„Célozzon kicsit lejjebb, tanárnő” – így harcolnak a Bucsai Boszorkányok

Egyelőre nincs jele annak, hogy alábbhagyna az ukrajnai konfliktus intenzitása. A női önkéntesek a légvédelmi géppuska kezelését gyakorolják, a belföldi menekültek pedig új életet szeretnének kezdeni.

„Túl magas”, kiabálja a tiszt. A fényjelző lövedékek a célok fölött csapódnak be. „Célozz lejjebb!” De a következő rövid sorozat is magas. „Ne félj, rögzítve van”, mondja a tiszt. Az egyenruhás nő a pick-up platóján áll, keze a nehézgéppuskán. „Dőlj hátra, húzd magad felé és csak célozz!” – hangzik az utasítás.

A Kijiv környéki lőtéren a Bucsai Boszorkányok gyakorlatoznak. Az önkéntesekből szervezett alakulatban sok nő szolgál, akik a légitámadások alatt az orosz drónokra vadásznak. Civil munkájuk mellett vállalnak szolgálatot, hetente átlagban háromszor huszonnégy órát.

Pedagógusból bucsai boszorkány

Az agglomerációjában találkozunk, alacsony, jellegtelen ház mellett van a gyülekező. Az eligazítás után az épület alagsorában, egy ráccsal zárt szobából kapják a fegyvereket.

A fegyverszoba előtt várnak a Bucsai Boszorkányok alakulat önkéntesei / Fotó: Makai József

A platóra szerelt géppuskák között vízhűtéses, szinte antik darabok is akadnak, a célzást tabletek segítik. Az alakulat most pick-upokra gyűjt, illetve nőkre szabott testpáncélokra is szükségük lenne.

A környék 2022-ben valamivel több mint egy hónapig megszállás alatt volt. A visszavonuló oroszok a lemészárolt civilek holttesteit az udvarokon, utcákon hagyták. A megszállók által tisztogatásnak nevezett műveletnek mintegy félszáz áldozatát tartják számon.

Az 52 éves, háromgyerekes tanárnő, Cseri (hívójel) családjával elmenekült a megszállás elől. A matematikát és informatikát tanító pedagógus tavaly csatlakozott a Bucsai Boszorkányokhoz. Szolgálatban a járőrökkel tartja a kapcsolatot, riadó esetén koordinál, a beérkező információkat továbbítja.

A légvédelemben szolgáló önkéntesek régi fegyvereket is használnak / Fotó: Makai József

„Olyan, mint az iskola”, mondja, amikor megkérdezem, nehéz volt-e megszokni a fegyveres világ hierarchiáját. „A parancsnok olyan, mint az igazgató, én meg mintha az egyik helyettes lennék.”

„Talán háromszáz éves vagyok, a boszorkányok sose öregednek”, mondja Burja (hívójel). Ő szintén pedagógus, de fodrászként és HR-esként is dolgozik. A hívójelének jelentése vihar, még a nagyanyja nevezte el így, mert „nem tudtam egy helyben maradni”. Valkíria (hívónév) korábbról ismeri Cserit és Burját, neki is az volt a fontos, hogy hasznos feladata legyen a háború idején.

267 drón egyetlen éjszaka alatt

Vasárnap este fél tizenegy körül Kijivben a következő zajok szűrődnek fel az utcáról. A troli nyikorgása. Dudálás. Ajtócsapkodás. Gyorsításkor kellemetlenül hangos kipufogó. Légoltalmi sziréna. Autózúgás. Kiabálás. A telefonom.

Később lövések. Majd ismét a telefonom. Rövid sorozatok. A sziréna a szemközti épület tetején van, átható, kellemetlen hangja mindent elnyom. A hűtő haváriaszerű bekapcsolása, morgó és hörgő működése se hallatszódik tőle.

A legközelebbi óvóhely a metrómegálló. Negyed tizenkettőkor az egyik drónkövető csatorna jelzi, hogy az orosz drónok többsége keletről, a Szumi terület felől érkezik. Több mint tíz a csernyihivi terület felé, nyolc Kremencsuk felé, egy Krivij Rih irányába, hat pedig Kijiv felé.

Lőgyakorlatra készülnek a Bucsai Boszorkányok önkéntesei / Fotó: Makai József

Fél négykor ébredek, háromnegyed négykor olvasom, hogy a dróntámadás veszélye véget ért, hugyozás és alvás, ajánlja a csatorna adminja. Szumi és Harkiv közelében megtalálták a drónok maradványait, máshol még keresik. A lezuhanó moped (csettegő zúgása miatt így nevezik az olcsó, tömegesen gyártott eszközöket) is okozhat bajt, vasárnap virradóra például a kijivi tűzoltók a belváros közelében, a Dnyipró jobb- és bal partján is vonultak oltani.

Az oroszok az évforduló előtt 267 drónt indítottak. Ez volt a legnagyobb támadás azóta, hogy Moszkva iráni drónokat is bevet. A légvédelem közülük 138-at lelőtt, 119 pedig eltűnt a radarról. Három ballisztikus rakétát észleltek. A múlt héten körülbelül 1150 drónnal, több mint 1400 irányított légibombával és 35 rakétával támadták Ukrajnát az oroszok a kijivi kormányzat szerint.

Egy autó ára volt az út

A mopedek sokáig a levegőben maradhatnak, az egyik helyről a másikra repülnek. A város peremén – vagy egészen késő éjjel, amikor sűrű a csend – a drónok hangja is felsejlik.

„Itt, a közelben köröznek”, mondja Mihajlo. „Éjjel hallom.” Mihajlo Bojarkában él testvérével (Dzsordzs vagyok, mondta a tíz éves fiú), anyjával, nagyanyjával, a hangos, fekete kutyával és fekete macskával. Apja 2022 márciusában meghalt, de civil volt, ezért a család nem kap külön támogatást.

Lőgyakorlaton a Bucsai Boszorkányok önkéntesei / Fotó: Makai József

Férje halála után Olha összecsomagolta a gyerekeit, az anyósát, és elmenekültek Mariupolból. A szomszéd saját autóján vitte őket Zaporizzsján és Umanon át Lembergbe. Drága volt?, kérdezem.

„Egy autó ára”, mondja Olha. „Ötezer dollár.”

Két évig Lembergben éltek, ahol rokonaik vannak, ezért egyszerűbb volt ott az újrakezdés. Olha egy alapítványnál talált munkát, árváknak és félárváknak segítenek. Nem csak a katonák árváinak és félárváinak. Nem csak az Ukrajnában maradott árváknak és félárváknak.

Aztán hallott a lehetőségről, hogy Bojarkában pályázhatnak szállásért a megszállt területekről menekültek. A telep még szinte új, amerikai magánadományból épült. Egy épületben nyolc kényelmes lakás van, fizetni a rezsiért kell, esetükben ez a vizet jelenti és a közös költséget, mert az áramot a bojarkai önkormányzat vállalta.

Már épül a második szakasz, lesz bolt, iskola. Ingyenes uszoda, konditerem, fodrászat már most is van. Infrastrukturálisan vannak kihívások, a legközelebbi bolt húsz percre lenne, inkább rendelnek. Iskolabusz jár, Mihajlo végzős, pszichológusnak tanulna a harkivi egyetemen – otthonról, mert az egyetem még online oktat.

Tervezni nem szabad

Az ingyenes lakhatási lehetőség öt évre szól, ebből egy már eltelt. Öt év után megvehetnék a lakást, de Olga szerint nem lesz miből, mert a hatvanezer dollár (23 millió forint) elérhetetlen a családnak. A mariupoli lakásukat már más lakja.

Megtarthatták volna, ha kiváltják az orosz okmányokat – azaz felveszik az orosz állampolgárságot –, és dokumentumokkal bizonyítják, hogy övék az ingatlan. Ez fel se merült, mondja Olha, a lakást a gazdátlan lakások között listázták, aztán kiutalták valakinek.

Olha tudja, mi történt és történik, mutat is egy videót a társasház felújításáról. „A szomszéd küldte”, mondja, amikor kérdezem, honnan a felvétel. És vajon miért küldte? „Hogy lássuk, mi van a lakással”, mondja. „Mert a szomszédunk”, mondja Olha anyósa.

Tehát jóban vannak a megszállt Mariupolban élő szomszéddal? „Dehogy vagyunk jóban.” Csak elküldte, hogy lássuk, mi van. Vajon fájdalmat akart okozni? Erre nincs válasz. Arra sincs, miért segített a már Péterváron élő barátnő. Aki talán nem pusztán a jobb élet reményében költözött Pétervárra, hanem „volt ott ideológia is”.

A barátnő Mariupolba utazott, gondoskodott arról, hogy Olha férjének sírhelye legyen, fejfával. Erről is van fotó a telefonban. Ukrajnában minden telefonban ott a családi történelem, az előző és a mostani élet, a másutt, más helyeken már fellelhetetlen évek.

Olhának nem csak arról van felvétele, milyen a régi lakásuk környéke a felújítás után. Megmutatja azt is, milyen volt az anyós háza a találat után. Amikor lakhatatlanná lett. Az autós szomszédról kérdezek: igen, visszament Mariupolba, Spanyolországba ingázik. Vagyis valószínűleg orosz állampolgár.

Mit gondolnak azokról, akik Mariupolban maradtak? Számukra nem léteznek.

És mik a terveik? „Ukrajnában nem bölcs tervezni”, mondja a tinédzser Mihajlo. Olha szerint csak „két hétre, legfeljebb egy hónapra előre” tervezhet, annál távolabbi időhorizont nincs.

„A tenger”, mondják azonnal, amikor azt kérdezem, mi hiányzik az eltűnt mariupoli életükből.

Oroszország három éve, 2022. február 24-én támadta meg Ukrajnát.

Makai József (Kijiv)

Címlapkép: Légvédelmi géppuskából lőnek a Bucsai Boszorkányok önkéntesei (fotó: Makai József)