Bezárás
Cikkek

Kishalak a hálóban: erre jutott a nyomozás egy több százmilliós áfacsalás ügyében

A NAV-botrányt 2014-ben kirobbantó Horváth András legmeglepőbb állítása szerint a milliárdos nagyságrendű szervezett áfacsalások haszonhúzói közt számos multinacionális céget is találni, különösen a gabona- és étolajpiacon. Ehhez képest eddig egyetlen, a multikat érintő büntetőügy sem indult.  Ezekben a hetekben zajlik viszont Zalaegerszegen F. Ferenc és társainak büntetőpere: a vádirat szerint 2 milliárd forint értékű gabonát és olajos magvat hoztak be az országba, az áfát pedig egyszerűen ellopták. A vádiratban szereplő mikrocégeknek egyetlen vevője volt, az egyik legnagyobb gabonás multi, a Glencore Grain Hungary Kft. nevű cég.

2010-11-ben még sok minden elképzelhető volt a szervezett áfacsalással leginkább sújtott gabonapiacon, de ilyen volumenű és ennyire primitív áfázás még itt is egyedülállónak számít. Ennek ellenére két éven keresztül zavartalanul folyt az üzlet, és a nyomozati iratok alapján ekkor is csak a véletlen és az ostobaság buktatta le a szereplőket: az egyik cég 560 ezer forintos áfa-fizetési kötelezettségét egy forintra azonos összegű számla beállításával akarták elsikálni – ez viszont már szemet szúrt egy adórevizornak, és beindult a gépezet.

A nyomozást a NAV Nyugat-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatóság Zala Megyei Vizsgálati Osztálya folytatta le a megyei főügyészség fokozott ügyészi felügyelete mellett.

2 év alatt 2 milliárd

F. Ferenc akasztói lakost 2013. április 23-án a pénzügyőrök vették őrizetbe: a jegyzőkönyv szerint

„a ház padlásán a gerendázat alatt hasalva találtuk meg a gyanúsítottat”

Innét egyenes út vezetett a Zalaegerszegi Törvényszékig, ahol nemrég kezdődött F. Ferenc és társai pere a terhükre rótt bűnszövetségben, üzletszerűen, különösen nagy értékre elkövetett költségvetési csalás ügyében. Az ügyészség narratívája szerint F. az általa képviselt társaságok nevében 2 milliárd forint értékben adott el gabonaféléket a Glencore Grain Hungary Kft-nek, a vételárat pedig készpénzben felvette.

A vádirat szerint F-ék négy cégen keresztül 313 millió forint áfát csaltak el, a hálózat szervezője és irányítója pedig a könyvelői és adószakértői végzettséggel rendelkező F. volt – a társai inkább balekok, akik leginkább azt sem tudták, mihez adják a nevüket. Az ügy másodrendű vádlottja F. élettársa, akit a törvénytelenül szerzett pénz tisztára mosásával gyanúsítanak.

A nyomozóhatóság a nyomozati iratok szerint F-ék „külső”, azaz a hálózaton kívüli kapcsolatait nem nagyon vizsgálta, pedig a rendelkezésre álló dokumentumok elég érdekes képet mutatnak: a céghálózat tagjai a beszerzett áru túlnyomó részét egyetlen szlovák nagykereskedőtől, a Slovtrip s.r.o-tól vásárolták, és egyetlen magyar felvásárlónak, a Glencore Grain Hungary Kft-nek adták el.

Két év alatt 18 000 tonna kukoricát, repcét és napraforgómagot.

A nyomozás a nyomozati iratok alapján nem próbált választ találni arra a kérdésre, hogy az egyik legnagyobb magyar felvásárló miért nem közvetlenül vásárol a szlovák nagykereskedőtől. Mint ahogy az sem merült föl kérdésként, hogy a könyvelő végzettségű F. vajon miért választotta az áfacsalásnak ezt a nagyon primitív formáját, amiről pontosan tudhatta, hogy már viszonylag rövid távon is lebukáshoz vezet, és hogy alsó hangon öt év szabadságvesztéssel jár.

F. a maga szerepéről végig azt vallotta, hogy az ő dolga csak a Glencore-tól érkező utalások felvétele volt, majd a pénz befizetése egy szlovák bankban. Ezt a magyarázatot az ügyészség nem találta elég meggyőzőnek, így F. lett az ügy első rendű vádlottja.

Lúzerek a gabonapiacon

A Horkol Invest Kft-t 2010 októberében jegyezték be, az egyik tulaj, H. Sándor lett a cég ügyvezetője, a másik, K. Kristóf pedig a cégvezető, mindketten önálló aláírók. 2012 májusában K. lesz az egyedüli tulajdonos, majd év végén a cég elindul a végjáték felé: nevet és székhelycímet vált, és új tulajdonoshoz kerül. Néhány hónap múlva újabb névváltozás és újabb tulajdonos, aztán kényszertörlés indul, majd nem sokkal később elkezdődik a felszámolás.

A NAV jegyzőkönyve szerint a tiszavirág életű Horkol egyetlen vevője a Glencore Grain Hungary Kft. volt, 2011 júniusa és 2012 januárja között, vagyis 7 hónap alatt a Glrencore kerekítve 594 millió forintot utalt át a Horkol Invest számláira. Az átutalt összegeket minden esetben F. Ferenc vette fel készpénzben, majd a pénznek nyoma veszett – F. a kihallgatási jegyzőkönyvek szerint ugyanakkor azt állítja, hogy a pénz útja igenis nyomon követhető lenne, ha lekérnék a szlovák Tatra Bankból azoknak a számláknak az adatait, amelyekre ő a pénzt Komáromban befizette.

A NAV számítása szerint a Horkol ügyletei révén 113 millió vagyoni hátrányt okoztak a költségvetésnek. A revizor a Horkol vizsgálatához kapcsolódóan természetesen bekérte a Glencore-tól a 600 milliónyi utalás mögötti gazdasági ügyletek iratait, a Glencore annak rendje módja szerint el is küldte a szerződéseket, teljesítési igazolásokat.

A dokumentumok alapján a vevő oldaláról minden rendben van, a Horkol öt hónap alatt 4500 tonna gabonát szállított a Glencore-nak, átvették, leigazolták, kifizették. Csakhogy néhány dolog nem stimmel az ügyletek körül. Egyrészt a Horkol ügyvezetője semmilyen dokumentumot nem tudott bemutatni az áru eredetére vonatkozóan, és ilyet a nyomozás sem talált – márpedig az a 200 kamionnyi gabona, amit a Glencore a Horkoltól megvett, csak származott valahonnan.

A nyomozati iratok szerint a szerződések nem nevesítik az eladó cég megbízottait, és azt sem lehet tudni, ki írta alá a szerződéseket a Horkol nevében. A Glencore képviselője a kihallgatásakor azt vallotta, hogy a Horkol nevébe F. Ferenc járt el, számukra egyértelmű volt, hogy F. a cég képviselője – F. ezt az eljárásban végig tagadta, és a Glencore képviselőinek vélekedését nem is támasztja alá semmi.

A tanúkihallgatási jegyzőkönyvek szerint a cég meghallgatott képviselői arra sem tudtak magyarázatot adni, miért nem kértek F-től semmilyen hivatalos meghatalmazást. A Glencore egyik kereskedője a tanúkihallgatáson szó szerint ezt mondta:

„Úgy emlékszem, hogy egymás után képviselte a fenti cégeket. (…) Nem kértünk tőle igazolást arról, hogy az éppen aktuális társaságot jogszerűen képviseli-e. Ez a mi szakmánkban teljesen megszokott, volt olyan, hogy valaki egy évben háromszor váltott munkahelyet, három társaság nevében tárgyalt, de a bizalom megvolt vele szemben, ezért nem kellett igazolnia magát, elhittük neki, amit mondott.”

Bizalom vs. fordított áfa

Korábbi vallomásában a cég képviselője azt is elmondja, hogy 2012 előtt a bizalom a beszállítok iránt olyan fokú volt, hogy magukat a cégeket sem ellenőrizték, még azt sem, hogy van-e élő adószámuk.

Az a kijelentés pedig, miszerint a gabonakereskedelemben, így a Glencore-nál is teljesen megszokott volt, hogy valaki egy év alatt egymás után három társaság nevében is kötött üzleteket, a körülmények ismeretében elég sajátos: 2012 nyarán a gabonapiac fertőzöttsége miatt a kormány kénytelen volt bevetni az áfacsalás elleni atombombát, a fordított áfafizetést, mert csak így tudta felszámolni az „eltűnő kereskedők”-re épülő, évi sokmilliárdos kárt okozó adócsalásokat.

A hálózatos áfacsalás legelterjedtebb formájában az áru – papíron legalábbis- több kisebb cégen keresztül jutott el a tényleges eladótól a végfelhasználóhoz, a lánc valamelyik tagja pedig egyszerűen lenyúlta az áfát. A később a végfelhasználó felől meginduló vizsgálat pedig elakadt az „eltűnő kereskedőnél”, vagyis annál a cégnél, amelynek eltűntek az iratai, esetleg az ügyvezetője, néha mind a kettő.

Ehhez képest a Glencore képviselője szerint náluk egészen mindennapos volt, hogy valaki, akinek egyébként a képviseleti jogosultsága sem tisztázott, egy év alatt három különböző cég nevében köt üzleteket.

A NAV Zala megyei ellenőre a revízió során a Glencore adóhatósági partneréhez, a Kiemelt Ügyek és Adózók Főigazgatóságát (KÜAF) fordult, kérdeznék meg a Glencore-t, miképp zajlottak a Horkollal a tranzakciók. A KÜAF kérdezett, és a Glencore válaszolt: szerintük valószínűsíthető (!), hogy a szerződéseket a Horkol ügyvezetői írták alá – a revizor szerint egyértelműen nem -, az általuk megvásárolt 4500 tonna gabona eredetére pedig nem tudnak nyilatkozni, mert azt az eladó üzleti titokként kezeli.

A Glencore által megküldött dokumentumok alapján a Horkol fuvarozójaként azonosított céget is megkereste a revízió, de a cég tulajdonos-ügyvezetője úgy nyilatkozott, hogy semmilyen üzleti kapcsolatban nem állt a Horkol Investtel.

Összegezve: a Glencore úgy vásárolt 600 millió forintért olajos magvakat a piacon teljesen ismeretlen, minimális törzstőkéjű cégecskétől, hogy a céget egyáltalán nem ellenőrizték, a velük kapcsolatban álló F. Ferenctől a megbízatására vonatkozóan semmilyen igazolást nem kértek, miközben állításuk szerint F. volt a cég képviselője; az áru eredetét, dacára annak, hogy élelmiszerről van szó, nem is firtatták – mint utóbb kiderült, ezt hiába is tették volna-, a szerződéseket ismeretlenek írták alá, továbbá nem tudható, hogy a 200 kamionnyi áru milyen módon érkezett meg a Glencore raktáraiba.

Mindezek ellenére a nyomozást nem terjesztették ki a Glencore esetleges érintettségének vizsgálatára, a nyomozóhatóság megelégedett a cég viccesen hangzó válaszaival.

Kapcsolódó cikkeink

A vizsgálat lezárult, Horváth András ártatlan

Kevesebb mint 2%-os társasági adó? Csak a pálmafák hiányoznak a GE Hungary tavalyi beszámolójából

Multira szabták a növekedési adóhitelt?

A forgóajtó lovagjai: a multifaló NER és a nemzetközi sztárkönyvvizsgálók románca

Volt NAV-vezető a bíróságon: 40 milliárdos ügyet tussolt el a felsővezetés

Horváth András: Európai cégek és multik is érintettek korrupciós ügyekben

Számla a kerítésen, hívd Katikát!

A történet bohózat jellegét leginkább a Horkol Invest akkori tulajdonos-ügyvezetőinek vallomásai világítják meg: H. Sándor a kihallgatásán azt vallotta, hogy ő a cég működéséről semmit nem tudott, a könyvelésről is csak annyit, hogy a cég tapolcai könyvelőjének irodájába sajnos betörtek, és onnét

„ismeretlen tettes eltulajdonította a Horkol Invest Kft. iratait és adatait”

F. szerepére vonatkozóan úgy nyilatkozott, hogy ő is jelen volt, amikor a társa jogosultságot adott a Horkol bankszámlái fölött a későbbi első rendű vádlottnak, de ez ellen ő nem emelt kifogást, noha akkor ismerte meg személyesen. Ehhez képest villámcsapásként érte, mikor hónapokkal később kiderült, hogy a Horkol bankszámláján százmilliók vándorolnak.

A Horkol, és vele a három másik, Glencore-ral üzletelő cég egy pitiáner adóminimalizálási kísérleten bukott meg: 2012 második negyedévében a Horkolnak 562 ezer forintnyi áfafizetési kötelezettsége keletkezett – ekkor már a kvartett egy másik tagja, a Fold Global Kft. üzletelt a Glencore-ral. Csakhogy a cég a benyújtott bevallása szerint pont ebben az időszakban vásárolt 67,4 m3 „tölgyrönköt”, így éppen a befizetendő adóval egyenértékű levonható áfája lett.

Az ügyletről a Horkol másik tulajdonosa, K. Kristóf így nyilatkozott a kihallgatásán: „A számláról semmit nem tudok. Egy ismeretlen hang hívott magántelefonról, és közölte, hogy a számlát a kerítésemre tűzték föl, továbbá hogy a cég könyvelője M. Katalin. Ővele sem telefonon, sem személyesen nem beszéltem.”

(folytatjuk)

Becker András

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom