Egységben az erő! Három éve tart az egyetemi sztrájkhullám az Egyesült Királyságban – II. rész

Az Egyesült Királyságban idestova három évvel ezelőtt kezdődtek meg azok a szakszervezeti megmozdulások, amelyek idén februárban a brit történelem valaha volt legnagyobb sztrájkhullámához vezettek. A sztrájksorozat, amely az egyetemi dolgozók nyugdíj juttatásainak megnyírbálása ellen harcol, az egyetemi közegből előbb begyűrűzött a köztudatba, majd ezt követően a brit parlament alsóházában is megütközést keltett. Jelen cikk a sorozat második része, amely a szakszervezet által szervezet sztrájkok eseményeit mutatja be. A cikksorozat első része ide kattintva érhető el.

Támogatási kampány – fizess elő az Átlátszóra, kattints ide a támogatási lehetőségekért! Ha olvasóink 1 százaléka rendszeresen küldene havi 1 ezer forintot, többet nem kellene pénzt kérnünk.

A sztrájk első hulláma

Megkezdődött az, amit az angol „Industrial Action”-nek, a német „Arbeitskampf”-nak, a németről a magyar pedig „bérharcnak” fordít, bár a tárgyalt esetben a harc szembetűnően nem a bérek körül forog. (A kifejezést szakszervezeti fellépésként használja a szöveg, mert a UCU gyakran nyilatkozik így három éve tartó “küzdelmére”, ami minden sztrájkot, tárgyalást, szavazást, kampányt, nyilatkozatot és szervezkedést magába foglal.) A sztrájkról tartott szavazás januári határideje előtt pár nappal a Times Higher Education egy több mint ezer egyetemi professzor által aláírt nyílt levelet publikált, melyben az aláírók támogatásukról biztosították a szakszervezetet egy egybehangolt, kollektív szakszervezeti fellépés esetén. Mielőtt a tagság megszavazta a sztrájkot, a UCU közleményben jelezte, hogy előreláthatólag a december óta folyó tárgyalások sikertelnül zárulnak majd. Január utolsó napjaiban a szakszervezet 14 sztrájk  pontos időpontját hirdette meg a brit felsőoktatás 61 különböző intézményben. A sztrájk első, és egyik legkomolyabb elszenvedője a Southampton egyetem volt, ahol az évente megrendezésre kerülő, 10 ezres látogatószámmal büszkélkedő  “Tudományos és Műszaki” kiállítást és találkozót, le kellett mondani. A médiában közölt előrejelzések több mint egymillió érintett diákról számoltak be. 

A sztrájk február 22-én indult el, és ez alatt a UUK tárgyalásokat kezdeményezett a szakszervezeti képviselettel. Az utolsó sztrájknap 2018 március 19-én zajlott kilenc nagyobb egyetemen. A tárgyalásokon ezalatt a szakszervezet a kapott ajánlatot viszonylag rövid mérlegelés után elutasította. A szakszervezet a visszautasító nyilatkozatban kilátásba helyezett egy újabb, 14 napos sztrájk periódust, a nyár előtti április-júniusi vizsgaidőszakra dátumozva. 

Ezt követően a UUK újabb ajánlatot tett a szakszervezetnek, akik ezt egy április 13-án megtartott ülésen 64 százalékos többséggel elfogadták. Az ajánlat mellőzött minden előre lefektetett konkrétumot, és egy szakértőkből álló bizottság felállítását kezdeményezte. A szakértői bizottság, a JEP (Joint Expert Panel), melyben a képviseletek mellett, fele- fele arányban részt vettek akadémikusok és pénzügyi tanácsadók is, feladatául tűzte ki a nyugdíjalap alapos vizsgálatát és ezzel összhangban egy új, minden fél számára elfogadható és fenntartható reformjavaslat megfogalmazását. Felismerve az ütköző érdekek érvényesítésének nehézségeit, a bizottság a következő év, azaz 2019 áprilisáig adott időt magának a kialakult status quo megszilárdítására, illetve munkájának befejezésére. Ekkor elindult egy lassú, bürokratikus folyamat a tagok megválasztásával, cseréjével, ülésekkel, a nyári időszakban egy hosszabb szünettel. Az eseményeket és a nyugdíjalap helyzetét vizsgáló jelentések és elemzések publikálása mellett, a szakszervezet mérsékelt, de bizakodó nyilatkozatot tett a tárgyalások menetéről. 

Bonyodalmak

Több, mint egy év körülményes vizsgálat és tárgyalássorozat után a felek mégsem tudtak megegyezni. Az újabb bomba egy év elteltével, június 7-én robbant, amikor a szakszervezet kilátásba helyezett egy újabb sztrájksorozatot a 2019-es őszi tanévkezdésre igazítva. Nyilatkozatukban elmondták, hogy ők „már korábban figyelmeztettek a sztrájkra az esetben, ha a vezetőség nem hajlandó kizárni a juttatások megvágását és a hozzájárulások növekedését a reformokból.” A munkavállalók igényelt hozzájárulása pedig – egy bizottsági döntés eredményeként – pont az év áprilisában 8-ról 8,8 százalékra növekedett. A nyugdíjalap vezetősége mintha érdemi mérlegelés nélkül, csak az indulatok lecsillapodását várta volna a szakértői bizottság áprilisra kihelyezett határidejétől. Minden jel arra mutatott, hogy a UUK a tárgyalások ellenére továbbra is, sőt a korábbiaknál fokozottabban próbált érvényt szerezni drasztikus költségvetési elképzeléseiknek.

Ekkor, az események tovább bonyolódnak: Vitatható, hogy mennyire váratlan fordulat képpen, a Cambridge-i Egyetem Trinity College-a június végén kilép a USS nyugdíjalapból. Az UCU még azon a héten “cenzúrázza a kollégiumot”, (ennek részleteivelivel később foglalkozunk.)

A szakszervezet ezalatt közzétette az új sztrájk tervezett dátumait, és megpróbált egy ellenjavaslatot elfogadtatni a UUK-val, amelyben korábban taglalt pontokat kívánta érvényesíteni. Ezzel a legkevésbé sem törődve, látszólag a nyári időszak eseménytelenségét kihasználva, az április 8,8-as emelkedésről a munkaadók kilátásba helyeztek egy 9,6 százalékos növekedési tervezetet a munkavállalói hozzájárulások mennyiségében. Majd, az ezt követő szakszervezeti felháborodásra reagálva nagyvonalú felajánlást tettek, miszerint a munkavállalói hozzájárulás mennyiségét 9,1 százalékra csökkentik, amennyiben a szakszervezet eláll mindennemű sztrájkművelettől legalább két évig. 

Válaszcsapás

A szakszervezeti válasz borítékolható volt: A média gyors reakciójának köszönhetően rövid időn belül több olyan részletes kimutatás és előrejelzés látott publikációt, amely több tízezer fontos veszteségét jósolt a munkavállalóknak. Új sztrájk-szavazás indult. Szeptember végére, a National Union of Students (Diákok Nemzeti Szakszervezete) egy közleményben “teljes vállszélességű” támogatásáról biztosította a UCU-t. 

A következő közleményében a UCU bejelentette, hogy „esetleges jövőbeli jogi lépéseket” fontolgat és élt a közlemény figyelemfelhívó erejével: A UCU az USS vezetőségének kérdéses és tisztességtelen bánásmódját firtatta, egy az ügyben való vizsgálódás alól felmentett képviseleti tag, Jane Hutton professzor ügyében. Huttont még 2015-ben nevezték ki a USS vezetőségébe. Elismert orvosi- statisztikai elemzőként a szakszervezet által ajánlott vezetők táborát erősítette, a kevert arányban lévő, de jórészt a USS-UKK által felálított igazgatóságba. Hutton miután szóvá tette, hogy nem kap meg minden kért információt a USS- től – ebből kifolyólag nem képes kellően alapos munkát végezni – tisztázatlan körülmények között menesztették posztjáról. Hutton még menesztése előtt kapcsolatba lépett több önkormányzati hivatallal is. Hosszas mellőzés után, az ügy 2019 végén kerül napirendre, és a figyelem középpontjába. 

A Hutton szál mellett az említett UCU nyilatkozat azt is kifejti, hogy a kijelölt szakértői csapat már hónapokkal korábban megállapította, hogy a nyugdíjbiztosítási program sokkal alacsonyabb költségvetéssel is képes működni, mint azt a USS vezetősége korábban állította. A nyilatkozat kijelenti, hogy ezekkel lehetőség nyílt az esetleges jogi lépések megkezdéséhez, azonban anyagi okokra hivatkozva, egyelőre nem élnek a lehetőséggel. 

A növekvő szimpátia a parlamentben is egyre több támogatót hozott a szakszervezeti mozgalomnak, többek között magát a „Shadow Education Secretary”-t. (Az ellenzékben helyet foglaló, az oktatási államtitkár „árnyékaként” (ellenpólusaként) kijelölt képviselő.) A képviselő közleményben kérte a feleket, hogy mihamarabb üljenek a tárgyalóasztalhoz, mert a USS „egyike az oktatási szektort alapjaiban működtető megállapodásoknak”.

A USS vezetősége azonban, a rá gyakorolt politikai nyomás és szakszervezet többszöri kérésére sem volt hajlandó a tárgyalóasztalhoz ülni, így november 25-én, újabb 9 napos sztrájk vette kezdetét. A szakszervezet kezdeményezésére, levélben újraindult a párbeszéd a felek között, majd az egyetemek nyíltan is jelezték igényüket a további tárgyalásokra. Decemberben a szakszervezeti fellépést élvonalból vezető Jo Grady, elégedetten nyilatkozta, hogy „a munkáltatók korábban meglehetősen alábecsülték őket”. A közvéleményt a sztrájkolók megnyerték maguknak, ami abból is látszik, hogy 100 ezer angol font támogatás gyűlt össze a szakszervezeti mozgalom megsegítésére.

2020

Egy nappal karácsony előtt a felek egy rövid beszélgetést folytattak, amit január 5-én egy kisebb tárgyalás követett. Az ülés hivatalos közleménye arról számolt be, hogy a „hármas csoport” (USS- UUK- UCU) előremutató és konstruktív beszélgetéseket folytatott. A szakszervezet elmondása szerint „kisebb győzelmet ért el” a nyugdíjak inflálódásával kapcsolatban, amit a sztrájk-akció sikerességének tekintenek. Ennek ellenére kilátásba helyeztek egy újabb, 14 napos sztrájkot február végére, mert “minden korábbi követelésüknek érvényt akarnak szerezni”, és ez a mostani eredmény elmondásuk szerint, „még messze áll a teljes sikertől”. A tárgyalásokkal párhuzamosan, több új egyetem csatlakozásával a sztrájk egyre kiterjedtebbé vált. A UCU nyilatkozata szerint, bár a tárgyalások alkalmával történt némi haladás azok „még mindig nem lendítették be eléggé” a párbeszéd menetét. A sztrájk előtti utolsó napon az egyetemek bejelentették, hogy nem tesznek új ajánlatot, ahogy azt korábban fontolóra vették. Így 2020. február 20-án, megkezdődött az Egyesült Királyság kampuszainak történelmében, a valaha volt legnagyobb sztrájkhullám. 

Ennek hatására egy hét elteltével az egyetemek beleegyeztek az új tárgyalások megkezdésébe, amelyben a szakszervezet jelentős eredményeket ért el a munkavállalói hozzájárulás 2017 óta folyó növekedésének helyreállításában. A biztató eredmények ellenére, március 9-én kilátásba helyeztek egy újabb, nyári időszakot célzó sztrájkhullámot. Mondván, hogy bár kaptak kompromisszum kész ígéreteket, de “valahol nekik is meg kell húzni azt a bizonyos határt”. A biztató ígéretek közelítettek a kitűzött célokhoz, de még mindig nem estek azon a határon belül ameddig a szakszervezetek hajlandóak voltak engedni. Így a kitűzött beszélgetések alkalmával a munkáltatók „utolsó lehetősége lesz”, hogy elkerüljék a nyári sztrájk hullámot. 

Ebben a helyzetben söpörte el a világjárvány az Egyesült Királyság valaha volt legnagyobb egyetemi sztrájkhullámát, és a hozzá fűződő szakszervezeti nyomásgyakorlást. Március 15-én – az oktatási hivatalokkal való tanácskozás után – a sztrájkot berekesztették, de közleményben biztosították a képviselteket, hogy a kialakult helyzet végeztével onnan folytatják, ahol abbahagyták. Ennek foganatosítására, áprilisban további üléseket helyeztek kilátásba.

Az általános rend mellett, Nagy- Britannia történelmének legnagyobb sztrájk-akcióját is megzavarta a hirtelen kialakult járványhelyzet. Igencsak valószínű, hogy a 3 éve húzódó tárgyalások sikerességét nagyban befolyásolja majd, hogy a járvány elmúltával újra szerveződő esetleges sztrájkok, képesek lesznek-e legalább korábbiakban elért méreteket ölteni. A járvány utáni megmozdulások (Black Lives Matter mozgalom és az újabb járványügyi szigorításokra reagáló zavargások) további szüneteltetésre sarkallta a szakszervezeteket, láthatólag a következő tanév kezdetéig.

Bál a februári hullám már jócskán túltett minden korábbi szerveződésen, a „valaha volt legnagyobb egyetemi sztrájk” hangzatos jelzője még felbukkanhat az elkövetkezendő sztrájkok alkalmával. A várható fordulatok miatt, a további eseményeket is érdemes szemmel tartani. A tárgyaló felek céljai és érdekei egyértelműek az elmúlt események tükrében. Az eseményeket formáló körülmények ugyanakkor a korábbiakhoz hasonló, váratlan fordulatokat eredményezhetnek.

Cikk szerzője: Gál Zsombor

A cikk egyéb források mellett, javarészt a szakszervezet https://www.ucu.org.uk/strikeforus oldalon elérhető eseménynaplóját használta alapul. Képek forrása: pixabay.com, ucu.org.uk

Támogatási kampány – fizess elő az Átlátszóra, kattints ide a támogatási lehetőségekért! Ha olvasóink 1 százaléka rendszeresen küldene havi ezer forintot, többet nem kellene pénzt kérnünk.