai.

Zubor Zalán