Itt vannak a Széll Kálmán téri óra meghiúsult high-tech látványtervei

A budapesti Moszkva, avagy Széll Kálmán téren a közösség kezébe vette az óra alakítását: kisebb-nagyobb órákkal és más tárgyakkal egészítik ki az arra járók a betonoszlopot, ami a régi, ikonikus óra helyére készült a tér átépítésekor. Érdekes módon egy pontosan ennyire közösségi, ám lényegesen high-tech-ebb koncepció is felmerült a tér átalakítása során, amit a BKK és a Főváros végül elutasított. A mostani akciók szelleme mégis egy közösségi élménnyé formálta ezt a köztéri installációt.

86%

Év végéig még

14 672 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Hirdetés

A Moszkva téri óra ikonikus találkozóhelyszín volt több generáción keresztül. Az óra lebontása sokak számára érzelemdús esemény volt. A tér felújításakor a helyére építendő új órának külön figyelmet szenteltek – a tervezés és kivitelezés lehetőségét a S39 Hybrid Design Manufacture alkotócsoport nyerte meg, egy betonoszlop koncepcióval, aminek a tetején egy LED-kijelző formájában jelenik meg az idő.

Már előrehaladott volt a tér átalakítása, de az óra még tervezés alatt állt, amikor felmerült egy szélesebb koncepció: készüljön ebből az “órából” egy teljes méretű interaktív kijelző, amellyel az utazóközönség interaktív módon kapcsolatba tud lépni.

Az ötlet több izgalmas nemzetközi köztéri projektből merített inspirációt, mint például az akkori londoni Light Festival izgalmas köztéri LED-paneles installációi vagy a linz-i Ars Electronica Center fényhomlokzata, amelyet egy nyílt forráskódú API-n keresztül bárki szabadon programozhat, és emiatt számos művészeti installáció része.

A koncepció szerint az órát képező betonoszlop mindhárom oldala teljes magasságban LED-panellel lett volna borítva, valamint a talajon körülötte körkörösen sok LED lett volna elhelyezve.

Ezeken a kijelzőkön többek között a téren áthaladó tömegközlekedéssel kapcsolatos információkra történt volna utalás, például jelezte volna az érkező villamosok, metrókocsik irányát, érkezését, mutatta volna, hogy mikor és honnan indul egy járat a téren – ez különösen hasznos lett volna azoknak, akik nem ismerik ki magukat a számtalan kocsiállás között.

De lehetett volna üzenni is az oszlopnak SMS vagy mobil app segítségével, mondjuk az ismerősünknek, akivel ott beszéltük meg a találkozót, hogy “mindjárt ott vagyok” vagy hogy “5 percet kések”.

Felmerült, hogy a téren időt töltő járókelők pl. pong, pacman vagy más játékot játszhattak volna az oszlop kijelzőjén, akár egymással vagy egymás ellen, vagy akár távolban levő emberek ellen is az interneten keresztül.

Az oszlop interaktív módon reagált volna azokra, akik körülállják, például kirajzolhatta volna az árnyékukat, vagy a Duna vízállása vagy az aktuális szélirány szerint hullámozott volna.

Hogy kiteljesedjen a közösségi élmény, az is felmerült, hogy egy nyitott, hálózaton keresztül elérhető API segítségével diákok, érdeklődők saját appokat írhattak volna az oszlopra, saját maguk és a közönség örömére. Képzeljünk el egy gimnáziumi programozási versenyt, aminek a “platformja” ez a köztéri óra, és a diákok a téren járó közönséget vonják be az installációba a köztéri felületre írt applikációjuk segítségével.

Ez lett volna világszerte az első ilyen permanens köztéri installáció.

Habár a koncepció felkeltette a BKK és Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes érdeklődését, sajnos mégsem nyert kellő támogatást ahhoz, hogy ebben a formában valósuljon meg, az illetékesek az anyagi források szűkösségére hivatkoztak. A koncepción dolgozók között még az is felmerült, hogy közösségi finanszírozással teremtsék meg a szükséges pénzügyi forrásokat, de ez a koncepció nem volt kompatibilis a megrendelő elképzeléseivel.

Pedig egy ilyen térhez nagyjából negyvenévente egyszer nyúlnak hozzá, örültünk volna, ha valami különleges, nemzetközileg is kiemelkedő készül oda.

Ezért is érdekes fordulat, hogy a koncepció központi eleme, tudnillik hogy az óra legyen egy a téren áthaladó közönséget bevonzó interaktív elem, ugyan teljesen más formában, de mégis megvalósult. Az oszlopra ragasztott órák és egyebek elég messze állnak az eredeti elképzeléstől, de ki mondta, hogy az interaktív installációkhoz elengedhetetlenül high-tech megoldás szükséges?

Maróy Ákos

A szerző médiaművész, a 2008-as Velencei Építészeti Biennálé Magyar Pavilon kiállítója, de állított ki a az Ars Electronica Festival keretében Linz-ben és a Transmediale keretében a Collegium Hungaricum Berlinben, továbbá az NTT InterCommunication Centerben Tokióban is. A fenti kocenpció kidolgozásában is részt vett.

Januári előfizetési akció!

Januárban minden huszadik régi és új előfizetőnket megajándékozzuk egy Átlátszós pólóval. Részletek itt.