„Sokkal nagyobb a baj, mint gondolnánk” – szakértők a magyar médiarendszerről

A magyar médiarendszer jelenlegi helyzetéről, a közmédia torzulásairól, a kormánypárti befolyásról, a sajtószabadság szűküléséről és a független médiumok túlélési stratégiáiról tartottak konferenciát tegnap a CEU Nádor utcai épületében. Az esemény a Connect Europe és a CEU Demokrácia Intézet szervezésében került megrendezésre. 

Kormányzati túlsúly a médiában, kiegyensúlyozatlan közszolgálati tájékoztatás, lábbal tiport versenyjog, tehetetlen, lassú és bürokratikus Európai Unió, ferdítésekkel teli közmédia – csak néhány olyan elem, amelyet a konferencia meghívottjai említettek a mai magyar médiarendszer összetevőit illetően.

84%

Év végéig még

19 922 992 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Túlerőben a kormánypártok a köztévében

„Sokkal nagyobb a baj, mint gondolnánk” – kezdte előadását Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke, aki nyitóelőadásában a közmédia kiegyensúlyozottságának vizsgálatáról beszélt. Az általuk végzett felmérésből kiderült, hogy más híradókkal ellentétben az M1 híradó több mint kétharmadát a politikai hírek teszik ki. Ezek nagyrészében kormánypárti politikusok szerepelnek 73 százalékos képernyőidő-aránnyal, míg az ellenzéki politikusok képernyőideje mindössze 27 százalék.

Az elemzésből az is kiderült, hogy a kormánypárti politikusokat mindig pozitív kontextusban tüntetik fel az adófizetői pénzekből fenntartott közmédiában, míg az ellenzéket többségében negatívan, elvétve semlegesen. Pozitív színben az ellenzéki pártok politikusai közül csak a Mi Hazánk és a Jobbik tagjai jelennek meg. Kiemelten negatívan keretezi a közmédia a Magyar Péterről és a Tisza Pártról szóló híreket. A külföldi politikusok közül Donald Trump jelenik meg pozitív kontextusban, Zelenszkij és Ursula von der Leyen pedig csak negatív hírek szereplői a közmédiában. Horn hozzátette: „a királyi média által gyártott híreket nem csak a köztévében láthatjuk, hallhatjuk, hanem egyéb kormányközeli csatornákon is.

A média ilyen fokú egyoldalú tájékoztatása kimeríti a választási csalás fogalmát.”

A közmédia témája a panelbeszélgetésben is előkerült. Urbán Ágnes, a Mérték Médiaelemző Műhely kutatója elmondta, 2010 előtt sem volt nagy presztízse a közmédiának, éppen ezért nem nagyon rázta meg az embereket az, ami az állami televízióval történt ezt követően. Szerinte komoly szakmai és társadalmi diskurzusra volna szükség a témát illetően: fel kell tenni azt a kérdést, hogy mi a közmédia feladata és funkciója a mai médiakörnyezetben.

Urbán szerint nem tudni, hogy mit vár el a magyar társadalom ettől az intézménytől, sokan nem is tudják, hogy mi lenne a szerepe az állami médiának, éppen ezért meg kellene a társadalmat kérdezni arról, hogy az adóforintjaikból fenntartott televíziótól mit várnak el.

2010 előtt is voltak problémák

A panelbeszélgetésben szó esett arról is, hogy mi jellemezte a 2010-es évek előtti médiát hazánkban. Stumpf András, a Válasz Online főmunkatársa szerint a 2000-es évek második fele bizonyos szempontból aranykor volt, ugyanis mindenki megtalálta a neki tetsző médiumot, pluralitás jellemezte ezt az időszakot. Szerinte, ami 2010-2025 között történt, az nem hasonlítható össze a mostani helyzettel.

„Korábban is voltak pártbefolyású lapok, de attól azok még újságként működtek. Igaz, hogy pl. választáskor az MSZP politikusait nem bírálták annyira, de utána igen, és az újságírói módszereket alkalmazták. Most nem az a lényeg, hogy egypárti lett-e a dolog vagy nem, hanem az, hogy nem újságírók dolgoznak ezekben a szerkesztőségekben. Az újságírás mára beszorult közvetlenül az olvasók, hallgatók, nézők által támogatott térbe.”

Az első kerekasztal résztvevői: Takácsy Dorka, Urbán Ágnes, Benyó Rita, Serdült Viktória, Stumpf András. Kérdezett: Ónody-Molnár Dóra.

„2010 után beszűkült a médiatér” – vélekedett Serdült Viktória, a HVG újságírója, aki saját karrierútján keresztül mesélte el, hogy hogyan élte meg a 2010 előtti és utáni magyar médiaviszonyokat.

Benyó Rita, a Szabad Európa újságírója arról beszélt, hogy 2009 és 2011 között, amikor az MTV parlamenti és politikai tudósítójaként dolgozott, nem tapasztalt nyomásgyakorlást a szerkesztő részéről: „nem kaptam utasítást arra, hogy hogyan írjam meg a riportot, normális szerkesztőségi munka folyt. A választást követő hétfőn (tehát még a 24 órát sem várták meg) viszont a híradó vezetőjét már elküldték, ezt követően pedig kaptam egy utasítást, hogy menjek el Németh Sándorné parlamenti bizottsági meghallgatására, és ne kérdezzek. Itt éreztem azt, hogy más szerkezetben kell dolgozni. Jelenleg pedig be vagyunk határolva: nem tudjuk végezni úgy a munkánkat, ahogy szeretnénk, mert elvették a tartalmainkat és az interjúalanyainkat, hiszen a kormányoldal nem áll velünk szóba.”

Jó úton Oroszország felé

Ezt követően Takácsy Dorka Oroszország-szakértő Oroszország példáján keresztül mutatta be, hogy milyen eszközökkel és törvényekkel hallgattatták el a kritikus médiumokat.

„2001-ben már nyilvánvaló vált, hogy Oroszországban független médiának lenni nem lesz jó, nem lesz könnyű. Elsőre talán az orosz társadalomnak sem volt egyértelmű, hogy mennyire nem lesz könnyű. Oroszország végül eljutott oda, hogy 2022 óta a hatalomtól eltérő vélemények, narratívák nem jelenhetnek meg, mert az bűncselekmény.”

Takácsy példaként említette többek között az ügynöktörvényt, a nem kívánatos szervezet bélyeget, valamint a cenzúrát is – ezek segítségével némították el ugyanis Oroszországban a kritikus médiumokat.

Stumpf szerint, ha lesz még egy kétharmad, akkor ez az orosz út vár ránk is.

Hozzátette: Magyarország lábbal tiporja az európai versenyjogot. Ezzel szemben kellett volna fellépni európai szinten, itt meg lehetett volna fogni a folyamatot. Mivel erre nem került sor, létrejöhettek a kormányközeli média-konglomerátumok.

Három nagy nulla

A konferencia második része Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjének előadásával indult. „Három nagy nullát tudnék prezentálni” – kezdte előadását Polyák, amelyben kifejtette, hogy egyrészt a magyar kormány nem tett lépést annak érdekében, hogy az európai médiaszabadság törvény jogszabályi keretei itthon is működjenek.

„A második nagy nulla az az, hogy nekünk hány olyan lépésünk volt, amellyel sikerrel jártunk annak érdekében, hogy ennek az új európai rendeletnek a betartását kikényszerítsük. A harmadik nagy nulla az Európai Bizottságtól érkező észrevételek száma azzal kapcsolatban, hogy augusztus 7-e óta a Magyar Kormány hogyan kívánta itthon is alkalmazni, bevezetni az új jogszabályt.”

2024 májusában lépett hatályba az European Media Freedom Act (röviden EMFA), amely a média függetlenségének és sokszínűségének védelmét szolgálja. A tömegtájékoztatás szabadságáról szóló rendelet többek között biztosítékot nyújt a szerkesztői döntésekbe való politikai beavatkozás ellen, garantálja a média könnyebb működését. A rendelet szabályozza a média tulajdonviszonyainak és az állami hirdetések elosztásának átláthatóságát is, emellett célja, hogy biztosítsa a közmédia függetlenségét és a stabil finanszírozását. A rendeletről bővebben itt olvashat.

Polyák elmondta, a Mértékkel korábban versenyjogi beadványokat adtak be: az elsőt 2016-ban a közmédia finanszírozása kapcsán, ám azt lesöpörte az EU. A másodikat 2019-ben terjesztették elő az állami reklámköltések kapcsán, ez még az Európai Bizottság asztalán pihen, végleges döntés erről még nincs. „2024-ig vártuk azt, hogy érdemi lépés történjen a magyar médiaszabadságot illetően.” (Ezzel utalva az EMFA megalkotására, amelyet a Magyar Kormány még nem ültetett át a magyar joggyakorlatba.)

Aktív médiapolitika kell

A második szekció kerekasztal beszélgetésében a médiaszabadság újrateremtésének állomásairól beszéltek a meghívott vendégek. Kert Attila, az MTV korábbi hírigazgatója szerint aktív médiapolitikára lenne szükség, amelyben nem a demokratikus intézmények futnak az autokratikus politikusok cselekedetei után.

Szerinte a probléma az, hogy Európán kívüli platformokon zajlik a diskurzus, miközben egy európai közmédiára lenne szükség, amelyben a tagállamok a saját nyelvükön értesülhetnének az őket érintő dolgokról, problémákról. Mindezt a kormányzattól függetlenül kellene létrehozni akár úgy, hogy az adófizetők adnak 1 eurót hozzájárulásként.

A második szekció résztvevői: Polyák Gábor, Bodrogi Bea, Haraszti Miklós, Kert Attila. Kérdezett: Mikola Bálint.

Arra a kérdésre, hogy milyen médiapolitikára volna szükség, és az EMFA megalkotásában mennyire vettek részt az újságírók, Bodrogi Bea médiajogász azt mondta: „először is a témában valós társadalmi párbeszédre lenne szükség, csak ezt az idő előrehaladtával elfelejtettük.” Hozzátette, az újságírók egyáltalán nem vettek részt a jogalkotási folyamatban, és nem is érzik azt, hogy ez feladatuk lenne. Ugyanakkor fontos lenne egy közös szakmai párbeszéd is az újságírók között arról, hogy mit jelent számukra ez az új rendelet, és milyen jogi lépések megtétele válhat szükségessé egy-egy helyzetben.

Polyák szerint az új európai rendelet jó kiindulási alap lehet egy új kormány számára. „A jogszabályok adottak, csak alkalmazni kell őket, emellett az európai uniós követelményeket teljesíteni kell, csak így lehet EU-s mércével működőképessé tenni a hazai (média)rendszert.” – mondta a szakember.

Szabó-Gödri Rita

Címlapkép: A konferencia meghívott vendégei (a szerző felvétele)