Dollármilliókat csatornázott ki offshore paradicsomokba az ukrán elnök

A Magyarországon is üzleti érdekeltségekkel rendelkező Petro Porosenko ukrán elnök és ügyvédje hat napig tagadta, hogy az államfőnek offshore cége lenne bejegyezve a Brit Virgin-szigeteken, vagy ciprusi, esetleg holland bankszámlákkal rendelkezne. Hat nap után azonban kiderült, hogy az államfő nem biztos, hogy kibontotta az igazság minden részletét.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Áprilisban érte utol a Panama-iratokként elhíresült offshore botrány az ukrán elnököt. Az OCCRP és az ukrán Slidstvo újságírói ugyanis a kiszivárgott iratok között rátaláltak a Porosenkóhoz köthető, a magyarországi Tibi csokit is gyártó Bonbonetti Choco Kft. többségi tulajdonosára, a Roshen cukoripari vállalatra, amelyet az elnök nagy erőkkel próbált egy adókerülésre is használható ciprusi trösztbe kiszervezni.

Az ügy kirobbanása előtt több mint egy héttel egy, az államfő érdekeltségében álló ciprusi céghez összesen 4 millió eurónyi tőke áramlott ki Ukrajnából készpénzben, részvények és nemesfémek formájában. A tranzakció viszont a Nemzeti Bank jelenlegi deviza szabályai alapján nagy valószínűséggel illegális volt, mivel Ukrajnában 50 ezer dollárban  (14 millió forint) korlátozzák, és engedélyhez kötik az ennél nagyobb havi készpénzutalásokat külföldre, így akadályozva a tőke kiáramlását az országból. Egy hónappal később ugyanebben a cégben, a svájci Rothschild Trust AG szerzett részvényeket. Az elnök tanácsadója tagadja, hogy a pénzt egy offshore hálózaba pumpálták volna, az összeg teljes mértékben megegyezik a felvásárolt részesedés értékével.

Az ügy kirobbanása óta napvilágot dokumentumok ugyanakkor bizonyítják, hogy az elnök offshore cége, a CEE Confectionery Investments, amelyet a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett Prime Asset Partners birtokolt, részvényeinek 90 százalékát eladta – darabonként egy euróért – Porosenko ukrajnai befektetési alapjának, a Prime Assets Capitalnak. Bár a részvényeket egy euróra árazták be, a vevő végül 218 eurót (67 930 forint) fizetett darabonként, a vásárlás tehát valójában 3 926 160 euróba (1 223 millió forint) került, ezt a vételárat pedig egy ciprusi számlára utalták át. Azonban Elena Konsztantinou ciprusi ügyvéd szerint valójában nem is tudható, hogy mekkora lehet ez az összeg, mivel a vételárat nem csak készpénzzel, hanem bizonytalan értékű nemesfémekkel és részvényekkel fizették ki.

Az Ukrán Nemzeti Bank nem nyilatkozott arról, hogy a tranzakció kért és kapott volna bármilyen engedélyt. Leonyid Antonyenko jogász, aki 2015-ben, az utalás idején az Ukrán Nemzeti Bank regisztrációs és engedélyeztetési ügyosztályán dolgozott, érthetetlennek tartja, hogy a láthatóan engedélyköteles az utalás, amiben 50 ezer dollárnál (14 millió forint) nagyobb összegű készpénz is gazdát cserélt, hogyan kaphatott zöld utat.

Makar Paszenyiuk, az elnök befektetési tanácsadója szerint azonban szó sincs készpénzről, valójában részvények cseréltek gazdát, Porosenko ukrán cégének részvényeiért ugyanis részvényekkel fizettek és ezek szerepelnek a tranzakcióban. Ez azonban azt is feltételezi, hogy az elnök offshore cégeit kezelő vállalat hanyagul végezte a papírmunkát, Konsztantinou szerint azonban a Dr. Chrysostomides & Co LLC pont ennek ellenkezőjéről ismert, ők sosem engednének meg maguknak egy ilyen hibát.

Porosenko tanácsadói később dokumentumokkal akarták igazolni a média előtt, hogy minden szabályosan történt, azonban a nyilvánosságra hozott szerződések egyrészt nem voltak aláírva, másrészt törölték belőlük azokat a részeket, amiből kiderült volna, hogy kik is a tranzakciók kedvezményezettjei, meghatalmazottjai és, hogy a transzakció miképpen is megy végbe.

Azzal kapcsolatban is csak spekulációk vannak, hogy miért is volt szükség a törvénysértő átutalásra. Andrij Gerusz pénzügyi szakértő szerint a ciprusi cégnek működési tőkére lehetett szüksége, legalábbis erre utal, hogy a tranzakcióban készpénz is szerepelt.

Az ügy nagy médiavisszhangot váltott ki Ukrajnában, hiszen Porosenko választási kampányának egyik fontos ígérete volt, hogy gátat vet az országban elburjánzott „offshoreozásnak”. Az botrány kirobbanását követően pedig utasításba adta, új jogszabályi kereteket kell kialakítani, igaz törvényi javaslat azóta sem született. Pedig erre kétségtelenül szüksége lenne az országnak, ha ugyanis a 2004 és 2013 közötti időszakot nézzük, akkor az adatok szerint Ukrajnából 11,6 milliárd dollár (3 615 milliárd forint) értékben távozott tőke az offshore hálózatokon keresztül – ez a teljes állami költségvetés negyedének felel meg.

Az elnök és az offshore ügyeiben érdekelt partnerei is tagadták, hogy bármilyen adóparadicsomban számlával rendelkeznének, vagy, hogy bármiféle illegális tranzakció lebonyolításában részt vettek volna.  Az elnök erről április 10-én nyilatkozott is a tévében, azt követően, hogy április 8-án az elnök pénzügyi tanácsadója, Paseniuk megkereste Dmitro Gnapot a Slidstvo.info egyik újságíróját, hogy menjen be az irodájába, mert meg szeretnék mutatni neki az elnök álláspontját alátámasztó dokumentumokat.

Gnap elmondása szerint azonban először az összes adatrögzítésre alkalmas eszközét elvették tőle, majd kifelé menet felszólították, hogy a neki megmutatott dokumentumokról készített jegyzeteit is át kell adnia. Végül pedig egy dokumentumot is alá akartak íratni vele, hogy a betekintésért cserébe semmit sem hoz nyilvánosságra.

Az Ukrán Nemzeti Bank volt munkatársának, Antonyenkónak azonban nincs kétsége afelől, hogy nyilvánosságra kell hozni a dokumentumokat, mert spekulációk helyett az ügyet szakmai álláspontok mentén kellene megítélni, de ez csak akkor lehetséges, ha az újságírók és ügyvédek is szabadon tanulmányozhatják az iratokat.

Az eredeti cikk 2016. május 20-án jelent meg az OCCRP honlapján „Ukraine’s president offshores revisited: swiss trust and millions moved out of ukraine” címmel. Szerző: Anna Babinyec, Vlad Lavrov. Fordította: Szakács András

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.