Alaposan ráfizetnek a máltai adófizetők az azerbajdzsáni földgázüzletre

 

A máltai adófizetők évente akár több mint tízmilliárd forintnak megfelelő összeget is veszíthetnek az Azerbajdzsánnal kötött energetikai üzleten, derült ki az üzlet részleteiről kiszivárgott dokumentumok elemzése után. A papírokat a tavaly októberben meggyilkolt máltai újságírónő, Daphne Caruana Galizia szerezte meg, ám arra már nem volt lehetősége, hogy befejezze a munkát. A cikket a Daphne-projetkben részt vevő kollégái írták meg végül.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A kiszivárgott anyag egy körülbelül egymilliárd euró (314 milliárd forint) összértékű üzletről szól, amelyben Málta vállalta, hogy tíz éven át az azeri állami tulajdonban lévő kőolaj- és földgázvállalattól, a SOCAR-tól vásárolja az összes, az ország erőműveinek ellátásához szükséges cseppfolyósított földgázt (angolul liquified natural gas, röviden LNG).

Az üzletet 2015-ben kötötték meg, és az első LNG-szállítmányokra 2017 áprilisában került sor. 2017 áprilisa és 2018 márciusa között Málta 131,6 millió eurót (42 milliárd forintot), a szabadpiaci ár közel kétszeresét fizette ki a SOCAR-nak az LNG-ért.

A máltai Nemzeti Párt által delegált európai parlamenti képviselő, David Casa szerint az azeri üzlet „rendkívül hátrányos a máltai adófizetőknek.” Egy név nélkül nyilatkozó szakértő szerint Málta kezéből „kifolyik a kezéből a pénz”, és a kormánynak ragaszkodnia kellene a szerződés újratárgyalásához.

Gyanús közvetítő cég

A Marsa erőmű Máltán Fotó: Felix König / Wikipedia

Noha Azerbajdzsán jelentős kőolaj- és földgáztermelő, a máltai üzlet megkötésekor se nem termelt, se nem forgalmazott LNG-t. A SOCAR még csak nem is a saját készleteiből szállítja a cseppfolyós földgázt: a Shelltől vásárolja, majd jelentős profittal eladja Máltának.

A SOCAR nem kezeli az LNG-t, nem szervezi meg a szállítását, és semmilyen más módon nem ad hozzá értékét.

A máltai adófizetők elől eddig eltitkolták, hogy mekkora nyeresége van a SOCAR-nak az üzletből, mivel a máltai kormány csak energetikai szerződésnek csak egy jelentősen megvágott verzióját hozta nyilvánosságra. A Daphne Caruana Galiziával kapcsolatba lépett forrás azonban az eredeti dokumentumokat adta az újságíró kezébe.

A kiszivárgott dokumentumokból kiderül, hogy míg a SOCAR a Shelltől a napi piaci áron vásárolja a földgázt, addig Máltának fix áron értékesíti azt. Az olaj- és gázárak 2014 és 2016 között hatalmasat zuhantak, és csak mostanában kezdtek ismét feljebb kúszni.

Az LNG világpiaci ára még mindig jóval alacsonyabb, mint a fix ár, amelynek megfizetését Málta szerződésben vállalta.

Becslések szerint a SOCAR az üzlet első évében 40 millió dollárral (11 milliárd forinttal) kevesebbet fizetett a Shellnek a földgázért, mint amekkora összeget kiszámlázott Máltának. Ha Málta közvetlenül a Shellel szerződött volna, akkor elméletileg jobb üzletet köthetett volna és pénzt takaríthatott volna meg.

Az újságírók által megszerzett információk alapján nem bizonyítható, hogy a szerződő felek bármelyike visszaélést követett volna el. Azonban máltai ellenzéki politikusok kifogásolják, hogy a földgáz beszerzésére nem írtak ki közbeszerzést, valamint hogy a megkötött szerződés elemeiről és költségeiról nem tájékoztatták a közvéleményt, így nem lehetett ellenőrizni a szerződést és érdemi vita sem kezdődhetett arról, hogy a kormány vajon valóban az adófizetők számára legelőnyösebb üzletet kötötte-e meg.

Fix ár öt évre, közbeszerzés nélkül

A kiszivárgott anyagban szó esik egy Electrogas nevű cégről. Az Electrogas a földgázellátási lánc közepén helyezkedik el; tulajdonosai az azerbajdzsáni SOCAR, a német Siemens, valamint három máltai üzletember.

Az LNG tisztább, mint a fűtőolaj, továbbá kompakt és könnyen – akár hajókon is – szállítható. Utóbbi különösen fontos a szigetország számára, mivel Máltát nem köti össze gázvezeték az európai kontinenssel.

2013-ban a fűtőolajról földgázra való áttérés részeként Málta közbeszerzési pályázatot hirdetett LNG-t importáló, feldolgozó, és helyi szinten elosztó ipari létesítmény építésére. A nyertes cég feladata lett, hogy a cseppfolyós LNG-t visszaalakítsa gázhalmazállapotúvá, és azzal működtesse a Málta háztartásait és üzleti szektorát villamosenergiával ellátó állami vállalat, az Enemalta turbináit. A győztes ajánlattevőnek ezen felül saját turbinákat is építenie kellett, hogy további villamos energiát szállítson az Enemaltának.

A 18 ajánlattevő részvételével lezajlott közbeszerzési pályázaton az Electrogas nyert. A kiszivárgott pályázati dokumentumok szerint az Enemalta az első öt évre fix árat kért. Mivel az ajánlat költségében benne volt a földgáz ára, annak szállítási szerződésére nem írtak ki külön közbeszerzési pályázatot.

Az Electrogas által 2015-ben aláírt szerződések értelmében a cég a SOCAR-tól vásárolja meg az összes földgázt, amelyre Máltának szüksége van, majd a földgázt, valamint az újonnan épített turbinából származó villamos energiát eladja az Enemaltának. A rendszeres földgáz- és villamosenergia-szállítmányok 2017 áprilisában, az erőmű megépülése után indultak.

„Kifolyik a kezéből a pénz”

Málta nem láthatta előre az olaj- és gázárak zuhanását, sem azt, hogy a mélyrepülés milyen sokáig tart majd – és ezek azok a tényezők, amelyek miatt a SOCAR-ral kötött szerződése most nagyon rossz üzletnek tűnik.

Azonban mindhárom, a szerződéseket megvizsgáló szakértő szerint aggályos a rögzített árú periódus hossza. Simon Pirani, az Oxfordi Energiatudományi Intézet vendégkutatója szerint a megállapodás „szokatlan”, és kérdéses, hogy Málta miért “hagyott magának ilyen szűk mozgásteret a feltételek újratárgyalására.”

Két névtelenül nyilatkozó szakértő szerint Máltát rossz feltételek kötik; egyikük azt is mondta, hogy az ötéves elkötelezettség példátlan, és hogy Máltának újra kellene tárgyalnia a szerződést.

Az energetikai üzletet Konrad Mizzi – korábban energiaügyi, jelenleg idegenforgalmi – miniszter irányítása alatt kötötték meg. Az újságíróknak címzett hatoldalas levelében Mizzi azzal érvelt, hogy azért érte meg megfizetni az ötéves fix árat, mert “a megbízható ellátás és az árstabilitás kiemelkedő fontosságú volt.”

A SOCAR azt nyilatkozta, hogy az Electrogast – a céget, amelynek az azeri állami vállalat 33 százalékos tulajdonosa – egy “nyílt és tisztességes” közbeszerzési eljárás során választották az Enemalta partnerének.

Az Európai Bizottság (EB), amely állítása szerint tisztában volt az árazás részleteivel, nem emelt kifogást és 2017 januárjában jóváhagyta az üzletet.

Tény viszont, hogy az EB Versenypolitikai Főigazgatóságnak feladata csupán az volt, hogy megállapítsa, hogy az Enemalta nem fizet-e túl sokat az Electrogasnak; a SOCAR-ral kötött szerződéseket külön nem vizsgálta.

A kiszivárgott anyagban szerepel egy brit tanácsadó cég tanulmánya is. A céget az Electrogas bérelte fel a költségek elemzésére, hogy azzal győzhesse meg a bankokat a tervezett befektetésről.

Az elkészült tanulmány megkérdőjelezte a SOCAR részvételét a projektben, és arra jutott, hogy “a konstrukció szokatlan, és általában az LNG-beszállító, jelen esetben a Shell, közvetlenül szokott bekapcsolódni a projektbe.”

Málta megpróbálhatja újratárgyalni a megállapodást a SOCAR-ral, ahogyan azt már más országok is megtették. Litvániának sikerült árcsökkentést elérnie beszállítójánál, a Statoilnál. Az olaszországi Edison nevű közműszolgáltató pedig perre ment algériai beszállítójával, hogy csökkenthesse az energetikai megállapodás költségeit.

Írta: Juliette Garside, The Guardian

Fordította: Orosz Kata

Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatja.

A Daphne-projekt azt a célt tűzte ki, hogy befejezze az újságírónő oknyomozó munkáját. A nemzetközi projektben 17 másik újságírószervezet mellett az OCCRP is részt vesz. A projekt munkatársai korábban már kiderítették, hogy az azeri kormányzó elit egy máltai bankot használt, hogy dollármilliókat fektessen jövedelmező befektetésekbe szerte a világon. Ez a cikk is a Daphne-projekt része.