Nagy Blanka: “egyszer csak elkezdtek levegőnek nézni” – egy iskolai kiközösítés története

Nagy Blanka sorra nyeri a pereket a kormánypárt lakájmédiája ellen, a sikerek mögött azonban sok keserűség is volt. Blankát már azelőtt ismertem, és a barátomnak tartottam, hogy országszerte híres lett keményen odamondós beszédével egy kecskeméti tüntetésen. Mi, akik közel állunk hozzá, már tavasszal tudtuk, hogy egy sor érthetetlen dolog történik vele a középiskolai környezetében, a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban. Pedig már előtte is részt vett a Független Diákparlament tüntetésein, aminek viszont az iskolában nem lett különösebb következménye. Annak azonban, hogy őt felkapta az országos média, óriási hatása volt az életére kiskunfélegyházi középiskolájában.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Támogasd a munkánkat pólóvásárlással!

Amikor először hallottam, milyen inzultusok érik őt az iskolájában, kértem, beszéljen ezekről az esetekről, érzéseiről, benyomásairól, először és utoljára. Ekkor arra kért, mindenképpen várjuk meg a ballagást és a felvételi időszak végét, ami most elérkezett. Blanka ezen története egy apró lenyomata a magyar társadalmi viszonyoknak, most éppen Kiskunfélegyházán. Kérdés, hogy a politikai véleménye miatt érdemel-e bárki ilyen reakciókat?

Többen, akik a közvetlen környezetedben voltunk, észleltük, hogy nagyon visszafogott, már-már depresszív hangulatban beszéltél az iskoláról és az osztályodról. Pedig úgy tudom, kifejezetten szeretted korábban az osztályközösségedet. Hány barátod volt az iskolában vagy az osztályodban?

A barátságok mélysége mindig különböző, de azt azért kijelenthetem, hogy kifejezetten sok.

Az aktív közéleti szereplésed nem 2018 decemberében kezdődött, azzal az ominózus káromkodós beszéddel, hanem annál jóval korábban, hiszen tagja voltál a Független Diákparlamentnek.

Gyakran jártam tüntetésekre, sőt, felszólaltam azokon, már 9. vagy 10. osztálytól kezdve. Ezt a média nyilván nem “hypeolta” annyira. Az egykori osztálytársaimtól ekkoriban még támogató, bátorító visszajelzéseket kaptam. Mégis inkább az volt a jellemző, hogy az osztálytársaim semlegesen viszonyultak a tüntetésekhez, nem befolyásolta a barátságunkat, hogy ott vagyok-e ezeken vagy sem. Sokan még a Független Diákparlament szerepével sem voltak tisztában.

Pedig kormányzati körökben a Független Diákparlament sem volt túlságosan népszerű.

Mégsem kaptam soha negatív visszajelzéseket. Még a helyi Fidesztől vagy a Fidelitastól sem. Sőt, volt olyan tanár a suliban, aki szintén pozitívan viszonyult hozzám, gratulált és bíztatott.

Az osztályodról már beszéltél, de voltak-e politikailag aktív korodbeliek az iskolában?

Azt néhányan nyilvánvalóvá tették, hogy a Fideszre vagy éppen az ellenzékre szavaznak, velük szimpatizálnak. Egy évfolyamtársamról tudok, aki a helyi Fidelitasba belépett, másról nem.

Így érünk el a 2018. decemberi beszédedhez. Szűkebb környezeted mit szólt?

A családom támogatott, erről már többször beszéltem. Az osztályom reakciója viszont teljesen meglepett. Tudni kell, hogy nekem jó kapcsolatom volt az osztályommal, a legjobb barátnőm, és jó barátaim jártak ide, nyugodtan kijelenthetem, hogy a nyitott személyiségem miatt központi figura voltam, és ezt nem beképzeltségből mondom. Ám amint ismert lettem országosan ennek a beszédnek köszönhetően, egyszer csak levegőnek kezdtek nézni. Az egész közösség elfordult tőlem. Beléptem a terembe, nagyon hűvös lett a hangulat, nem szóltak hozzám, mintha skarlát betű lett volna rajtam. Én kezdeményeztem a beszélgetéseket, de ezek bájcsevegésekbe mentek át. Érezhető volt a feszültség. Hangsúlyozom, az addigi legjobb barátaimról is beszélek. Persze ilyenkor mindig kell valami indok. Itt az volt, hogy nagyképű lettem.

Ezt nem hiszem, még akkor sem, ha rendben, az elején én is nehezen dolgoztam fel, hogy egyszer csak fontos politikai szereplők keresnek engem. Az valóban elképzelhető, hogy bizonyos dolgokra nem megfelelően reagáltam, ám beképzelt semmiképpen sem lettem. Igazából időm és lehetőségem sem volt a bizonyításra, hogy hahó, én nem változtam meg. Eleve prejudikáltak az addigi legjobb barátaim is. Ez, hogy beképzelt lennék, a részükről pusztán egy kijelentés volt, amit a kapcsolat teljes negligálása miatt se megerősíteni, se megcáfolni nem tudtam.

Amikor felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, akkor lemondtam a szerenádot és a bankettet a csoportban, mert volt arra esély, hogy pont azokon a napokon vagy másnapon lesz a felvételim. Ezt meg is magyaráztam, de egyből jöttek a gyanúsítgatások. Biztos megint pereskedek meg ilyesmi. Egyébként, és ezt később tudtam meg, nem volt felvételi sem aznap, sem másnap, de akkor már azért nem mentem el, mert nem éreztem volna magam jól egy olyan közösségben, ahol ennyire nem kívánatos személy vagyok.

Szerinted volt az osztálytársaidra tanári vagy szülői ráhatás?

Nem hinném, hogy a 17-18 éves fiatalok ennyire befolyásolhatóak lennének, hogy teszem azt, a szüleik mondják meg nekik, hogyan kell velem viselkedni. Nyilván nem tudom az okát, de ha mondjuk így lenne, hát az szomorú. Többre tartom ennél a volt osztálytársaimat.

Úgy tudom, nem csupán diáktársaid viselkedtek veled így.

Néhány tanár is. Volt olyan, aki azt mondta, hogy nem hajlandó velem közös tablón szerepelni. Hiteles forrásokból jutott el hozzám az információ. Ami ráadásul még érdekesebbé teszi a történetet, hogy egy olyan tanár jelentette ezt ki, akit én nagyon sokra becsültem, mint pedagógust, és bár a tantárgyából nem voltam jó, szerettem az óráira járni. Végülis szerepel a tablónkon.

Hogyan nézett ki ekkor egy napod? Ha jól értelmezem, ez az időszak, amiről beszélünk, körülbelül egy iskolai félévet ölelt fel.

Igen. Számomra pokoli volt ez a mintegy 6 hónap. Reggel nem akartam iskolába menni. Ilyenkor mindig egy órával hamarabb keltem, hogy ezt kisírjam magamból. Az is felmerült, hogy inkább magántanuló leszek. Amint beértem a suliba, feltűnt körülöttem ez az idegtépő csend. Tulajdonképpen így telt az egész napom, a túlélésre játszottam, és a végét vártam.

Rengeteg meghívást kaptál, mint már ismert ember. Voltak ebből adódóan igazolatlan hiányzásaid?

Nem. Az mindig is maximum késésekből adódott, mert elkéső ember voltam világ életemben. Előfordult az is, hogy egy óráról 10 perccel hamarabb elkértem magam, mert valahova mennem kellett, akár egy hivatalos meghívás miatt. Erre lehet persze azt mondani, hogy miért nem ülök az iskolában, de azt éreztem, hogy az én érdekem az hosszútávon, hogy bizonyos hivatalos meghívásoknak eleget tegyek. És egyébként is: ki ne menne el inkább egy olyan helyre, ahol boldog, ahol kedvesen fogadják, és kedvesek vele végig?

Értek inzultusok is?

Szerencsére az iskolán kívül kevés. Kiskunfélegyházán több pozitív dolog történt velem, mint negatív. Persze volt példa az utóbbira is, például a helyi Fidelitas, akik, amikor szembe jövök velük az utcán, rám sem köszönnek, majd kevéssel ezután kitesznek rólam egy írást, hogy milyen undorító alak vagyok, a város szégyene, tehát szóban vagy írásban belém is kötöttek. De ez óvodás színvonal.

Az bántott még, szintén az iskolához kapcsolódóan, hogy nem mondhattam el a szalagavatós beszédemet, amit pedig előzetesen kiosztottak a részemre. Slam poetry stílusban adtam volna elő, de nem engedték. Pedig semmi politika vagy káromkodás nem lett volna benne természetesen. De féltek, hogy majd bekiabálnak az emberek. Pedig szerintem az iskolának éppen el kellene tüntetnie ezeket, a most például világnézeti különbségeket, nem ráerősíteni a társadalmi félelmekre.

Mondhatjuk, hogy kifejezetten rossz szájízzel léptél ki az iskola kapuján?

Azt azért nem, bár az érettségi bizonyítvány utáni koccintásra már ott sem maradtam, és ahogy említettem, a bankettre sem mentem el. Úgy érzem, én is tettem korábban valamit ezért az iskoláért, például írtam egy színdarabot az iskolán belüli abúzusokról, amit érdekes módon, egy másik, amúgy vallásos iskola meghívására el is játszottunk. A saját iskolámban ennek semmiféle visszhangja nem volt.

Egyébként nem tartom rossz iskolának a Móra Ferenc Gimnáziumot, három és fél évig kifejezetten szerettem oda járni. Ezt a történetet azonban mégis fontosnak tartottam elmondani, mert lényeges, hogy ha más ember jut ilyen helyzetbe, hogy mondjuk politikai véleménye miatt őt megtalálják, akkor jobban fel tudja ezeket dolgozni, legyen felkészültebb, mint én. És azt is fontosnak tartanám, hogy az iskola a jövőben megakadályozza a kirekesztést.

Boros D. Tamás 

Címlapkép: Nagy Blanka beszédet mond az ellenzéki tüntetésen 2019. január 19-én (fotó: Átlátszó/Tremmel Márk)