Bezárás
Cikkek

„Pofátlan végkielégítések”: többmilliós karácsonyi ajándék a jövőre lelépő kádereknek

A komondoros Balogh képviselő csak nettó 567 ezer, de a BKK vagy a MÁV legjobban kereső menedzserei már kétmillió forinttal több végkielégítést tarthatnak majd meg a jövő évtől azzal, hogy az Országgyűlés tegnap botrányos körülmények között, egy agrártörvénybe utolsó pillanatban becsempészve döntött arról, hogy a 98%-os végkielégítési különadó mostantól 75%-os lesz.  Az igazi baj azonban szokás szerint azzal van, amit nem látunk.

Az Átlátszó antikorrupciós szempontból kifejezetten hasznosnak tartaná, hogyha a magyar politika visszavenne a közpénzből kapott jövedelmek esetében a populizmusból, és úgy fizetné meg a politikusait, közszolgáit és az állami cégek topmenedzsereit, hogy azoknak ne jusson eszükbe más forrásból, például külső kapcsolataik építésével jutalékot húzni vagy jövőjüket építeni. Ehhez azonban el kellene magyarázni pár dolgot a választóknak, aminél összehasonlíthatatlanul egyszerűbb az agrárminiszter zárószavazás előtti módosítójába belerakatni az eddig foggal-körömmel védett végkielégítési plafonszabály eltörlését.

A 75%-ra csökkentés ugyanis az eddig a politikusoknál, a jegyzőknél és az állami cégek igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainál bruttó 2 millió, a többieknél bruttó 3,5 millió forintban meghúzott abszolút kifizetési határ megszűnését jelenti. Ezt a 2009-ben kipattant – majd a sajtóinformációk szerint a visszakövetelési perek elbukásával végződő – BKV-s végkielégítési ügyekre hivatkozva, de azokat nem érintve vezette be 2010-ben, majd alakította kétszeri alkotmánybírósági megsemmisítés után jelenlegi formájára 2011-ben a kormánytöbbség.

Lázár János a módosítást „vállalható kompromisszumnak” nevezve arról beszélt, hogy az Európai Bíróság (helyesen feltehetően az Emberi Jogok Európai Bírósága, azaz nem Luxemburg, hanem Strasbourg) döntései miatt elkerülhetetlen a csökkentés. Ez persze a valóságnak egy elég sajátos értelmezése: a pereket nem elsősorban az adómérték, hanem a visszamenőlegesség miatt bukjuk, azt meg – mivel csak a 2014-től szerzett jövedelmekre vonatkozik– nem oldja meg a törvénymódosítás. Olyan követelmény meg persze nincsen, hogy a jövőre nézve ne írhatná Magyarország elő, hogy a mostani összeghatárok felett nem fizethető végkielégítés.

Az alkalmazott eszköz viszont éppen azért lett – a juttatásnak lényegében az egészére kiterjedő – különadóztatás, hogy már kifizetett juttatásokat is vissza lehessen szerezni: ez végül a 2010-es év tekintetében meg is történt, bár az ezzel kapcsolatos pereket az állam sorozatban bukja Strasbourgban.  2011 óta viszont a különadó egészen sajátosan működik: bár az állam megtehette volna, hogy eleve nem ad 2, illetve 3,5 millió forint feletti juttatásokat az állami és önkormányzati fizetési listán lévőknek, ehelyett inkább ad is, meg nem is: a különadós határ feletti rész némi bérszámfejtési bűvészkedés után megy a NAV-hoz, akár a végkielégítés, akár a felmentési időre járó bér, akár a ki nem vett szabadságok megváltása, akár más juttatás tolta az összeghatár felé a járandóságot. Persze a gyakorlatban kialakultak azok a módszerek (pl. a felmentés időpontjával való játék vagy az utolsó hónapokban kiosztott céljuttatások), amivel meg lehet menteni a pénz egy részét, de ettől még tény, hogy jelenleg tényleg nem lehet több tízmillió forinttal a kézben távozni a közszférából.

Ez a helyzet azonban a 75%-ra csökkentéssel megváltozhat. A különadó – az evához vagy a katához hasonlóan – átalányadó, hiszen más közterhet a juttatás fennmaradó részéből nem lehetne már fedezni. Ez a csökkentés után is így marad, így most a 2, illetve 3,5 millió feletti juttatás egynegyede nettó jövedelem lesz, ami ugyan iszonyúan kedvezőtlen, de még így is jelentős összeget hagyhat az adózónál. A közjogi tisztségviselők és a közszolgák esetében törvényből következik a juttatások mértéke, tehát itt a felső határ továbbra is megmaradt, bár lényegesen magasabb lesz. Ha csak a módosításról döntő országgyűlési képviselőket nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy egy átlagosan kereső képviselő is egymillió forinthoz közelítő összeget nyerhet majd az adócsökkentéssel, hiszen a bruttó egymilliós havi jövedelem után a törvény alapján járó hathavi juttatásnak a kétmillió forint feletti részét eddig leadózta, mostantól azonban a negyede nála marad. Így például a jövő évi újraválasztásra most kevéssé esélyesnek tűnő Balogh József 740 ezer forintos parlamenti havi jövedelmére tekintettel nettó 567 ezer forinttal többel térhet haza majd, míg mondjuk a közjogi méltóságokhoz igazított juttatással bőven bruttó kétmillió forint felett kereső Kövér Lászlónál ez a többlet már a hárommillió forintot is meghaladná, ha távozna posztjáról.

A lehetőségek azonban igazán az állami, önkormányzati cégek menedzsmentje és jól kereső munkavállalói számára nyílhatnak most meg. Itt ugyanis azok a szabályok maradtak csak, amiket még a Bajnai-kormány idején alkotottak a BKV-botrány közvetlen nyomása alatt, de ezeket se mindenki tartotta be eddig, mostantól pedig kifejezetten megéri majd megsérteni őket. 2009 óta ugyanis az IT- és az FB-tagoknak nem jár lelépési pénz, a menedzsment tekintetében nem lehet a Munka Törvénykönyve feltételeitől a felmentési juttatások tekintetében eltérni, emellett közzé kell tenni az állami cégek vezetőinek béradatait, illetve a végkielégítést, a felmentési idő, illetve az esetleges titoktartási pénzek összegét.

Ennek a közzétételi kötelezettségnek a cégek jelentős része eleget is tesz: a BKK-s vezetők rendben közzétett adatait például itt, a MÁV-osokét pedig itt lehet böngészni, amiből ki is derül, hogy a 1,5-2 millió forint környéki céges vezetői fizetésekre tekintettel még a hosszú szolgálati idővel rendelkező menedzserek is ’csak’ kétmillió forint körüli összeggel lehetnek nyertesei a törvénymódosításnak. Számos olyan cég van azonban (mint a Magyar Posta vagy a Magyar Fejlesztési Bank), amely csak töredékesen, nevek nélkül vagy áttekinthetetlenül teljesíti a közzétételi kötelezettséget. A közérdekű adatok nyilvánosságának nagy bajnokai közül pedig a Magyar Villamosművek Zrt. honlapján egyáltalán nincs fent ilyen adat, míg az MTVA – minthogy nem gazdasági társaság – nem is köteles ilyen összesítést közzétenni, így persze az MTVA honlapján sem találtuk meg a menedzsment bértábláját.

Tehát a módosítás tanulsága az, hogy sajnos ismét foglalkozni kell a céges végkielégítési feltételek nyilvánosságával is. Úgyhogy ha valaki a felsorolt cégeken kívül tud olyanról, ahol a nyilvánosság különösen sokat segíthet a jogszerű működés fenntartásában, akkor ne habozzon ezt velünk tudatni.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom