Bár Kárpátalját nagyrészt elkerüli a pusztítás, a háború az itteni régészeti örökséget is fenyegeti

Munkács bombázása napján a szomszédos Ungváron forgattunk a kárpátaljai kulturális örökség védelméről – a támadás szomorú aktualitást adott a riportnak, mivel az orosz rakéta a munkácsi várban is kárt tett. Kárpátalján a háború ellenére fellendült a belföldi turizmus, amit segít az is, hogy a közelmúltban elkezdték alaposan feltárni és rendbe tenni az itteni várakat, de a hadiállapot miatt ezek a munkák is akadoznak. A helyzeten civil önkéntesek próbálnak javítani.

Augusztus 21-én orosz rakétatámadás érte a munkácsi FEX-üzemet – ez volt az első eset 2022 óta, hogy a kárpátaljai várost támadták. A régiós Zaholovok hírportál riportja szerint a robbanásban a munkácsi vár is megrongálódott, a lökéshullám betörte a 17. századi műemlék ablakait.

Bár Kárpátalját a háborús pusztítás nagyrészt elkerülte, az itteni kulturális és régészeti örökség túlélését így is fenyegeti a háború: az Ungvári Egyetem régészeti múzeumának vezetője és a várak megóvásával foglalkozó ukrán civil szervezet munkatársa elmondta, hogy a háború kitörése óta Ukrajnából és Magyarországról is nehezebben jutnak forrásokhoz a történelmi lelőhelyek feltárásához, állagmegőrzéséhez.

Kárpátalján a Covid-járvány alatt megugrott a belföldi turisták száma, mondta Aljona Onda, a PDP Priority civil szervezet munkatársa, akivel Ungváron találkoztunk egy nappal Munkács bombázása előtt. Aljona egy széleskörű projekt szervezője, amelynek célja a kárpátaljai várak megóvása. Mint mondta, mivel a járvány alatt a nemzetközi határok le voltak zárva, az ukrán turisták főleg a saját országukat indultak felfedezni, így többek között Kárpátalján is megugrott a látogatók száma. A régió vonzerejét pedig többek között épp az itt található számos vár és várrom adja, ám ezek közül több (olyan kisebb várak, mint a huszti vagy a kovászói vár) igen rossz állapotban volt.

Kolodko-szobrok a határ két oldalán

Aljona és más civilek még 2017-ben tervezték meg az úgynevezett Sóút állomásainak rehabilitációját; ez volt az a több kastély által szegélyezett útvonal, amin a Kárpátokban kibányászott sót Magyarország belseje és Erdély felé szállították a középkortól kezdve. 2019-ben kaptak is támogatást (magyar, román, ukrán és szlovák, majd később ukrán és EU-s finanszírozásban) a Sóút-projektre, ennek keretében kerültek az ungvári születésű Kolodko Mihály miniszobrai a Sóút állomásaira ukrajnai és magyarországi településeken is. Ungváron járva egyébként úton-útfélen a művész és tanítványai apró szobraiba botlunk.

A projekt magában foglalta a huszti várrom melletti parkoló területének rekonstrukcióját és fejlesztését, jobb hozzáférést biztosítva a várhoz.

Emellett terv készült 4 vár felújítására – ez utóbbi azonban a háború kitörése miatt nem valósult meg, az erre szolgáló forrásokat nem lehetett lehívni.

„Mivel 2021 novemberében kezdtük, csupán pár hónapunk maradt a teljes körű inváziót megelőzően, így csupán területtisztításra jutott időnk” – mondta Aljona. Több kárpátaljai várat ugyanis hamar ellep a növényzet, ezért rendszeres tisztítást igényelnek – ez a háború előtt meg is történt, de további, a romok strukturális megóvását célzó munkálatok már nem indultak el.

Ahogy beállt a hadiállapot, a kormányzat átalakításakor az ukrán Területfejlesztési Minisztérium számos beruházását leállították, köztük a kárpátaljai várak renoválását is. „Nem zártuk le végleg, de jelenleg szüneteltetjük”, mondta Aljona, aki reméli, hogy idővel újra tudják indítani a projektet, akár külföldi, például magyar támogatások bevonásával.

Hozzátette: a belföldi turizmus a háború ellenére nem állt le, jelenleg is szerveznek például vezetett kastélytúrákat. A fronttól távoli Kárpátalja így menedékül szolgál, a „gyógyulás helye” lehet sokaknak. Kárpátaljára nemcsak látogatók, hanem belső menekültek is nagy számban érkeznek, becslések szerint már mintegy 300 ezren telepedtek át ide Ukrajna keleti régióiból.

Lövészárokból múzeumba

„Ukrajnában most nem a várak konzerválása, restaurálása az első számú prioritás, és egy-egy ilyen vár tényleg kolosszális anyagi befektetést igényel” – mondta Zsilenkó Mária, az Ungvári Állami Egyetem régészeti múzeumának igazgatója. Bár a kárpátaljai várak az irodalomból, a krónikákból ismerősek, komolyabb régészeti feltárásuk csak az utóbbi néhány évben indult el az Ungvári Egyetem munkájának köszönhetően.

Ez az egyetem ma a kárpátaljai magyar történelmi emlékek kutatásának központja, elsősorban a régészeti, valamint a 2005 óta működő, magyar nyelven oktató, magyar és ukrán tanárokat és kutatókat is foglalkoztató Magyar Történelem és Európai Integrációs Tanszék munkájának köszönhetően.

A háború óta a régészeti feltárásokra is kevesebb erőforrás jut. Zsilenkó Mária felidézte, hogy a harcok kezdetekor

az ásatásoknál használt felszereléseik nagy része, sátrak, hálózsákok felajánlásként a frontra kerültek, ahol nagyobb szükség volt rájuk.

Azóta Ungvár területén kívül nincs is igazán lehetőségük feltárásokra.

„Még a Covid miatt maradt félbe, de azóta nem indítottuk újra a huszti vár feltárását, amit a Teleki Alapítvány támogatásával végeztünk. Ott egy év ásatás után a vár középkori magját kutattuk a legfelső részen, de ez abbamaradt” – mondta. Hozzátette: Huszt vára most „siralmas állapotban van”. Az, hogy nem amortizálódik jobban a várrom, főleg egy civil szervezetnek köszönhető, akik vállalják a vár és környéke megtisztítását a növényzettől. Tartós megoldást egy vegyszeres gyomirtás jelentene, ám ez egyelőre nem történt meg egyik kárpátaljai vár kapcsán sem.

Mint mondta, az állam jelenleg az egyetem működésének fenntartására tud elegendő forrást adni, költségesebb munkákra, például restaurációra aligha van lehetőség. „Amit tudunk saját költségen, azt megtesszük” – ez főleg az ungvári vár körüli munkákat és távolabbi várak alapvető állagvédelmét jelenti.

Az igazgató beszélt arról is: volt egy sikeres pályázatuk, ahol az ukrán állam és a magyar külügyminisztérium együtt finanszírozták volna a régészek munkáját Ungváron. A fő komponens a vártemplom egy faliképének restaurációja volt, ám erre végül a kijevi kulturális minisztérium nem adott engedélyt, így a támogatást vissza kellett fizetni. Új projekttel pályáztak, ezúttal is kaptak ígéreteket, és „a pénzátutalás talán folyamatban van valahol, de hozzánk még nem jutott el.”

Zsilenkó Mária hozzátette: a problémák ellenére Kárpátalja régészeti öröksége még mindig sokkal nagyobb biztonságban van, mint a front mentén vagy az ahhoz közel fekvő keleti megyékben és a megszállt területeken lévő lelőhelyek. Mint mondta,

a megszállt területek múzeumait az oroszok gyakorlatilag mind kifosztották.

Sok műkincs később internetes feketepiacokon bukkant fel, sőt volt arra is példa, hogy ilyen úton nyugati gyűjteményekbe jutottak el egyes műtárgyak.

A megszállt városokból, például Herszónból és Melitopolból érkezett beszámolók szervezett fosztogatásra utalnak, az orosz különleges szolgálatok szervezésében. Herszón két nagy múzeumából például a kivonuló oroszok több mint 30 ezer műtárgyat vittek el.

Az ungvári múzeum igazgatója elmondta azt is, számos lelőhelyet, építményt értek találatok, és a lövészárkok ásásakor is rengeteg lelőhely semmisül meg. Kárpátaljai kötődésű katonák időnként küldenek fotókat leletekről, amiket árokásás közben találtak, néhány tárgyat pedig el is tudtak juttatni az egyetemnek. Ezeket most próbálják rendszerezni, és menteni, ami menthető.

Cikk: Zubor Zalán — Videó: Balogh Dénes