Ukrajnai hálózat szállítja az európai fegyvereket az embargó alatt álló afrikai és közel-keleti országokba

Egy fegyverexporttal foglalkozó ukrán állami cég, az Ukrinmas 2015-ben és 2016-ban ugandai és burundi ügyfelekkel kötött szerződést 59 kétéltű páncélozott járőrkocsi eladásáról. Első ránézésre az ügylet tipikus: az ukrán fegyverkereskedelem virágzik Afrikában, ahol sok ország nem tud nyugati gyártóktól fegyvereket vásárolni, mivel azokat félnek tőle, hogy az eladott fegyverek konfliktuszónákban kötnek ki. Ukrajna pedig, amely nem tagja az Európai Uniónak, készséggel tölti be a piaci rést. Csak egy a bökkenő: az ugandai és burundi ügyfeleknek eladott járművek nem Ukrajnából származtak, hanem az Európai Unióból, tárta fel az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP).

Kiszivárgott dokumentumokból derült ki, hogy a 4,1 millió dollár értékű járműveket Lengyelországban vásárolták meg – egy uniós tagállamban, amelyre az EU szigorú fegyverexport-szabályai vonatkoznak. A járműveket alkatrészekként küldték Ukrajnába, majd negyvenötöt az Egyesült Arab Emírségeken keresztül Kelet-Afrikába exportáltak. Akárcsak a pénzmosásnál, ahol a kétes eredetű pénz számláról számlára vándorol, a járműveket is „átmosták” , hogy ne legyen világos, honnan, hogyan, és hová kerültek.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ez az ügylet csak egy példája a kiterjedt „fegyvermosási” rendszernek. Az OCCRP által megszerzett dokumentumokból kiderül, hogyan tették az ukrán hatóságok és vállalatok az országot kulcsfontosságú csomóponttá abban a hálózatban, amely szovjet típusú fegyvereket juttat el Európából Afrikába és a Közel-Keletre.

Ezeknek a fegyvereknek jelentős hányada EU-tagországokból származik.

A több mint ezer oldalnyi iratanyag a Techimpexhez, egy magántulajdonban levő ukrán céghez, illetve egy hozzá köthető, Nagy-Britanniában bejegyzett közvetítő céghez, az S-Profithoz kapcsolódik. A Techimpex katonai felszereléseket értékesít, javít és korszerűsít. Az OCCRP által elemzett iratanyag 2014 és 2016 között keletkezett és szerződéseket, levelezést, pénzügyi információkat és megrendeléseket is tartalmaz. Az OCCRP elemzése szerint a Techimpex legalább 26 fegyverkereskedelmi szerződést kötött a 2015-2016-os időszakban, összesen 29,5 millió dollár értékben. Ezeknek a dollármillióknak egy részét a cég a fegyvermosdatási ügyleteken nyerte.

Az exporthálózat alapja egy kiskapu az ukrajnai szabályozásban, amely lehetővé teszi, hogy a fegyverek eredete és rendeltetése eltűnjön a dokumentumokból, amikor a fegyverek országhatárokat lépnek át.

2016 februárjában a Techimpex kérvényezte az ukrajnai Állami Exportellenőrzési Hivataltól, hogy páncélozott jármű-alkatrészeket vásárolhasson egy magántulajdonban levő lengyelországi fegyvergyártó cégtől, az Army Trade-től. A kérvény szerint az import árukat a cég „saját használatra” akarta beszerezni. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a lengyel vállalat fegyvereket adott el a Techimpexnek, gyakran „pótalkatrész” címen, és az iratok az ukrán Techimpexet jelölték meg az áru végfelhasználójaként.

Ám a fegyverek nem maradtak Ukrajnában. A Techimpex továbbadta őket az állami fegyverexportőrnek, az Ukrinmasnak, vagy az anyavállalatnak, az Ukrszpeszekszportnak. Az Ukrinmas a bevétel 9-17 százalékát zsebre tette, majd a fegyvereket eladta afrikai ügyfeleinek.

Harminchét gépjármű szállítólevelén Ukrajnát jelölték meg a harcászati eszközök származási országaként, leplezve ezzel valódi eredetüket.

A Techimpex-iratok azt mutatják, hogy a magántulajdonban levő ukrán cég szokatlanul szoros kapcsolatot ápol állami vállalatokkal és szabályozó testületekkel. Az állami kötődés vélhetően személyes kapcsolatokra vezethető vissza: a Techimpex tulajdonosa, Jevgenyij Vascsilin egy interjúban azt nyilatkozta, hogy tíz évvel ezelőtt az Ukrinmasnál dolgozott. Apja, és a Techimpex társalapítója, Viktor Vascsilin az 1990-es években vezette az Állami Exportellenőrzési Hivatalt, ami a fegyverkivitelt is szabályozza. A Techimpex megrendelései szerint a vállalat 9-12 százalékos jutalékot fizet az Ukrinmasnak a legtöbb szállítmány után. Ez jóval kevesebb, mint a harminc-egynéhány százalék, amit az Ukrszpeszekszportnak, egy másik állami cégnek fizetnek.

A Techimpex-dokumentumok szerint a cég folyamatosan kutatja, honnan szerezhetne be árut: kelet-európai fegyver- és alkatrészgyártóknál kutakodik Lengyelországban, Szlovákiában, Moldovában, Bulgáriában, Romániában. Bosznia-Hercegovinában és Magyarországon is.

A cégiratokból az is kiderül, hogy a Techimpex afrikai, közel-keleti és ázsiai piacokon értékesített fegyvereket, többek között Etiópiában, Koreában, Csádban, az Egyesült Arab Emírségekben, és Ugandában.

A legvéresebb afrikai konfliktusokban használják a fegyvereket

Burundi – ahová az Ukrinmas által eladott, kétéltű páncélozott járőrkocsik egy része vélhetően került – 2015 óta súlyos politikai válsággal küzd, amely eddig több száz ember életét követelte. 2015 decemberében az ország fővárosában megtámadtak négy katonai laktanyát; azóta az ENSZ vádja szerint az ország biztonsági szervei „válogatás nélküli erőszakot” alkalmaznak azokkal szemben, akikről felmerül a gyanú, hogy a politikai ellenzékhez tartoznak.

Habár nem annyira instabil, mint Burundi, Ugandát a szomszédos Dél-Szudánba vezető fegyverek átjárójaként tartják számon. A dél-szudáni polgárháborúban 2013 decembere óta több tízezeren vesztették életüket, és milliók váltak földönfutóvá.

Dél-Szudán az EU fegyverembargója alatt áll, tehát a fegyverkereskedelem az országgal EU-tagországok számára tilos.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa által az embargó felügyeletére felállított bizottság megállapította, hogy az ukrán cégek több millió dollár értékű harci helikoptereket és repülőgépeket értékesítettek a dél-szudáni kormánynak a háború kitörése óta, és a harci eszközöket Ugandán keresztül juttatták célba.

Szerző: Graham Stack

A cikk elkészítésében közreműködött: Inna Civirjic(Moldova), Marcin Sonnenberg (Lengyelország)és Anna Babinec (Ukrajna)

Fordította: Orosz Kata

Az eredeti cikket itt olvashatja el angolul, az OCCRP oldalán.