Egy szíriai fotós utolsó levele a világhoz

„Nem kockáztathatom a két kisgyermekem életét ezen a helyen, csak ők vannak nekem” – idézte Shamel Al Ahmadot a Humans of Aleppo oldal.

Shamel ismert szíriai fotós, újságíró és aktivista volt, aki azért maradt Aleppóban, hogy a tehetségét felhasználva harcoljon az Asszad-rezsim és az ISIS ellen.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A következő sorok Shamel utolsó, az egész világnak címzett leveléből valók, amelyet a már említett Humans of Aleppo mellett több más közösségi média-oldal is publikált. Shamel 2016. szeptember 2-án veszítette életét, röviddel felesége halálát követően. A házaspár vesztét egy légicsapás okozta, amely egy volt az Asszad-rezsim és az orosz kormány által elrendelt számtalan támadás közül.

Egy kéthetes kislányt, Talát, és a két- illetve öt éves testvéreit hagyták hátra. Nem tisztázott, hogy Shamel tudott-e a legkisebb lánya születéséről, mielőtt életét veszítette.

A nevem Shamel Al-Ahmad. 35 éves vagyok, házas, két gyerekem van.
Az életem teljesen megváltozott, amikor megnéztem egy videót, amelyben a szíriai rezsim biztonsági erői megalázzák az enyéimet, és a fejükre taposnak Bayda-ban és Baniasban.
2012 júliusában a szabadságharcosok megérkeztek Aleppóba, a városomba. Megszállottja lettem a gondolatnak, hogy a rezsim letartóztat és bezár. Kikerültünk a rezsim irányítása alól, többé nem kellett elrejtenem a személyazonosságom.
A letartóztatás lehetőségének félelme már nincs többé, helyette viszont a rezsim szabad prédaként tekint a városra, ahol kedvére lőheti az ellenfeleit. Tüzérség, vadászgépek, hordóbombák és ballisztikus rakéták – a halálos fegyvereket, amiket lencsevégre kaptam, mind át is éltük. Azt hittem, hogy a fényképeim elmesélik a történetünket, és cselekvésre, vagy legalább a polgári lakosság megsegítésére késztetik a nemzetközi közösséget, de mostanra beláttam, hogy ez teljesen reménytelen.

Az egyik legutolsó fénykép, amelyet feltöltött a Facebook fiókjába. 2016. augusztus 6. Forrás: Facebook.

Az ISIS átvette az irányítást az ország részei felett. Azonnal tudtam, hogy végtelen lesz a harc a szabadságunkért, és, hogy Asszad nem az egyedüli problémánk.
Csatlakoztam az „életkészítők” csapathoz, hogy elősegítsem a társadalmi fejlődést és az emberek hozzászokását az új valóságukhoz, a háború valóságához.
Néha elfog a depresszió és a kiábrándultság érzése, néha az összes reményem elhagy. A forradalmár barátaimmal és a testvéreimmel eltöltött idő ad reményt és erőt ahhoz, hogy átlendüljek a depressziómon.
Néhány hónappal ezelőtt valaki felajánlotta, hogy csatlakozzak hozzá egy Európába tartó hajóban. Rengeteget beszéltünk róla, úgy volt, hogy elfogadom a lehetőséget, de végül nemet mondtam…
Szíria az országom és az ügyem. Ugyanakkor, nem kockáztathatom a két kisgyerekem életét ezen a halálos helyen, csak ők vannak nekem ezen a világon.
A barátom 2015 végén megérkezett Németországba. Boldognak tűnt. Minden héten beszélünk Skype-on, bátorít rá, hogy kövessem. Én mégis mindig csak visszautasítom.

Az egyik utolsó fénykép Shamelről azt ábrázolja, ahogy az aleppói ostrom megtörését ünnepli a barátaival. 2016. augusztus 6-án készült. Forrás: Facebook.

A helyzet, amely elüldöz otthonról, napról napra súlyosabb, de én olyan ember vagyok, aki nem tud elszakadni a megszokott utcáktól. Aleppó a részem, nem hagyhatom magára. Sajnálom, hogy Aleppónak szembe kell néznie a borzalmakkal, de még mindig érzem a szabadságot benne.
Elszomorít, ha a barátaimra gondolok, akiket elveszítettem és akiket folyamatosan elveszítek, különösen ha a hozzám közel állókról és forradalmár testvéreimről van szó. Sokan közülük elvesztették a reményt, és nem tudják már folytatni. Nem hibáztatom őket, csak sajnálom, hogy már nem tudhatom őket magam mellett.
Nem vagyok azok ellen, akik úgy döntöttek, hogy elmennek és máshol keresnek menedéket, mert sokak rákényszerültek erre. Én csak az ellen vagyok, hogy munka vagy cél nélkül élvezzük az életet, és ne a szülőhazánkat szolgáljuk. Nem akarom, hogy teherré váljanak a befogadó közösségek számára.
Végül szeretném elmondani, hogy már nem könnyű Szíriában maradni, mivel senki nem tudja, hogy a bonyodalmakkal terhelt történet hogyan fog véget érni, de még van remény, hogy folytassuk a harcot.

Shamel temetése 2016. szeptember 3-án. Mousa Al Omar megosztása a Twitteren.

Százak csatlakoztak a menethez, amely Shamel életének állított emléket Aleppóban aznap.

Aleppói tüntetők Shamel Ahmadot, az Aleppo Media Center fotósát gyászolják. Kéthetes lánya, Tala marad utána.

Ő itt Tala, Shamel újszülött kislánya.

Tala Al-Ahmad. Forrás: „Humans of Aleppo” Facebook-oldal

Mousa Al Omar szír újságíró is megosztotta Shamel másik két gyermekének fényképét a több, mint 350 ezer követőjével.

الشهيد الإعلامي البطل شامل الأحمد والذي سبقته زوجته قبل ٤ أيام للشهادة وكلاهما بقصف إرهاب الروسي الذي يتّم أطفالهم.. pic.twitter.com/NUfHAdDpsC
— موسى العمر (@MousaAlomar) 3 September 2016

A mártír újságíró és hős, Shamel Al Ahmad, akinek a felesége négy nappal előtte hunyt el, és mindazoknak, akiket az orosz terrorizmus mártírrá tett, gyermekeiket pedig árvává.

Sokan emlékeztek meg az interneten Shamelről a maguk módján. Ezt a fényképet, amely az elhunyt fotóst a forradalmi zászló előtt ábrázolja, széleskörűen megosztották.

A széles körben megosztott tisztelgés Shamel emléke előtt. Forrás. A képen ez áll:

  شامل الأحمد: باسم الثغر والمحيا وحكاية ثورة بحالها

Shamel Al-Ahmad: Egy nyíltszívű, nagyszerű ember története … és egy egész forradalomé.

A brit Channel 4 csatorna videóként közölte Shamel utolsó levelét:

Ez egy szír fényképész és aktivista utolsó levele, aki az Aleppóban maradást választotta. Shamel Al-Ahmad, akit feleségével együtt megöltek, a városában történt atrocitásokat dokumentálta.

Egy „NewsBandite” néven publikáló olasz blogger is tisztelgett Shamel előtt egy 2016. szeptember 4-i bejegyzésben, amelynek a „Shamel Al-Ahmed, egy hős Aleppóban” címet adta.

Így kezdődik:

Kicsivel több, mint két hete történt. Aleppó egyik negyedében vagyunk, amelyet megtépázott az Asszad-Putyin terrorszövetség. Shamel otthon van a feleségével. Egy a szokásos módon, körültekintés nélkül ledobott bomba, és a ház lángra kap. Megsebesültek, ezért mindkettejüket az egyik olyan kórházba szállítják, amelyet még nem pusztított el a rezsim. A feleség kómába esik. Néhány nappal később életet adott a gyermeknek, akit a szíve alatt hordott, majd életét vesztette. Kimerülten és szerelmének haláláról nem tudva, múlt pénteken Shamel is eltávozott közülünk. A pár három árva kisgyermeket hagyott hátra a romokban heverő a világban, a romok alatt. A magas, megtermett férfi mosolyának emléke, amely számtalanszor adott reményt és hitet adott barátainak és a helyieknek, túléli őt…

Ezt a bejegyzést a Global Voices Online magyar oldaláról vettük át. Szerző: Joey Ayoub. Fordító: Katona Fruzsina. A bejegyzésre a Creative Commons 3.0 licenc vonatkozik.