Több tízmillió dollárnyi ukrán közpénz tűnt el offshore számlákra Janukovics bukásával egyidőben

Közel négy év telt el azóta, hogy Ukrajna egykor elnöke, Viktor Janukovics elhagyta az országot a kijevi Majdanon kirobbant forradalom után. A tavaly kiszivárgott Panama-iratokból derült ki, hogy a Janukovics-rezsim utolsó napjaiban körülbelül 19 millió dollárnak megfelelő közpénz tűnt el egy ukrán bankból; a bank tulajdonosa az elnök kisebbik fiának a barátja volt.

A pénz egy része a bank tulajdonosához köthető offshore cégeknél kötött ki. További 38 millió dollár eltűnt egy közvetítőszámláról, amit a bank Ausztriában tartott fönn. A banktulajdonos egy másik cégének irodájában pedig fegyvereket halmoztak föl, amit a forradalom idején a kormányt támogató erők használtak volna.

 A családi barát 

2014 januárjában Ruszlan Ciplakov donyecki üzletembernek volt oka az ünneplésre: bankját, a Pivdenkombankot az ukrán nemzeti bank nagybankká minősítette. Ám alig néhány hónappal azután, hogy Janukovics és társai elmenekültek az országból, a jegybank Ciplakov bankját fizetésképtelenné nyilvánította.

A Pivdenkombankot 1990-ben alapították; ez volt Ukrajna egyik első, a poszt-szovjet időszakban alapított kereskedelmi bankja. Legsikeresebb korszaka egybeesett azokkal az évekkel, amikor Janukovics volt hatalmon.

A Pivdenkombank egyik tulajdonosa az a Metal Union nevű holding volt, amelynek az élén Ciplakov állt. Ciplakov sikereit állítólag az apja után Viktornak nevezett, azóta elhunyt Janukovics-fiúval kötött barátságának köszönhette. Ciplakovot és az ifjabb Viktor Janukovicsot a versenyautók iránti szenvedély kötötte össze.

2014 elején, amikor több ezer kormányellenes tüntető gyűlt össze Kijevben a Majdanon, Janukovics kész volt bevetni bármit, hogy hatalmon maradhasson: erőszakos megtorlást, veréseket, aktivisták elrablását. A kormánypárt honatyák a saját pártjukat támogató felvonulásokat, ellentüntetéseket szerveztek, ahol kigyúrt férfiak jelentek meg. Ők hol a rendészeti szervekkel együtt, hol önszorgalomból támadtak a kormányellenes tüntetőkre.

A nyomozók szerint Ciplakov cégei is próbálták segíteni Janukovicsot a hatalmon maradásban. A legfőbb ügyészség szerint 2014 februárjában a Pivdenkombank „milliókat” kölcsönzött feltehetően fantomcégeknek; a cégeken keresztül a pénz „bűnözőbandák vezetőihez vándorolt fizetség gyanánt: ezeknek a bandáknak a soraiból kerültek ki a kijevi ellentüntetők.” A nyomozók szerint „a kölcsönöket nem fizették vissza; nem ismeretes, hogy a pénzek jelenleg hol vannak, vagy mire költötték azokat.”

2014. február 20-án este, amikor több tucat békés tüntetőt megöltek a Majdanon, a Metal Union irodáját fegyverraktárrá változtatták.

A Metal Union csoport biztonsági szolgálatának vezetője segített megszervezni, hogy a belügyminisztérium külvárosi raktárából 156 Kalasnyikov gépkarabélyt és 22, töltényekkel teli dobozt szállítsanak az irodába.

Bírósági iratok szerint a Metal Union csoport tulajdonosa az irodában tartózkodott, amikor a fegyvereket rakodták. Bár a neve nem szerepel a dokumentumokban, ez valószínűleg maga Ciplakov volt, mivel ő a Metal Union tulajdonosa. A nyomozati akta szerint ezeket a fegyvereket a békés tüntetés erőszakos feloszlatására akarták használni.  

Stabilizációs hitel

Miközben az ukrán kormány egyre közelebb került a bukáshoz, Janukovics és Ciplakov a menekülést tervezgette. Február 20-án, ugyanazon a napon, amikor a tüntetőket megölték, a Pivdenkombank 180 millió hrivnyát kapott (ez akkor kb. 20 millió dollárnak felelt meg) a Nemzeti Banktól, stabilizációs hitel címén.

A Nemzeti Bank élén akkoriban Ihor Szorkin állt, akit egyes ukrajnai médiumok csak „a Család bankárának” neveztek, mivel befolyásos kapcsolatai voltak. A kölcsön fedezetéül egy Globus Plus nevű, Ciplakov tulajdonában lévő cég egyik donyecki épülete szolgált.

Az állami Betétbiztosítási Alap szerint a következő napokban a stabilizációs hitel kétharmadát átutalták két, a Metal Unionnal kapcsolatban álló cégnek, a Szplav Finanszijnak és a Szpektr -Enerho-Donnak. Ezek a cégek aztán több közvetítőn keresztül két, Panamában regisztrált offshore cégnek – a BMG Venture Holdings Corp.-nek és a Cisco Technologies SA-nak – utalták a pénzt.

Az újságírókhoz eljutott pénzügyi dokumentumok szerint az átutalt pénz előleg volt bizonyos, közelebbről nem meghatározott „alkatrészekért.”

A hitel fedezeteként a két cég a vasérc bányászata ​​és finomítása során keletkező melléktermékeket tüntette föl. Ezek az anyagok egy Trans-Trade nevű cég kezében voltak, amelyet a Ciplakov tulajdonában lévő Metal Union alapított.

Az Ukrán Nemzeti Bank szerint 2016. július 1-ig a Pivdenkombank csak 26,5 millió hrivnyát (1,06 millió dollárt) fizetett vissza a közel 180 millió hrivnyás (20,2 millió dolláros) stabilizációs hiteléből.

„A stabilizációs hitel fedezetéül szolgáló álló ingatlan jelenleg a [kelet-ukrajnai] háborús övezetben van, így egyelőre nem történt meg az adósságbehajtás,” nyilatkozta a Nemzeti Bank képviselője.

Ausztrián át az offshore-paradicsomba

2014 májusában a Nemzeti Bank fizetésképtelenné nyilvánította a Pivdenkombankot, és ideiglenesen állami irányítás alá vette. Szeptemberben a bankot bezárták.

Az állami irányítás ellenére további 38 millió dollár tűnt el a bank számláiról. Ezt a pénzt egy közvetítőszámlán tartották, amelyet az ausztriai Meinl Bank nyitott a Pivdenkombank részére 2012 őszén.

A közvetítőszámlák olyan kétoldalú megállapodások, amelyeket általában különböző országok bankjai kötnek egymással. A közvetítőszámlák megkönnyítik az utalást olyan esetekben, amikor egy pénznemből egy másikba kell utalni a pénzt. A közvetítőszámlák arra is módot adnak a bankoknak, hogy olyan országokban is üzleti tevékenységet folytassanak, ahol nem rendelkeznek licenccel.

Az ukrán betétbiztosítási alaptól szerzett dokumentumok szerint a Meinl és a Pivdenkombank 2013 januárjában megállapodott egy hitel biztosításáról. A megállapodás keretében az ukrán bank 38 millió dollárt helyezett letétbe egy olyan hitel fedezetéül, amit a Cipruson bejegyzett Tosalan Trading Ltd. vett fel a Meinl Banktól. Amikor a Tosalan nem törlesztette a hiteltartozását, a Meinl Bank leemelte a fedezetként letétbe helyezett pénzt a Pivdenkombank közvetítőszámlájáról.

A betétbiztosítási alap azonban azt állítja, hogy sem a hitelbiztosításról szóló megállapodást, sem a Meinl Bank és a Tosalan Trading Ltd. között létrejött hitelszerződés másolatát nem találták meg a Pivdenkombanknál. Mi több, az állami szerv szerint a Pivdenkombanknak még csak ügyfele sem volt a Tosalan.

A ciprusi cégnyilvántartás szerint a Tosalan tulajdonosa egy, a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett offshore cég, az MU United Ltd. A Panama-iratokból kiderült, hogy az MU United Ltd. 2010-től 2012-ig Ciplakov tulajdonában volt. 2012. májusában Ciplakov a saját MU-részvényeit átruházta Lidia Livadnára. Livadna egy donyecki üzletasszony, aki régóta üzleti kapcsolatban állt Ciplakovval.

Ciplakov jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen. A jelenleg feltehetően Moszkvában élő Livadna nem válaszolt a (Facebookon útján feltett) újságírói kérdésre, hogy mi a szerepe az offshore cégben.

Samira Softic, a Meinl igazgatósági tagja azt nyilatkozta az OCCRP-nek, hogy a bank betartja az összes vonatkozó nemzetközi szabályozást, és ezeknek a szabályoknak az értelmében banki tisztviselők nem nyilatkozhatnak sem a bank ügyfeleiről, sem az ügyfelek és a bank közötti üzleti ügyekről.

A fizetésképtelenné vált ukrán bankokból európai pénzintézeteken keresztül offshore számlákra vándorló pénzek jelensége nem ritka. Az ukrán rendőrség nyomozói szerint 2011 és 2015 között 746,5 millió dollárt és 59 millió eurót nem fizettek vissza egyes ukrán bankok közvetítőszámláiról.

Marta Ruda, a Korrupcióellenes Akcióközpont szakértője azt nyilatkozta, hogy

„Gyakran találtunk kapcsolatot bank tisztviselők és a hiteleket felvevő cégek között. Néha banki alkalmazottakat, néha igazgatótanács-tagot… Egyszer például ukrán banki tisztviselők egy osztrák bank segítségével vitték el a betétesek pénzét.”

Egy része már megszűnt azoknak a cégek, amelyeknek a Pivdenkombankon keresztül eltüntetett pénzeket utalták. Az ügyben vádemelés egyelőre nem történt.

Szerző: Kateryna Kapliuk

Fordította: Orosz Kata

Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatják.