Közérdekű adatigénylésben kérjük a Hortobágyi Nemzeti Parktól és a Honvédelmi Minisztériumtól is azokat a szerződéseket, amelyekből kiderül: ki, kinek a megbízásából, mekkora díjazás ellenében végzett lőszermentesítést a Hortobágyon. Az érintettek – köztük a munkákat közbeszerzésen elnyert cég is – hallgatnak, vagy egymásra mutogatnak. Honvédségi forrásaink szerint borítékolható volt a tragédia, annyira szennyezett a környék, és olyan túlterheltek – az újabban migránsügyben is bevetett – tűzszerészek. Négyen életüket vesztették.
„Tűzszerészeti mentesítési feladatok ellátásával kapcsolatosan jogértelmezési vita alakult ki a megrendelő és a Magyar Honvédség között. Emiatt és azon előre nem látató tény miatt, hogy a mentesítendő területen az előtalálások száma jelentősen meghaladta a korábban feltételezettet, a Magyar Honvédség tájékoztatta a megrendelőt, hogy nem rendelkezik elegendő anyagi forrással és megfelelő kapacitással a volt bombázó lőtér tűzszerészeti mentesítéséhez, mivel véleményük szerint ez nem közszolgálati feladat. Ezt követően a területről levonultak és 2014. március 3-a óta nem végeznek mentesítési munkákat”
Ezzel indokolta a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatósága tavaly márciusban a Közbeszerzési Értesítőben közzétett közlemény szerint, hogy miért szükséges módosítani a park négyezer hektárjának lőszermentesítésére kiírt pályázaton.
A hortobágyi lőszermentesítési munkák július 1-én torkollottak tragédiába: négy honvéd tűzszerész életét vesztette, egy kollégájuk pedig súlyosan sérült egy robbanásban.
Az Átlátszó több honvédségi forrása szerint is borítékolható volt a tragédia, elsősorban az uniós pályázati határidők miatti aggodalom, sőt, az sem lehetetlen, hogy a nemzeti park földjeivel kapcsolatos mutyikkal is összefüggésben – honvédségi berkekben nem zárják ki, hogy a földterület használatára már ácsingóznak zöldbárók, ezért is lehetett a nagy sietség.
A tragédia körüli káoszról egyébként több újság is cikkezett már, legalaposabban például a Népszabadság, a HVG és a Népszava. A három fő érintett: a nemzeti park, a Honvédelmi Minisztérium, illetve a mentesítéssel közbeszerzésen megbízott magáncég még a legalapvetőbb kérdéseinkre – miszerint ki bízott meg kit, mivel és mennyiért – sem válaszolt (a kft és a nemzeti park nem is tervez, a HM-ben türelmet kértek).
A szerződések részleteit ezért közérdekű adatigénylésben is kértük a HM-től és a nemzeti parktól a KiMitTud oldalon itt és itt, illetve a nemzeti parktól még azt is tudakoltuk, a munkálatokkal érintett földterületre van-e valakinek (kinek?) haszonbérleti szerződése.
Amíg a válaszokra várunk, a hozzáférhető forrásokból, elsősorban a Közbeszerzési Értesítőből, illetve két remek összefoglalóból: Gyömbér Béla jogász blogposztjából és Kovács Béla nyugállományú honvédnak a Magyar Narancsban közölt írásából, valamint névtelenséget kérő honvédségi források elmondásának segítségével próbáljuk összerakni, ami tudható, és felvetni, amire egyelőre hiányzik a megfejtés.
A már idézett közbeszerzési közleményből is kiderül: a felderítési munkák során a becsültnél jóval több robbanóanyagra bukkantak. A munkálatokra rálátó forrásaink szerint a megtisztítandó 4 ezer hektáron több mint 40 ezer (!) úgynevezett robbanótestet fedeztek föl – azaz átlagosan négyzetméterenként volt egy-egy, vagyis mondhatni, „mindenhol” találtak.
Ezt megerősítette a helyszínt ismerő egyik forrásunk: úgy kell elképzelni a jelölést, hogy karókat állítanak a földbe a vélelmezett objektumnál. A területet elborították a karók.
Nehezítette a felderítést, hogy a 2013-as árvíz idején a környéket vésztározóként elárasztották 35 millió köbméter vízzel. Illetve az is, hogy a téli időszakban sem csákánnyal, sem markolóval nem mozgatható a talaj a nagy fagyok miatt.
Mindezért a kormány már 2014 novemberében határozott a hortobágyi lőszermentesítés költségeinek növeléséről, fedezetének biztosításáról. Az uniós forrásból – élőhelyvédelem címen – finanszírozott mentesítés 1,9 milliárd forintos költsége 3,4 milliárdra emelkedett.
Csakhogy kimaradt csaknem egy év: a HM tűzszerészek – a nemzeti parkkal kötött egyezség alapján – csak 2015. január közepén vették fel újra a munkát.
Na de mit keresnek ott a honvédek, ha egyszer egy magáncég nyerte a munkát? A tűzszerészeti feladatok ellátásáról szóló 1999-es kormányrendelet szerint bárki (tehát a magáncég szakemberei is) kötelesek a robbanószergyanújukról a rendőrséget vagy a települési jegyzőt értesíteni, akik pedig nyomban a Magyar Honvédséget riadóztatják.
A honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajó Ezrede alapesetben térítésmentesen végzi el a hatástalanítást, ez alól kivétel például az olyan területek teljes átvizsgálása, ahol előre gyaníthatóan akadnak robbanótestek.
Például ilyen az egykori hortobágyi bombázó lőtér is, ahol a múlt század negyvenes évei óta gyakorlatoztak a katonák. Vagyis a honvédség kérhetett (volna?) ellenszolgáltatást a munkáért. Hogy így is történt-e, egyelőre nem tudni bizonyosan, de a szerződésekből nyilván ki fog derülni.
Csakhogy jó válasz nincsen: ha kaptak, akkor a maszekolás vádja illetheti a honvédeket, ad absurdum, hogy profitcéllal tették kockára bajtársaik életét. Ha viszont ingyen – pontosabban az adófizetők költségére – tették mindezt, ráadásul egy magáncég magánbevételéhez asszisztálva, akkor a helyzet, ha lehet, még lesújtóbb.
Annyit mindenesetre leszögez a rendelet, hogy akkor lehet térítés ellenében tűzszerészkedni, ha a munka nem veszélyezteti a kötelező, ingyenesen ellátandó közfeladatot – márpedig amikor 2014-ben levonultak a Hortobágyról, úgy festett, igenis ez a helyzet a honvédség szerint: alighanem ez volt a közbeszerzési közleményből idézett „jogértelmezési vita” alapja.
Forrásaink közül van, aki árnyalja a képet, mondván, ha közfeladatnak fogadják el a munkát, akkor minden egyes robbanótestet külön-külön kell jelentenie a vállalkozónak, ami ebben az esetben ellehetetlenítette volna a munkát. Ezért döntöttek végül a vállalkozási megoldás mellett – azaz informátorunk tudomása szerint a honvédség végül kapott ellenszolgáltatást.
A hortobágyi lőszermentesítést – a közlemény kifejezetten „mentesítést”, azaz nem „csak” kutatást említ – a két volt rendőrtiszt, Koklács András és Kiss György tulajdonában lévő Különleges Biztonsági Szolgáltató és Tanácsadó Kft. (KBSZT) nyerte 2013-ban hirdetmény közzététele nélküli tenderen nettó 334 millió forint értékben.
A szerződést – a fentebb idézett közleményben – módosították, de csak a teljesítésigazolások, átvétel stb. procedúrák változtak, az ár nem. A kft idén év elején elnyerte a lőszermentesítés szakfelügyeletét is 110 millió forintért.
A lőszermentesítés nem tűnik rossz üzletnek, a 2009-ben alapított KBSZT legalábbis meghuszonnégyszerezte árbevételét 2010-2015 között (lásd grafikonunkat). A cég éves beszámolója szerint átlagosan 4 főt foglalkoztatnak.
Összevetésül: Huszár János vezérőrnagy, a Magyar Honvédség összhaderőnemi parancsnoksága megbízott parancsnoka közlése szerint tavaly január óta heti váltásban dolgoztak katonák a helyszínen, naponta 32-35-en a hét minden napján. Ez nem éppen kevés, csaknem a tizede a teljes tűzszerész állománynak – a pontos létszámot még a névtelenséget kérő forrásaink is államtitoknak mondják.
Úgynevezett I. osztályú tűzszerészek, akik döntéshozó, parancsnoki szerepet is kaphatnak, mindösszesen pár tucatnyian vannak, közülük 3-4 folyamatosan Hortobágyon dolgozik. Mindezen felül látják el a „valóban” közszolgálati munkáikat – építkezéseken, termőföldeken véletlenül talált robbanótestek hatástalanítását -, s vannak feladataik az árvízi védekezésben, illetve a menekültválság kezelésében.
Információink szerint az utóbbi időben érezhető volt a szokásos fluktuációnál nagyobb arányú elvándorlás a tűzszerészektől – ezt egyes forrásaink éppen a hortobágyi rémmunkával indokolják, mások ellenben kitartanak amellett, hogy a távozási hullám nem szemet szúró, s inkább a külföldi munkavállalás újkeletű vonzerejének tudható be.
Egyelőre nem egyértelmű, a honvédségi tűzszerészek a magáncég vagy a nemzeti park megbízása alapján dolgoztak – gyaníthatóan az utóbbi megfejtés a helyes.
Forrásunk szerint nem feltétlenül gond, ha a közpénzből fizetett honvédség egy nyereségérdekelt cég tevékenységét egészíti ki: arra például, hogy a kutatást/kijelölést is a honvédség végezze, már végképp nem volna kapacitás. A munkamegosztás szerint a KBSZT munkatársai műszerekkel felpásztázzák a parcellákra osztott környéket, a gyanús helyeken megbontják a földréteget, s ahol találtak valamit, ott jelöltek (a felrobbant bomba is jelölve volt). Ekkor veszik át a munkát a tűzszerészek 4-5 fős csoportokban.
A szakcikkek kommentelői ugyanakkor egyéb talányokra is felhívják a figyelmet. Például:
„Azt nem értem, hogy miért kísérleteztek a helyi hatástalanítással és a robbanótest elszállításával. Nem logikus. Illetve sejtek egy magyarázatot: ezt a területet – tisztítás után – be akarják vonni mezőgazdasági művelésbe. És a (leendő) gazdát zavarná, ha a földben ottmarad egy ilyen bombából származó párszáz kilós repeszmennyiség, kisebb-nagyobb darabokban. Lehetséges, hogy ebből az okból adták ki az elszállítási parancsot.”
Forrásunk szerint az ügymenet a következő: minden egyes hatástalanítási akciónál a feladatot ellátó tűzszerész javasol módszert, ami riadóláncon megjárja az egész ranglétrát, egészen helyi, illetve az ezredparancsnokig, aki felülbírálhatja az eredeti elképzelést. A végső döntés így voltaképpen „felülről” érkezik, de a végrehajtást a tűzszerész megtagadhatja.
Ezek szerint a tragédiában felrobbant 2,5 mázsás óriásbomba akár 100 kilós robbanótestjének elszállításáról is ilyen sajátos honvéd-konszenzussal születhetett a döntés. A robbanóanyag szállításán azonban nem több kilométeres távolságot kell érteni, „csupán” azt, hogy a területen kijelölt robbantási területre vitték volna a veszélyes anyagot.
Azt azonban, hogy végül kinek az elgondolása alapján határoztak erről, legfeljebb a Simicskó István honvédelmi miniszter által beígért vizsgálat derítheti ki. Nem feltétlenül kell ugyanakkor a zöldbárólobbira gyanakodni: a nemzeti park ugyanis tájrehabilitációra kapta a támogatást, vagyis az egész területet mindneképpen meg kell tisztítani, repeszek nem maradhatnak a helyszíni robbantás után – spekulálnak honvédségi berkekben.
Forrásaink egyébként nem tudnak hasonló mértékben robbanótesttekkel szennyezett magyarországi területről, legalábbis olyanról, ami civil kezelésben van. Megemlítették viszont a Mária Terézia uralkodása óta lőtérként működő Várpalota-Hajmáskéri honvédségi objektumot, amit azonban a honvédség kezel, civil beruházásokat a robbanótestek így arrafelé nem veszélyeztetnek.
Rádi Antónia
Ha tetszett a cikk
Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal!
Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatás
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Titkos eljárásban, a nyilvánosság teljes kizárásával folyik a Lázár János által „kastély-örökbefogadásnak” nevezett kastély-privatizációs pályázat.
Egy interneten többnyire ingyenesen elérhető tartalomból összeállított tanulmány oldalanként 100 ezer forintba, egy 18 diából álló előadás pedig 4,4 millióba került.
A kormánymédiánál dolgozó újságíró szerint azok viselkedtek jogellenesen, akik feltörték a Midgård adatbázisát, majd „uszító, de minimum megbélyegző szándékkal” kereshető listát tettek közzé a vásárlókról.
Nem enyhít a közlekedési gondokon, hanem még nagyobb forgalmat generál és újabb ipari parkok létesítését segíti a 31-es út fejlesztése, legalábbis ettől tart a maglódiak egy része.
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!