Bezárás
Cikkek

Kormányzati tényfeltárás és elszámoltatás 1.0 – a végjáték

A Fővárosi Törvényszék kedden első fokon 1 év próbára bocsájtotta Keller Lászlót. A bíróság hivatalos személyként személyes adattal való visszaélés kísérletének bűntette miatt marasztalta el a volt közpénzügyi államtitkárt. A Keller ellen indított büntetőper alapját képező ügyekről viszont most sem derült ki semmi, pusztán az, hogy az ország legismertebb gazdasági és politikai vezetői közül néhányan időnként együtt vadásztak egy állami erdőgazdaság területén.

*****

A 2002-es kormányváltás után a Kiss Elemér (majd Kiss Péter) miniszter vezette Miniszterelnöki Hivatalon belül létrejött közpénzügyi államtitkárság feladata látszólag elég egyértelmű volt: komoly társadalmi igény mutatkozott arra, hogy az Orbán-kabinet gyanús ügyeit – Ezüsthajó-tól Happy End-en és Országimázs Központon át a tizenkét állami gazdaság utolsó pillanatban történt botrányos magánosításáig – alaposan kivizsgálják. (Ezzel együtt az államtitkárságnak egyfajta korrupcióellenes kormányzati feladatköre is volt.) Nem így történt: az államtitkárság működésének egyetlen tényleges büntetőjogi következménye – némi túlzással – a Keller Lászlóra most kiszabott ítélet.

Az egykori államtitkár a per során is célzott rá, hogy rövid idő alatt érezhetően eltűnt az ügy mögül a politikai támogatás. Az államtitkárság feladatköre amúgy is nehezen volt értelmezhető az államigazgatás intézményrendszerében: az ítélet indoklásakor a bíróság rámutatott, hogy az államtitkárságnak nem volt szervezeti és működési szabályzata sem. Keller számára mindenesetre intő jel lehetett volna a Köröshegyi-völgyhíd sorsa: a magyar autópálya-építés legdrágább felesleges műtárgyáról az Orbán-kormány döntött, de a Medgyesssy-kormány, ahelyett, hogy leállította és kivizsgáltatta volna, nekiállt megvalósítani a 76 milliárd forintos projektet, amelyet végül a Gyurcsány-kormány fejezett be.

Vadászra lőni?

Ráadásul Keller nem is valamelyik nagy volumenű korrupciós ügybe bukott bele: a mostani per tárgya bizonyos vadászati dokumentumokkal kapcsolatos adatkezelés, illetve maga a vizsgálat, aminek keretében az adatokat Keller államtitkársága megszerezte, illetve próbálta megszerezni – az egész ügylet értéke, ha igazak is lettek volna az ingyenvadászatokról szóló értesülések, nem éri el a százmillió forintot.

A 2002-ben indult történetet a tárgyaláson az eljáró bíró a dokumentumok alapján próbálta rekonstruálni, mivel a tanúk meglehetősen ellentmondásos vallomásokat tettek. Eszerint az államtitkárt 2004-ben egyik képviselőtársán keresztül azzal kereste meg egy somogyi állami erdőgazdaság vezetője, hogy a szomszédos SEFAG Rt. területén különböző gazdasági, pénzügyi és politikai notabilitások rendszeresen vadásznak – lényegében ingyen. Állítása alátámasztására különböző dokumentumokat át is adott az államtitkárnak, ezek azonban azóta elvesztek.

Keller jelentősnek ítélte az ügyet, ezért – a bejelentő tanácsai szerint eljárva – levelet küldött a Földművelésügyi Minisztériumnak, a Somogy Megyei Földművelésügyi Hivatalnak és az állami vagyont kezelő ÁPV Rt-nek. Ez a három szervezet őrizte azokat a dokumentumokat, amelyekből megállapítható lett volna, kik vettek részt a vadászatokon, ki mit lőtt. és a trófeát ki fizette ki. (Az ingyenes vadásztatás egyik praktikája, hogy a dokumentumokban a kilőtt vad elejtőjeként az adott erdőgazdaság hivatalos vadászát tüntetik fel, vagy a számlát valaki más fizeti ki.) A tanúvallomásokban elhangzott néhány közismert név is: Pintér Sándort, Polt Pétert, Csányi Sándort és az akkori magyar gazdasági-politikai elit néhány más közismert tagját emlegették, mint az adott területen tartott vadászatok visszatérő résztvevőjét.

Keller adatkérésének a megszólítottak egy része eleget tett, de az ÁPV Rt. például megtagadta a kért számlák kiadását. Később az FM is erre az álláspontra jutott. Időközben egyre több kétely merült föl az eljárás jogszerűségét illetően, illetve – Keller egyik tanúvallomásából következtethetően – politikai üzenetek is érkezetek az államtitkárhoz, hogy állítsa le a vizsgálatot. (Keller megkereste a Honvédelmi Minisztériumot is a kezelésében levő kaszópusztai birtokon folytatott vadászatokkal kapcsolatban, de a HM egyértelműen megtagadta az ún. vadászati naplók kiadását.)

Az államtitkár eleinte minden fronton siettetetni próbálta a vizsgálatot, de néhány hónap után a folyamat elakadt; Péterfalvi adatvédelmi biztos is jogszerűtlennek minősítette az eljárást, így végül Keller utasítására minden dokumentumot megsemmisítettek. Csakhogy ekkor már a Központi Nyomozó Főügyészségnél vizsgálat indult Keller egyik közvetlen munkatársa ellen, és a Főügyészség nem sokkal később kérte az Országgyűléstől az államtitkár mentelmi jogának felfüggesztését is – a parlament viszont nem adta ki a képviselő-államtitkárt. (Polt és Keller között ekkorra már több összeütközés is volt; a 2001 óta vadászó legfőbb ügyész többek közt egy sajátos politikai performansz keretében volt kénytelen bizonygatni, hogy a birtokába került trófeák lényegében értéktelenek.)

Személyek és ügyek

Az ügyészségnek egészen 2010 tavaszáig, a mostani parlament megalakulásáig kellett várnia, hogy megindíthassa a nyomozást: ennek eredményeképp emeltek aztán vádat 2011 tavaszán hivatali visszaélés és hivatalos személy által elkövetett személyes adattal való visszaélés miatt. Az ügyészség álláspontja szerint az államtitkár jogosulatlanul gyűjtött, illetve próbált gyűjteni adatokat az említett vadászatok résztvevőiről, tevékenységével jogtalan – politikai – előnyhöz akart jutni, illetve a vizsgálat alá vont személyeknek és gazdasági társaságoknak jogtalan hátrányt okozott, illetve próbált okozni.

A vádirat felrótta Kellernek, hogy jogszerű eljárás látszatát keltve visszaélt a hivatalával, és fellépésével megfélemlítette, nyomás alatt tartotta az adatok kezelőit. Mindezek miatt az ügyészség felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte a bíróságtól.

A védelem viszont azzal érvelt, hogy a vádlott nem tett mást, mint a munkáját végezte. Jogtalan előnyszerzésről tehát nem lehet beszélni, mint ahogy Keller eljárása jogtalan hátrányt sem okozhatott. Ennek egyik bizonyítéka a védelem szerint, hogy az eredeti feljelentés, amelynek nyomán az ügyészség megindította az eljárást, nem is tartalmaz konkrét neveket, akiknek a nevében vagy érdekében íródott: a feljelentést jegyző ügyvéd nem csatolt az irathoz az általa képviseltektől meghatalmazást, mondván, pusztán a jogrend védelme vezérli. (Érdekes adalék, hogy a feljelentő Perenyei Tamás ügyvédi irodája ekkor az ügyben emlegetett Fauna Rt. jogi képviselője volt. Perenyei az első Orbán-kormányban honvédelmi államtitkár volt, fontos szerepet játszotta a honvédségi ingatlanok privatizációjában, míg a Fauna Rt. az OTP-n, illetve a mostani többségi tulajdonos Utassy Lászlón keresztül Csányi Sándorhoz köthető.)

Az eljárás legalapvetőbb kérdés tehát az volt, hogy a közpénzügyi államtitkár a feltételezett ingyenvadászatok konkrét szereplői után kutakodott, vagy valami általánosabb jellegű cél, például a vonatkozó eljárási szabályok gyengeségeinek felderítése érdekében gyűjtött adatokat. A védelem arról próbálta a bíróságot meggyőzni, hogy az államtitkár intézkedéseinek ez utóbbi volt a célja.

A bíróság ezt az álláspontot nem tette a magáévá, nem utolsó sorban azért, mert az eljárás folyamán maga Keller is többféleképp definiálta az államtitkárság ez irányú tevékenységét: vizsgálat, adatgyűjtés, egy vizsgálat előkészítése sat. Nem fogadta el a bíróság a védelem eljárásjogi kifogásait sem. Az ítélet indoklásában pedig a bíró kifejtette, hogy nem vette figyelembe a védelem azon érvét, hogy az államtitkár a közjó érdekében járt el; hiszen egy még oly nemes cél, mint a korrupció elleni harc sem lehet ok a jogszabályok megsértésére. Ugyanakkor leszögezte, hogy a hivatali visszaélés vádja nem áll meg, és eltúlzott az ügyészség indítványa, mely felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kéri.

Pártok, kormányok és vadászatok

Keller László természetesen fellebbezni fog, hiszen számára csak a bűncselekmény hiányának kimondása az elfogadható ítélet; az ügyész még gondolkozik. Egy dolog Keller bűnösségétől függetlenül is biztos: a Keller által megbolygatott ügyeket végül senki nem vizsgálta ki, így már talán soha nem tudjuk meg, kik vadásztak együtt az adott időszakban, ki mit lőtt, és ki állta ezeknek a vadászatoknak a költségét. Holott a magyar valóságban korántsem példa nélküli az eset: a lónyai öldöklésként elhíresült vadászaton – épp a Keller–féle vizsgálattal egy időben – az egyik leggazdagabb magyar nagyvállalkozó vadásztatott országgyűlési képviselőket: együtt lövöldözhetett vaddisznóra, nyúlra és egyéb vadra Hagyó Miklós és Semjén Zsolt.

A régi hagyomány nehezen tűnik el: Keller a tárgyaláson felolvasott egy nemrég hozzá eljutatott levelet, amelyben egy Vas megyei állami erdészet dolgozói kérik Orbán miniszterelnök segítségét a náluk zajló korrupt állami protokoll-vadászatok és tivornyák felszámolásához.

Becker András

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom