Belpolitikai válság közepén érte Ukrajnát az orosz kívánságlistának tűnő béketerv

Ukrajnát egy belpolitikai válság, az Energoatom korrupciós ügye közepette érte az orosz–amerikai békediktátum terve. Az együttállás sem a békefolyamatnak, sem a korrupció elleni küzdelemnek nem kedvez. Az ukrán társadalom nagy része az orosz függést és a korrupciót egyaránt elutasítja, Zelenszkij pedig nem engedheti meg magának politikailag, hogy súlyos engedményeket adjon Oroszországnak.

Ukrajnában a napokban a korrupcióellenes hatóságok tárták fel az állami tulajdonú atomenergia-ipari vállalat, az Energoatom körüli korrupciós ügyet. A gyanú szerint egy csoport vállalkozónak jelentős összegű kenőpénzt – a szerződések értékének körülbelül 10–15 százalékát – kellett fizetnie ahhoz, hogy megőrizzék beszállítói státuszukat vagy kifizetéseket kapjanak.

84%

Év végéig még

20 037 592 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A leleplezések eddig két miniszter, Herman Haluscsenko igazságügyi és Szvitlana Hrincsuk energiaügyi miniszter menesztéséhez vezettek, azonban a botrány elért az állam legmagasabb rétegéig. A kritikák középpontjába Andrij Jermak, Zelenszkij elnök kabinetfőnöke került. A sajtóban Ukrajna „zöld eminenciásaként” is emlegetett Jermak a kormány egyik legbefolyásosabb személyisége: az ukrán állam működésére rálátók szerint az elnököt szinte csak rajta keresztül lehet elérni. Jermak befolyása az ukrán külpolitikában is nagy, a férfi rendszeresen részt vesz külföldi tárgyalásokon is.

Amerikai irat, orosz forrás

Jermak ellen hivatalosan nem emeltek vádat, személye az ukrán közvélemény szemében mégis szorosan összefügg az állami korrupcióval. Kritikusai szerint az elnökhöz fűződő közelsége és a kormányban betöltött ellenőrzési és felügyeleti szerepe miatt nem valószínű, hogy egy ilyen nagyszabású ügylet az ő tudta nélkül valósulhatott volna meg.

Nem csitítja a Jermakkal szembeni gyanúkat, hogy

pár hónapja ő volt a központi figurája a korrupcióellenes ügynökségek gyengítésére irányuló kísérleteknek is.

A Jermak lemondását követelő hangok egyre erősebbek, de Zelenszkij egyelőre megvédte kabinetfőnökét.

A korrupciós botrány azonban még el sem ült, amikor nyilvánosságra került az amerikai–orosz tárgyalásokon felvázolt 28 pontos béketerv. A dokumentum szinte biztosan orosz termék: több szófordulata is olyan, mintha oroszból fordították volna fordítóprogrammal, nem beszélve arról, hogy a tartalma gyakorlatilag Putyin kívánságlistája. A terv ugyanis többek között a teljes, Ukrajna által ellenőrzött donyecki terület átadását, az ukrán hadsereg létszámkorlátját, az Oroszország elleni szankciók feloldását írná elő, de Ukrajna számára semmilyen kézzel fogható biztonsági garanciát nem nyújtana.

A Trump-adminisztrációra jellemzően zavaros, hogy mi is az álláspontjuk a tervvel kapcsolatban – e cikk írásakor a legfrissebb álláspont az volt, hogy a listát az amerikaiak írták orosz és ukrán szempontok figyelembe vételével, de ez még nem a végleges amerikai ajánlat. November 24-én, az újabb, európai és ukrán küldöttekkel folytatott tárgyalások után pedig a 28 pontból csak 19 maradt, és a legsúlyosabb pontok, köztük a hadsereg létszámkorlátja és a területek átadása kikerültek a tervezetből. Azonban a Trump-adminisztráció eddigi működését tekintve a mostani terv még könnyen változhat.

Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök kezet fog az ukrajnai rendezést szolgáló amerikai–orosz csúcstalálkozó helyszínén, Alaszkában 2025. augusztus 15-én. (fotó: MTI/EPA/Szputnyik pool/Gavriil Grigorov)

Bár vannak arra utaló jelek, hogy a 28 pontot az orosz főtárgyaló, Kirill Dmitrijev szivárogtatta ki (az amerikai delegációvezető, Steve Witkoff egy feltehetően privátnak szánt Twitter-posztban egy bizonyos „K”-t hibáztatott a szivárgásért), sokan arra gyanakodnak, hogy a tervet a Trump-adminisztráció szándékosan dobta be most, az ukrán belpolitikai válság közepette. Az elmélet szerint az otthon a korrupciós botrány miatt amúgy is megingott helyzetű Zelenszkijt Washington így akarja belekényszeríteni egy Ukrajnának kedvezőtlen, orosz feltételek szerinti békediktátumba.

Ám ha így is van, az időzítés nem erősíti a békefolyamatot, hiszen Zelenszkij épp nincs olyan pozícióban, hogy könnyen vállalhasson egy igazságtalan és népszerűtlen külpolitikai alkut. További probléma, hogy a korrupció legnagyobb kritikusai Ukrajnán belül egyben a leginkább oroszellenesek is – így pedig akár Jermaknak kedvezhet is, hogy épp most került be a köztudatba az oroszoknak kedvező béketerv, elterelve róla és az Energoatom-botrányról a hazafias, korrupcióellenes réteg figyelmét.

Ellenőrizték az államot

A mostani korrupciós botrány sok szempontból egyébként a nyári korrupcióellenes összecsapás visszavágójának tekinthető. Idén nyáron ugyanis országszerte tüntettek Ukrajnában egy olyan törvénytervezet ellen, ami véget vetett volna az ország két legfőbb korrupcióellenes szerve, a Korrupcióellenes Különleges Rendőrség (NABU) és a Korrupcióellenes Ügyészség (SAPO) függetlenségének. A törvénytervezet a két korrupcióellenes szervet gyakorlatilag a Főügyészség felügyelete alá rendelte volna.

A két korrupcióellenes hivatal a majdani megmozdulások és az oroszpárti elnök, Viktor Janukovics bukása utáni reformfolyamat eredménye, melyek létrehozásával Ukrajna nem utolsósorban EU-s elvárásokat teljesített.

Különösen egyedi a NABU működése, amit a parlament mellett egy közvetlen, online szavazással megválasztott civil tanács is felügyel.

Ezért is okozott hatalmas közfelháborodást a nyári törvényjavaslat, ami jelentősen megnehezítette volna, hogy a szervek ellenőrizni tudják a kormányt, hiszen a főügyész, akit az elnök ajánlása alapján a parlament választ meg, Ruszlan Kravcsenko közel áll az elnöki stábhoz.

Ez a felállás már közel állt volna a jelenlegi magyarországi rendszerhez: nálunk ugyanis nincs külön korrupcióellenes hatóság, és a korrupciós ügyekben az a főügyész az illetékes, akit az egy párt által dominált parlament jelöl ki.

Az ukrán korrupcióellenes hatóságok függetlenségének megtartását követelik tüntetők a nyugat-ukrajnai Lembergben 2025. július 23-án. (fotó: MTI/EPA/Mikola Tisz)

Patrióták a korrupció ellen

Az ukrán törvényhozást ma szintén egy párt, Volodimir Zelenszkij Nép Szolgája nevű pártja dominálja, akik támogatták is a törvényjavaslatot – az ukrán belpolitikára rálátók azonban már akkor is Andrij Jermakot, az elnöki stáb fejét sejtették a javaslat hátterében. A változtatást kezdetben az elnök is jóváhagyta – ekkor kezdődtek azok a civil tüntetések, amelyek végül hátraarcra kényszerítették a kormányt: Zelenszkij javaslata alapján a parlament hamarosan újraszavazott, és visszaállította a korrupcióellenes hatóságok függetlenségét.

De kik is azok, akik a korrupcióellenes megmozdulások élén állnak? A nyári megmozdulásokat a magyar kormánypárti média igyekezett úgy beállítani, mint a népharag kitörését a „háborúpárti” és „Brüsszel-párti”, valamint „a korrupcióban mélyen érintett” Zelenszkij-kormány ellen. A valóság ennél jóval összetettebb: valójában

a tüntetések jelentősen ugyanabból a politikai közegből erednek, ahonnan 10 éve az Euromajdan is elindult.

Ennek a csoportnak az alapelvei nagyjából úgy foglalhatók össze, hogy támogatják Ukrajna nemzeti szuverenitását, hevesen elutasítják az Oroszországtól való függést, egyértelműen a nyugati (EU és NATO) integrációban hisznek, és megerősítenék a jogállami intézményeket, elsősorban a közszférában zajló korrupció elleni erőfeszítéseket.

Kissé szokatlan módon ezek a liberális–demokratikus törekvések jelenleg harmóniában működnek az ukrán nacionalizmussal, hiszen mindkettő elutasítja az orosz függést és a 2014 előtti autokratikus berendezkedést. Sokat mond, hogy a tüntetések kirobbanását okozó szikra egy veterán katona, Dmitro Kozackij felhívása volt, aki 2015 óta vesz részt az orosz megszállók elleni harcokban. A felállást jól mutatja, hogy a tüntetések végig a korrupcióellenességre koncentráltak, nem csaptak át általános rendszerellenes vagy mozgósítás-ellenes megmozdulásokba.

Amikor Zelenszkijt túl oroszbarátnak tartották

Az Euromajdan utáni választásokon először a veterán oligarcha-politikus, Petro Porosenko pártja nyert, aki múltját meghazudtolva (nem csekély EU-s nyomás hatására) elért némi eredményt a korrupció elleni fellépésben – ekkor alakult meg a két korrupcióellenes hatóság is. Bár Porosenko egyértelműen nyugati orientációt folytatott, a választók elégedetlenek voltak a korrupcióellenes reformok gyorsaságával, különösen azután, hogy a Porosenko-kormányt is korrupciós botrányok rázták meg. Részben ezért is nyerte meg nagy többséggel a következő választást az outsider jelöltként induló Zelenszkij, aki a reformok felgyorsítását sürgette, összekötve azt az Oroszországgal való békés megegyezés ígéretével.

Ez akkor meg is osztotta az ukrán civil szférát. Ma már nehéz elhinni, de

2022 előtt Zelenszkij kormányával kapcsolatban épp azért merültek fel aggodalmak az ukrán civil szférában és külföldön, mert túlságosan engedékenynek tartották Moszkvával szemben.

Porosenko a választási vereség után szintén amiatt aggódott, hogy Ukrajna „visszasodródik az orosz érdekszférába”.

A háború alatti fellépése persze eloszlatta az egyébként orosz anyanyelvű Zelenszkij hazafias elkötelezettségével kapcsolatos aggodalmakat. Mostani legitimitása ezen és a korrupció elleni harcon alapul. Utóbbi renoméja azonban az Energoatom-ügy után megkopott – a 28 pontos béketerv elfogadása pedig lebontaná legitimitása másik alapját is. Sőt, esetleg azt a látszatot keltheti, hogy a békediktátumba valamilyen korrupt háttéralku eredményeként egyezett bele. Ugyanis az EU-val ellentétben a Trump-adminisztráció nem támaszt elvárásokat a korrupció visszaszorítását illetően.

Davide Maria De Luca, egy Ukrajnában élő olasz újságíró úgy fogalmazott, hogy

„a korrupcióellenes galaxis az ukrán társadalom egyik leginkább Oroszország-ellenes szegmense”.

De Luca az Átlátszónak elmondta, hogy „Ukrajnában a korrupció elleni küzdelem még a háború idején is a politikai viták egyik fő témája”. Mint mondta, a két korrupcióellenes hatóság erős támogatást élvez az ukrán civil társadalom és a civil szervezetek körében, mint például a korrupcióellenes Korrupcióellenes Akcióközpont (AntAC), amelynek alapítója, Vitalij Sabunin, valószínűleg az ország egyik leghíresebb aktivistája.

„A liberális média is támogatja a korrupcióellenes erőfeszítéseket, és fontos szerepet játszik abban, hogy a kérdés a figyelem középpontjában maradjon. Közülük a legtekintélyesebb az Ukrainszka Pravda, amely széles körben tudósított a legutóbbi botrányról.”

De Luca felhívta arra is a figyelmet, hogy az intézmények és szervezetek fő támogatói régóta az EU és a G7 – korábban az Egyesült Államok is támogatta a korrupcióellenes erőfeszítéseket, ám Donald Trump megválasztása és az USAID finanszírozásának csökkentése után nagyrészt felhagyott a támogatásukkal.

Ezzel egy időben Andrij Jermak, akit az ukrajnai korrupciós ügyek egyik központi figurájának tartanak, nemcsak hazájában rendkívül népszerűtlen, de Ukrajna partnerországaiban is. Jermak számos diplomáciai találkozón részt vett, és Ukrajna diplomáciájának egyik mozgatórugója volt. Munkáját azonban Ukrajna partnerei nem értékelik nagyra. „Az elmúlt hat hónapban számos cikk jelent meg az európai és amerikai médiában, amelyekből kiderül, hogy Ukrajna több szövetségesének politikai vezetői mély bizalmatlanságot, sőt személyes ellenszenvet táplálnak Jermak iránt” – mondta De Luca.

Andrij Jermak, az ukrán elnöki hivatal vezetője (b) és Marco Rubio amerikai külügyminiszter (b2) közös sajtóértekezlete Genfben 2025. november 23-án. (MTI/EPA/Keystone/Martial Trezzini)

Trump-káosz, amivel Jermak megúszhatja

A nyári tüntetések után a függetlenségüket megőrző korrupcióellenes hatóságok fellépése már két miniszter bukásához vezetett, és Jermak széke is veszélybe került. Bár az ő bukását aligha bánnák Ukrajna támogatói, a helyzetet tovább bonyolítja a 28 pontos béketerv. Egy ilyen rendezés aligha lenne elfogadható Ukrajna számára, és sokan úgy gondolják, Trump éppen ezért dobta be éppen most, hogy a korrupciós botrány miatt egyébként is meggyengült helyzetű Zelenszkijt belekényszerítse az alkuba.

De Luca szerint azonban nem biztos, hogy ez a lépés Zelenszkij és a botrány főszereplője, Jermak helyzetét gyengíti. Az amerikai–orosz tervet ugyanis épp azok utasítják el a legjobban – a korrupcióellenes „galaxis” – akik most a korrupciós botrány miatt elégedetlenkednek.

„Lehetséges, hogy Zelenszkij megpróbál a csütörtöki frakcióülése során javasolt módon visszavágni.

Megpróbálja majd a korrupciós nyomozást összeesküvésként beállítani, amelynek célja, hogy rossz békeszerződést kényszerítsen rá.

Akár hisznek neki az ukránok és az európaiak, akár nem, kísértésbe eshetnek, hogy egyetértsenek vele, hogy ne kényszerítsék őt Trump békeajánlatának elfogadására” – mondta.

Az újságíró szerint a Trump-adminisztráció valóban az ukrán kormány gyengeségét érezve dobhatta be épp most a békediktátumot. „De szerintem ez csak egy opportunista manőver. Nem mennék olyan messzire, mint egyes Zelenszkij-támogatók, akik azt sugallják, hogy a nyomozást valamilyen módon a Fehér Ház kezdeményezte. Úgy gondolom, hogy a nyomozás egy olyan szabadkártya, amely sok ember számításait megváltoztathatja, talán még Zelenszkijét is. De legalábbis egyelőre úgy tűnik, hogy ő megpróbálja végigvinni a konszolidálás stratégiáját: európai támogatást gyűjteni, megpróbálni ellenkérelmet benyújtani Trumpnak, majd, ha a Kreml ellenzi az új tervet, Oroszországot hibáztatni a tárgyalások szabotálásáért.”

A Politico által felvázolt opció szerint Zelenszkij megpróbálhatja helyreállítani a közbizalmat otthon és külföldön – többek között akár Jermak menesztésével. A lap Zelenszkij pozícióját a hivatali idejüket kitöltő amerikai elnökökéhez hasonlítja, feltételezve, hogy a háború után Zelenszkij már nem indul újra a választásokon (az elnök egyébként maga is ezt ígéri). Ilyen esetben – írják – „mint kifutóban lévő elnöknek a fő célja az kell, hogy legyen, hogy helyreállítsa a közbizalmat a kormányban, biztosítsa a hatékony parlament működését, és megmutassa a nemzetközi közösségnek, hogy Ukrajnát hatékonyan és átláthatóan kormányozzák.

Ezen célok elérése érdekében Zelenszkijnek célszerű lenne széles körű konzultációkat kezdeményeznie a civil társadalom vezetőivel, a korrupcióellenes szakértőkkel és a hazafias ellenzékkel, azzal a céllal, hogy megbízható tisztviselőkből álló technokrata kormányt hozzon létre. Emellett le kell építenie erősen centralizált elnöki rendszerét azáltal, hogy saját hatáskörét a védelem, a nemzetbiztonság és a külpolitika területére korlátozza, és drasztikusan csökkenti elnöki tanácsadóinak hatáskörét. Ez úgy valósítható meg, hogy a bel- és gazdaságpolitikai feladatköröket átruházzák egy átszervezett kormányra és parlamentre.”

Zubor Zalán

Címlapkép: Átlátszó montázs/Clash Report, x.com