Gumilövedék, vágások, törések – egy félholtra vert tüntető beszámolója a minszki rendőrterrorról

“A börtön, ahová engem már négyszer is bevittek korábban, most már egy koncentrációs tábor. 70 kékre-lilára vert embert tartanak bezárva egy 5×5 méter átmérőjű nyitott tetejű betonveremben napok óta, víz és élelem nélkül” – írta nekem ma Piotr Markielau, egy belarusz ismerősöm arról, hogyan terrorizálja Orbán barátja és szövetségese, Alexander Lukasenko az ellenállókat Minszkben.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A sajtószabadságért nem elég tüntetni, fizetni is kell érte – kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Piotr egy rendkívül értelmes, jó kedélyű diák, aki 2018 novemberében látogatott el Budapestre, ahol részt vett a videós érdekérvényesítő képzésünkön. Az alábbi beszámolót is ő tette közzé a Facebook oldalán, az egyik barátjától származik, akit jelenleg kórházban ápolnak, miután félholtra verték és megkínozták. Én fordítottam magyarra. A beszámolóból többek között kiderül az is, hogy Lukasenko rohamrendőreit az orosz titkosszolgálat emberei segítik a nép terrorizálásában.

A magyar kormány hallgat, és nem akarja hogy beszéljünk erről. Osszátok meg ti is, hogy mindenki lássa mi történik!

„Úgy 300 ember vett körül, amikor két fekete egyenruhás ALMAZ (a belarusz belügyminisztérium terrorelhárítási egysége – S.P.) közelített meg minket. Aztán észrevettem, hogy az OMON (szovjet eredetű speciális rendőri alakulatok – S.P.) hat járműből álló oszlopa közeledik felénk. Az ALMAZ és OMON rohamrendőrei egyszerre rohantak le minket. Egyszer csak azt vettük észre, hogy három oldalról bekerítettek minket, és mi a negyedik irányba kezdtünk el rohanni. Aztán hamarosan abból az irányból is elzárták az utunkat a rendőrautók, amelyekből sisakos, fegyveres rohamrendőrök rajzotta ki. Az embereket a földre térdeltették, mindenhonnan sikoltások hangzottak. Megértettük, hogy nincs hová menekülnünk …

Engem is megvertek és hátrakötötték a kezem. Három rohamrendőr odacipelt a sarokra, és így szóltak: “Most gránátokat rakunk az alsógatyádba, kibiztosítjuk őket, te felrobbansz, mi meg azt mondjuk, hogy egy ismeretlen robbanószerkezetet akartál ellenünk használni.” És ezzel beleraktak egy gránátot az alsómba és elrohantak. Aztán visszajöttek, ismét megvertek. A fogam letört, mivel a hátizsákomat a számban kellett vinnem. Amikor a hátizsák leesett a földre, megvertek, újra felvettem, de ők csak ütöttek. Ütöttek, vertek, vég nélkül.

Bedobtak az autóba, ami zsúfolva volt egymás hegyén hátán fekvő emberekkel. Időről időre végigvertek rajtunk. Ha valami miatt panaszkodtál, akkor extra verést kaptál. Az egyik férfi annyit mondott, hogy asztmája van és fuldoklik. Erre az egyik rohamrendőr a csizmáját a nyakára tette, fojtogatni kezdte és ráförmedt:

“Meghalhatsz, minket aztán nem érdekel!”

Aztán egyszer csak átraktak egy másik autóba. Két rohamrendőr vett körül két oldalról, arccal a földre fektettek, és 2-3 percig verték a lábam. A lábam azóta is tele van zúzódásokkal. Aztán visszatettek a másik autóba és elhajtottak velem. Az út felében az OMON rendőr lába ott volt a nyakamon. Ha akár csak egy centiméterre felemeltem a fejem a padlóról, ütni kezdtek.

Nálam nem volt sem személyi, sem mobil. Akinél mobilt találtak, azt megpróbálták megnézni. Ha kóddal volt védve, és nem mondtad meg a kódot, akkor eltörték a telefont. Az egyik srácot, aki megtagadta a kód átadását, azzal fenyegettek meg, hogy bottal erőszakolják meg. Erre megmondta a kódot, és a rendőrök elkezdték nézni a Telegram üzeneteit.

Voltak lányok is, 18 év körüliek, akik a sebesülteknek próbáltak segíteni. A rohamrendőrök inzultálták és lekurvázták őket. Amikor az egyik lány válaszolt valamit, leborotválták a haja egy részét.

“Ha nem fogod be a pofád, beviszünk és kamerák előtt több férfi fog megerőszakolni, aztán elviszünk az erdőbe. És ott fogod végezni” – fenyegették meg.

A lányokat kevésbé verték meg, mint a fiúkat. A fiúkat brutálisan megverték, szünet nélkül. Kezüket, lábukat, bottal vagy anélkül. Amikor falhoz állítottak minket, az embereket úgy verték, hogy közben a fejüket a falhoz kellett támasztani.

Aztán egy kereszteződésnél az embereket áttették egy másik járműbe, ami a CIR-be (gyűjtőfogház – S.P.) szállította őket. Egy parokolóban kihajtottak minket a kocsiból. Egy folyosón kellett átmenni, amelynek mindkét oldalát 20-20 rendőr képezte. Végig kellett futnod a folyosón úgy, hogy közben mindkét oldalról ütöttek. Szándékosan a fejre, a lágyékba, a lábra céloztak, hogy elessél. Ha elestél, akkor addig ütöttek tovább, amíg fel nem keltél. A végén kezemnél-lábamnál fogva bedobtak egy buszba.

Úgy gondolom, az orosz speciális egységek dolgoztak meg minket. Egy “Szabadságot Szencovnak!” feliratú póló volt rajtam (Oleg Szencov ukrán filmrendezőt és aktivistát az orosz hatóságok a Krím megszállása miatti tiltakozása miatt elrabolták és bebörtönözték – S.P.). Erre az egyik rámförmedt: “Na tessék, még Oroszország ellen is vagy!” Orosz akcentussal beszéltek és úgy szólítottak meg minket, hogy “ti, beloruszok”, megkülönböztetve magukat tőlünk. “Nektek olyan jó atyátok van, és ti mégsem szeretitek?” (У вас такой хороший батька, что вам не нравится?), kérdezték. A belaruszok nem így mondanák.

Gumibottal vertek, de belül fémrúd volt. Előtte csak gumibottal ütöttek. Még egyszer: nem volt lehetőség az ellenállásra. Nem álltál ellen. Amit mondanak, azt megcsinálod. Csendben vagy. Nem hivatkozol a jogaidra. A buszon egy speciális rendőr odajött és fejbevert a fémbotjával. Mivel olyan kemény, ezért az első ütés után már szinte semmit sem éreztem. Vert egy darabig, aztán otthagyott. Alig tudtam lélegezni. Nem is tudom, hol jobb: fent, ahol megvernek, vagy alul, ahol a többi embertől alig kapsz levegőt.

Aztán egy olyan rabomobilban szállítottak, amelynek 3 fő befogadására alkalmas kis cellái voltak. Ebbe 8 embert zsúfoltak be. Én közvetlenül a falhoz lapultam. Láttam, hogy vér folyik a falon. Ekkor jöttem rá, hogy betört a fejem, mert eddig nem éreztem fájdalmat. Nagy volt a zsúfoltság, kezdtem elveszíteni az öntudatomat, többször is elájultam.

Amikor megérkeztünk a gyűjtőfogházba, és kinyitották az autó ajtaját, egyszerűen csak kiestem az utcára. “Ó, úgy tűnik, ez készen van,” mondták. Elhúztak a fűbe és otthagytak fekve. A fejem be volt törve, az egész testem csupa kék-zöld. Nem tudtam mozogni, elvesztettem az eszméletemet, nyál csorgott a számból.

Forrás: Piotr Markielau / Facebook

“Nocsak, ez itt még be is van drogozva,” tréfálkoztak rajtam. Ekkor már görcsökben fetrengtem.

A doktor azt mondta, hogy eszméletlen voltam, ezért már nem vertek többet. A többieket térdre állították, és tovább ütötték. Az aktivistákat, és azokat, akik szerintük a tüntetések szervezői voltak, vörös festékkel jelölték meg, és elkülönítették. Az épületből folyamatosan hátborzongató sírás és sikolyok hallatszottak. Azt mondják, vannak speciális kínzókamrák, ahol addig kínozzák az embereket, amíg elvesztik az eszméletüket. Szerintem ez így is van.

Nagyon sok sebesült fekszik kórházban. Gumilövedék, vágások, törések. Nincs elég orvos. Szerencsém volt, hogy a mentő elvitt a gyűjtőfogházból és kórházba kerültem. Az egy koncentrációs tábor, ahol az embereket kínozzák.”

Sárosi Péter

Címlapfotó: Rendőrök őrizetbe vesznek egy ellenzéki tüntetőt Minszkben 2020. augusztus 10-én, egy nappal a fehéroroszországi elnökválasztás után. MTI/EPA/Jauhen Jercsak. 

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!