1 %
EN

rendőri erőszak

Újabb durva felvételek bizonyítják, mennyire elfajult a nyílt politikai krízist kiváltó rendőri erőszak Franciaországban

12
Fotosok

Kedden fogadta el a francia Nemzetgyűlés azt a törvénytervezetet, amelynek 24. cikkelye korlátozza az intézkedő rendőrökről készült felvételek közreadását. A jogvédők és a sajtó frontális ellenállását kiváltó javaslat védelmezőinek egyre kellemetlenebb, hogy sorra jelennek meg a durva rendőri túlkapásokat bizonyító videók, amelyek egyre nyilvánvalóbbá teszik: nem egyedi esetekről, hanem rendszerszintű problémáról van szó, amelyet a „globális közbiztonsági” törvény nem megold, hanem súlyosbít. A 24-es cikkely péntekre nyílt politikai krízishez vezetett Emmanuel Macron kormánytöbbségében, és szombaton több mint 70 tüntetést szerveznek ellene, a szabadságjogok védelmében, szerte az országban.

Támogatási kampány

„Szombaton történt, Párizsban. 15 percen át tartó ütések és rasszista sértegetés. A rendőri erőszak őrületes jelenetei, amelyeket most közreadunk egyszerűen elképesztőek és tanulságosak. Végig kell nézni ahhoz, hogy felmérjük a probléma teljes jelentőségét.”

E mondatokkal publikálta a Loopsider nevű média azokat a felvételeket, amelyeket biztonsági kamerák és szomszédok rögzítettek november 21-én, Párizs XVII. kerületében. Aznap este a producer Michel Zecler autójával érkezik stúdiójához, ahol rendőrök parkolnak, és mivel nincs nála maszk, gyorsan bemegy az épületbe. A bejárati ajtó nyitásakor azonban a nyomába eredő rendőrök betaszigálják, majd ütni-verni kezdik minden átmenet nélkül, az újságírók szerint mintegy 5 percen át. Zecler szerint többször „mocskos négernek” nevezik.


A férfi előbb a járókelőktől kér segítséget, majd az alagsorban egy projekten dolgozó fiatalokat próbálja riasztani, akiknek megjelenése véget vet az ütlegelésnek. A rendőrök kimennek az utcára, de hamarosan újra megpróbálnak bejutni az ajtón, megkísérlik betörni az ablakokat, és egy könnygázgránátot is bedobnak a zárt helyiségbe, ahol Michel Zecler egyre biztosabb benne, hogy ezt nem fogja túlélni.

Amikor végül rászánja magát, hogy halálfélelme ellenére engedelmeskedjen a felszólításnak, és kimenjen – ahogy az a szomszédok felvételein is látszik -, az őt korábban megtámadó, és közben erősítést hívó 3 rendőr fegyvert fog rá. Az immár kisebb csoportnyi karhatalmi erő végül elvonszolja a férfit, és folytatják a verést. Néhányan lemennek az alagsorba a fiatal srácokért, akik oda húzódtak vissza a könnygáz miatt. Fegyvert fognak rájuk, majd, bár ők sem mutatnak semmilyen ellenállást, ütések és rugdosás következnek, miután hasra fektették őket az utcán. Egészen addig, míg az egyik rendőr elkiáltja magát, „Kamera”, ekkor a kollégák abbahagyják az ütlegelést, és mindannyiukat beviszik a rendőrőrsre.

A kilenc fiú, köztük egy kiskorú hamarosan szabadon elmehet. Zeclert azonban a rendőrök azzal vádolják meg, hogy ellenszegült, és megpróbálta elvenni fegyvereiket, csak 48 óra múlva engedik ki. Az eljárást végül pedig csak akkor ejtik ellene, amikor ügyvédje átadja az ügyészségnek a videófelvételeket. A producer biztos benne, hogy e képek nélkül ma börtönben lenne, és semmi nem állna szemben a rendőrök sztorijával.

Bár azt ő maga is hangsúlyozza, hogy neki is vannak rendőr barátai, akik nyilván nem értenek egyet azzal, akárcsak a rendőrök többsége, ahogyan kollégáik eljártak – azonban ez a történet csak egy különösen szélsőséges és szerencsésen jól dokumentált darabja egy hosszú szériának. Épp egy rendkívül feszült politikai pillanatban kerül nyilvánosságra, és bármennyire is extrém, arra figyelmeztet, hogy rendőrség egyes csoportjai már elszabadult hajóágyúként operálnak egy nagyon elmérgesedett helyzetben.

A törvénycikk, amelynek visszavonását követeli a teljes újságíró szakma

Kedden fogadta el Emmanuel Macron köztársasági elnök parlamenti többsége a jobb- és és szélsőjobb támogatásával a törvényhozás alsóházában a „globális közbiztonsági” törvénytervezetet, amely ellen hetek óta folynak a tiltakozások, és amely minden jogvédő szervezet, az ombudsman, sőt az ENSZ emberjogi tanácsa és az Európai Bizottság aggodalmát is kiváltotta. Legutóbb az Emberi Jogok Nemzeti Konzultációs Bizottsága (CNCDH), a kormánytól független állami szerv adta közre csupán konzultatív szervezet adta közre határozottan elítélő véleményét.

Jean-Marie Burguburu, a CNCDH elnökének megfogalmazása nem sok kételyt hagy: „Lehetetlen, hogy Franciaországban, az Emberi és polgári jogok nyilatkozatának hazájában, egy ilyen törvényjavaslatot elfogadjanak, olyan mértékben sérti a szabadságjogokat, és ellentétes a társadalmi modellünkkel.”


Ahogy korábban írtuk, elsősorban a törvényjavaslat 24-es cikkelye ütötte ki a biztosítékot, amely 45 000 eurós büntetéssel és egy év börtönnel szankcionálná, ha valaki olyan céllal tesz közzé felvételeket a szolgálatban lévő rendvédelmi erőkről, amely testi vagy lelki integritásukat fenyegeti.

Félmillió aláírás gyűlt össze az intézkedő rendőrök arcának kitakarása ellen Franciaországban

Gyorsított eljárással tiltaná meg a francia kormány, amit itthon 7 év alatt sikerült elérni. Az intézkedő rendőrök arcának kitakarását előíró törvénytervezet ellen a teljes újságírószakma mellett jogvédő és igazságügyi szervezetek is tiltakoznak.


A sokat kritizált gumimegfogalmazás a törvény beterjesztői szerint csupán a fotókat ártó szándékkal közreadókkal szemben védi a rendőrök biztonságát. Azonban az újságírói szervezetek, akárcsak a jogvédők meg vannak róla győződve, hogy e cikkely törvényerőre való emelkedése a gyakorlatban ellehetetlenítené, hogy filmezzék a rendőri intervenciókat.

Annál is inkább, mert ezt már most is sokszor próbálják akadályozni – illegálisan – a rendőrök. Sőt, maga a belügyminiszter hangsúlyozta azt több nyilatkozatában, hogy a törvény lehetővé teszi, hogy ne jelenjen meg többé a rendőrök arca a médiában és a közösségi médiában – ami a rendőr szakszervezetek régi követelése, és ezúttal meg fog valósulni.

Bár Gérald Darmanin a gyorsított eljárással elfogadott törvényjavaslat megszavazásának finisében már tagadta a fentieket, és végül egy mondatos kiegészítéssel látták el a 24-es jogszabályt, illetve konzultálni hívta a cikkely ellen teljes egységben kiálló sajtó képviselőit – mindez azonban a lényegen mit sem változtatott.

Az a tény, hogy a kormány a demokratikus ellensúlyt megtestesítő intézmények ismételt figyelmeztetései és az újságírói szervezetek egységfrontja ellenére sem vonja vissza a 24-es cikkelyt, nehezen értelmezhető másképp, mint hogy még nagyobb szabadságot akar adni az állami erőszakszervezeteknek ahhoz, hogy kordában tartsák a társadalmi megmozdulásokat, a reformokkal és a kormányzással elégedetlenek tömegét – amelyekből az utóbbi években nem volt hiány.

Pedig ez a szabadság, azaz a felülről bátorított, legitimált rendőri erőszak már nyilvánvalóan elért egy olyan szintet, hogy a viták középpontjába kerülve, letagadhatatlan problémává vált. Ráadásul úgy, hogy a politikai vezetés és a rendőri szervek közti erőviszonyok az utóbbiak javára módosultak, így ezek alkalmasint már zsarolhatják a kormányt, pl. a kedvezményes nyugdíjjal vagy éppenséggel a túlkapások elismerésével és szankcionálásával kapcsolatban.

Nem nehéz belátni, mennyire veszélyes, ha az évek óta forrongó elégedetlenséget, amely az épp két éve indult sárga mellényesek lázadásában radikálisan is megnyilvánult, nemcsak a kormány próbálja meg a szőnyeg alá seperni, de ezt olyan erőszakszervezetekre bízza, amelyek jelentős része úgy érezheti, szabad kezet kapott, jogsértéseinek sincs következménye. Sőt: nyomásgyakorlással még a saját hierarchiájukat is meghátrálásra kényszerítheti.

Az elmúlt héten szinte minden nap akadtak olyan hírek, amelyek azt sejtették, e szakadék szélén egyensúlyoz a hatalom.

Egy botrányos evakuáció

Hétfő este a Köztársaság téren különös embertelenséggel számolta fel a rendőrség csaknem félezer, a híradások szerint többségben afgán száműzött sátortáborát. Ide, Párizs jelképes terére azután jöttek a „papír nélküli” külföldiek és támogatóik, hogy november 17-én evakuáltak a hatóságok egy óriásira nőtt, mintegy 2800 embernek hajlékot adó tábort, a fővárostól északra, Saint-Denis-ben.

Ahogy az már az ilyen nagy operációk után lenni szokott – a 2015-ös menekültkrízis óta ez volt a 65. nagy táborfelszámolás -, a civilek által összetákolt segítő szolgáltatásokat a semmiből kell újraépíteni. A tábor felszámolásának reggelén mintegy 30 egyesület kritizálta közös nyilatkozatban az ilyen akciók „végtelenített, destruktív szériáját”.

Az elsősorban afgán, illetve szomáliai, szudáni, etiópiai, többségükben fiatal férfiakat, köztük számos menedékkérővel ugyan elszállították, és sokan átmeneti szállásra, pl. tornatermekbe kerültek, de abból sem jutott mindenkinek. A szállás nélkül maradtak „foglalták el” támogatóikkal kedden este a Köztársaság teret. Az akció célja az volt, hogy felhívják a hatóságok figyelmét, tarthatatlan, hogy több százan még mindig hajléktalanok, miközben téli hideg és persze kijárási tilalom van, és épp tetőzik a pandémia második hulláma.

A katonás rendben felhúzott sátrakat azonban alig egy óra elteltével a rendőrök elkezdték kiüríteni, összeszedni, sokszor arra se hagyva időt, hogy a bennük tartózkodók kijöjjenek. Többeket kirángatva, egyeseket a földön vonszolva, majd a menekültek és támogatóik tiltakozása után könnygázzal és oszlató gránátokkal kezelték a tömeget.


A térre igyekvő támogatók, újságírók, választott képviselők, mellükön a trikolór szalaggal, és a migránsok szintén tiltakozni jött, megoldásokat sürgető ügyvédjeinek csoportjait a rendőrök több ponton bekerítették, és hosszú időre blokkolták.

Majd a sátrak elkobzása és a bennük tartózkodó emberek kiebrudalása után sajátos „üldözés” kezdődött, a menekülő külföldieket, addig zaklatták a rendőrök, amíg a főváros határain kívül nem kerültek, olykor alig táskányi személyes tárgyaikat is hátrahagyva.


Az akciót megörökítő képsorok közül talán legnagyobb megdöbbenést az okozta, ahol a rendőrök szimplán kiráznak egy fiatal férfit a sátrából, mintha egy tárgy lenne, talán még egy állattal sem bánnánk így. A videófelvételt készítő újságírót történetesen az est folyamán néhány rendfenntartó beszorította egy sarokba, és ütlegelte, de olyan videók is keringenek, ahol a láthatóan teljesen ártalmatlan menekültekre „vadásznak” a fennálló rend erői, egyiküket brutalizálják, majd futtában elgáncsolják…


Lévén, hogy ezeknek az embereknek tényleg nincs hol meghúzniuk magukat, az oktalan brutalitást megörökítő felvételek olyan megdöbbenést váltottak ki, hogy még maga a belügyminiszter is lépni kényszerült. Azonnali, gyorsított vizsgálatot rendelve el, amelyet 48 órán belül le is adott a rendőrség belső felügyeleti szerve. A fenti képsorok, a gáncsolás és az újságíró ütlegelése miatt ügyészségi vizsgálat is indult.


Ugyanakkor Gérald Darmanin csütörtök este már semmilyen kritikát nem fogalmazott meg az evakuációval kapcsolatban, amely szerinte indokolt volt, hiszen a tüntetés maga „illegális” volt engedély hiányában. Arra kérte a polgárokat, ne ítéljenek a képsorok kiváltotta érzelmeik befolyása alatt.

A migránsok ellen megnyilvánuló brutalitás azonban nagyon is beleillett az elmúlt napok súlyos jogsértéseinek sorozatába – mint azt Michel Zecler esete is bizonyította, akárcsak a 24-es cikkely ellen szervezett tüntetések, ahol az újságírók elleni fellépés már jelezte, a rendőrök zsebükben érzik az új törvényt. Az alábbi képeken az egyik legismertebb fotós média, a Taranis News 18 éves újságíróját húzzák a földön, hajánál fogva – a lányt minden ok nélkül elő is állították:


A sajtószabadság körül zajló vitákban némileg háttérbe szorult, de a globális közbiztonság törvényjavaslat más rendelkezései is problematikusak.

A rendvédelmi szervek számos új jogosítványt kapnának: így jóval szabadabban vethetnének be drónokat és az arcfelismerő szoftverek kiterjedt használatát biztosító más technológiákat. Miközben a róluk készült képeket a 24-es cikkely kvázi cenzúrázná, a rendőrök által használt gyalogkamerák felvételeit élőben közvetíthetnék, és nyilvánosságra is hozhatnák. Noha a jogvédők szerint a törvény nem nyújt elegendő garanciát sem e képek manipulációjának kizárására, sem a polgárok magánélethez való jogának tiszteletben tartására.

Az önkormányzati rendőrségek úgy kapnának új kompetenciákat, hogy az esetleges jogsértéseiket büntető szankciók, vagy az ezeket megelőző képzések sincsenek tervben. A javaslatcsomag belesimul a nemrég született új rendvédelmi stratégiába, amely a tüntetőket, a polgárokat elsősorban nem tárgyalófélként, hanem dehumanizált, menedzselésre szoruló tömegként kezeli, vagy egyenesen ellenfélként, állítja a belügyi dolgozókat tömörítő Sud Intérieur szakszervezet egyik alapítója.

Az exrendőr Thierry Tintoni-Merklen attól tart, hogy ezek a rendelkezések tovább mélyítik a lakosság és a rendőrség közötti ellentéteket, és a mindenki biztonságát garantáló közszolgálat helyett csupán elnyomó erő lesz a rendőrségből.


Talán Michel Zecler kálváriájának képei is hozzájárultak, hogy csütörtökön végül Jean Castex miniszterelnök bejelentette, független bizottságot hoz létre a 24-es cikkely átírására. A kecskét és káposztát is kímélni próbáló módszer nemcsak a cikkely visszavonását követelő szervezeteket nem elégítette ki, de a kormánytöbbség képviselőinek soraiban is felháborodást okozott. A parlament döntését ekképp felülíró, de határozott lépésre, így pl. a vitatott cikkely visszavonására képtelen kormányfő manővere jól mutatja, mennyire csökken a végrehajtó hatalom mozgástere.

Szokatlan módon az alsóházat elnöklő, kormánypárti Richard Ferrand (La République en marche, LRM) is nyíltan jelezte,  nem támogatja a döntést, a Szenátust vezető jobboldali Gérard Larcher (Les Républicains, LR) pedig felszólította a kormányfőt: mondjon le erről az elképzelésről. Csak 24 órába telt, hogy Castex ismét visszakozzon: a bizottság ugyan megalakul, de más feladatot kap, mint a törvénycikkely átírása.

Az ekképp nyílt krízisbe torkolló folyamat Macron csapatainak első komolyabb lázadása, miközben a kockázatok ellenére továbbra is mindennaposak a tüntetések a nagyobb városokban, szombatra pedig több mint 70 demonstrációt hirdettek meg: a franciák egy része szemlátomást nem nyugodott bele, hogy hazájuk hivatalosan is a „rendőri jogok földjévé” váljon.

Frissítés 2020.11.29.: A belügyminisztérium szerint több mint 130 ezer, a szervezők szerint félmillió ember tüntetett szombaton délután számos francia nagyvárosban, egyes településeken az utóbbi időszak, vagy legalábbis a sárga mellényesek mozgalma óta nem vonult fel ilyen tömeg.


A „Szabadság meneteinek” nagyon színes kavalkádja – a sok fiatal, a rendőri erőszak ellen évtizedes távlatban küzdő kisebbségek (elsősorban feketék és arabok), a „papírok néllküli” külföldiek kollektívái, sárga mellényesek, jogvédők és sajtómunkások, illetve más területeken működő szakszervezetek összefogása nyilvánvalóvá tette, hogy a törvényjavaslattal és a kormány autoriter tendenciáival szembeni ellenállás az egész társadalmat áthatja.

A tüntetések zöme békésen,  jó, de nagyon is elszánt hangulatban zajlott. Bár szokás szerint, akadtak incidensek és újabb súlyos „túlkapások”, és kisebb csoportok keményebben is konfrontálódtak a rendőrséggel, amely könnygázt, vízágyúkat is bevetett többek között Párizsban.


Dobsi Viktória

Kiemelt kép: Reporters en colere, Twitter.

Megosztás

Ajánló