Az állam ellensége: külföldi ügynöknek bélyegezve Putyin Oroszországában

Amikor Moszkva Taiszija Bekbulatova újságírónőt „külföldi ügynöknek” bélyegezte, az több volt, mint egy bürokratikus címke. Hadüzenet volt a szakmájának. Bekbulatova emigrációba kényszerülve továbbra is vezeti a Holod Mediát, amely a cenzúra ellenére több millió embert ér el Oroszországban. A másik interjúalanyunk egy ügyvéd, aki azt kérte, hogy ne hozzuk nyilvánosságra a nevét, mert olyan újságírókat véd, akiket az állam célba vett. Interjúnkat az athéni International Journalism Forum konferencián készítettük.

Taisia Bekbulatova orosz újságíró, és a Holod Media alapítója. A Holod független médium, amely regionális tudósításairól ismert. Bekbulatovát 2021-ben „külföldi ügynöknek” nyilvánították és emigrációba kényszerítették. Most Németországban él, ahonnan a cenzúra ellenére továbbra is eléri az oroszországi közönségét. Másik interjúalanyunk egy ügyvéd, aki névtelenséget kért, mert üldözött újságírók és nemkívánatos médiumok érdekeit képviseli évtizedek óta.

Kérem, mesélje el a személyes történetét. Mit csinál újságíróként, és hogyan lett külföldi ügynöknek nyilvánítva?

Taiszija Bekbulatova: Egész életemben újságíróként dolgoztam. A Moszkvai Állami Egyetemen tanultam újságírást, és 18 évesen kezdtem el dolgozni. Első állásom a Kommersantnál, Oroszország egyik vezető újságjánál volt. Később tudósítóként csatlakoztam a Meduza csapatához. 2019-ben megalapítottam a Holod Mediát, egy független médiumot, amely Oroszország régióiból származó cikkekre összpontosít. Én vagyok az alapítója és a főszerkesztője is. Regionális életről, társadalmi kérdésekről és az állam kudarcairól írtunk – bűnözésről, erőszakról és korrupcióról. Az egyik első nyomozásunk egy sorozatgyilkosról szólt, aki nőket erőszakolt és gyilkolt. Annak ellenére, hogy az áldozatok és a tanúk feljelentéseket tettek a hatóságoknak, azok figyelmen kívül hagyták a panaszokat. Ezen hanyagság miatt az elkövető éveken át folytathatta tevékenységét, legalább tíz nőt ölt vagy támadott meg. 2021-ben „külföldi ügynöknek” nyilvánítottak, mert a Holod független és kritikus az állammal szemben. Nem akartam ezt a címkét, de a hatóságok rám kényszerítették.

Adtak valamilyen magyarázatot? Például volt valami köze külföldi finanszírozáshoz?

TB: A magyarázat homályos volt. Arra hivatkoztak, hogy megosztottam a Meduza cikkeit, és pénzt kaptam külföldről. Nem kaptunk illegális pénzt. De a törvények folyamatosan változtak és szigorodtak, így könnyű  számukra bárkit külföldi ügynöknek nyilvánítani. Lényegében csak ürügyre volt szükségük.

A weboldalát is blokkolták, miután külföldi ügynöknek minősítették?

TB: A weboldalt 2022-ben blokkolták, közvetlenül az Ukrajna elleni invázió után. Röviddel ezután a Holodot is felvették a külföldi ügynökök listájára, személyesen engem pedig már 2021-ben. Engem és a médiumomat is az állam ellenségének bélyegezték.

Mit jelent pontosan a gyakorlatban, hogy valakit külföldi ügynöknek nyilvánítanak?

TB: A törvény szerint minden megnyilvánulásomnak tartalmaznia kell egy nyilatkozatot: „Ezt az anyagot egy külföldi ügynök készítette.” Ez még a mások szavainak újraposztolására is vonatkozik. Az ötlet az, hogy nyilvánosan megbélyegezzenek mint megbízhatatlan személyt, „az állam ellenségét”. Ha a weboldalad blokkolva is van, akkor is fel kell tüntetned a nyilatkozatot, mert az emberek VPN-nel olvashatják. Én nem vagyok hajlandó betartani, ezért az állam rendszeresen megbírságol.

Miért döntött úgy, hogy nem tartja be a szabályt?

TB: Mert nem vagyok külföldi ügynök. Szeretem az országomat, és ezt a címkét megalázónak tartom. Elidegenít a közönségtől. Sok kollégám engedelmeskedik, mert nekik több vesztenivalójuk van: családjuk Oroszországban, vagyonuk, vagy a lehetőség, hogy egy nap visszatérjenek.

Vannak mások is, akik szintén megtagadják az öncímkézést?

TB: Igen, sokan. Néhányan megpróbáltak megfelelni a szabálynak, de ez sem segített – ők új vádakkal szembesültek, például extremistának minősítették őket. A törvény önkényes, ezért néhányan végül feladják a megfelelni próbálást. Értelmetlennek tűnik.

Anonim ügyvéd: A megfelelés gyakran csak túlélési taktika. Az emberek nem azért engedelmeskednek, mert tisztelik a törvényt, hanem azért, hogy minimalizálják a személyes kockázatot. Néhányuknak idős szülei vagy gyermekei vannak Oroszországban. Mások el akarják kerülni, hogy nemzetközi körözési listára kerüljenek. Még ha az Interpol azt is mondja, hogy nem fogja tiszteletben tartani Oroszország politikai indíttatású elfogatóparancsait, ez változhat. És a Törökországgal vagy Szerbiával kötött kétoldalú megállapodások kockázatot jelentenek. Az újságírókat Oroszország kérésére külföldön is letartóztathatják.

Tehát nem volt hajlandó betartani a szabályokat. Mi történt ezután?

TB: Bírságokat kezdtek kiszabni rám. Már két be nem fizetett bírság is büntetőeljáráshoz vezethet. Nekem ennél már több is van.

Még mindig Oroszországban él?

TB: Nem, nem tudok visszatérni.

Vádat emeltek ön ellen?

TB: Még nem, de megtehetik. Néha az emberek nem is tudnak róla, amíg fel nem kerülnek a körözési listákra. Azok után, hogy ennyi bírságot kaptam, a vádemelés bármikor lehetséges.

Mikor döntött úgy, hogy elhagyja az országot?

TB: 2021-ben, miután egy valaki más ellen zajló nyomozás keretében átkutatták a lakásomat. Az ügyvédek azt tanácsolták, hogy ideiglenesen távozzam. Soha nem tértem vissza. 2022-ben, az invázió után Ukrajnába mentem, hogy riportot készítsek az orosz háborús bűnökről. Ez lehetetlenné tette a visszatérést. Kétlem, hogy ezt megbocsátanák nekem.

Hol él most?

TB: Németországban.

Van családja vagy vagyona Oroszországban?

TB: Igen, vannak ott rokonok és közeli barátok. Főleg online kommunikálunk, de ez egyre nehezebb. A hatóságok blokkolják az üzenetküldőket és a VPN-eket. Nemrég korlátozták a Telegramon és a WhatsAppon történő hívásokat. Az idősebb, technológiailag kevésbé jártas emberek számára szinte lehetetlen a kapcsolattartás.

Felkészült erre a forgatókönyvre, amikor öt éve elindította a független újságját?

TB: Nem. Senki sem volt felkészülve rá.

AÜ: A száműzetésre nem lehet felkészülni. Normális életet élsz mint tiszteletben álló szakember, és hirtelen nemzetbiztonsági fenyegetésnek bélyegeznek. Ez sokk. A száműzetés nem önkéntes migráció, hanem kényszerű, és tönkreteszi az általad tervezett életet.

TB: Minden olyan gyorsan megváltozott. 2019-ben még legálisan működöttünk. Podcastokat adtunk el, platformokkal kötöttünk partnerséget, növeltük a közönségünket. Már akkor is voltak külföldi ügynökök és bebörtönzött újságírók, de a legtöbb média még működött. Aztán a helyzet gyorsan eszkalálódott: 2022-re szinte az összes független médiumot száműzték vagy betiltották. Egyik napról a másikra bűnözőkké váltunk.

Gondolt már arra, hogy feladja az újságírást, hogy elkerülje a konfliktust az állammal?

TB: Folyamatosan. De nem tehetjük. Az olyan újságírók és ügyvédek, mint mi, makacs emberek. Ez a szakmánk.

AÜ: Képzelje el, hogy egész életében egy szakmára készül, kiválóan teljesít benne, majd egyszer csak azt mondják, hogy ez mostantól bűncselekmény. A választási lehetőségei korlátozottak: hallgat, kockáztatja az üldözést vagy feladja a karrierjét. Néhányan feladták, és más munkát vállaltak. De sokak számára az újságírás vagy az ügyvédi pálya feladása azt jelenti, hogy feladják önmagukat. A folytatás kockázatos, de ez az egyetlen módja annak, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz.

Ha egyszer külföldi ügynöknek bélyegeznek valakit, le lehet-e valaha is kerülni a feketelistáról?

AÜ: Szinte soha. Néhányan meg tudták tenni, de csak úgy, hogy feladták a szakmájukat, és teljes csendben élnek. Ez lényegében egy túszhelyzet: vagy hallgatsz, vagy örökre száműzetésben élsz, fenyegetés alatt.

Milyen módszereket alkalmaznak az aktív, de külföldön élő újságírókkal szemben?

TB: Vannak gyanús mérgezések. Nehéz bizonyítani, de több kollégám is úgy gondolja, hogy célpontok voltak. Ezen túlmenően az állam jogi eszközöket is alkalmaz. Ha a vádemelés alatt lejár az útleveled, lehet, hogy nem kapsz újat, és így csapdába esel. Ez apróságnak tűnik, de a papírok hiánya tönkreteheti az életedet.

Európában kérhetnek menedékjogot a száműzött újságírók?

TB: Egyes országokban igen, de ez a bizonyítéktól függ. Sokan nehezen tudják bizonyítani, hogy személyesen őket vették célba. Eközben banki számlák, jogi dokumentumok és egyéb kötelezettségek révén továbbra is Oroszországhoz kötődünk.

AÜ: Még az orosz állampolgárság feladása sem segít. Néhány külföldi ügynöknek minősített szerző soha nem rendelkezett orosz állampolgársággal – egyszerűen csak oroszul publikáltak. A hatóságokat ez nem érdekli. A más állampolgárság nem véd meg a zaklatástól vagy a megfigyeléstől. Az orosz hatóságok gazdagok, befolyásosak, és számos országba beépültek. A külföldön fennálló kockázatok valósak.

Miért üldözik a száműzetésben élő újságírókat? Van még befolyása Oroszországon belül?

TB: Igen. A közönségünk körülbelül 80%-a még mindig Oroszországban él. Az emberek VPN-eket és kreatív módszereket használnak, hogy hozzáférjenek a tartalmainkhoz. Ezért kezelik az orosz hatóságok még mindig fenyegetésként a független médiát. Ha nem lenne közönségünk, nem foglalkoznának velünk.

AÜ: A kutatások ezt megerősítik. Az oroszok még mindig független információkat akarnak. A propaganda hatalmas, a nemzeti költségvetésből finanszírozzák, de a független média közönsége továbbra is erős, sőt növekszik. Az emberek biztonsági okokból kerülik a tüntetéseket, de magánemberként tudni akarják az igazságot. Az újságírók pedig megtalálják a módját, hogy eljuttassák hozzájuk, pl. pdf-ek, podcastok, YouTube-videók, Telegram-üzenetek formájában. A kereslet továbbra is fennáll.

Az oroszországi emberek így is szóba állnak önnel?

TB: Igen, de nehezen. A félelem miatt sokan visszautasítják a kommunikációt. Gyakran több tucat emberhez kell fordulnunk, hogy találjunk egy forrást, aki hajlandó beszélni, különösen a háborúról.

AÜ: A hatóságok egyes forrásokat is büntetnek, bár többnyire csak szélsőséges esetekben. A Novaja Gazeta például közzétett egy cikket egy Ukrajnában meghalt katonáról. Az anyja és a nővére nyilatkozott a lapnak. Ezután mindkettőjüket „a hadsereg becsületének megsértésével” vádolták. Ez az eset megtanított minket arra, hogy gondosan védjük a forrásainkat – ha lehetséges, ne említsük a nevüket, ne mutassuk az arcukat.

TB: Fehéroroszországban az anonimitás még szélsőségesebb: mindenki névtelen – szerzők, szakértők, források. Ez rontja a közönség bizalmát, de a biztonság megköveteli. Az orosz média is követheti ezt az utat.

Mi motiválja a folytatásra?

TB: A felelősség. Felépítettünk egy közönséget, és ők bíznak bennünk. Amíg el tudjuk érni az embereket Oroszországban, addig folytatjuk. Ha ez véget érne, abbahagynám, nem akarok csak a diaszpóra számára publikálni. A célunk az, hogy Oroszországon belül tájékoztassuk az embereket.

Elterjedhet ez a modell nemzetközi szinten?

AÜ: Sajnos igen. Az autoriter államok tanulnak egymástól. Maga a „külföldi ügynök” fogalom sem orosz eredetű – az 1938-as amerikai Foreign Agents Registration Act (Külföldi ügynökök nyilvántartása) nevű törvényből származik, amely eredetileg a lobbizásról szólt. Oroszország viszont fegyverként használja a civil társadalom ellen. Hasonló törvények léteznek Izraelben, Ausztráliában és másutt is. Az orosz példa azt mutatja, hogy a kormányok felhasználhatják a kritikusaik – újságírók, civil szervezetek, sőt művészek – elhallgattatására. Ha ezt nem vesszük észre, akkor tovább fog terjedni, még Európában is.

Kérdezett: Bodoky Tamás