Hogyan játsszuk el az Erdélyi-szigethegységben található aranyat egy rabszolgabányáért?

Románia stratégiai jelentőségű arany- és rézkészleteit valutaként használják egy afrikai bánya felvásárlásához, amelynek kapcsán a nemzetközi kényszermunka, a rabszolgaság és a kínzás gyanúja is felmerült. A Rise Project (Bukarest) cikke.

Az afrikai bánya

Az afrikai bányára irányuló felvásárlási offenzívát Stan Bharti indiai mágnás vezeti, aki közel két éve csendben irányítja az Erdélyi-szigethegységben található Rovina-projektet – ez Európa második legnagyobb arany- és rézlelőhelye. A felvásárlás célpontja a kanadai Nevsun Resources vállalat, amely az Eritreában, a Vörös-tenger partján fekvő kis államban található Bisha bánya tulajdonosa.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Két hónappal ezelőtt Bharti csereüzletet javasolt, melynek értelmében átadná a kanadaiaknak a Rovina-üzlet egy részét, készpénzzel kiegészítve, az afrikai bányáért cserébe. A végső ajánlat összege 1,2 milliárd dollár készpénz és részvények az Euro Sun Mining vállalatból, amelyen keresztül Bharti tulajdonolja a kárpátokbeli projektet.

A felvásárlási kísérletben az indiai üzletembert a svéd milliárdos, Lukas Lundin segíti. Pénzt és részvényeket fektet be a saját vállalatába, a Lundin Miningba, amely a kanadai Nevsun szerbiai projektjében érdekelt, nem pedig az afrikai bányában. Ha a művelet sikerrel jár, Lundin megszerzi a jogot a szomszédos ország erőforrásai felett, Bharti pedig az eritreai kitermeléssel és a romániai projekttel marad.

Ajánlatukat a Nevsun Resources vezetői az első szakaszban, 2018. május 8-án elutasították azzal az indokkal, hogy a csere nem tisztességes: „az Euro Sun egy fiatal vállalat (…), és nehezen tudja bevonzani a szükséges pénzt”.

A Nevsun vezetői úgy vélik, hogy Bharti lépése mögött más érdekek húzódnak: az afrikai kitermelésből, amely már működőképes, a román Rovina-projektbe akarná a pénzt átirányítani, annak ellenére, hogy ez utóbbit a román hatóságok még nem hagyták jóvá. Véleményük szerint a romániai lelőhelyek „túlértékeltek”.

Stan Bharti (balról az első) és Lukas Lundin (jobbról az első). Az elmúlt öt évben a Lundin Mining több romániai projektet is felmért, köztük egy Temes megyei bányaprojektet (forrás: twitter.com/@KristyRousseau)

Másrészről az Euro Sun vezetősége azt ígéri, hogy a felvásárlás után „agresszíven ki fogja termelni” az afrikai bánya forrásait, és a két bányaprojekt egyesítése csökkenteni fogja a romániai vállalkozás kockázatait.

Az „agresszív” szónak különleges jelentése van az eritreai Bishában, ahol a bánya vezetőségét azzal vádolják, hogy kizsákmányolja és fogva tartja a helyi munkásokat.

Az emberek tömegesen akarják elhagyni Eritreát, de csak keveseknek sikerül valóban elmenekülni. Egy diktatórikus rezsim, a világ egyik legkegyetlenebb rendszere, valamint egy kemény és véget nem érő nemzeti katonai program űzi el őket hazájukból.

Hivatalosan a fiatal férfiakat 18 hónapra sorozzák be a hadseregbe, de életük végéig foglyok maradnak: Eritreában a katonákat kényszermunkára is használják. És mivel az állam 40%-ban részvényese a Bisha bányának, több fiatal katonát is küldött oda. Néhányuknak azonban sikerült megszökniük, és később elmesélték, hogy erőszakkal dolgoztatták őket, annak ellenére, hogy a katonai szolgálatuk ideje lejárt. Kanadába menekültek, és 2014-ben pert indítottak az észak-amerikai állam legnyugatibb tartománya, Brit Columbia legfelsőbb bíróságán. Azóta harcolnak a Nevsun Resources, a bánya 60%-át birtokló kanadai vállalat ellen, amelyet azzal vádolnak, hogy engedélyezte a rabszolgaságot és a kínzást az afrikai leányvállalatnál.

Kesete Tekle Fshazion, az egyik menekült azt mondja, négy év után sem sikerült elhagynia a katonai szolgálatot. Elmondása szerint csak 2012-ben sikerült megszöknie a Bisha bányából. Más menekültek a kanadai bíráknak elmondták, hogy a tűző napon, 47 fokban dolgoztak, és néha meztelenül kellett hemperegniük a forró homokban. Máskor, mesélik a szemtanúk, kezüket-lábukat megkötözték, és órákig a napon hagyták őket. Ez a büntetés – a „helikopter” elnevezésű kínzási módszer – rémítette meg őket a legjobban. Gyakorlatilag arra kényszerítették őket, hogy heti hat napot, napi 12 órát dolgozzanak a bányában, és hajnali 4-kor keltek. Ágyak és áram nélküli barakkokban laktak, csak lencselevest és teát kaptak.

A kanadai vállalat elutasította a vádakat, és az ügyet átpasszolta az afrikai állammal közösen tulajdonolt leányvállalatának. A per még folyamatban van. „Önállóan folytatjuk az üzleti tervünk megvalósítását, és nem valószínű, hogy a jövőben kapcsolatba kerülnénk az Euro Sunnal vagy Romániával” – fogalmaztak a Nevsun Resources vezetői a RISE Projectnek. A vállalat válasza azt követően érkezett, hogy az Euro Sun Mining e hónap elején, 2018. június 4-én javított az eredeti ajánlatán. A végső döntést még nem hozták nyilvánosságra.

Az Euro Sun a cikk megjelenéséig nem válaszolt a RISE Project kérdéseire. Stan Bharti indiai milliárdos személyi asszisztense közölte, hogy főnöke nincs a városban, de elküldte neki a kérdéseinket: „Mivel az Euro Sun vállalat egy M&A (fúzió és felvásárlás) tranzakció közepén van, egyáltalán nem tudunk nyilatkozni a sajtónak”.

Mérgező vagyontárgyak

Dan Connell, a Bostoni Egyetem Afrikai Tanulmányok Központjának professzora szerint a Bisha bánya, ahol réz, arany és cink kitermelése zajlik, a legnagyobb bevételi forrást jelenti az afrikai állam számára, ahol a lakosság 80%-a önellátó gazdálkodásból él. Connellt Eritrea-szakértőként tartják számon – több könyvet is írt a témában, így a menekültek ügyében is igénybe vették szakértelmét.

Egy 2016-os jelentésében a Nevsun azt állítja, hogy a Bisha bánya bevétele meghaladta a 2,4 milliárd dollárt a 2010-es kitermelés megkezdése óta. A jelentés szerint ennek több mint fele – azaz több mint 1,2 milliárd dollár illetékek, osztalékok és adók formájában – az államkasszába folyt be.

Eritrea bruttó hazai termékének évente mintegy 8%-át a Bisha bánya termeli. Mindezek ellenére a befektetők elkerülik a bányakomplexumot.

Lukas Lundin, a felvásárlási ajánlatában Bhartihoz kapcsolódó svéd milliárdos azzal a feltétellel lépett be a partnerségbe, hogy befektetése távol marad a Bishától. A svéd vállalat „egy pillanatig sem akarja tulajdonolni” a Bisha bányát – állítják a Reuters hírügynökség által idézett, meg nem nevezett bennfentesek, mivel Lundin rendkívül óvatossá vált a kényszermunkával kapcsolatos vádak miatt.

A svéd üzletembert ugyanis érték már hasonló vádak: egy másik vállalatát, a stockholmi tőzsdén jegyzett Lundin Petroleumot az 1997 és 2003 közötti szudáni háború során elkövetett emberiség elleni bűncselekményekben való bűnrészességgel vádolják. Bár hivatalosan nem emeltek vádat, a rendőrség 2018 januárjában rajtaütést szervezett a Lundin család genfi irodáinál.

„Lukas nagyon érzékeny erre” – tette hozzá egy másik, szintén a Reuters által idézett forrás. Az Euro Sunnal való partnerség az elmúlt két év során már a negyedik ajánlat, amelyet a svéd cég a Nevsunnak tett a szerbiai Timok-völgyben található rézlelőhely felvásárlására. A Nevsun kanadai vezetői a szerbiai bánya értékét közel 1,8 milliárd dollárra becsülik.

A Rovina-projekt

Míg az afrikai bányára vonatkozó válaszra vár, az indiai Stan Bharti reméli, hogy a projekt a Kárpátokban zöld utat kap. Az elmúlt évben az emberei Bukarestben jó eredményeket értek el a bányászati engedélyek megszerzésében, ami elengedhetetlen a projekt beindításához. A belvárosban is nyitottak egy irodát, hogy minél legközelebb legyenek a Victoria-palotához, ahonnan az engedély végső jóváhagyására várnak.

A Rovina-projektet újjáélesztették, miután három évvel ezelőtt a brazíliai anyavállalattal kapcsolatos problémák miatt anyagi támogatás nélkül maradt. Akkoriban a vállalat neve Carpathian Gold volt, és rosszul kezelt egy lelőhelyet a dél-amerikai kontinensen. Több mint 260 millió dolláros kintlévőséget halmozott fel, mivel nem kezdte meg időben a termelést. Szintén 2015-ben a romániai bányapiac döntőbírája, az Ásványi Erőforrások Országos Ügynöksége (Agenția Națională pentru Resurse Minerale – ANRM) első körben jóváhagyta a bányászati engedélyt, de az csak akkor lép hatályba, ha a kormány is jóváhagyja, és közzéteszik a Hivatalos Közlönyben.

Azóta eltelt három év, a brazil részleget eladták egy másik bányászati csoportnak, az anyavállalat pedig lecserélte a részvényeseit. Így lett Stan Bharti 2016-ban a Carpathian Gold fő befektetője, amely később Euro Sun Miningra változtatta a nevét.

„Igen, a fő befektetők megváltoztak” – erősíti meg Alexandru Nicolici, az Euro Sun helyi leányvállalatának, a Samax Romániának a korábbi igazgatója. Majd hozzáteszi: „Jöttek az új befektetők, és csak a romániai projektet vették át, amit újjá is élesztettek. Ismét túlfinanszírozott vállalat vagyunk, a projekt pedig megy előre.” Alexandru Nicolici az év elején nyugdíjba vonulásával lemondott a helyi kirendeltség vezetői posztjáról, de elmondása szerint a vállalat tanácsadója maradt: „Azt tettem, amit tennem kellett, és úgy vélem, a lehető legjobb projektet hoztam Romániába”.

A Rovina-projekt körzetéhez három arany- és rézlelőhely tartozik – ezek az Erdélyi-szigethegység „aranynégyszögében” találhatók, Verespataktól 50 kilométerre. A források becsült értéke meghaladja az 5,4 milliárd dollárt – ez tehát az egyik legnagyobb üzlet lehet 1989 óta. Más bányaprojektekkel ellentétben – mint amilyen például Veresvölgy (Roșia Poieni), Verespatak (Roșia Montana) vagy Felsőcsertés (Certej) – a román államnak nincs részesedése a projektben, így csak bányajáradékot szed.

Az állam becslése szerint a húszéves működés során 310 millió dollárt fog így keresni. A pénzügyi becslések szerepeltek az engedélyeztetés indoklásában, amely határozattervezet formájában tavaly év végén került be a jóváhagyási folyamatba.

A végleges körzet csaknem egyharmadára, 27,6 négyzetkilométerre csökkent az eredeti kitermelési körzethez, vagyis ahhoz a területhez képest, ahol engedélyezték a vállalat számára a nyersanyagok felkutatását. A projektet eddig három minisztérium (a környezetvédelmi, a víz- és erdőgazdálkodási, illetve a gazdasági minisztérium) hagyta jóvá. Még két másik minisztérium (az igazságügyi és a pénzügyminisztérium) jóváhagyására van szükség, mielőtt a kormányhoz kerül.

„A törvény szerint a többi jóváhagyást és engedélyt csak a hatósági tanúsítvány birtokában lehet megszerezni. Ezt követően több mint 40 felhatalmazást kell beszerezni, amelyek közül a legfontosabb a környezetvédelmi engedély, és miután megkaptuk a városrendezési tanúsítványt és az építési engedélyt, pontosan azt kell tenni, ami ott szerepel” – magyarázza Alexandru Nicolici. Arról azonban nem kívánt nyilatkozni, hogy a bányavállalat mennyi földet vásárolt meg már korábban ebben a körzetben: „Ezek a vállalat belső ügyei. Amúgy sem kell egyszerre megvenni az összes földet, hanem ráér majd, a munka előrehaladtával.”

A román kormány sikertelenül próbálta a bányakitermelést közhasznú projektté nyilvánítani, ami lehetővé tette volna a vállalatok számára, hogy kisajátítsák azokat a birtokokat, amelyeket a helyi lakosoknak nem áll szándékukban eladni.

A rendszer és a levélváltás

Stan Bharti 2016. május 9-én vette át a romániai üzlet irányítását, csaknem egy hónappal a nemzetközi #PanamaPapers-botrány kirobbanása után. Ezután két bányavállalat és saját bankja, a Forbes & Manhattan segítségével több mint 8 millió dollárt fektetett be a kanadai cégbe. Ugyanezen a napon az indiai milliárdos belépett az Euro Sun Mining (korábban Carpathian Gold) igazgatótanácsába, és saját bizalmasait is beválasztotta a testületbe. Ezzel megszerezte az irányítást a vállalat vezetése és így az Erdélyi-szigethegységben található aranyüzlet felett.

A befektetés a kanadai tőzsdén történt, de valódi hatását több mint 3000 kilométerrel arrébb, a Brit Virgin-szigeteken, a Karib-tengeren található adóparadicsomban fejtette ki.

Itt működtek már több mint másfél évtizede a Samax România Limited és a Carpathian Gold Ltd. fedőcégek, azaz a romániai lelőhelyeket a kanadai céggel összekötő offshore vállalatok.

Az első fedőcéget az 1990-es évek végén hozták létre a Mossack Fonseca, a #PanamaPapers globális nyomozásban részt vevő ügyvédi iroda íróasztalainál.  Az offshore rendszert eredetileg egy másik milliárdos, a svájci Jean Claude Gandur gondolta ki, aki 2004-ig finanszírozta a Rovina-projektet. Ezután kilépett a rendszerből, az üzletet pedig átpasszolta az igazgatóinak.

Tizenkét évvel később az üzlet irányítását Stan Bharti vette át, aki egyszerűsíttette a tulajdonosi struktúrát a két offshore vállalat összevonásával. A fúziós folyamatot 2016. december 19-től kezdődően e-mailben tárgyalták meg a panamai ügyvédekkel. A terv az volt, hogy az első offshore cég, a Samax Romania Limited bekebelezi a másodikat, a Carpathian Gold Ltd.-t, és így megszűnik minden kapcsolat a kanadai vállalat nevével.

Az e-mailes levélváltás néhol egészen vicces. Az offshore ügyvédek által meghatározott honoráriumok nem tetszettek Bharti képviselőinek, ezért a felek hetekig alkudoztak néhány száz dollárról. „Az ügyfelet mélységesen zavarják az Ön által kért összegek, és át kíván térni egy másik ügynökhöz (…) A túlzott mértékű honoráriumokra adott magyarázat hiánya arra késztette az ügyfelet, hogy azt higgye, Ön kihasználja a nyilvántartó ügynöki (offshore cégeket létrehozó és kezelő ügyvédi és tanácsadó irodák) pozícióját” – írják a milliárdos képviselői.

A tét 600 dollár volt – ami további csökkenést jelent az offshore ügyvédek által a fúzió lebonyolításáért felszámított díjakban, melynek nyomán csak a Samax Romania Limited marad meg. A panamaiak több információt kérnek az üzlet végső kedvezményezettjeiről és arról, hogy honnan származik a pénz. Épp most érezték meg a bőrükön egy globális botrány mindenre kiterjedő hatásait. A PanamaPapers-szivárogtatás leleplezte az ügyvédi irodát, az új szabályok pedig arra kényszerítették, hogy sokkal alaposabban vizsgálja meg ügyfeleit és az offshore számláin keresztül áramló pénzeket. Az ügyvédeknek nem sikerült megtudniuk a bányaügylet végső kedvezményezettjének a nevét.

Szövetség Ahmetovval

2017. december 29-én Stan Bharti a Samax Romania Limited offshore céget a Virgin-szigetekről a ciprusi Nicosiába helyezte át. Itt az indiai üzletember már hét éve együttműködött olyan helyi offshore szakértőkkel, akik a Black Iron Limited cégét vezették – ezt majdnem két évig Rinat Ahmetovval, Ukrajna egyik legbefolyásosabb oligarchájával közösen használta. A ciprusi offshore cég több mint egy évtizede felügyeli a Kijevtől 330 kilométerre fekvő, vasércben gazdag Shymaniveske körzetet.

Bharti 2010-ben vette át az üzletet Viktor Pincsuktól, Leonyid Kucsma volt ukrán államfő vejétől (aki 1994 és 2005 között vezette a szomszédos államot). A román leányvállalat részvényeit közvetlenül birtokló Samax puffertársaság Nicosiába költöztetése révén a milliárdos elkerülheti, hogy egy esetleges eladás esetén Romániában vagy Cipruson adót kelljen fizetnie a nyereség után. A két ország között több mint három évtizede született kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodás ugyanis lehetővé teszi, hogy a Földközi-tengeri szigeten bejegyzett vállalatok csak az adóügyi illetőségük szerinti országban, Cipruson fizessenek adót. A ciprusi jog azonban mentesíti az ilyen ügyleteket az adózás alól.

A Shymaniveske körzet közelében Rinat Ahmetov milliárdos egy másik lelőhelyet is felkutatott a Mittal-csoporttal, a Sidex Galați acélmű tulajdonosával közösen. Így tehát Bharti 2014-ben bevonta az ukrán oligarchát az üzletbe, eladta neki a Black Iron 49 százalékát, cserébe pedig ígéretet kapott egy több mint 500 millió dolláros projektbefektetésre. A pénz több részletben érkezett volna be a vállalathoz. A partnerséget hivatalosan 2014 júliusában, Cirpu városában kötötték meg, amikor Ahmetov kiterjesztette fémtermékekkel foglalkozó üzleteit Bukarestre is.

Ukrajnában az év telén utcai tüntetések zajlottak, és ezek során elűzték Viktor Janukovics elnököt, akinek egyik támogatója Ahmetov oligarcha volt. A következő két évben Ahmetov, aki elsősorban a Sahtar Doneck labdarúgócsapat tulajdonosaként ismert, 20 millió dollárt pumpált Bharti üzletébe, majd 2016 elején hirtelen visszavonult, ugyanis a kirobbant polgárháború miatt a bányavállalat nem tudott haladni a beruházással.

Az oligarcha ekkor mindössze 5,6 millió dollárt, azaz a befektetett összeg negyedét kapta meg, és néhány hónappal azt megelőzően szállt ki a Black Ironból, hogy a vállalat bekapcsolódott volna a romániai Rovina-projektbe.

Roxana JIPA, Romana PUIULEȚ, Daniel BOJIN, grafika: Sergiu BREGA Címlapkép: A 65 éves indiai milliárdos, Stan Bharti (balra) Indiában született, Moszkvában bányamérnöknek tanult, majd Londonban szerzett mesterdiplomát. Sok pénzre azonban Torontóban tett szert, a kanadai tőzsdén a saját sikerreceptjét alkalmazva. Az utóbbi években Bharti tanácsadója volt a híres Larry King (jobbra), a CNN korábbi műsorvezetője (forrás: flickr.com / Forbes Manhattan) A cikk eredeti, román verziója a Rise Project honlapján jelent meg, és itt olvasható. A fordítás a Stars4Media projekt keretein belül készült, az Átlátszó Erdély közreműködésével.