Moldovai bírók és lettországi bankok működtették a húszmilliárd dolláros orosz pénzmosodát

Nem kizárt, hogy Kelet-Európa legnagyobb pénzmosási ügylete lepleződött le a közelmúltban. A nagyösszegű pénzügyi csalás olyan bankokon és cégeken keresztül működött, amelyek a régió meghatározó szereplőihez köthetők. Az OCCRP riportja, 1. rész.

2010 és 2014 között oroszországi szervezett bűnözői csoportok és korrupt politikusok mintegy 20 milliárd dollárnyi piszkos pénzt mozgattak európai uniós bankokba egy bonyolult pénzmosási módszerrel. A hálózat tucatnyi offshore cégből, bankból, hamis hitelekből és strómanokból állt össze. Az eljárást az apró méretű Moldovai Köztársaság legálisnak nyilvánította és az újonnan létrehozott alapok Európa-szerte megjelentek. Most a moldovai ügyészség és a hatóságok vizsgálódni kezdtek.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

„Sok bíró és hatósági személy számíthat arra, hogy börtönbe megy”, nyilatkozta Vasile Șarco, a pénzmosást vizsgáló moldovai hatóság vezetője, aki 2013. december óta vizsgálódik az ügyben.

Az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) újságírói beleásták magukat a rendszerbe, hogy felfedjék, kik és hogyan működtették a pénzmosót. A bankok és a cégek vezetői és vezetőségi tagjai között jól ismert embereket is találunk, például Vlagyimir Putyin unokatestvérét, illetve a KGB-hez kapcsolható személyeket. A hálózat középpontjában Moldova állt, egy olyan ország, amely szeretne csatlakozni az Európai Unióhoz, ugyanakkor a történelmi előzmények miatt erősen kötődik Oroszországhoz. A pénzmosás kiötlői egyrészt arra használták a moldovai igazságszolgáltatást, hogy jogi védelmet biztosítsanak a működéshez, másrészt arra, hogy az illegális pénzt bejuttassák az EU területére.

A pénzmosás folyamata

A piszkos pénzek egyik legnagyobb problémája, hogy nehéz elmagyarázni az eredetüket. A bűncselekmények elkövetése során legtöbbször készpénz forog, és a maffiózók vagy a megkent hivatalnokok az ügyletek végén egy csomó készpénzzel rendelkeznek, amelynek eredetét nem akarják felfedni, pláne nem az adóhivatal embereinek. A Mosoda célja az volt, hogy létrehozza az üzleti tevékenység illúzióját, amellyel aztán hamis származási helyet biztosítottak a pénznek, ráadásul az ügyleteket bíróság hagyta jóvá, így legálissá váltak. A vállalkozások persze valójában csak fantomcégek voltak és a valódi tulajdonosok kiléte homályban maradt.

Egy átlagos tranzakció két céggel kezdődött, ezeknek a székhelye gyakran az Egyesült Királyságban volt, bár a valódi tulajdonosokat elfedte az offshore paradicsomok által biztosított jótékony homály (lásd a mellékelt képen „12 óránál”). A két cég kötött egy hamis szerződést, hogy kölcsönadnak egymásnak valamilyen nagyobb összeget, jóllehet a pénz valójában sohasem mozgott. Feltehető, hogy a két cég tulajdonosa ugyanaz volt, csak ez a papíron szereplő stróman cégtulajdonosok miatt nem látszott. A választott offshore paradicsom ez esetben Belize volt és tranzakciónként 100 – 180 millió dollárról beszélhetünk. A kezességet minden alkalommal valamilyen oroszországi cég állta, amelyet moldovai állampolgárok működtettek („3 óránál”). Rajtuk keresztül kapcsolatba tudtak lépni a moldáv bírósággal, így a piszkos pénzt tisztára tudták mosni egy legális bankrendszeren keresztül.

A következő lépés az volt, hogy a „kölcsönt felvevő” cég bejelentse, hogy nem tudja kifizetni az adósságot a „kölcsönt adó” cégnek, így be kellett lépnie a kezességet vállaló orosz cégnek („5 óránál”). A „kölcsönt adó” cég ezután Moldovában bíróság elé vitte az ügyet, ahol a bíró igazolta, hogy a visszakövetelt adósság valós („7 óránál”) és arra kötelezte az orosz céget, hogy fizessen. Az orosz cég ezután átutalta a pénzt a „kölcsönt adó” cég számlájára. A pénzt előbb minden egyes esetben a Moldindconbank nevű bankban egyik számlájára küldték, ez a pénzintézet Moldova legbefolyásosabb üzletembereinek érdekcsoportjába tartozik. A pénzt végül továbbították a „kölcsönt adó” cég bankszámlájára, amely minden egyes alkalommal a lettországi Trasta Komercbanka valamelyik fiókjához tartozott („10 óránál”). Így jutott el a piszkos pénz, immáron bíróság által is tisztára mosva az Európai Unió egyik tagországába.

Az OCCRP nyomozása alapján 19 orosz bank érintett a pénzmosodában, többnél már más hasonló eset miatt vizsgálódnak.

Amikor a hóhért akasztják

Tizenöt moldovai bíróság több mint húsz bírája segített a pénzmosásban. Három év alatt több mint 50 bírósági ítéletben rendelkeztek nagyjából 20 milliárd dollárnyi adósságról. Ez a szám megdöbbentő egy olyan országban, amelynek GDP-je 2013-ban még a 8,5 milliárd dollárt sem érte el. Az érintett bírók közül néhány esetében vizsgálat folyik, mások felmondtak.

A pénzmosoda 2010. október 22-én nyitott meg, amikor a Valemont Properties Limited nevű brit cég Moldova fővárosának, Chișinăunak (Kisinyov) az egyik bíróságán beperelte a kezeseket egy másik brit cégnek adott kölcsön ügyében. Három kezes volt: egy moldáv férfi, Andrej Abramov és két orosz cég, az OOO LaitaM és az OOO Spartak. Az OCCRP újságírói Abramovot a munkahelyén, a chișinăui reptéren találták meg. A férfi azt nyilatkozta, hogy 2010-ben került kapcsolatba az orosz cégekkel, rögtön azután, hogy végzett polgári légi közlekedési tanulmányaival és elkezdett munkát keresni.

„Egy kanadai barátom révén találkoztam egy ukrajnai állampolgárral, akinek nem emlékszem a vezetéknevére. Egy chișinăui étteremben volt a találkozó és ő azt mondta, hogy vannak cégei Oroszországban, Ukrajnában és az Egyesült Királyságban” – nyilatkozta Abramov.

Az ukrán férfi azt mondta neki, hogy tanácsadó cége van és Moldovában is szeretne nyitni egy irodát, amelyet Abramov vezethetne. „Ez azonban sohasem történt meg. Négy hónapig dolgoztam nekik és mindössze 100 dollárt kaptam.” Abramov hozzátette, hogy elküldték a chișinăui buszpályaudvarra, ahol Ukrajnából származó dokumentumokat tartalmazó csomagokat kellett átvennie, majd továbbküldenie Oroszországba. Azt mondta, csalódott, hogy nem tartották meg az új munkahelyről szóló ígéreteiket:

„Egyszer alá kellett írnom egy dokumentumot egy riscani bíróságban, amellyel kijelentettem, hogy nincs kifogásom semmilyen vizsgálat ellen.”

Határátlépési dokumentumokból kiderült, hogy Abramov Ukrajnában járt négy hónappal azelőtt, hogy elkezdődött volna a Valemont Properties bírósági ügye. Más moldáv állampolgárok, akik szintén benne voltak a „Mosodabizniszben”, gyakran tették meg a Chișinău-Moszkva utat.

Abramov ügyét Gheorghe Gorun bíró vitte, aki jogosnak ítélte meg az adósság követelését és arra kötelezte az orosz cégeket és Abramovot, hogy fizessenek. Gorun ítéletét Anatolie Chihai hajtotta végre, aki közvetítőként működött. Chihai nyitott egy bankszámlát a Moldindconbankban, hogy Abramov orosz cége arra utalhassa át a pénzt, amelyet aztán továbbküldtek a Valemont Properties Trasta Komercbankában nyitott, lettországi számlájára.

A hálózat minden egyes tranzakciójában ugyanezt az utat járta be a pénz: orosz bankoktól a Moldindconbankhoz, majd onnan a Trasta Komercbankához. Ez utóbbi képviselői nem kívántak nyilatkozni az ügyben. Az OCCRP által megszerzett banki igazolások alapján több esetben is érkezett pénz Chihai bankszámlájára. Mindkét orosz cég, az OOO LaitaM és az OOO Spartak is rubelmilliárdokat küldtek át, amelyet aztán átváltottak angol fontra és rögtön továbbküldékt a Valemontnak. A pénz Moldovába két orosz banktól, az EB Transinvestbank OOO-tól és a KB Inkredbanktól érkezett.

A Valemont Properties más, adóssággal foglalkozó bírósági ügyben is érintett. Minden egyes esetben a brit céget a 32 éves ukrán, Bogdán Kucsaj képviselte. Ő az igazgatója az OOO Prime nevű, 2012-ben alapított orosz cégnek, amelynek egyetlen részvényese a Denison Limited nevű, belize-i offshore cég. A Denison ugyanúgy perelte be az adósait, ahogy a Valemont. Kucsajnak ráadásul más jellegű perei is vannak.

Rossz hitelek

Bogdán Kucsaj volt az egyik főszereplője egy 2013-as moldovai pernek, miután egy másik ukrán állampolgárral, a 22 éves Román Ribcsenkóval megszerezte egy moldáv biztosító, a Compania Internationala de Asigurari S.A., az „ASITO” hét részvényét, vagyis a tulajdonrész 0,00014 százalékát. A nyomozó szerin a két férfinak semmi más oka nem volt a tulajdonrész megvásárlására, minthogy be akarták perelni a céget, hogy zárolják a számláit így az ASITO nem tudott volna fizetni 8000 nyugdíjasnak. Egy chișinăui bíró, Svetlana Garstea-Bria megalapozottnak találja Kucsaj vádjait és a cég felfüggesztette a pénzek kifizetését. A per még folyik, mivel a moldáv legfelsőbb bírói tanács vizsgálódik az ügyben és még az eljáró bíróra is szankciók várhatnak.

A moldáv Legfelsőbb Bírói Tanács (LBT) május 27-i állásfoglalásában közölte, hogy az adósságokról folyó perekben több ítélet is jogszerűtlen volt. Az LBT szerint a bírók az ítéletüket kizárólag olyan dokumentumokra alapozták, amelyek nem voltak megfelelő módon ellenjegyezve, ezzel eltértek a normális bírói gyakorlattól.

Az OCCRP munkatársai a moldovai kormányépület melletti egyik parkolóban találkoztak Valeriu Giscával, aki öt ítéletet hozott a pénzmosoda-ügyben. A találkozóra fekete utcai terepjáróval érkezett. Gîscă ítéletei nyomán nem kevesebb mint 2,1 milliárd dollár hagyta el az országot Oroszország felé offshore bankszámlákon keresztül, mielőtt 2012-ben felmondott volna.

Gîscă 2012. november 22-én jelentette be, hogy visszavonul, egészségügyi okokra hivatkozva. December 18-án hozta meg az utolsó ítéletet a pénzmosással kapcsolatban, amelynek során félmilliárd dollárt ítélt meg a károsult cégnek. Három nappal később felmentették. A jelenleg jogászként dolgozó Gîscă úgy véli, hogy az ítéletei jogszerűek voltak és nem okoztak kárt a moldovai pénzügyi rendszernek vagy bármilyen banknak, és csak egy állampolgárra voltak hatással.

„Minden egyes alkalommal egy chișinăui férfi hozott olyan papírokat, amelyek alapján egyik félnek sem volt ellenvetése a perrel szemben. Ezeket a dokumentumokat a lehető legmagasabb helyeken érvényesítették” – mondta Gîscă, hozzátéve, hogy egyik ítéletét sem bírálták felül. „Ha valaki pénzmosáshoz használt fel minket, akkor a moldovai bűnüldözők feladata bizonyítékot szerezni. Nem tudom, ki lehet az egész ügy mögött és arról sem volt tudomásom, hogy más bíróknak is voltak hasonló ítéletei Moldovában.”

Az OCCRP szerette volna elérni Svetlana Mocant, aki számos Mosoda-perben volt bírósági végrehajtó. Közel 17 milliárd dollár folyt keresztül a bankszámláján. Mocan nem akart találkozni az újságírókkal és nem is volt hajlandó válaszolni a kérdésekre. Csak annyit mondott egy telefonbeszélgetés során, hogy „Nem áll jogomban információt kiadni és nem is fogok.” A pénzmosást megelőző egység vezetője, Șarco a riportereknek elmondta, hogy az ítéletek nem követték a törvény betűjét és nem megfelelő dokumentumokon alapultak.

„A bankszektorban is nyomozunk emberek után. Jelenleg három büntetőügy zajlik és másik kettő is el fog indulni. Lettországban és Észtországban is folyik két büntetőeljárás.”

Șarco azt is hozzátette, hogy a részlege 2014 februárjában eljárást indított egy végrehajtó ellen, márciusban pedig egy másikat tartóztattak le. Július 22-én a moldovai miniszterelnök Iurie Leanca beadott egy törvénymódosítást, amely – ha a parlament is rábólint – megszünteti a bírák mentelmi jogát pénzmosási ügyekben.

Orosz cégek, moldáv és ukrán strómanok

A moldovai hatóságok úgy vélik, hogy több mint 90, Oroszországban regisztrált cég van benne a pénzmosási ügyletben, így több ezer alkalommal utaltak át pénzt Moldovába és onnan offshore cégekhez.

Az OCCRP megvizsgálta néhány ilyen cég tulajdonosi szerkezetét és több esetben azt találta, hogy az igazgatók vagy a részvényesek moldáv és ukrán állampolgárok voltak. Strómanoknak tűnnek, akik mögött el tudnak bújni a valódi csalók. Az egyik példa az OOO Proffstandart nevű orosz vállalkozás, amely négy másik céggel együtt összesen félmilliárd dollárral tartozik a Westburn Enterprises Limited nevű skót cégnek.

Az OOO Proffstandart többségi tulajdonosa a 31 éves Ruslan Siloci, aki a Moldova fővárosától 70 km-re található Căușeni nevű kisvárosban él. Erről a településről származik a tekintélyes üzletembernek számító Veaceslav Platon is, akinek édesapja, Nicolae a pénzmosásban tevékeny szerepet vállaló Moldindconbank helyi fiókjának vezetője. Siloci a külvárosban lakik a nagyszülei házában, de amikor az újságírók június 19-én felkeresték, nem volt otthon.

„Csak jön és megy” – mondta egy közeli bolt eladója. „Jó fiú. Azért vannak itt, hogy pénzt kérjenek tőle? Én 100 dollárral tartozom neki.” Ebben a pillanatban az asszony rámutatott egy kék Mercedesre, amelyben Siloci ült. A férfi rágyújtott, majd megkérdezte a riporterektől, hogy ők keresték-e előző nap is. „A feleségem mondta, hogy valaki keresett. Most jöttem vissza Ukrajnából. Odesszába mentem áruért, 300-400 dollárt fogok vele keresni.” Siloci azt mondta, hogy a Proffstandartot becsukták: „Már másban utazom, építőanyaggal foglalkozom. Elég kemény dolog, nem könnyű újrakezdeni.”

Az OCCRP megkérdezte, hogyan keveredett bele a pénzmosási ügybe. A férfi állítása szerint „ügyfelek” keresték fel, és azt mondták, hogy segítenek pénzt keresni.

„Tisztázzunk valamit. Moszkvában ez így megy. Nincs ebben semmi újdonság. Kerestek és megtaláltak. Nem csak én voltam benne, hanem még sokan mások”. Siloci arról nem akart beszélni, hogy mennyit keresett strómanként. „Ez titok, üzleti titok. Senki nem fogja elmondani maguknak, hogyan zajlott az egész. Tudom, hogy Moldovában most nyomoznak emiatt, de engem senki sem keresett meg az ügyészségtől.”

Siloci egy másik cégnek, a moldáv Prodpozitiv SRL-nek is az egyedüli tulajdonosa, amely ellen 2009-ben a hatóságok eljárást indítottak. A gyanú szerint ő és a cége húst csempészett. „Ez az ügy most a bíróság előtt van. Soha nem fog ítélet születni benne. Annyi történt, hogy csirke helyett sertést hoztam be Oroszországból. Éppen újjászervezem a céget, van néhány boltom itt Căușeniben.”

Ha lett volna félmilliárdom…

Evgheni Vîborov egy másik olyan moldáv állampolgár, aki benne van a Westburn-ügyben. A 33 éves férfi egy expressz futárszolgálatnál dolgozik sofőrként Chișinăuban és az orosz OOO Komtehkomplekt nevű cég résztulajdonosa és igazgatója. Tagadja, hogy bármi rosszat tett volna és aggódik amiatt, hogy bírósági ügybe keveredett a Mosoda miatt.

„2009-ben Moszkvában voltam, amikor egy ottani ismerős azt tanácsolta, hogy vegyek meg egy céget” – közölte Vîborov. „Számítógépekkel és más műszaki cikkekkel foglalkoztam. 2012 táján megszüntettem a céget és visszajöttem Chișinăuba. Úgy emlékszem, hogy egy ügyvédnek adtam meghatalmazást, de már régen volt és nem emlékszem. Senki nem adott nekem pénzt és senki nem is keresett. Ha kaptam volna pénzt, nem lenne jelzálog a házamon, lenne egy saját autóm és nem kellene sofőrként dolgoznom. Soha eszembe sem jutott, hogy a cégem bírósági ügybe keveredhet. Ha lett volna félmilliárd dollárom, egy árvaháznak adományoztam volna.”

Nae-Simion Teodor Plesca, moldáv parlamenti képviselő megvette a Vîborovéval szomszédos lakást 53,5 ezer dollárért, hogy kibővítse a sajátját. Vîborov még mindig azt használja hivatalos levelezési címként. Plesca szerint

„Evgheni problémás gyerek. Azt hiszem, pénzmosásra használták fel. Úgy vélem, valaki átverte.”

Az eredeti cikk az OCCRP honlapján jelent meg 2014. augusztus 21-én The Russian Laundromat címmel. Fordította: D. Kovács Ildikó

Kép forrása: OCCRP