T-Rex az orosz drónok ellen – így él egy kisgyerekes család a jeges Kijivben

Ukrajna fővárosában a fagyos hideg, az áramkimaradások és a sorozatos orosz légitámadások jelentik a mindennapokat. Egy ukrajnai újságíró küldött az Átlátszónak tudósítást arról, hogy élik meg ezt az időszakot a kijiviek. Donald Trump amerikai elnök az állítja: Vlagyimir Putyin beleegyezett, hogy az oroszok egy hétig nem támadják a kijivi infrastruktúrát. Ez lehetne az egyik első jele, hogy az orosz agresszió negyedik évfordulójához közeledve valamilyen megállapodás formálódik. Trump bejelentését egyelőre nem erősítette meg az orosz elnök.

Ulja három éves. Születése óta Kijivben él, ahol anyja, Darja, idegenvezető. Ulja rajong a dinoszauruszokért. Azonnal odarohan, valahányszor meglát egy gyertyát, elfújja, és kíván valamit. „Azt szeretném, hogy minden dinoszaurusz éljen.” Ez az egyik oka annak, hogy az áramkimaradások idején Darja nem gyújt gyertyát – a kislány úgyis elfújná.

Az elmúlt hetekben náluk is válságos a helyzet. Január 9-én az oroszok nagyszabású támadást indítottak Kijiv ellen, rakétákkal és drónokkal támadták a lakónegyedeket és a hőerőműveket. A legnagyobb károk a várost átszelő folyó, a Dnyeper bal partján fekvő, új lakóövezeteket érték. Darja és Ulja is egy ilyen negyedben élnek.

Helyzetük szinte tipikus Kijevben: többnyire nincs áram a lakásban. „Előfordul, hogy éjszaka pár órára visszajön” – mondja Darja. Egy újépítésű, modern, sokemeletes épületben, ahol szinte minden az elektromosságtól függ, az áram tartós hiánya kritikus. Áram nélkül nem működik a lift, nincs fűtés, de még egy csésze teát se lehet elkészíteni.

Darja a téli sötétséget kalanddá alakította lányának.

A kartonból épített házikók ablakai elemes fényfüzérekkel világítanak – a saját készítésű „Kaland-öbölben” Ulja a Mancs Őrjárat figuráival játszik. Zseblámpájuk van és ragasztópisztolyuk is, a karton és a színes papír fokozatosan Ulja dinoszauruszparkjává alakul, minden elképzelhető színű és méretű dinoszaurusszal.

Ám a fűtéssel súlyos gondok vannak. Az erős fagyok miatt – az átlaghőmérséklet körülbelül -13 Celsius-fok – Kijivet hetek óta jég borítja. Sok kijivinek már az is gondot jelent, hogy egyáltalán felmelegedjen.

Darjáék épületében a lakók összefogtak, és ipari generátort béreltek. Ez nem olcsó megoldás, a bérleti díj nagyjából ötven euro naponta, a másik ötven euro az üzemanyag és a karbantartás költsége. A huszonöt emeletes épületben főként fiatalok élnek, dolgoznak, stabil a jövedelmük: nekik ez komoly, de még vállalható kiadás. Cserébe van némi víz, működik egy lift, és a radiátorok hőmérséklete szobahőmérséklet körül tartható.

Ez azonban még arra sem elég, hogy felmelegítse Ulja halacskája, Ponyo akváriumának vizét (a halat Mijazaki egyik rajzfilmjének szereplőjéről nevezték el). Az akvárium a radiátoron áll, ám ez sem elegendő ahhoz, hogy a víz elérje az ideális 24 fokot. De legalább a csövek nem repednek szét a fagytól.

A környéken közösségi grillezéseket szerveznek időnként. Elhoznak mindent, amit otthon találnak és megsütik. A közös élménnyel támogatják egymást, és a rászorulók is meleg ételhez jutnak.

A hideget és a sötétséget könnyebb együtt elviselni.

A szomszédok a mindennapokban is segítik egymást, és ma már ugyanolyan természetes kölcsönadni a termoszt vagy meghívni valakit telefont tölteni, mint köszönni vagy megtartani az ajtót.

Ám nincs minden nap grillezés. Darja és Ulja kávézókba járnak meleg ételt enni, forró teát inni és felmelegedni. És amíg Ulja kalandként éli meg, hogy a természettudományi múzeumban zseblámpával dinoszaurusz-relikviákat kereshet, az anyjának ez néhány óra melegben eltöltött idő.

A természettudományi múzeumban melegedni is lehet – Fotó: Jevhenija Mazur

Informális segítségnyújtó ponttá váltak a még működő üzletek, kávézók, éttermek és postahivatalok (nem mindenhol van áramfejlesztő, több hely ideiglenesen bezárt). Hasonló szerepük van a katasztrófavédelem speciális sátrainak is.

Ulja nagymamája a Dnyeper jobb partján él, ott a helyzet egyelőre valamivel jobb. Lakásában melegebb van – körülbelül +15 fok –, van meleg víz és gázfőzőlap. „Időről időre átmegyünk hozzá melegedni és mosni. Holnap ott fogunk megfürdeni, mert itthon túl hideg van” – mondja Darja. „Ott aludni egyrészt nagyon kényelmes, másrészt nagyon félelmetes.

Azt a környéket gyakrabban támadják az oroszok.”

Január elején orosz kamikaze drón csapódott be a szomszédos épületbe. Reggel volt, arra számítottak, hogy hamarosan lefújják a riadót. „Reggelit készítettünk, az ablakon át néztük, milyen szépen hull az első hó. Ebben a pillanatban becsapódott és felrobban a drón. Ulja látta a becsapódást, a tüzet, látta a mentőket és a tűzoltókat” – mondja Darja.

Hogy könnyebb legyen feldolgozni az élményt, összegyűjtötték a legerősebb T-rexeket a játékos dobozból, és „sétálni” vitték őket. A dinoszauruszok „ráordítottak” az épülete megrongáló drón roncsaira. Ez részben segített.

Ám Ulja azóta másként éli meg a légiriadókat. Korábban úgy gondolta, a sziréna azt jelenti, hogy valahol messze „rossz kis repülők” repülnek, és el kell bújni előlük. Most már tudja, hogy a repülők a lakásukat is megtámadhatják.

Kijivben a légicsapások legtöbb áldozata civil, az orosz rakéták és drónok otthonaikban végeztek velük.

Ulja a sötét múzeumban is szeret játszani – Fotó: Jevhenija Mazur

Darja a körülményekhez képest otthonos valóságot szeretne teremteni a lányának addig, amíg az áram-, fűtés- és biztonsági helyzet stabilizálódik. Erre törekszik minden kijivi. Ehhez a legtöbb esetben összefogásra van szükség: közösen fizetik az alternatív energiaforrások költségeit, hogy közös melegedő tereket alakíthassanak ki.

A hosszan tartó fagyok, a további támadások azt jelentik, hogy hamarosan minden városrészben egyformán kritikus lehet a helyzet – Kijiv már most a teljes áramszünet határán áll.

A törékeny energiarendszer miatt nem nehéz még súlyosabb problémákat okozni az ukrán fővárosban.

Az energiatermelési kapacitások gyakorlatilag megsemmisültek, Kijiv külső forrásokra szorul. Ezek közül a legfontosabb három atomerőmű. Az oroszok korábban sem riadtak vissza attól, hogy az áramelosztó-állomások támadásával korlátozzák az atomerőművek teljesítményét.

Oroszország erőfeszítései dacára az élet nem tűnik el a városból. A kijiviek megtanulják fenntartani a megszokott komfortszint egy részét. A szülők, Darjához hasonlóan azon dolgoznak, hogy a jeges városban a gyerekek kevésbé féljenek, és a sötétség legalább egy kicsit kalandnak hasson – még ha ez hatalmas érzelmi, fizikai és anyagi erőfeszítést igényel is.

Jevhenija Mazur / Kijiv

Fotó: Jevhenija Mazur