Katasztrófát okozhat a Római-parti mobilgát – figyelmeztetésre sem lesz idő

A 4,8 milliárd forintos tervezett költségű mobilgát jelentősebb árvíz idején úgy védi meg az üdülőövezeti lakókat, hogy őket a gát mögül kitelepítik. Ha bízva a mobilgát állékonyságában a Nánási útnál nem készülnek fel a védekezésre, akkor egy gátszakadás esetén mindent elönt az ár egészen a Szentendrei útig, Csillaghegy-Pünkösdfürdő vagy a Pók utcai lakótelep egyes területeit néhány órán belül 3-5 méteres víz borítja majd. Az atlatszo.hu megszerezte a „Havária-tervet” és az „elöntési számítást”.

„A Műegyetem szakvéleménye a főváros álláspontját támasztja alá a római-parti védmű építésével kapcsolatban.” – ezzel üzen mostanában a főpolgármester, hogy a szakemberek is a mobilgát pártján állnak. Cikksorozatunk előző részeiben annak jártunk utána, milyen érdekek állhatnak a döntések mögött, illetve milyen értékeket kíván megvédeni a projekt. Ebben a részben a legfontosabb szakmai érveket, illetve a szakértők elfogulatlanságát vizsgáljuk.

Az állami nagyberuházásokról születő döntések mindig politikai döntések – ezt leginkább csak az ügyben döntést hozó politikusok szokták vitatni azzal, hogy épp a másik felet, az adott beruházás ellenzőit vezetik politikai szándékok. 25 évvel ezelőtt a nagymarosi vízlépcsőépítés ellen fellépő civil mozgalmakat éppúgy politikai motivációkkal gyanúsították az akkori párt- és állami vezetők, mint most a Rómaira építendő „mobilgát” ellenzőit a főpolgármester. Tarlós István nemrég például azt nyilatkozta, hogy „(…) a mobilgátat bíráló politikai közösségek (sic!) attól rettegnek, hogy a védmű Orbán Viktor miniszterelnöksége és Tarlós István főpolgármestersége alatt elkészül.” 

Pedig a partra tervezett gátat ellenzők közt kizárólag helyi civil egyesületek és olyan, baloldali kötődéssel nehezen vádolható környezetvédő szervezetek vannak, mint a Védegylet – politikai motivációikról nincs információ. Sőt, ha politika, akkor a szocialisták eddig inkább csendben asszisztáltak a főpolgármester által erőltetett koncepcióhoz, mintsem akadályozták volna azt, a három fős ex-LMP frakció ellenzése pedig nem jelenthet ekkora fenyegetést. A mobilgátprojekt ügyében viszont született már legalább egy ténylegesen politikai döntés: a kormány 389/2012 számú rendelete kiemelt jelentőségűvé nyilvánította a „Római-parti árvízvédelmi védmű megvalósításával összefüggő közigazgatási hatósági ügyeket”. A határozat pontosan meg is jelöli azokat a területeket, ahol a kiemelt beruházás folyni fog – ezek épp a tervezett mobilgát nyomvonalán fekszenek.

A kormányhatározat tavaly decemberben született, tehát bő két hónappal azelőtt, hogy a Fővárosi Közgyűlés eldöntötte volna, milyen nyomvonalon és milyen árvízi védművet akar építeni. Ráadásul, amikor a kormányhatározat született, több döntéselőkészítő dokumentum – például a környezeti hatástanulmány – még nem is állt rendelkezésre. Ezek hiányában nyilvánvalóan inkább politikai, mint szakmai döntésről lehet beszélni.

Szakértő szemmel

A partra épített mobilgát tervezése rendületlenül halad, információink szerint nagyszámú módosítást hajtottak már végre a nemrég beadott engedélyezési terven, noha a mai napig nincs megnyugtatóan tisztázva a csapadék- és talajvizek várható viselkedésétől kezdve az új part végleges arculatáig számos alapvető szakmai kérdés. A tervező által készített látványtervek például szakértők szerint köszönőviszonyban sincsenek a valósággal: elképzelhetetlen, hogy a tervező képein látható nagy fák megmaradjanak, hiszen árvíz idején ez az alumíniumból készült gátra nézve – a kidőlés veszélye miatt – kezelhetetlenül magas kockázatot jelentene.

A főpolgármester a sokasodó kérdőjelek dacára is igyekszik egzakt, szigorúan szakmai döntésként bemutatni a mobilgát melletti elköteleződést. Ennek jegyében kért fel – igaz, már a közgyűlés februári, a partra építendő mobilgát-koncepciót támogató határozata után – két független intézményt: a Budapesti Műszaki Egyetem Geotechnikai Tanszékét és a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy mondjanak véleményt a partra építendő mobilgát tervezetéről. Hogy miért a Geotechnikát, és miért nem a témában leginkább kompetens Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszéket, azt nem sikerült megtudnunk – a felkért tanszék pozitív véleménye viszont elég gyorsan megszületett. A tanszék támogató véleménye a főpolgármester kommunikációjában pedig egy ideje már nem mint egy tanszék, hanem mint a Műegyetem véleménye jelenik meg – ami nyilvánvalóan nem igaz. Erre vonatkozó kérdésünkre, hogy t.i. nem kínos-e ez a csúsztatás, a tanszék vezetőjétől, dr. Nagy Lászlótól nem kaptunk választ.

Hogy a tanszék vezetői személyükben mennyire függetlenek a mobilgát mellett egyre személyesebben elköteleződő főpolgármestertől, arra vonatkozóan érdekes adalék a főpolgármester egyik kiszólása a fővárosi közgyűlés 2011. június 8-i ülésén: „Azt még hadd kérjem, Gyula, hogy a Műegyetem talajmechanika, földművek, alapozás, föld alatti műtárgyak tanszékét, Farkas Jóskáékat vond be, ők segíteni fognak.” – szólt oda a jegyzőkönyv szerint Tarlós a napirendi pont előterjesztőjének. „Farkas Jóska” nem más, mint dr. Farkas József professzor, a Geotechnika Tanszék tanszékvezető-helyettese, a „műegyetemi” szakvélemény egyik szerzője. A másik szerző dr. Nagy László tanszékvezető. Különös módon Farkas professzor ezen a megbízáson túlmenően az MTA római-parti ad hoc bizottságában is helyet kapott, véleménye tehát mintegy megkettőződve jelenik meg a folyamatban.

Ennél komolyabb összeférhetetlenségi problémát jelent, hogy a tanszék a munkát elnyerő Erbo-Plan Kft. felkérésére külső szakértőként részt vett a tervezésben: személyesen Nagy László tanszékvezető és Mahler András adjunktus dolgoztak a projekten. Nagy László saját cége, a Soiltest Kft. révén már a szentendrei mobilgát tervezésében is részt vett. A tanszékvezető szakmai körökben évek óta elkötelezetten propagálja a mobilgátas technológiát. Vagyis az az etikailag minimum kétes helyzet állt elő, hogy a független szakértőként fellépő tanszékvezető és helyettese azt a tervet véleményezi, aminek a kidolgozásában személyesen a tanszékvezető közreműködött.  Nagy László az érdekkonfliktust firtató kérdésünkre azt válaszolta, hogy egyrészt nincs összeférhetetlenség, mivel a tanszéki véleménynek nincs jogi hatálya. Másrészt azt állította, hogy ő személyesen nem vett részt a tervezésben. Ez utóbbi állítást cáfolják a tervezői egyeztetésekről készült emlékeztetők: ezek alapján a tanszékvezető legalább két megbeszélésen jelen volt, véleményt mondott szakmai kérdésekről, illetve konkrét javaslatokkal élt a tervezésre vonatkozóan.

Nagy László másik érve, miszerint a tanszéki véleménynek nincs jogi hatálya, formálisan valóban igaz. Ugyanakkor a szakértői állásfoglalás jelentőségét jól mutatja, hogy – a főpolgármester egyes utóbbi nyilatkozatai szerint – a „műegyetemi szakvélemény” az akadémiai állásfoglalástól függetlenül, önmagában is eldöntheti a gátépítés kérdését. Különösen érdekes kérdés a tanszéki szakvéleménnyel kapcsolatban, hogy az miképp foglalhat állást ökológiai, gazdasági és egyéb olyan kérdésekben, amelyeket a véleményezett tervezet ugyan tárgyal, de nem tartoznak a szerzők szakmai kompetenciájába. Ezzel kapcsolatos kérdésünkre Nagy Lászlótól egyelőre nem kaptunk választ.

Ugyanakkor az akadémiai ad hoc-bizottság elnöke, dr. Bakonyi Péter úgy nyilatkozott, hogy véleménye szerint Farkas professzor tanszéki beosztása, illetve a tervezésben betöltött szerepe nem jelent érdekkonfliktust, az szerinte nem befolyásolja a professzor akadémiai bizottságban képviselt álláspontját. Annyi bizonyos, hogy a kilenc tagú bizottságtól jóval hitelesebb és kiegyensúlyozottabb vélemény várható, mivel a „vízépítők” mellett tekintélyes ökológusok, zoológusok és tájépítészek is részt vesznek a munkában.

Az MTA ad hoc bizottságának tagjai

Az Akadémia ad hoc bizottságának elnöke dr. Bakonyi Péter, a VITUKI volt vezérigazgatója. Tagjai: dr. Berczik Árpád hidrobiológus, zoológus, akadémikus; dr. Borhidi Attila botanikus, ökológus, akadémikus; dr. Csemez Attila tájépítész, egyetemi tanár, BCE; dr. Csoma Rózsa építőmérnök, egyetemi docens, BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék; dr. Farkas József építőmérnök, egyetemi tanár, BME Geotechnikai Tanszék; dr. Meggyesi Tamás építészmérnök, egyetemi tanár, BME Urbanisztikai Tanszék; dr. Vida Gábor ökológus, akadémikus; dr. Kriska György biológus, az MTA Duna Kutató Intézetének főmunkatársa.

Az ad hoc bizottság eljárásrendjével kapcsolatos kérdésünkre dr. Bakonyi Péter elnök azt közölte, hogy a bizottsági vélemény kialakítása nem többségi szavazással, hanem kevésbé normatív eljárásban, valamiféle konszenzussal fog megtörténni. Az a bizottsági tag, aki nem ért egyet a közös jelentéstervezettel, legfeljebb különvéleményt fogalmazhat meg – ennek különösebb jelentősége az ügy kimenetele szempontjából nyilván nem lesz. Forrásaink szerint ebben az ügymenetben döntő jelentősége van annak, ki írja meg az első szövegváltozatot.

Árvíz és termékbemutató

„Tízezreket védene a római-parti mobilgát” – nyilatkozta nemrég a főpolgármester. Bardóczi Sándor tájépítész hallgatóival kikérte és elemezte az érintett 70 hektáros terület tulajdoni lapjait. Vizsgálatukból az derül ki, hogy mindössze negyven legálisan is lakóingatlannak használt épület található a területen – ezek a két világháború közt épültek, és mindössze kilencvenen laknak itt. A többit lényegében jogellenesen használják lakóépületként.

A hivatalosan 4,8 milliárd költségű mobilgát tehát tulajdonképpen a nemzet ajándéka: az érintett ingatlanok várható értéknövekedéséért semmiféle ellentételezés, kötelezettség nem terheli a tulajdonosokat – ingyen védi a jogellenesen lakásként használt épületeket a partra épülő mobil gát. Némileg. A tervező Erbo-Plan Kft által készített ún. Havária-tervben (PDF) ugyanis a következőt olvashatjuk: „Az elöntés-számítás (2. sz. melléklet) 4. sz. ábrájáról leolvasható a 10 m-es nyílás esetén kalkulált elöntési idő, amely 2 órára adódik.” Vagyis a gát szakadása esetén nagyjából két óra alatt elárasztja a Duna a védett területet – például, ha egy nagyobb fa rádől az építményre. Más szakértői vélemények szerint nem zárható ki teljesen annak a lehetősége sem, hogy egy jeges ár vagy egy nagyméretű uszadék okozzon hasonló sérülést. Egy hagyományos földgátnál ez nem fordulhat elő, ráadásul ilyen méretű egybefüggő mobilgát még sehol a világon nem épült – figyelmeztetnek a mobil gát veszélyeire. Csók László, a főváros árvízi referense néhány éve még maga is hasonló veszélyekre figyelmeztetett.

Megszereztük a tervező által készített Havária-terv számításait megalapozó ún. elöntési számítást (PDF) is. A dokumentum ezt írja az alumínium gát 10 méteres szakadásának következményeiről (9 méter feletti vízállás esetén.): „A fenti paraméterekkel végzett számítások eredményei láthatóak a 2. ábrán. A szakadási szelvényen keresztül 445 m3/s vízhozam ömlik a mentett oldalra, aminek eredményeképpen a teljes Római-part kevesebb, mint két órán belül kerül elöntés alá.”

„A számítások eredményeit figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a védmű tönkremenetele esetén a római parti ingatlanok nagyon rövid időn belül elöntésre kerülnek, a rendelkezésre álló időelőny még a figyelmeztetésre sem elegendő.” – áll a Havaria-tervben. Ez nyilván még egészen csekély valószínűségnél is vállalhatatlan kockázat, ezért a Havária-terv leírja a szükséges megelőző intézkedéseket: „Az emberi élet veszélyeztetésének elkerülése érdekében a Római-part, Kossuth Lajos üdülőparton a mobil gát által védendő területet ki kell üríteni a Vigadó téri vízmércén mért 800 cm-es vízszint elérésekor, azaz a III. fokú árvízvédelmi készültség elrendelése esetén.”

Vagyis a 4,8 milliárd tervezett költségű mobilgát jelentősebb árvíz idején úgy védi meg az üdülőövezeti lakókat, hogy őket a gát mögül kitelepítik. De mi történik akkor, ha – bízva a mobilgát állékonyságában – a Nánási útnál nem készülnek fel e védekezésre? „Hozzávetőleg a szakadást követő két óra múlva éri el a víz a Nánási út–Királyok útján fekvő jelenlegi töltést. Mivel annak a nyílásai nem kerültek elzárásra, így akadálytalanul haladhat tovább a Szentendrei út irányába. Az öblözetben a vízszint kiegyenlítődés a 6. óránál történik meg, aminek hatására  az alábbi területek kerülnek víz alá.” – írja az „elöntési számítás”.

Az ábrán az is jól látszik, hogy ha a mobilgát átszakadása után a Nánási úti meglevő védmű nem képes feltartóztatni a vizet, akkor Csillaghegy – Pünkösdfürdő vagy a Pók utcai lakótelep egyes területeit néhány órán belül 3-5 méteres víz borítja. „Összefoglalva a számítások eredményeit megállapíthatjuk, hogy egy töltésszakadás esetén a római parti ingatlanok nagyon rövid időn belül elöntésre kerülnek, a rendelkezésünkre álló időelőny még a figyelmeztetésre sem elegendő. Amennyiben a meglévő árvízvédelmi töltés nyílásai nyitva vannak, akkor azokon keresztül Római fürdő, Csillaghegy és Pünkösdfürdő is elöntésre kerül, az időelőny rövidsége miatt itt sincs lehetőség a lakosság kitelepítésére.” – írja az „elöntési számítás”.

A drámainak tűnő lehetséges következmények („…elöntés esetén, a rövid időelőny miatt a terület kiürítését nem lehet megszervezni. Márpedig az 1%-os visszatérési idejű árhullám esetén helyenként 1,5 m-nél is mélyebb elöntés alakul ki, amely még a tönkremenetel helyétől viszonylag távol is nagy mozgási energiája miatt az ott lévő emberi életet veszélyezteti.” – fogalmaz a „Havária-terv”) megelőzésére a tervező további intézkedéseket javasol: „Megelőző intézkedésnek tekintendő, hogy az elsőrendű védvonal mobil gáttal tehermentesített szakaszának kulisszáit az eddigi gyakorlatnak megfelelően zárják, és felkészülnek a védekezésre, hogy a fent említett havária ne okozzon elöntést a Budai öblözetben.”

Nevük elhallgatását kérő forrásaink szerint Csók László, a főváros első számú árvízi szakértője többeknek szóban is megerősítette, hogy valóban, magasabb árhullámok esetén úgy fognak készülni a Nánási útnál a védekezésre, mintha a mobil gát nem is lenne. Mást már csak azért sem tehetnek, mert a mobil gát megépítésétől függetlenül továbbra is a Nánási út–Királyok útján húzódik a fővédvonal, itt tehát meg kell fognia a vizet a fővárosnak.

A Geotechnikai Tanszék szakvéleménye összegzően ezt állapítja meg az árvízi biztonságról „Véleményünk szerint a Tervező által javasolt nyomvonalon épített (…) mobil árvízvédelmi fallal, valamint a Nánási út – Királyok útja vonalán húzódó földművel együttesen a Csillaghegyi öblözet árvízvédelme kellő biztonsággal megoldható.” Laikus is el tudja képzelni, mit jelent ez az „együttesen”, hogy milyen biztonságot jelent az a gát, ami akkor nyújt kellő védelmet, ha van mögötte egy másik gát, és harmadfokú árvízkészültség idején ki kell telepíteni a gát által védett ingatlanokból a lakókat. A mobilgát sem a tervezők, sem a szakértői vélemény szerint nem jelent tehát elégséges biztonságot nyújtó védelmet harmadfokú árvíz idején, az árvizet végső soron a meglevő, Nánási úti gátnak kell megtartania. Annak a gátnak, amiről az összes tanulmány kimondja, hogy jelenlegi állapotában nem felel meg sem az előírásoknak, sem a feladatának.

A magyar árvízi védekezés történetének legviccesebb pillanatai lesznek, mikor árvíz idején elkezdik erősíteni és magasítani ezt a Nánási úti gátat, amelyiknek – amíg nem szakad át a mobilgát – a Duna felé eső oldalán is csak virtuálisan lesz víz. A virtuális árvíz elleni védekezésnek viszont nagyon is valóságos költségei lesznek: az utolsó nagy árvíznél, 2006-ban, a védekezés 700 millió forintba került.

Olcsó védelem?

A lepusztult Nánási úti fővédvonal rendbehozatala helyett mégis egy új árvízvédelmi mű épül a parton. A mobilgát mellett a Geotechnika Tanszék szakvéleménye (PDF) szerint két döntő érv szól: egyrészt a régi gát nem védi a Duna felé eső területet (mint látjuk, a tervezett új sem feltétlenül), másrészt a mobilgát megépítése az olcsóbb megoldás. Az első érvet maguk a szerzők is cáfolják, mikor azt írják, hogy a kellő árvízi biztonsághoz szükség van a meglevő védműre. A költségek kérdése is legalább ennyire relatív. Egyrészt a kezdeti tanulmányok még épp a partra tervezett mobil gátat tartották drágábbnak – az évek során a különböző tervváltozatokban az arányok megfordultak. Névtelenséget kérő forrásaink szerint ugyanakkor az egyik megbeszélésen a tervező maga is úgy nyilatkozott, hogy „nincs az a vállalkozó, aki 6 milliárd alatt vállalná” a hivatalos költségbecslés szerint 4.8 milliárd forintba kerülő mobilgát megépítését.

De akármennyibe is fog kerülni, nincs az a mobilgát, ami olcsóbb lehetne a Nánási–Királyok úti változatnál. Az a projekt ugyanis, lévén az unió az árvízvédelmi fővédvonalak építését támogatja, 100 százalékos uniós finanszírozással is megvalósítható lenne. 2007 és 2013 között a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) keretében 180 milliárd forint uniós forrás állt rendelkezésre többek között árvízvédelmi töltések és fővédvonalak fejlesztésére. A Tarlós István vezette főváros nem élt a lehetőséggel, inkább 5 milliárd forintért építtet egy védművet, ami bár az árvíztől csak korlátozottan védi az üdülőtulajdonosokat, visszafordíthatatlanul elpusztítja a főváros egyetlen nagy látogatottságú természetes Duna-partját. A „műegyetemi” szakvélemény (Nagy László és Farkas József műve) zöld utat adott a projektnek, az Akadémia ad hoc bizottsága viszont még nem döntött.

Becker András

(Folytatjuk. A teljes cikksorozat itt elérhető.)

Frissítés (2013. május 31.): Tarlós István főpolgármester Facebook-közleményben reagált cikkünkre. A közlemény itt olvasható.