Offshore cégeken keresztül vásárolt romániai erdőket a Harvardtól az IKEA

Hogyan kapcsolódik össze egy neves amerikai elitegyetem és egy világszerte ismert svéd bútorgyártó? És mi köze van ehhez a romániai erdőknek? Az OCCRP és a RISE Project riportjából kiderül, hogy a romániai kárpótlások helyzete is tele van visszásságokkal.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az IKEA egyike a világ legnagyobb bútorgyártóinak: évente a globális fakitermelés 1 százalékát használja fel, hogy körülbelül 100 millió olcsó, okosan tervezett bútort gyártson, és ezeket aztán nemzetközi áruházláncában forgalmazza. A Harvard Egyetem az amerikai értelmiség és a politikai befolyás szimbóluma, ezen az egyetemen eddig az Egyesült Államok nyolc elnöke és számos nagyvállalati vezető végzett.

Az utóbbi évben a Harvardnak romániai bíróságokon kellett küzdenie azért, hogy megtarthassa az általa megvásárolt erdők feletti tulajdonjogot. A román állam szerint a Harvard romániai erdőterületeinek egy részét csalóktól vásárolta. Az erdőket az IKEA vásárolta meg olyan off-shore cégektől, melyeket a Harvard befektetési alapján keresztül birtokol.

Csak fenntartásokkal lehet azt állítani, hogy ezt a két világcéget átverték. És, ellentétben az IKEA bútoraival, ezek az üzletek nem is okosak, és nem is olcsók egyik cég számára sem.

2004-től kezdődően a Harvard több mint 33 ezer hektárnyi erdőt vásárolt, amely több száz kis erdőterületből áll össze, melyeket olyan helyi közvetítőktől vásárolták, akiket a romániai ügyészek azóta korrupcióval és szervezett bűnözői csoportokhoz való tartozással vádolnak, és akik ellen nyomozás folyik.

A Harvard és IKEA közötti üzlet szokatlanul bonyolult módon zajlott le, olyan, svéd vagy luxemburgi cégek segítettek, melyeket közvetve vagy közvetlenül szintén az amerikai egyetem birtokol. A tranzakciók némelyikét a romániai hatóságok kétségbe vonják, mivel állításuk szerint a jelenleg kárpótlási eljárás alatt levő állami erdőterületeket törvénytelenül nyilvánították magántulajdonban levő erdőkké.

Egy romániai bíró máris érvénytelenített egy, a Harvard portfóliójában levő tulajdonosi okiratot, miután úgy ítélte, hogy az erdőterületet nem jóhiszeműen vásárolták meg. Mivel a Harvard tulajdonában levő erdők nagy részét ugyanattól a csalással gyanúsított csoporttól vásárolta, előfordulhat, hogy sokkal több területet kell visszaszolgáltasson az államnak. Ez rossz hír az IKEA-nak, mely megvásárolta az erdőterületeket a Harvardtól: előfordulhat, hogy a bútorgyártó óriás más, frissen vásárolt romániai erdőterületét is elveszítheti.

Mérgezett erdők

A romániai erdőkárpótlási programot a szinte a kezdetek kezdetétől korrupció és botrányok kísérték. Magas rangú politikusokat, üzletembereket, sőt, a román királyi család egy tagját is korrupcióval és pénzmosással vádolták ezen üzletek kapcsán.

Az erdő-visszaszolgáltatás azoknak a magánszemélyeknek a tulajdonjogát hivatott visszaállítani, akiket a kommunista rezsim megfosztott tulajdonuktól. 1989 után aztán olyan törvényeket hoztak, melyek lehetővé tették a volt tulajdonosoknak és leszármazottaiknak, hogy javaikat visszaszerezhessék. Sajnos ugyanezek a törvények a csalás lehetőségét is megteremtették.

Korrupt üzletemberek és politikusok kihasználták az alkalmat és dokumentumokat hamisítva olyan erdőket igényeltek, melyek sosem voltak sem az övék, sem pedig az őseiké. Előfordult, hogy hamis papírcsomókkal felszerelt „rokonok” igényelték vissza Európa kevés őserdőinek egy részét, majd gyorsan, több tucat millió dollár fejében el is adták ezeket az erdőket a gyors profitra vadászó külföldi cégeknek.

A Harvard Egyetem 2004-től vált a romániai erdők egyik legnagyobb felvásárlójává. Annak ellenére, hogy régóta beszélik, hogy a restitúciós program korrupt, a Harvard 33 600 hektár erdőt vásárolt Romániában. Aztán 2015 júniusának a végén az egyetem hirtelen szinte az összes erdőt eladta az IKEA-nak.

A tranzakcióra több lépésben került sor. Elsőként a Harvard egy Romániában bejegyzett, ám általa ellenőrzött off-shore cégek által birtokolt cégnek adta el az erdőket 2014-ben. Ezután az IKEA vásárolta meg a romániai céget. Az IKEA több mint 56 millió eurót fizetett a Harvard tulajdonában levő erdő 98 százalékáért, ez a svéd bútorgyártó legnagyobb erdőbefektetése.

Az IKEA erdői az egész országban, de főleg Románia északkeleti részén vannak szétszórva. A Harvard, mely több mint 100 millió dollárt fizetett az erdőkért, az eredeti áruk kétharmadáért adta el azokat, annak fejében, hogy az IKEA a Harvard ismeretlen mennyiségű tartozását is átvállalja.

Mire 2015-ben az IKEA és a Harvard megegyezett, a román állam már bíróságon perelte a Harvard egyes erdővásárlásait. A néhány száz hektárra rúgó erdőfelület nem képezte részét az IKEA-val között üzletnek. A Harvardnak azonban tudomása volt egy fontos fejleményről. Az üzlet nyélbeütése előtt három hónappal azt a román állampolgárt, aki a Harvard részére erdőket vásárolt, börtönbüntetésre ítélték a tranzakciókért.

Az a néhány száz hektárnyi erdő, melynek ügye a vásárlás pillanatában per tárgyát képezte, valószínűleg csak a jéghegy csúcsa.

Az IKEA-nak biztosan több „problémás” erdője van, annak ellenére, hogy az ügyvédeik a vásárlás előtt átvilágították a papírokat, és mindent rendben találtak. És bár lehet hogy az erdők nagy része lopott, a kormányzatnak egy hosszú sor jogi lépést kell tennie annak érdekében, hogy visszaszerezze az erdők fölötti tulajdonjogát. Az első lépés, hogy bíróságon érvénytelenítse a tulajdonosi okiratokat. Ezután az államnak be kell perelnie az erdők jelenlegi tulajdonosait.

Mivel a romániai bíróságok túlterheltek, a peres ügyek lassan haladnak előre. A folyamatot tovább lassítja az, hogy a tulajdonosok egymásba ágyazott cégek mögött rejtőzködnek. Nem világos, a Harvard miért hozott létre egy ennyire komplex céghálózatot, az egyetem mindenesetre nem válaszolt a kérdésekre, a folyamatban levő perre hivatkozva.

Az OCCRP birtokában levő dokumentumok szerint 2015 májusában, az üzlet nyélbeütése előtt három hónappal, az IKEA arra utasította a Wolf Theiss Rechtsanwalte GmbH ügyvédeit, hogy vizsgálják meg a Harvard erőit. Az ügyvédek közérdekű adatigénylést nyújtottak be a Romániai Állami Erdészet (Romsilva) Vrancea megyei kirendeltségéhez, a Harvard által birtokolt erdőkkel kapcsolatos, folyamatban levő perek iránt érdeklődve.

Vranceából azt a választ kapták, hogy a kért információk nem tartoznak a közérdekű adatok körébe, és különben is, azt lehetetlen megválaszolni, mert az adatigénylésben az erdőterületek helyzete és mérete az erdészeti nyilvántartásokhoz képest más rendszerben volt megadva.

Az IKEA romániai erdői közül több mint 13 500 hektár Vrancea megyében található és ezek a legproblémásabbak. A bútorgyár az OCCRP-nek azt válaszolta, hogy gondosan ellenőrizték a tulajdonviszonyokat. „Teljes körű jogi kivizsgálást tartottunk azokon a területeken, melyeket megvásároltunk. A kivizsgálás nem csak arra szorítkozott, hogy megnézzük a helyi nyilvántartásokat vagy az önkormányzatoknál érdeklődjünk az esetleges problémák iránt. Történetileg aprólékosan visszafejtettük a tulajdonosi láncot.”

Egy, az OCCRP által megszerzett, a Romániai Állami Erdészet Vrancea megyei kirendeltsége és az IKEA között megkötött, az erdők védelmére vonatkozó szerződés szerint több mint 491 hektárnyi erdőterület van per alatt. IKEA így reagált erre: „a Vrancea megyei Romsilva hét terület mellé írta be a „per alatt” megjegyzést. Azonban a saját, 2015 júniusában befejezett kutatásaink szerint egyik terület sem volt per tárgya.”

A svéd gyártó hozzátette, hogy nincsenek megelégedve a jelenlegi helyzettel, és ezért a kérdéses területeken addig nem terveznek semmilyen tevékenységet folytatni, amíg a helyzet nem tisztázódik. Egy héttel később az IKEA közölte, hogy 400 hektárnyi erdő áll per alatt, és ha kivizsgálásra kerül sor, ők együtt fognak működni a hatóságokkal.

Egy enigmatikus entitás

A probléma lényege abban rejlik, hogy hogyan vásárolták meg az erdőket. A Harvard eredetileg egy olyan, vitatott üzletemberekből és politikusokból álló csoporttól vette meg az erdők nagy részét, melyet a rendőrség „Enigma csoport”-ként emleget, mivel egy Enigma nevű vendéglőben találkozgattak. A csoport tagjai ellen más, erdőkkel kapcsolatos csalások miatt nyomoznak.

Az OCCRP újságírói láttak egy olyan Romsilva-dokumentumot, melyben az állami hatóság azt állítja, hogy 400 hektárnyi, jelenleg az IKEA birtokában levő erdőt eredetileg az Enigma csoport vásárolt meg törvénytelenül.

Román ügyészek az OCCRP adatigénylésére azt válaszolták, hogy 500, az Enigma-csoport által a Harvard által ellenőrzött cégeknek eladott erdő ügyében folyik bűnügyi nyomozás. Ebben az 500 hektárban benne van a fentebb említett 400 hektár. Az Enigma csoportot a szomszédos Buzău megye egyik önkormányzata is perli, hogy érvénytelenítsen 226 hektárnyi erdőre vonatkozó tulajdonosi okiratot.

A Harvard rossz üzleti elképzelése

A Harvard romániai erdővásárlási kalandjai 2004. október 21-én kezdődtek egy Sohodol nevezetű faluban egyik házában. A falu alig néhány kilométerre van a Bran kastélytól – ez az a kastély, amely később Drakula kastélyaként híresült el. A ház tulajdonosa az a Dragoş Lipan, aki később a Harvard helyi embereként később az erdők egyik fő felvásárlója lett, és akit később korrupcióért elítéltek. A Harvard a Phemus Corporation nevű befektetési cégén keresztül alapítja meg a Scolopax SRL-t.

Lipan volt felesége megerősítette az OCCRP riportereinek, hogy a céget a sohodoli házban hozták létre. Ugyanazon a napon egy másik, Oriolus Limited nevű céget is megalapítottak ugyanabban a házban. Ennek az alapítói a svéd Jonas Jacobsson és további három svéd. Jabobsson volt a Scolopax egyik megbízott ügyvezetője, és több mint egy évtizeddel később a Harvard-IKEA üzlet kulcsfigurája. Az Oriolus gondozta később a Harvard egyes Vrancea megyei erdőit.

A Scolopax igazgatótanácsának első döntése az volt, hogy Lipannak felhatalmazást adjon a cég ügyeinek intézésére, a bankokkal, bíróságokkal, helyi hatóságokkal és magánszemélyekkel való kapcsolattartásra. Lipan lett a Harvard romániai befektetési cégének a képviselője.

Kilenc nappal később, november 25-én Jacobsson a Scolopax képviselőjeként felhatalmazta Lipant, hogy megvásároljon 500 hektárnyi erdőterületet, és ezért legfeljebb 500 000 dollárt, vagy hektáronként 1200 dollárt fizessen. Egy évvel később, 2006 januárjában Lipan megszerzi az Oriolus 15 százalékát, azét a cégét, melyben Jacobsson 40 százalékos részesedéssel bír.

2010-re a Harvard az egyik legnagyobb romániai magán erdőtulajdonossá válik, mintegy 100 millió dollárnyi befektetéssel. A befektetések legnagyobb részét erdők teszik ki, melyeket egy Bostonban alapított amerikai civil szervezet, a Phemus Corporation révén birtokol.

Lipan gyorsan ismertté vált az erdőtulajdonosok között. A Harvard példátlan mennyiségű pénzt fektetett romániai erdőkbe, és pár év múlva Lipan már saját hasznára is elkezdte kamatoztatni kivételes pozícióját. 2007-ben megállapodott Robert Elerrel arról, hogy az áron felül megvásároljon 2500 hektárnyi erdőt. A tranzakció feltétele az volt, hogy Eler visszajuttatja a haszon 30 százalékát Lipannak. A gond az volt, hogy Elernek nem voltak erdői, így vásárolni kezdett, hogy a Scolopax-szal és Lipannal nyélbe üthesse az üzletet.

A Scolpax elkezdett vásárolni Elertől, és Lipan bankszámláján csakhamar 1 millió euró volt. Csakhogy ezek a tranzakciók törvénytelenek voltak. A romániai törvénykezés értelmében az államnak elővásárlási joga van a magántulajdonosok által meghirdetett erdőterületekre, az eladóknak pedig kötelességük értesíteni az államot az eladási szándékukról, majd 30 napig várni, mielőtt az erdőt elidegenítenék. Amennyiben ez nem történik meg, a tranzakció érvényét veszti.

A Scolopax azonban a legtöbbször azonnal megvásárolta az erdőket, amint Elernek a rendelkezésére állt a tulajdonosi bizonylat. Az elgondolás jól működött addig, amíg Eler és Lipan kapcsolata meg nem romlott, és Eler valamint az üzlettársai fel nem jelentették Lipant a hatóságoknál. Lipan azt állítja, 2013 óta nem dolgozik együtt a Scolopax-szal. Azonban ekkorra több tízezer hektárnyi erdőt vásárolt főként Elertől valamint az Enigma csoporttól.

Harvard a Harvard ellen

A Harvard Egyetem tulajdonában áll a Harvard Management Company. Ez utóbbi a Scolopax SRL és a Greengold Value Forest tulajdonosa. Ábra: OCCRP

2015 tavaszán Lipant három éves felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték korrupció és pénzmosás vádjával, a 2007-2008 között a Scolopax-szal kötött erdővásárlások miatt. A vád szerint Lipan a Scolpax-nál betöltött pozícióját felhasználva előnyös üzletet ígért csúszópénzért cserébe: többek között egy értékes autóra és egy kanári-szigeteki útra tartott igényt.

Az OCCRP-nek adott interjúja során Lipan elmondta, ugyan ellenőrizték a papírokat, azonban nem rendelkeztek erőforrásokkal arra, hogy részletesebben utánanézzenek egy-egy tulajdonosi bizonylatnak. „Nem kerestük meg a tulajdonosi bizonylatot felmutató személyt, és nem hirdettünk újságban, hátha jelentkezik valaki, aki szintén igényt tart az adott területre. Ha ezek a személyek (vagyis az erdőtulajdonosok) egy érvényes tulajdonosi bizonylattal rendelkeztek, a terület benne volt a kataszterben, és nem volt adótartozásuk – a romániai törvények szerint ennyi elegendő az adásvételhez – akkor mi megvásároltuk az erdőt”.

Lipan szerint a Harvard ügyvédei megnézték ugyan a dokumentumokat, azonban nem vizsgálódtak. A dokumentációt aztán elküldték Jacobssonhoz, aki jóváhagyta a tranzakciót.

„Könnyű engem hibáztatni. Minden megvásárolt birtok dokumentációját a belső eljárások szerint Jacobsson hagyott jóvá. Egyes esetekben, amikor a tranzakciók bizonyos értékhatárok felett voltak, a Scolopax más ügyvezetői hagyták azokat jóvá.” – tette hozzá Lipan.

Lipan fellebbezni próbált a 3 éves felfüggesztett börtönbüntetése ellen, azonban 2015 decemberében a Legfelsőbb Bíróság elutasította a folyamodványát.

Két nappal azután, hogy Lipan nevére letartóztatási parancsot állítottak ki, a Scolopax az erdő-eladásokról szóló hirdetményeket ragasztott ki különféle romániai városok és falvak polgármesteri hivatalaiba. A romániai törvények szerint ugyanis az államnak elővételi joga van, így értesíteni kell, ha egy magánszemély erdőt adna el. A Scolopax által birtokolt erdők iránt azonban az állam nem érdeklődött, mivel már tudni lehetett, hogy egyes tranzakciók ellen per indult.

Az OCCRP birtokában levő dokumentumok arra utalnak, hogy Jacobsson, a Harvard üzleti igazgatója számára ismertek voltak az erdővásárlásokkal kapcsolatos problémák, jóval azelőtt, hogy Lipant letartóztatták és elítélték.

Egy, Jacobsson által 2010 decemberében rendelt bizalmas jelentés egy sor más problémára is felhívta a figyelmet. A jelentést Salans Moore, egy bukaresti ügyvédi iroda készítette, és kiderül belőle, hogy bizonyos területeken a román állam nem érvényesíthette az elővételi jogát, így a tranzakciókat semmissé lehet nyilvánítani.

Az ügyvédi iroda szerint a törvény nem teljesen világos, azonban figyelmeztette a megrendelőt, hogy a területeket egy neves biztosítócégnél kell biztosítani, ha esetleg nem tartanák be az elővételi jogot. Jacobsson az OCCRP megkeresésére elutasította, hogy a Salans jelentését, vagy bármilyen, romániai üzleti tevékenységére vonatkozó kérdést kommentáljon.

2013 novemberében egy titokzatos vásárló jelent meg: a Greengold cégcsoport. A csoportot valójában a Harvard birtokolta, Luxemburgban, Svédországban, Delaware államban valamint Romániában bejegyzett cégeken keresztül. Az OCCRP birtokában levő dokumentumok szerint a Greengold-cégcsoportot 2012-ben és 2013-ban alapították, amikor épp csak elkezdődtek a Harvard problémái a romániai hatóságokkal.

Ebben az időszakban a Harvard egy sor Greengold-céget alapított Romániában, többek között a Greengold Value Forests SRL-t, mely a legtöbb erdőt megvásárolta a Scolopax-tól. A Greengold Future Trees SRL-nél helyezte el a Harvard a legkockázatosabb erdőket. Mindkét céget egy luxemburi cégen keresztül birtokolta Harvard. 2006-tól 2012-ig újabb Greengold-cégeket alapított Svédországban egy csoport svéd és román állampolgár – többek között Jacobsson, aki 2004-ben Lipan házában kezdte el a Harvard romániai üzleti tevékenységét.

A Greengold-csoport tulajdonosi dokumentumai szerint nincsen jogi viszony a svéd Greengold-csoport valamint a romániaia-luxemburgi-delaware-i Greengold-csoport között, azonban az amerikai adóbevallásokból kiderül, hogy a Harvard University a Phemus Corporation-ön keresztül 2012-ben 2,38 millió dollárt fizetett a svédországi Greengoldnak „befektetési menedzsment” címszó alatt. A következő évben az egyetem közel 2 millió dollárt utalt a stockholmi székhelyű cégnek.

A svéd Greengold csoportban néhány romániai állampolgár is részesedéssel bírt, többek között jelen volt Valeriu Norocel Nicolescu, aki az erdészeti tudományok doktoraként egy romániai egyetemen tanít. Nicolescu elmondta az OCCRP-nek, hogy a Harvarddal kötött üzlet előtt távozott a cégből, mivel úgy érezte, valami nincsen rendben. Nem akart azonban bővebben beszélni erről.

Costel Chiorescu szintén svéd-román állampolgár, és a Greengold Sweden elnöke. Korábban köze volt egy másik, a Harvard által birtokolt romániai céghez, a Romply Merops SRL-hez. Ez a cég egy furnérgyárat működtetett Călăraşi-n.

Az OCCRP megszerezte a Scolopax és Greengold Value Forests SRL Romania között megkötött szerződést, mely tulajdonképpen két, a Harvard ellenőrzése alatt levő fél között jött létre. A dokumentumban van egy olyan kitétel, miszerint a vásárló, a Greengold, visszakérheti a pénzét, ha egy harmadik fél bíróságon megtámadja a tranzakciót. Ugyanebben a szerződésben azt is rögzítették, hogy a perköltségeket az eladó, tehát a Scolopax állja.

A jóhiszeműség kérdése

Kevesebb mint egy évvel a Greengold-üzlet után színrelépett az IKEA. A svéd bútorgyártó óriás megvásárolta a Greengold Value Forests SRL-t, valamint a cég birtokában levő erdőket, és a cég nevét I.R.I. (IKEA Resource Independence) Forest Assets SRL-re változtatta. Az IKEA nem kommentálta, hogy a korábbi Scolopax-Greengold szerződés, valamint annak a pénz visszaigénylésére vonatkozó kitétele is része a Harvard-dal kötött megállapodásnak.

Ez a kérdés korábban fontosnak tűnt. Egy bíró korábban erre a kitételre hivatkozott, amikor azt a döntést hozta, hogy a Harvardtól el kell venni egyik erdejét. A kérdéses határozat 2015. november 23-án született, amikor egy galaţi-i bíró kimondta, hogy a Harvard elveszíti 108 hektárnyi erdejét, mivel azt törvénytelenül szerezte. Az ítélet ellen a Harvard februárban fellebbezett.

A döntés egy 2010-es ítéletet követett, amely a kárpótlást törvénytelennek ítélte, és mely érvénytelennek nyilvánította a birtoklevelet. Ennek az ítéletnek az alapján az állam végigment a vásárlók láncán és a végén eljutott a Harvardhoz.

A tárgyalás folyamán a harvard ügyvédei mindvégig azzal védekeztek, hogy nem tudtak a romániai erdők tulajdonjogi problémáiról, és hogy jóhiszeműen vásárolták meg azokat. A bíró azonban rámutatott, hogy abból, ahogyan szerződést megírták 2008-ban, világos volt, hogy a Harvard romániai leányvállalatának is kételyei voltak az erdővásárlással kapcsolatban, így a jóhiszeműségre hivatkozni nem lehet.

Az erdő egy nagyobb, 3000 hektáros terület része, mellyel kapcsolatban 2015 óta bűnügyi nyomozás folyik. Az ügyészek elárulták az OCCRP-nek, hogy pénzmosásért és szervezett bűnözői csoporthoz való tartozásért emelhetnek majd vádat ebben az ügyben is. A Harvard elutasította, hogy az OCCRP kérdéseire válaszoljon, arra hivatkozva, hogy folyamatban levő bírósági ügyeket nem kommentálnak.

Az OCCRP honlapján megjelent IKEA’s Forest Recall valamint a Rise Project-en publikált Harvard şi IKEA, afaceri cu păduri traficate alapján fordította: Sipos Zoltán. Szerzők: Daniel Bojin, Paul Radu, Hans Strandberg (Dagens Arbete).

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Adj 1%-ot az Átlátszónak, hogy megtudd, mire megy el az adód 99%-a!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.