Családon belüli erőszak: a szülők egy életre megnyomorítják a gyereküket, ha nem szeretik

Susan Forward könyve 1989-ben jelent meg először, és azóta is világsiker. A terapeuta rájött, hogy sok páciense problémája abban gyökerezik, hogy súlyosan sérült az önbizalma, mert a szülei soha nem szerették. Az értéktelenség érzése párkapcsolati és munkahelyi gondokhoz vezet, vagyis a rossz gyerekkor az egész életre kihat. A gyógyuláshoz a felnőtt „gyereknek” szembe kell néznie azzal a fájdalmas ténnyel, hogy pont azok bántották, akikben a legjobban bízott.

Susan Forward egy amerikai pszichoterapeuta, aki rendszeresen szerepelt tévé- és rádióműsorokban, valamint több könyvet is írt különböző lelki problémákról közérthetően, s ezzel hatalmas népszerűségre tett szert. 1989-ben jelent meg harmadik könyve, amely azóta is világsiker. Nálunk 2000-ben jelent meg először, és idén sokadjára.

Susan Forward: Mérgező szülők
Háttér Kiadó, 2019
339 oldal, 3490 Ft

A bevezetőben Forward azt írja, hogy terapeutaként 18 év alatt magánpraxisában és klinikai csoportokban is rengeteg olyan emberrel találkozott, akiknek komoly önértékelési zavaraik voltak amiatt, hogy a szüleik kritizálták, szidták, semmibe vették, hibáztatták, megalázták, verték, megerőszakolták őket gyerekkorukban – és az érzelmi bántalmazást többnyire még a felnőtt gyerekükkel szemben is folytatták.

Ez pedig náluk párkapcsolati és munkaügyi problémákhoz vezetett, vagyis egész életükre rányomta a bélyegét. Az ilyen szülők gyerekének bűntudata van, és mindenért magát hibáztatja, mert ez sokkal könnyebb, mint beismerni, hogy pont azok az emberek bántották, akiknek a legjobban kellett volna szeretniük, és akikben feltétel nélkül megbízott.

“Az ilyen szülők által okozott érzelmi károsodás méregként terjed szét a gyerek egész lényén, és ahogy a gyerek felnő, úgy fokozódik a fájdalom is.”

Forward afféle önsegítőnek szánta a könyvet, amiben először végigveszi a mérgező szülők különböző típusait, és mindegyikre példát is hoz a praxisából, a betegei által elmesélt történetekből. A második részben pedig leírja, miként lehet feldolgozni a szülők által okozott fájdalmat, hogy a bántalmazott gyerekeknek legalább a felnőttkora boldog lehessen.

1, Istenszerű szülők

Önmagukat tökéletesnek hiszik, feltétel nélküli engedelmességet és tiszteletet követelnek, a gyerek önálló akaratát személyes támadásnak tekintik, függetlenségét és önbizalmát letörik. Felnőtt gyereküket is folyton kritizálják, és gyakran magyarázzák a bántást azzal, hogy ők csak jót akarnak neki.

“Tökéletesnek hittem őket, és amikor bántottak, azt gondoltam, én vagyok a rossz.”

2, Alkalmatlan szülők

Nem foglalkoznak a gyerekükkel sem érzelmileg, sem fizikailag, ráterhelik a háztartás és a kisebb testvérek ellátásának gondjait. Nem támaszok és példaképek, a gyereknek felnőtt dolgokban kell helytállnia ahelyett, hogy játszhatna és gondoskodnának róla. Gyakorlatilag ellopják tőle a gyerekkorát.

„Az fáj, amit nem tettek meg.”

3, Irányító szülők

Csak szülőként érzik a saját jelentőségüket, a gyerek függetlenedésével feleslegesnek tartanák magukat. Minden önállósodási kísérletet árulásként élnek meg, ezért felnőtt gyereküket is irányítják. Alattomosan manipulálnak, aggódásnak és szeretetnek hazudják az érzelmi zsarolást, hogy az legyen, amit ők akarnak.

„Állandóan bele akar szólni, hogyan éljem az életem….mindig ezt csinálta. Ha tehetné, még levegőt is venne helyettem.”

4, Alkoholista szülők

Átalában csak az egyik szülő alkoholista, de a másik falaz neki, mentegeti a viselkedését a gyerek és mások előtt is, ezzel pedig ő is hibás. A gyerek állandó félelemben él, retteg az agresszív alkoholista szülőtől, és szégyelli magát a külvilág előtt. A szülők levegőnek nézik, nem vele foglalkoznak, hanem az alkohollal.

„Soha nem fociztunk, nem néztünk együtt meccset. Folyton azt mondogatta: „Most nem érek rá, majd később”, de arra mindig volt ideje, hogy igyon.”

5, A szavakkal verők

Vagy nyíltan és gonoszul becsmérlik gyerekeiket, hülyének, semmirekellőnek, csúnyának és egyebeknek nevezve őket; vagy sértő gúnynevekkel, lekezelő megjegyzésekkel alázzák, és ezt tréfálkozásnak próbálják beállítani. A sorozatos, kegyetlen szülői sértegetés hatására a gyereknek semmi önbizalma nem lesz.

„Sosem ütött meg, de azok a szavak éppen úgy fájnak.”

6, A ténylegesen verők

Egyetlen, méregből lekevert pofon sem jó, de azt még fel tudja dolgozni a gyerek, ha egyébként szeretetben és megbecsülésben él. A nevelésként alkalmazott rendszeres fizikai bántalmazás, vagy az indulatból elkövetett, akár csonttörésig fajuló kegyetlenkedés azonban teljesen tönkreteszik a gyereket, akiben egyszerre forr a harag és a rettegés. Megutálja magát, és felnőttként vagy maga is erőszakos, vagy akaratgyenge és depressziós lesz.

„Mire végzett, őszintén hittem, hogy a leghitványabb ember vagyok, akit a föld valaha a hátán hordott. Meg hogy csak azért kapom a veréseket, mert megérdemlem.”

7, A szexuális erőszaktevők

A gyerek és  a szülő közötti alapvető bizalom legdurvább szétzúzása a szexuális bántalmazás. Az ilyen szülő megfosztja a gyerekkort a leglényegesebbtől, az ártatlanságtól. A szülőtárs gyakran falaz az erőszaktevőnek, nem hisz a gyereknek, vagy úgy tesz, mintha nem tudna semmiről, és görcsösen igyekeznek mintacsalád képét mutatni a külvilág felé. A gyerek szégyelli és mocskosnak érzi magát, felnőttként nehézségei lesznek a szexualitással.

„Csak tízéves voltam, de már akkor utolsó kurvának éreztem magam.”

A könyv második részében a szerző arról ír, hogyan lehet feldolgozni a mérgező szülők által okozott traumákat. Az ilyen szülők gyerekei ugyanis még felnőttkorukban is (Forward könyvében a mintaként bemutatott páciensek között 40-50 évesek is vannak) cipelik súlyos örökségüket, az önbizalomhiányt.

Ez leginkább abban mutatkozik meg, hogy ezek a felnőttek azt érzik, hogy

• nem bízhatnak meg senkiben
• nem szerethetők
• nem jók / nem viszik semmire

Mivel gyerekkorukban életük akkori legfontosabb szereplőitől, a szüleiktől bántást kaptak szeretet, gondoskodás, gyengédség, törődés és odafigyelés helyett, értéktelennek érzik magukat – olyan embernek, aki nem érdemli meg ezeket a dolgokat.

A másik súlyos problémájuk, hogy összekapcsolódott bennük a szeretet a bántással, tehát – legtöbbször nem tudatosan – azt hiszik, hogy az a normális kapcsolat és család, ami ugyanígy működik.

Örök sebeket szerez, aki szeretet és tisztelet helyett csak kritikát és bántást kap

Sajnos még ma is rengetegen úgy gondolják, hogy a gyerek/feleség/férj megütése vagy becsmérlése „rendben van”. Sokan így nőttek fel, ezt látták mintaként, ezért ezt viszik tovább. Mások felnőttként kerültek párkapcsolatba egy bántalmazóval, és nem voltak elég erősek ahhoz, hogy szakítsanak vele.

Az önbizalomhiány és a rossz családi minta aztán gyakran ahhoz vezet, hogy a bántalmazó szüleikhez hasonló partnert választanak, mert azt a viselkedésmódot szokták meg, és abban mozognak ismerősen, ha bántást kapnak. A másik oka a bántalmazó szülőhöz hasonló partner választásának az, hogy tudattalanul újra akarják játszani a múltat: megmenteni/megváltoztatni a szülőt (a rá hasonlító partner képében), és megkapni tőle (a partner által) mindazt, amit gyerekkorukban nem adott meg.

A szerző szerint az önpusztító köröket mindaddig futják a mérgező szülők gyerekei, amíg fel nem dolgozzák a gyerekkori sérüléseiket, és ezzel ki nem törnek a szüleik rájuk gyakorolt befolyása alól.

Az érzelmi és lelki felszabaduláshoz

• először rá kell jönni, hogy nem ők a hibásak, nem jogosan kapták a bántásokat
• szembe kell nézni azzal, hogy a történtekért a gyerekként istennek tekintett szülők a felelősek
• nem kell nekik megbocsátani, mert amit tettek, arra nincs mentség
• merni kell érezni, és ki kell engedni az irántuk érzett, általában elfojtott haragot
• el kell gyászolni a miattuk elvesztett gyerekkort
• merni kell szomorúnak lenni a meg nem kapott szeretet, és az elvett biztonságérzet miatt
• elmondani a szülőknek (akár levélben), hogy mit tettek és ezzel milyen sebeket okoztak

Az évtizedekig cipelt terhek átgondolása és kimondása aztán a szerző szerint elhozza azt a megkönnyebbülést, ami ahhoz szükséges, hogy a mérgező szülők gyerekei rendezzék saját életüket, és ne a múlt, ne a berögzült rossz minták, ne a szüleik akkori és mostani viselkedése irányítsa a jelenüket.

Erdélyi Katalin

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!