Öt éve packáznak a hivatalok a lakossági csatornapénzek elszámolásának ügyében

Fotó: erdicsatornazas.hu
Fotó: erdicsatornazas.hu

 

Sok településen évekkel ezelőtt le kellett volna állítani a „csatornapénzek” beszedését, és el kellett volna számolni a lakossági önrésszel. A hatóságok azonban gyakran szabotálják az egyértelmű rendelkezések végrehajtását. Egy nyugalmazott mérnök az eredetitől eltérő célokra elköltött csatornapénzek nyomába indult, de csakhamar útvesztőben találta magát. Az ellenérdekeltek ugyanis hatalmi helyzetből védik az immár teljesen fölösleges csatornatársulások pozícióit.

 

 

A nyugállományú rendszerszervező mérnök február elején még azt remélte, hogy végre győzelmet arat a hatodik éve a hivatalokkal és hatóságokkal vívott harcban. Éppen ideje lett volna: dr. Mihályiné Opéczy Mária magányos küzdelme eddig csak átmeneti és felemás sikereket hozott. Megnyert egy személyiségi jogi pert, amit azért indítottak ellene, mert azt állította egy cikkében, hogy Tárnok polgármestere hazudik, és a csatornaberuházásra beszedett lakossági pénzeket más beruházások finanszírozására akarják fordítani.

A csatornaügy iratait áttekintve azt mondhatjuk, dr. Mihályiné ügyvédjének nem volt igazán nehéz a dolga: a bíróságnak egy tiszta és nem túl bonyolult jogkérdést kellett eldöntenie. A nyugdíjas mérnök megvédte magát, de ettől nem haladt előre az alapügy.

Nem sokkal később feljelentést tett, mert a tárnoki önkormányzat és a víziközmű társulat szerinte nem tett eleget az adatigénylésének. A feljelentés az ügyészség közvetítésével a rendőrségnél, majd megint az ügyészségnél, végül egy másik rendőri szervnél kötött ki, amely aztán egy kurta-furcsa határozatban – bűncselekmény hiányában – megszüntette a nyomozást. Mihályiné ekkor éppen ügyvéd nélkül harcolt, így a határozatot senki nem panaszolta meg, az ügy ezzel lezárult.

A mérnök csakhamar teljesen egyedül találta magát, a csatornapénzek történetét ekkor már a sajtó is lerágottnak csontként kezelte, és idővel az ellenzéki pártok is ejtették az ügyet. Dr. Mihályiné azt kapta, amit ő és a hozzá hasonló magányos harcosok szoktak Magyarországon: lehülyézik, megfenyegetik, megszállottnak könyvelik el, idővel a magány és a közöny lesz az osztályrészük.

Az alapmintázat

Az úgynevezett „csatornaönrész-probléma” szinte mindenütt azonos. Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter egyik parlamenti nyilatkozata szerint legalább két tucat települést érint a szennyvizes pénzek ügye, mások több tucat településről és víziközmű társulatról, összességében tízmilliárdos nagyságrendű lakossági pénzről beszélnek. Az elszigetelten küzdő helyi civilek csak a többi település problémáját megismerve szembesülnek azzal, hogy az önkormányzatok mindenütt hasonló trükkökkel költik el a beszedett, ám feleslegessé vált csatornapénzeket, illetve halogatják a csatornapénzekkel való elszámolást.

Az alapmintázat szerint a helyi önkormányzatokkal és a víziközmű-társulatokkal elfogadtatják, hogy a szennyvízberuházáson túl másra, például útépítésekre költsék a megmaradt hozzájárulási pénzeket – mintha ezeknek a döntéseknek bármi érvénye lenne az ezzel ellentétes törvényi rendelkezésekkel szemben. Általános továbbá, hogy a társulatok a törvényi rendelkezéseket elszabotálják, olykor a rendelkezések létezését, érvényességét is letagadják.

A NER közpénz-kiszivattyúzási rendszere arról szól, hogy az adófizető pénze miként vándorol a NER arisztokratáihoz. A csatornapénz-probléma ettől abban különbözik, hogy ún. érdekeltségi hozzájárulás címén is megsarcolták a települések lakóit. Is, mondjuk, mivel joggal feltételezhetjük, hogy a szennyvízberuházásra – amin jellemzően a NER kegyencei kerestek sokat – a befizetett adókból is futná. A csatorna-probléma szennyes pénzeinek története arról szól, hogy miként próbálták meg elhallgatni a befizetők előtt, hogy egy ponton túl valójában nem kellene semmit sem fizetniük, sőt, a befizetett hozzájárulást teljesen vagy jelentős részben vissza kellene kapniuk.

Két évi levelezés

Dr. Mihályiné Opéczy Mária 2015. december 21-én írta meg az első, 2016. február 18-án a második levelet Lázár Jánosnak. A harmadik, 2016. június 8-án írt levelében – amelyhez mellékelte előző leveleinek másolatát és azok vétíveit – közölte, hogy mindaddig bombázza leveleivel Lázár János miniszterelnökséget vezető minisztert, amíg nem válaszol neki valaki.

Dr. Mihályiné nem a Miniszterelnökséggel kezdte:

„Amikor rájöttem, hogy verik át a lakosságot, megkerestem minden parlamenti pártot, és felajánlottam a témát. Egyik sem vállalta fel, pedig rengeteg szavazatot hozott volna nekik. Mivel egyedül maradtam, levelet írtam Lázár Jánosnak, melyet  háromszor kellett megismételnem ahhoz, hogy végre válaszoljanak. És ezzel elindult a lavina.”

A nyugalmazott mérnök jó érzékkel választotta ki Lázár Jánost, a miniszterelnökséget vezető miniszter nem sokkal később, 2017 februárjában az egyik kormányinfón kijelentette: „Ha a [társulati] tagok többsége úgy dönt, hogy ki kell fizetni, akkor ki kell fizetni, nincs mese. Mindenkinek, aki a pénzt visszakéri.” A nyilatkozat új lendületet adott a csatornapénzt visszakövetelők mozgalmának – különösen Nagykőrösön, ahol aztán az aktivisták részsikert könyvelhettek el: a befizetett érdekeltségi hozzájárulás egy részét vissza kell fizetni a lakosoknak.

Lázár területi közigazgatásért felelős államtitkára, Kovács Zoltán két hónappal korábban, 2016. december végén válaszolt dr. Mihályinénak. A levélből két fontos dolog derült ki: a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Belügyminisztérium szakmai állásfoglalásai alapján Kovács államtitkár közli dr. Mihályinéval, hogy semmit nem tudnak kezdeni a problémával; ugyanakkor az államtitkár hivatalosan rögzíti, hogy Érd és környékének (Érd, Diósd és Tárnok) csatornaberuházása elkészült – ennek a kijelentésnek a későbbiekben kiemelt jelentősége lesz. Kovács így fogalmaz:

„A megkeresésben említett Projekt esetében a víziközmű társulat az elkészült víziközművet megvalósította és az érintett önkormányzat részére átadta, de […] elszámolási eljárásra viszont egyik település esetében sem került sor.”

Az államtitkár levele e mellett pontosan leírja az évek óta fennálló csapdahelyzetet: a vízügy a társulatok működésének szakmai ellenőrzését végzi, és ha e körben törvénysértést tapasztal, akkor azt a cégbíróságnak kell jeleznie. A cégbíróság azonban nem vizsgálhatja, hogy a társulat elszámolt-e a csatornapénzekkel, vagy hogy mi lett/lesz a sorsa a lakosság által befizetett érdekeltségi hozzájárulásoknak.

Mint az Átlátszó megírta, ez a kijelentés nem állja meg a helyét: a jogfejlesztő bírói jogalkalmazás ezt a virtuális korlátot törte át, amikor tavaly decemberben az egri törvényszék cégbírósága jogerősen ötszázezer forintra bírságolta a karácsondi  víziközmű-társulatot az elszámolási eljárás megindításának késedelme miatt.

Dr. Mihályiné mindenesetre ismét elkönyvelhetett egy apró sikert: a területi közigazgatásért felelős államtitkár írásba adta neki, hogy a tárnoki társulat jogszabálysértően működik, amiért a csatorna átadását követően nem kezdte meg az elszámolást a lakosság által befizetett 255 ezer forintos érdekeltségi hozzájárulásokkal.

2017 január végén pedig Kovács államtitkár egy újabb levélben arról tájékoztatta dr. Mihályinét, hogy a beadványát átküldték a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkárának, Felkai Lászlónak: a nyugalmazott mérnök beadványa a vízgazdálkodási főosztályon landolt. Innét február közepén érkezett egy levél, amely arról tanúskodik, hogy ügyében több mint egy év után a hatóságok tettek pár bátortalan lépést.

A vízgazdálkodási főosztály vezetője által aláírt levél emellett megfelelő alapossággal összefoglalta a csatornapénz-probléma legfontosabb sajátosságait. A főosztályvezető szintén leírja, hogy a projektet befejezték, „(…) így elszámolási eljárást kellett volna indítania [a társulatnak], ám erre nem került sor.”

A főosztály megkereste Tárnok polgármesterét, aki azonban azt válaszolta, hogy a társulás a beruházást még nem fejezte be. Szolnoki Gábor azt írta, hogy a korábbi támogatási körből kimaradt csatornaépítéshez kötődő feladatokat az önerő terhére még folyamatosan végzik, és ennek befejezése még nem történt meg.

Érdemes felidézni, hogy az ellenzékiséggel nem vádolható Érdmost három évvel korábban, 2014. június 16-án írta meg, hogy „(…) befejeződött a csatornázás Tárnokon. […] Az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb uniós beruházása az Érd és Térsége Szennyvíztisztítási Program, amelynek keretén belül Tárnokon is elkészült a teljes települési szennyvízcsatorna hálózat.”

Békés István, a tárnoki társulat elnöke pedig a BM-főosztály megkeresésére azzal állt elő, hogy a társulat nem tett mást, minthogy a pénzt beszedte és átküldte az önkormányzatnak. A beruházást a három térségi önkormányzat, Diósd, Tárnok és Érd társulása bonyolítja, arról pedig neki nincs tudomása, hogy Tárnokon a beruházási társulás milyen útépítési munkálatokat folytat a társulati tagoktól a csatornázásra beszedett keret terhére.

Békés az érdekeltségi hozzájárulásokat beszedő társulat megszűnését attól tette függővé, hogy mikor tudják behajtani a lakosságon a hátralékos részleteket. Holott szó sincs arról, hogy bármilyen jogszabályi rendelkezés megengedné, hogy azért ne számoljanak el az érdekeltségi hozzájárulásokkal, mert még nem tudták behajtani a lakossági tartozásokat, vagy az alapprogramhoz illesztve például utakat kezdenek építeni. Ezeket az elszámolást lassító kifogásokat a jogszabályok nem ismerik, vagy kifejezetten tiltják.

A Vízgazdálkodási Főosztály vezetője a dr. Mihályinénak írt válaszlevelében nem akart állást foglalni abban a kérdésben, hogy a projekt átadásáról a BM nyilvántartási adatai hibásak-e, vagy a tárnoki polgármester nem mond igazat, mikor azt állítja, Tárnokon még nem fejeződött be projekt. Ahogy arra a kérdésre sem akart választ adni, hogy a társulat elnökének a társulat megszűnésének feltételéről tett kijelentésének lehet-e bármilyen jogszabályi alapja.

A levél ugyanakkor kiemeli, hogy a társulati tagok által befizetendő hozzájárulást adóként lehet behajtani. A főosztályvezető levezetéséből ugyanakkor kitűnik, hogy ezeket a pénzeket kizárólag az alapfeladat, a szennyvízprojekt lebonyolítására lehet elkölteni: „A lakosságtól beszedett, illetve (…) végrehajtás útján behajtott összegeket sem az Önkormányzat, sem a Társulat nem használhatja fel egyéb feladat finanszírozására.”

Ez világos beszéd: a törvény tiltja, hogy az érdekeltségi hozzájárulásokból utakat építsenek, jogellenes ebből más célokat finanszírozni.

A továbbiakban a BM álláspontja egyértelmű: a főosztályvezető tájékoztatja a nyugalmazott mérnököt arról, hogy az általa vitt ügyben indokolt lehet törvényességi felügyeleti eljárásokat indítani, ezért a minisztérium megkeresi a Miniszterelnökséget; ugyanakkor a dr. Mihályinéhoz hasonló panaszosoknak polgári per indítását javasolja.

Miért fontos annyira, hogy mikor adták át a csatornaberuházást?

A városházi fideszes többség álláspontjához mindig hűségesen ragaszkodó Érdmost 2017. december 20-án a „Végleg lezárult a csatornázási program” címmel lepte meg az olvasót. A cím csak első ránézésre tűnik ostobaságnak („végleg lezárult”), hiszen nyolc hónappal korábban már megjelent egy győzelmi jelentés: „A beruházás lezajlott, a város gyakorlatilag teljes egészében csatornázottá vált.”

De nem ez volt az első alkalom, amikor a portál szerint befejeződött a projekt: 2015 decemberében csupa nagybetűvel számoltak be arról, hogy „KÉSZ A CSATORNÁZÁS!” A termelési riportok időalagútjának bejárata azonban még korábban nyílik, 2014 márciusában volt ugyanis az első „átadás” , majd hat nappal később még egy.

Ehhez képest a tárnoki polgármester a Belügyminisztériumnak 2017. elején azt írja, hogy a beruházás valójában még mindig nem fejeződött be.

Hónapok óta Érd és térsége, így Tárnok egyik központi vitatémája a Facebookon: a csatornatársulatok mikor számolnak el végre az érdekeltségi hozzájárulásokkal? Érden a helyi víziközmű-társulat elnökhelyettese – egyben a város alpolgármestere, valamint a helyi Fidesz szóvivője-, Simó Károly nyilatkozatai tükrözik a városvezetés hivatalos álláspontját az elszámolás kérdéséről.

2017 márciusában Simó derűlátóan arról beszélt az Érdmost riporterének, hogy „Várhatóan a törvény által előírt elszámolási eljárás 2017 végéig megtörténik, amikor megszűnik a Társulat.” A legfontosabb kérdésre, hogy mennyi pénzt kapnak vissza a társulati tagok, Simó kijelentette: „Ezt egyedileg lehet megmondani, és május végéig derül ki egészen pontosan.”

Tizenegy hónappal az ígéret elhangzása után, a 2018. február 22-i közgyűlésen az egyik ellenzéki képviselő Simónak szegezte a kérdést: mégis mi van a csatornapénzek elszámolásával? Simó ekkor már meglehetős bizonytalansággal azt válaszolta, hogy az elszámolási eljárás megindításához össze kell hívni a víziközmű társulat küldöttgyűlését, erre minden valószínűség szerint tavasszal kerül sor. Majd az alpolgármester, aki 2017 decemberében azzal dicsekedett, hogy a csatornapénzekből 50 kilométer utat építettek Érden, mérsékelt lelkesedéssel kijelentette: „Gondolom, akkor elindul az elszámolási eljárás is.”

Az érdekeltségi hozzájárulások visszafizetése szempontjából kiemelt jelentősége van annak, hogy egy beruházást valójában mikor fejeztek be. A régóta hatályban lévő szabályok hatékony törvénykezési működését a karácsondi ügyben hozott jogerős cégbírósági végzés mutatja be a legkézzelfoghatóbban, amely kimondja, hogy víziközmű műszaki átadás-átvétele után 30 napos határidőn belül meg kellett volna indítani az elszámolási eljárást a tagok felé. A végzés a társulatot az elszámolási eljárás megindítására kötelezte.

Konkrét jogalkotói szándék az elszámolás

A vízügyi igazgatásért felelős belügyi kormányzat az évtized közepére érzékelte, hogy országosan egyre több helyen okoznak súlyos problémákat az elszámolást jogellenes halogató társulatok és önkormányzatok: 2016 júniusában olyan törvénymódosítás lépett hatályba, amely pontosította és szigorította a korábbi szabályozást.

A módosítás indokolása szerint a javaslat kötelezi a víziközmű társulatokat, hogy számoljanak el a befizetett hozzájárulásokkal. Amennyiben a beruházás folyamán a támogatási arány megnőtt az önerő támogatás elnyerése miatt, „a fennmaradó összeggel a lakosság felé el kell számolni, a fennmaradó összeget vissza kell fizetni”.

2016 április 12-én, a vízgazdálkodálkodásról szóló törvény módosításának parlamenti általános vitájában Pogácsás Tibor államtitkár egyértelművé tette, hogy mi a javaslat célja: „[…] a törvényjavaslat egyértelműen meghatározza a víziközmű-társulatok által végezhető tevékenységeket, módosítja a szakmai ellenőrzésükre vonatkozó szabályokat és a megszűnésük esetén irányadó elszámolás eljárásrendjét. A víziközmű-társulat kizárólag a település közműves vízellátását, szennyvízelvezetését, -tisztítását (…) szolgáló vízi létesítményt hozhat létre és fejleszthet. A társulat a fenti feladatokon és az ezekhez kapcsolódó helyreállítási munkákon kívül egyéb tevékenységet nem végezhet. (…) Az egyértelmű megfogalmazás azt hivatott megakadályozni, hogy a társulat az ingatlanok tulajdonosaitól beszedett vagy köztartozásként behajtott, a víziközmű-létesítmény megvalósítását szolgáló érdekeltségi hozzájárulást a közfeladatán kívül egyéb tevékenység finanszírozására fordítsa” – mondta az államtitkár.

Az átverés

Az igazi áttörést a területi közigazgatásért felelős államtitkár, Kovács Zoltán 2017. április 27-i, dr. Mihályinénak írt levele jelentette. Lázár miniszter közvetlen beosztottja a levélben megerősíti, hogy a hivatalos nyilvántartások szerint a tárnoki közmű átadása megtörtént – vagyis már rég megnyílt az elszámolás megkezdésére adott 30 napos határidő.

Kovács arról is tájékoztat, hogy a Miniszterelnökség megkereste az illetékes kormányhivatalt, hogy az az Állami Számvevőszéknél kezdeményezze a tárnoki önkormányzat gazdálkodásának vizsgálatát. Ennek megfelelően június végén a Pest megyei kormányhivatal vezetője megkereste Domokos László ÁSZ-elnököt, ugyanakkor felhívta a tárnoki polgármester figyelmét, hogy az ÁSZ-vizsgálat kezdeményezéséről tájékoztassa az önkormányzat közgyűlését.

Dr. Mihályiné 2015 decemberében írta az első levelét a Miniszterelnökségnek – állítása szerint azóta 150 ezer forintjába került csak a levelezés. Noha az ügy, amiért küzdött, azóta flippergolyóként pattogott egyik hivataltól a másikig, nem adta fel, és tavaly év végén már volt is miben reménykedni: hitt abban, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálata elvezet a csatornapénzekkel való elszámoláshoz.

Csakhogy az Állami Számvevőszék nem tett semmit.

Megkeresésemre a számvevőszék kioktató válaszlevelében azt közölte, nem folytatnak semmiféle vizsgálatot Tárnokon. Dr. Mihályiné Opéczy Mária két éve óta tartó küzdelmének végére így tett pontot az Állami Számvevőszék.

A helyzet mégsem teljesen kilátástalan. 2017 végén a bürokrácia-csökkentő salátatörvénybe beépítettek egy rendelkezést, amely új hatáskört telepít a kormányhivatalokhoz – az új rendelkezések hatékony eszköznek tűnnek a törvénysértően működő társulatokkal szemben. Fontos változás, hogy a cégbíróságok után a kormányhivatalok is vizsgálhatják a társulatok működését. Január 1-je óta akár statáriális gyorsasággal fel lehet lépni a jogsértően működő, az elszámolási eljárást szabotáló társulatokkal szemben:

„Ha a (…) kormányhivatal a hatósági ellenőrzés során jogszabálysértést tár fel, megkeresheti a cégbíróságot, hogy tizenöt napon belül jelölje ki az elszámoló bizottság tagjait az elszámolási eljárás haladéktalan lefolytatása érdekében, illetve saját hatáskörben intézkedhet a tagok által befizetett hozzájárulások egészének, vagy azok egy részének visszafizetése iránt.”

A Pest Megyei Kormányhivatal február közepén arra a kérdésre, hogy megindítják-e a hatósági ellenőrzést a tárnoki, illetve az érdi és diósdi társulatnál, így válaszolt: „A víziközmű társulatoknál hatósági ellenőrzés lefolytatására felhatalmazást adó jogszabályi rendelkezés idén január 1-jén lépett hatályba, az új előírás alkalmazásának indokoltságát a kormányhivatal mérlegelni fogja.”

Ha a Miniszterelnökségtől a Belügyminisztériumon át az Állami Számvevőszékig az államigazgatás csak packázott is dr. Mihályiné Opéczy Máriával, és személyében az összes érintett érdi, tárnoki és diósdi lakossal, most talán fordulat jöhet a az immár öt éve tartó elszámolási vitában.

Kis Zoltán (Érd)

Kapcsolódó cikkeink

Fordulat jöhet az útépítésekre elköltött lakossági „csatornapénzek” ügyében

Kritikus állapotban a víz- és csatornahálózat: a kiszivárgott jelentés drámai képet fest

Rágalmazással vádolják a mérnököt, aki szabálytalanságokat talált a Swietelsky szennyvízcsatornáiban

„Kérjük vissza az arzénos vizet” – így sikerült a 6 milliárdos ivóvíz-projekt Felső-Bácskában

Folyik a szar a Tiszába, de Kuna Tibor PR-cége negyedmilliárd forintot keres az államosított szennyvíz-bizniszen

Rezsicsökkentés kimaxolva: hónapok óta ömlik a szennyvíz a Tiszába Vásárosnaménynél

 

tetszett_a_cikk3

 

Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on Twitter0Share on Tumblr0