A háborús tudósítók után a környezetvédelemi témákkal foglalkozó tényfeltáró újságírók munkája a legveszélyesebb. Egy minap közzétett statisztika szerint az elmúlt tíz évben legalább 13 újságírót öltek meg azért, mert ilyen kérdéseket feszegetett, és 16 másik halálesetnél is erős a gyanú, hogy emiatt ölték meg az újságírókat. Hogy miért? Mert az ilyen ügyek gyakran a legmagasabb politikai szintekkel fonódnak össze, a helyszínek pedig a fővárosoktól messze esnek, ahol könnyen „eltűnik” az újságíró.
2017 márciusában a guatemalai Izabal tó környékén élő halászok arra lettek figyelmesek, hogy a tó egyes részein különös, pirosas színe lett a víznek. Hatóságokhoz fordultak, azzal a gyanúval, hogy a tó mellett található, a svájci Solway Grouphoz tartozó Compañía Guatemalteca de Níquel bánya a felelős a szennyezésért.
A hatóságok azonban heteken keresztül nem tettek semmit, így a várakozást megelégelt helyiek lezárták a bánya fele vezető utakat, megakadályozva, hogy az ércet a bánya eljuttassa a közeli kikötőbe. 12 nappal a blokád kezdete után a rendőrség feloszlatta a tüntetést: a könnygáz mellett tüzet is nyitottak a tiltakozó tömegre.
Az egyik tüntetőt, Carlos Coc Maaz-t aznap halálos lövés érte, élettelen teste órákig hevert az úton. „Hívtuk az ügyészséget, hogy vigyék el a holttestet, azonban nem jöttek” – emlékszik vissza a felesége, Cristina Xol Pop, hozzátéve, hogy végül a holttestet hazavitték.
Vörös füst száll fel a Compañía Guatemalteca de Níquel bánya felől. Fotó: Jerson Xitumul
A hatóságok kezdetben tagadták, hogy halálos áldozata lett volna az összecsapásnak. Miután egy helyi lap, a Prensa Comunitaria két újságírója, Carlos Choc és Jerson Xitumul fotókat és videofelvételt is közzétett a halott tüntetőről, az ügyészség vádat emelt az újságírók, valamint öt halász ellen, fenyegetés, bűncselekményre való felbujtás, tiltott társulás, tüntetés valamint törvénytelen fogvatartás miatt.
A vádirat szerint az újságírók részt vettek a tüntetésen, amelyen a bánya négy munkását több órán keresztül fogva tartották. Xitumul-t letartóztatták, Choc húgának a házára pedig ismeretlen fegyveresek támadtak. Choc hónapokig bújkálni kényszerült, és el kellett adnia kameráját és motorbiciklijét is, hogy családját el tudja tartani ebben az időszakban.
Az utóbbi évtizedben legkevesebb 13 újságíró fizetett az életével azért, mert könyezetvédelemmel foglalkozott.
További 16 halálesetről pedig gyanítható, hogy az újságíró környezetvédelmi témákkal kapcsolatos munkájával volt összefüggésben – állítja a Committee to Protect Journalists, egy New York-i székhelyű civil szervezet, amely az újságírók biztonságáért kampányol.
A Forbidden Stories (Tiltott Történetek) – egy 40 újságírót és 15 médiaorgánumot, többek között az Organized Crime and Corruption Project-et tömörítő konzorcium – munkája eredményeképp fény derült arra is, hogy a környezetvédelmi témákról tudósító újságírókat gyakran letartóztatják, zaklatják és bántalmazzák.
„A környezetvédelmi témákkal foglalkozó újságírók gyakran olyan cégekkel állnak szemben, melyek a kormányokkal vannak összefonódva. Ez azt jelenti, hogy a világ legveszélyesebb embereit haragítják magukra, ezért a tényfeltáró újságírók közt is ritka veszélyes a munkájuk” – mondta Bruce Shapiro, a Dart Center for Journalism and Trauma ügyvezető igazgatója.
Tanzániában az egyik forró téma a fővárostól több, mint ezer kilométerre található North Mara aranybánya. Többek között a távolság miatt nehéz erről a helyszínről információt szerezni: az újságírók nagy része a fővárosban, Dar es Salaam-ban van, így keveset tudni a Barrick Gold kanadai bányaóriás által birtokolt cég, az Acacia Mining visszaéléseiről.
A helyiek több, mint egy évtizede szenvednek a környezetromboló kitermelés miatt: a helyi víztartalékokba beszivárogtak a kitermelés során használt nehézfémek, arzén, kadmium, ólom valamint a cián.
A hatóságok tíz éve 2,4 millió dollárra büntették a bányát a környezetbe szivárgó szennyvíz miatt, azonban a szivárgást továbbra sem szüntették meg.
A tanzániai környezetvédelmi miniszter, January Makamba elismerte az OCCRP-nek, hogy részben a kormány felelőssége az, hogy a szivárgást nem oldotta meg a bánya. „A mi hibánk az, hogy mindig elhittük, amit a bánya közölt velünk” – mondta a tárcavezető. Makamba szerint az Acacia felelőssége az, hogy hosszú időn keresztül figyelmen kívül hagyta a kormány rendeleteit.
Tanzániában John Magafuli elnök 2015-ös megválasztása óta egyre szűkül a sajtószabadság, újságíróként egyre nehezebb a hatalmat ellenőrizni. Egy 2015-ben elfogadott törvény értelmében legkevesebb három év börtönbüntetés és nem kevesebb mint kétezer dollár pénzbüntetéssel sújtható az, aki tudatosan „hamis, megtévesztő vagy pontatlan” információt tesz közzé.
„Mióta érvénybe lépett, több tucat állampolgár és újságíró ellen emeltek vádat erre a törvényre hivatkozva. Előfordult, hogy egy hét alatt öt magánszemély ellen indult eljárás Facebookon, WhatsAppon és más közösségi média-felületeken közzétett tartalmak miatt. Valaki három év börtönbüntetést kapott amiatt, hogy az elnököt rágalmazta a Facebooon” – áll egy civil szervezetekből álló csoport által 2018-ban megfogalmazott beadványában.
„A kormánnyal szemben kritikus újságírók félnek” – mondta Jabir Idrissa zanzibári újságíró.
Két éve ő két szuahéli nyelvű hetilapnál, a MwanaHalisi-nél és a Mawio-nál dolgozott, melyeket azonban a kormány betiltott. Idrissa 2009-ben kezdett el foglalkozni környezetvédelmi kérdésekkel Tarime tartományban (itt található a North Mara bánya is).
„Hosszas vita volt a szerkesztőségben, hogy mit publikáljunk” – emlékezik vissza az újságíró. Ezekről a kérdésekről azért veszélyes anyagot írni, mert a hely hatalmasságok nem akarták, hogy kiderüljön, mit tartalmaz az Acacia és a kormány között megkötött szerződés. Ennek ellenére úgy döntöttek, folytatják a munkát.
2017 júniusában az egyik hetilap, a Mawio feltárta, hogy két volt elnöknek is köze van a szerződésekben levő szabálytalanságokhoz. A tanzániai illetékes tárcavezető még aznap két évre betiltotta az újságot. Idrissa munkahely nélkül maradt, és újságíróként nem tudott a továbbiakben elhelyezkedni. Jelenleg egy zanzibári ruhaboltban dolgozik, hogy el tudja tartania a családját.
Nem csak Dél-Amerikában és Afrikában veszélyes újságíró számára nyersanyag-kitermeléssel kapcsolatos témákon dolgozni. Indiában például egy V.V. Mineral nevű, a Vaikundarajan család tulajdonában cég monopolizálja a homokkiermelés 85-90 százalékát.
Sandhya Ravishankar, az ország déli részén található Tamil Nadu államben dolgozó újságíró szerint a törvénytelen homokkitermelés óriási méreteket öltött, 2013 és 2017 között több, mint kétmillió tonna homokot exportáltak Tamil Naduból, annak ellenére, hogy az állam időlegesen betiltotta a homokbányászatot, mivel az növeli a szennyezést és az árvízveszélyt, gyakoribbá válnak az aszályok és a talajban található ivóvíz szintje is süllyed ha kitermelik a homokot.
Ravishankar 2013-ban kezdett el törvénytelen homokbányászattal foglalkozni. Órákon belül beperelték rágalmazásért, miután 2015-ben megjelent egy cikke az Economic Times című lapban.
Az újságíró éveken keresztül nehezen talált olyan újságot, ahol publikálhatott, fenyegető telefonhívásokkal zaklatták, egyik forrása pedig egy találkozójukról videófelvételt töltött fel az internetre.
Egy 2018 szeptemberében kelt, a chennai-i rendőrségnek címzett levelében arra panaszkodik Ravishankar, hogy jó oka van feltételezni, hogy az indiai rendőrség egy magas rangú tisztje együttműködik a bányász-maffiával a követésére és filmezésére. A fenyegetések ellenére Ravishankar egy pillanatig sem gondolt arra, hogy felhagyjon a tényfeltáró munkával.
„Ahogy a világ egyre több pontján alakul ki környezetvédelmi krízis, egyre kevesebb megbízható híradás készül azokon a területeken, ahol a környezetrombolás történik” – kommentált Saul Elbein, a Pulitzer Center on Crisis Reporting újságírója, hozzátéve: „a villanyt pont ott kapcsoljuk le, ahol a legtöbb szükség lenne a világosságra”.
Szerző: OCCRP / Forbidden Stories
Magyar változat: Sipos Zoltán. Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatja.
Kiemelt grafika: Edin Pasovic / OCCRP
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatás
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
„Aki valós, közérdekű tényeket tár fel, az az állampolgárok, az ország érdekeit szolgálja” - szögezi le a nyilatkozat, amelyet a szerkesztőségek közösen írtak alá.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal megkeresésére adott válaszunkban jogi érvekkel cáfoltuk, hogy válaszadási kötelezettségünk lenne az általuk feltett kérdésekre.
A sajtószabadság világnapja alkalmából publikálta 2024-es jelentését a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi újságíró szervezet.
Markó István mozgóboltjának papírzacskóin az Átlátszó cikkeinek rövidített verzióját olvashatják a vásárlók az egy hónapig tartó kampány során.
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!