Titkos, kudarcos béketapogatózások, de egyelőre nem látszik a háború vége – heti összefoglalónk az ukrajnai háborúról

Január végén látványosan szintet lépett az Ukrajnának történő katonai segítségnyújtás, a nyugati szövetséges államok modern tankokat, nagyszámú páncélozott járművet, és legújabban 150 kilométeres hatótávú rakétákat ajánlottak fel – csupa olyan fegyverrendszert, amelyet korábban visszatartottak, mondván, nem akarják túlságosan eszkalálni a helyzetet. A svájci Neue Zürcher Zeitung lap értesülése magyarázatul szolgálhat a fordulatra: eszerint az amerikai CIA vezetője tárgyalásokat próbált kezdeményezni, az ajánlat a Donbasz átadása lett volna Oroszországnak. Ezt azonban mindkét fél elutasította, ezzel a Fehér Házban az a véleményáramlat kerekedett felül, akik szerint a cél Oroszország legyőzése kell, hogy legyen.

• Egy svájci lap német kormánytisztviselőkre hivatkozva titkos, kudarcba fulladt fegyverszüneti tárgyalásokról írt.
• Döntő szakaszához ért a Bakhmut városért folyó csata, véres utcai harcokba folynak.
• Több irányból is offenzívát indítanak az oroszok, a cél, hogy a nyugati fegyverek beérkezése előtt újabb területeket szerezzenek.
• A korább bejelentettnél sokkal több tankot küld Németország, a régi, már nem használt Leopard 1-eseket is Ukrajnának ajánlják fel.
• A HIMARS-nál nagyobb hatótávú amerikai rakétát kapnak az ukránok, de csak hónapok múlva érkezhet meg.

Mind Oroszország, mind az Ukrajnát támogató államok láthatóan emelik a tétet az ukrajnai háborúban. A héten az orosz megszállók több ponton is offenzívát folytattak, miközben a nyugati országok újabb, korábban tabunak számító fegyverek szállítását ígérték az ukránoknak. Az oroszok célja most az, hogy még azelőtt sikereket érjenek el, mielőtt az ukránok új hadtesteket tudnak felszerelni nyugati fegyverekkel – ezt szolgálják a két elcsatolni kívánt megyében, Donyeckben és Luhanszkban indított hadműveletek. Az ukránoké pedig, hogy olyan módon tudják tartani pozícióikat, hogy nyáron képesek legyenek egy ellenoffenzívára a megszállt területek felszabadítására.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Nem igaz, hogy csak Szijjártó áll szóba az oroszokkal

A magyar kormány és szócsöveinek visszatérő állítása, hogy úgymond egyedül az Orbán-kormány „áll a béke pártján”, hiszen ők a médiában rendszeresen elmondják, hogy tűzszünetet szeretnének Ukrajnában, miközben láthatóan nem folynak béketárgyalások – nyilván azért nem, mert az összes többi, „háborúpárti” nyugati ország nem akarja.

Valójában ez tudatos, durva ferdítés. Háborús helyzetben sosem a nyilvánosság előtt, nyílt lapokkal folynak a béketapogatózások, hanem titkos csatornákon, közvetítőkön keresztül. Hogy egy ismert példát vegyünk: az I. világháború végén, 1918 őszén sem egyik pillanatról a másikra döntöttek úgy a vezetők, hogy leállítják a harcokat, és Versailles-ban békekonferenciát rendeznek, hanem mire eljutottak ide, már évek óta folytak titkos tárgyalások a hatalmak között. 1918 ősze csupán az a pont volt, amikor ezek a tapogatózások révbe értek (amihez persze kellett a központi hatalmak tarthatatlan hadi helyzete is).

Az akkori közvéleménynek szintén úgy tűnhetett, szóba sem állnak egymással a szemben álló országok, és a titkos tárgyalásokra csak évekkel később, a levéltárak megnyílásakor derült fény.

A most folyó ukrajnai háborúban ugyanígy léteznek nem nyilvános csatornák, ahol az orosz, ukrán, illetve az ukránokat támogató nyugati országok vezetői beszélnek – nem mond tehát igazat Szijjártó Péter, amikor azt állítja, ő az egyetlen nyugati vezető, aki kommunikál az oroszokkal. Tudjuk például, hogy nyitva vannak olyan csatornák, amelyeken keresztül a fogolycseréket tudnak intézik (eseteként harmadik országok, például Törökország közvetítésével). Az Egyesült Államok és Oroszország között jelenleg is működnek a korábban létrehozott, a direkt katonai összeütközést megelőzésére szolgáló forró drótok.

Realpolitikusok vs. Wilsonisták

A svájci Neue Zürcher Zeitung lap február 3-án arról írt, hogy egy ilyen titkos tárgyaláson egy esetleges békemegállapodásról is egyeztettek. A lap két, névtelenül nyilatkozó német kormánytisztviselőre hivatkozva azt írta, január közepén Joe Biden amerikai elnök utasította William Burnst, a CIA vezetőjét, hogy mérje fel, elfogadna-e Moszkva és Kijev is egy „föld a békéért, béke a földért” ajánlatot. Az állítólagos ajánlat az lett volna, hogy Ukrajna feladja területe mintegy 20 százalékát – ez a gyakorlatban valószínűleg a Donbasz (a 2014 óta folyó harcok tárgya) átadását jelentette volna.

Ez persze radikális szakítás lenne az Egyesült Államok álláspontjával és a nemzetközi joggal – a teljes nemzetközi közösség a 2014 előtti állapotot ismeri el Ukrajna legitim határainak, a donbaszi és Krím-félszigeti orosz akció ugyanolyan illegális volt, mint a 2022-es invázió. A NNZ forrásai szerint ugyanakkor a Fehér Ház egyes tisztviselői (William Burns CIA-igazgató és Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó) úgy gondolják, az Egyesült Államok a háború gyors lezárásában érdekelt, akár koncessziók árán is, hogy a nagyobb fenyegetést jelentő Kínára tudjanak koncentrálni. Ezt az álláspontot tükrözi nemrég a RAND Corporation tanulmánya, amely amellett érvelt, hogy az Egyesült Államoknak fontosabb elkerülni az elhúzódó háborút, akár Ukrajna területi egysége rovására. (Érdemes megjegyezni, hogy a RAND Corporation a háború előtt azt jósolta: az ukrán hadsereg egy orosz invázió esetén nem tudna hatékonyan ellenállni, és az USA nem tudna olyan fegyvereket szállítani, amelyek hatással lehetnek a háború menetére).

Velük szemben áll Antony Blinken külügyminiszter és Lloyd Austin védelmi miniszter, akik úgy vélik: nagyobb kárt okoz, ha Oroszország büntetlenül felrúgja a nemzetközi jogot, ezért ők amellett kardoskodnak, hogy fokozzák a védőknek nyújtott fegyverszállításokat.

Utóbbi tábor került helyzetbe, amikor Burns missziója kudarcot vallott. Az NZZ forrásai szerint Oroszország elutasította az ajánlatot, mert azt feltételezik, hogy hosszú távon megnyerik a háborút. Ukrajna szintén elutasította a „béketervet”, mivel elzárkóznak a területi integritásuk megsértése elől. A diplomáciai misszió után Biden úgy döntött, fokozza a fegyverszállításokat. Ekkor már javában folyt a vita a német Leopard 2 tankok szállításáról, ebben végül szintén az amerikaiak szava bizonyult döntőnek.

Újabb fegyvertabu dőlt meg, még több tankot küld Németország

A NZZ információját a Kreml tagadta, és az amerikai hivatalos források sem erősítették meg, bár Burns azt mondta, a „hírszerzés információi alapján” Moszkva nem nyitott a béketárgyalásokra, és „Putyin azt gondolja, hogy az idő neki dolgozik”. Valamint azt, hogy a kérdés „a csatatéren fog eldőlni.” Ez egybeesik azzal, amit az elmúlt napokban ukrán katonai és hírszerzési vezetők is jeleznek: hogy Oroszország több ponton átfogó offenzívára készül, és a következő hetekben-hónapokban rendkívül véres harcokra lehet számítani (mások szerint ez az offenzíva már el is kezdődött, ennek része a Bakhmut körül elért előrenyomulás és a Vuhledar ellen indított, egyelőre sikertelen támadás).

Amennyiben igaz a NZZ értesülése, az megmagyarázza, miért jelentettek be minden korábbinál nagyobb fegyverszállításokat amerikai és szövetséges vezetők. A héten az Egyesült Államok újabb, 2,2 milliárd dollár értékű katonai támogatást jelentett be, ami légvédelmi fegyverek, páncélozott gyalogsági járműveket, Javelin páncéltörő rakétákat és tüzérségi lőszerek mellett egy új fegyverrendszert, a Boeing által gyártott földi indítású kis átmérőjű bombákat (GLSDB) is tartalmaz.

Amerikai bejelentés a GLSDB rakétákról

Utóbbi mérföldkő, mivel 150 kilométeres hatótávjával az eddigieknél távolabbi célpontokat is elérhet – a teljes, 2022 februárja óta megszállt területen, vagy akár az orosz határ túloldalán, vagy a Krím-félsziget északi részén levő célpontokat is tud támadni. Korábban éppen ilyen eszkalációs félelmek miatt utasították el a nyugati szövetségesek Ukrajna ellátását nagyobb hatótávú rakétákkal vagy katonai repülőkkel. Igaz, a LGSDB-k várhatóan még hónapokig nem érkeznek meg, mivel ezeket nem a meglévő készletből ajánlják fel, hanem újonnan gyártatják le.

Korábban Ukrajnába kerülhet viszont 88 darab Leopard 1 tank, amit Németország küld saját raktáraiból. A Leopard 1 régi modell, a NATO-hadseregekben már nincs is rendszeresítve, de az ukrajnai háborúban nem ritkák mindkét oldalon a hasonló, muzeális korú eszközök (pl. szovjet T-62-k).

Házról-házra ostromolják Bakhmutot

A fronton folytatódott az elmúlt pár hét tendenciája, vagyis a korlátozott területen zajló felőrlő harcok. Az elmúlt hónapokban egyre inkább ismét az orosz erők voltak képesek korlátozott támadásokat indítani, az ukránok újra védekező pozícióba kényszerültek csaknem minden frontszakaszon. Ez minden bizonnyal a mozgósítás hatása: ukrán hírszerzési információk szerint a tavalyi mozgósítás óta 320 ezerre nőtt az orosz katonák száma Ukrajnában, miután a mintegy 300 mozgósított tartalékos mintegy felét bevetették.

Az orosz offenzívák élén elsősorban nem a mozgósítottak állnak, hanem továbbra is hivatásos katonák, például a VVD légideszantosok és a tengerészgyalogság elit egységei, valamint a Wagner Csoport zsoldosai. A mozgósítás lehetővé tette, hogy a második-harmadik vonalakban felváltsák a hivatásosokat, ezzel az orosz hadsereg részben visszanyerte offenzív képességeit.

Utcai harcok Bakhmut külvárosában

A Háborúkutató Intézet (ISW) elemzése szerint ezzel párhuzamosan a nyugati szövetségesek késlekedtek fejlett támadó fegyvereket küldeni Ukrajnának, így az ukrán hadsereg nem tudta megfelelően kihasználni az orosz erők herszoni és harkivi kudarcait.

A legsúlyosabb harcok továbbra is a donyecki Bakhmutban és környékén folynak, a város ostroma valószínűleg kritikus pontra érkezett. Február 1-jei napi értékelésében az ISW azt írta, az oroszok a Wagner-csoport „emberi hullám” támadásait elit csapatok bevetésével erősítik, ami lokálisan sikeresnek bizonyul, azonban az intézet szerint „valószínűleg nem skálázhatók nagyobb támadó műveletek támogatására”. A városból kikerült felvételeken látható, hogy a harcok már a külvárosokban folynak, ahogy az oroszok három irányból próbálnak bevonulni a városba.

Térképen a front állása:

Sorsdöntő hónapok következnek

A városi, épületről épületre zajló harc a modern hadviselés egyik legbrutálisabb formája, ezt a hadseregek ha tehetik, próbálják elkerülni, ez történt például az ukránok harkivi és herszoni áttörésénél: az ukrán csapatok ekkor a nagyobb városokat megkerülték, az oda vezető utakat elvágták vagy fenyegették, mire az oroszok kivonultak. Bakhmutban ilyen mély áttörést nem tudtak elérni az oroszok – a város körül az első világháborút idéző harcmodort alkalmaznak, lényegében csak gyalogságot és tüzérséget vetnek be. Mivel a statikusan védekező ukránok mindkettőből hátrányt szenvednek, a taktika sikeres, de rendkívül nagy költséges, az emberveszteségek bőven ezres nagyságrendűek lehetnek.

Amennyiben nincs jelentős változás, valószínű, hogy az ukránok idővel kénytelenek lesznek visszavonulni Bakhmutból, és Csasohov Jar és Minkivka, rosszabb esetben a nyugatabbra fekvő nagyvárosok, Krematorszk, Szlavjanszk és Druzskovka vonalában vesznek fel új harcállást.

Több jel is arra mutat, hogy Oroszország több nagy offenzívát tervez februárban azzal a céllal, hogy befejezze a Donbasz, vagy akár az összes, elcsatolni kívánt kelet-ukrajnai terület megszállását. Ukrán források szerint Luhanszkban, Kreminna mellett szintén jelentős csapatokat vontak össze. A héten innen kiindulva támadást indítottak Dibrova irányába, de ezt az ukránok visszaverték. Orosz közösségimédia-felületeken terjedt egy hír, hogy az oroszok a régióban elfoglalták Bilohorivka falut, ám ez hétfői felvételek alapján álhírnek bizonyult.

Bár Bakhmutnál a tüzérségi és gyalogsági fölényre épülő taktika sikeresnek bizonyult, a Putyin által kiszemelt teljes, több Magyarországnyi méretű, több százezres nagyvárosokat is magába foglaló térséget aligha lehet így elfoglalni. A tervezett orosz hadművelet sikere így azon múlik, mennyire képes az orosz hadsereg gépesített, kombinált hadműveletre (tavaly február-márciusban ezen a téren szenvedtek hiányosságokat az oroszok, ami Kijevnél súlyos vereséghez vezetett).

Az ukránok célja hosszú távon szintén az, hogy kombinált offenzívával kiszorítsák az oroszokat a megszállt területekről (a kézenfekvő cél Zaporizzsja megye és a Fekete-tenger vidékének felszabadítása lehet, ami siker esetén teljesen elvágná a megszálló erők jó részét és a Krím-félszigetet is Oroszországtól). Ehhez jelenleg nincsenek meg az anyagi feltételek, azonban az ukránok abban bíznak, hogy az idén beérkező nyugati fegyverek ezen változtatnak. Az ukrán hadsereg több új dandárt is felállít, amelyeket kifejezetten nyugati fegyverekkel szerelnének fel (ezekben valószínűleg helyet kapnak a nyugaton, többek köztük több EU-s államban kiképzett katonák). A következő hónapok emiatt döntő fontosságúak lehetnek: az ukrán védők célja, hogy fel tudják tartóztatni az oroszokat úgy, hogy közben ne veszítsék el a képességüket (ne veszítsenek túl sok embert és/vagy területet) későbbi saját offenzívákra.

Vezéráldozat és korrupció

Az ukrán kormány közelmúltbeli döntései szintén azt mutatják, hogy hosszú hadjáratra rendezkednek be: a napokban Volodimir Zelenszkij elnök aláírt egy törvénymódosítást, ami szigorúbban bünteti a dezertálást és más, katonai fegyelem elleni vétségeket. Ezzel párhuzamosan leváltották a védelmi minisztert, Olekszij Reznyikovot, aki a háború kezdete óta vitte a honvédelmi tárcát. Helyét a katonai hírszerzés feje, Kirillo Budanov veszi át.

Bár Reznyikov leváltását hivatalosan azzal indokolták, hogy a háborús helyzetben a civil vezetők helyére katonákat kell kinevezni, a döntésnek köze van a honvédelmi tárcát a közelmúltban megrázó, a legfelső szinteket is érintő korrupciós botrányokhoz is. Nem sokkal korábban a katonák élelmezésével kapcsolatos sikkasztási ügy miatt menesztették Reznyikov egyik helyettesét. A hadügyi tárca mellett korrupciós ügyek miatt bukott meg az elnöki hivatal helyettes vezetője, Kirilo Timosenko, a frontvonalak közelében lévő öt megye kormányzója, négy miniszterhelyettes, valamint a Volodimir Zelenszkij államfő mögött álló Nép Szolgálója nevű párt több parlamenti képviselője is.

A korrupció elleni fokozott fellépés (bár Zelenszkij 2019-es választási programja is volt) külpolitikai célokat is szolgál, a kormány Ukrajna későbbi EU-csatlakozása, egy gyorsított eljárás reményében is érdekelt a korrupció csökkentésében.

Zubor Zalán