Királysír vagy latrina? A somogyvári Szent László-kultusz trónfosztása

Bakay Kornél elődein is túltesz a megalapozatlan teóriák terjesztésében: hosszú ideig hirdette, hogy László király nagyapja Koppány volt, akit annyira tisztelt, hogy halála után a Szent István parancsára megölt somogyi vezér várában, Somogyváron kívánt nyugodni. Ennek legfőbb régészeti bizonyítéka szerinte egy általa következetesen „királysírnak” nevezett akna.

2022 augusztusában került fel a Researchgate kutatói oldalra a győri amatőr történész, Kristóf Zoltán munkája – erről az Átlátszóban is megjelent egy recenzió – melyben Cey-Bert Róbertnek, a Magyarságkutató Intézet főtanácsadójának áltudományos munkásságát leplezi le. A közelmúltban Kristóf ismét egy tudós-köntösbe bújt legendagyáros, a 2013-ban tisztikereszttel kitüntetett Bakay Kornél munkásságáról közölt kimerítő értekezést.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Bakay kőszegi múzeumigazgatóként először a 2003-as Szálasi-kiállítás okán, majd (szélső)jobboldali megmondóemberként vált hírhedtté, régész-történészként pedig jobbára tudományosan tarthatatlan, ezoterikus nézeteket képviselt – így a Szent László által alapított somogyvári apátsági romoknál feltárt, általa királysírnak vélt kőakna kapcsán is, melynek méretei és elhelyezkedése alapján Kristóf Zoltán tanulmányában egészen más rendeltetést tulajdonít.

A 83. évében járó Bakay Kornél „a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőjelöltje, a Magyarságkutató Intézet ünnepelt szakértője, a darwinizmus és a finnugor eredet tagadója … a (nem akkreditált) Szent Korona Szabadegyetem, valamint a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király „Egyetem” „professzora”” életútját Ungváry Krisztián vázolta fel a Qubit.hu-n, a 444 tudományos blogján 2020-ban. Ungváry kiemeli, hogy Bakay a rendszerváltás után következetesen a kommunizmus áldozatának tüntette fel magát, mert 1977-ben, öt év után pártutasításra eltávolították a Somogy Megyei Múzeumok igazgatói posztjáról.

Erre azonban korántsem rendszerkritikus, netán ellenzéki magatartása miatt került sor, ugyanis amint Kristóf Zoltán levéltári kutatása, másrészt e sorok írójának kaposvári múzeumi forrásai alapján tudható, Bakay nagyon is „jó elvtárs” volt: korábbi munkahelyén, az MTA Régészeti Intézetében alapszervi párttitkár-helyettes, Kaposváron szintén a megyei múzeum és könyvtár közös MSZMP-szervezetének titkárhelyettese.

Bár 1990 utáni szakmai és politikai karrierjét kaposvári mártíromságára építette, ebből csupán annyi igaz, hogy alacsony szinten állt a helyi táplálékláncban. Bakayt egyrészt azért rúgták ki, mert számos kifogás, panasz merült fel vezetői stílusával kapcsolatban, másrészt pedig egy bukott megyei MSZMP-titkárnak, Honfi Istvánnak „kellett a hely”, mert már akkor sem hagyták a káderállományt az út szélén.

Honfinak egy tragikus végű, házasságtörő szerelmi viszony miatt kellett távoznia MSZMP Somogy Megyei Bizottságának titkári posztjáról: „szigorú megrovásban” részesítették 1976 végén, innen ejtőernyőzött a múzeum élére 1977-ben. Bakay vezetői módszereire viszont jellemző, ami végül vélhetően a kirúgásához vezetett: egy alkalommal durva szóváltásba keveredett több tanú előtt az egyik farestaurátorral, akit a múzeumi közvélemény a besúgójának tartott. Az illetőt Bakay másnap kirúgta, és az üvöltözés tanúit, egy fiatal régészt és két régészasszisztenst rá akarta bírni, hogy a valósággal köszönő viszonyban sem álló jegyzőkönyvet írjanak alá az ügyről. Miután ezt az érintettek megtagadták, áthelyezés, visszaminősítés lett a sorsuk.

A kirúgott restaurátor a kor szokásainak megfelelően „pártvonalon”, az MSZMP-nél feljelentette Bakayt, ahol kapóra jött az ügy, és lapátra tették a népszerűtlen, kioktató modorú „pesti okostojást”. A sors iróniája, hogy végül mindketten, feljelentő és az „áldozat”, Bakay Kornél is a kőszegi múzeumban kötöttek ki.

Az ember, aki mindenütt ott volt: a Magyarságkutató Intézet főtanácsadójának esete a tényellenőrzéssel | atlatszo.hu

Cey-Bert esetében – emlékezzünk a hírhedt Dózsa László-ügyre – soha nem került sor az 56-os fegyveres felkelő tevékenységének tényszerű igazolására, ennek ellenére „1956-os múltjáért és írói munkásságáért” 2012. március 15-én megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét. Ez is szerepet játszhatott abban, hogy végül nyolcvanhárom évesen Cey-Bert Róbert Gyula 2021-ben a Magyarságkutató Intézet külkapcsolati tanácsadója lett.

Somogyvár, a tudományos szenzáció ígérete

„Bakay Kornél 1972 júliusában kezdte meg Somogyváron a Szent László által alapított Szent Egyed-monostor templomának régészeti feltárását” – indítja tanulmányát Kristóf Zoltán – „már 1972 szeptemberében úgy nyilatkozott, hogy egy pápai bulla szerint a somogyvári bazilikában temették el Szent László királyt”. Úgy tűnik tehát, hogy Bakay Kornél az első perctől egy korábban is létező hipotézishez próbált régészeti bizonyítékot keresni Somogyváron, s végül egész tudományos karrierjét erre próbálta meg felépíteni.

Az elmélet még 1900-ban született: Mátyás Flórián történész II. Paszkál pápa 1106. november 2-i bullájára hivatkozva, melyben a dél-franciaországi Saint-Gilles bencés apátságának is üzent, állította, hogy a szöveg egy részlete azt bizonyítja, hogy Szent László királyt 1095-ben Somogyváron temették el, s maradványait csak száz évvel később vitték át Váradra.

Ez az elmélet még a mai napig tartja magát, nem függetlenül a kormányközeli média legendagyártó elszántságától, holott Solymosi László akadémikus több munkájában is meggyőzően cáfolta: Mátyás Flórián és követői önkényesen kihagytak több részt a pápai bulla többszörösen összetett mondatából, s az így összeollózott szövegre hivatkozva kezelték királyi temetkezési helyként Somogyvárt. (Kristóf Zoltán tanulmánya a vita ismertetésénél részletes idézetekkel, forrásadatokkal szolgál.)

Fotó: Huszka Imre

Legenda-gombhoz a régészeti kabátot

Bakay Kornél elődein is túltesz a megalapozatlan teóriák terjesztésében: hosszú ideig hirdette, hogy László király nagyapja Koppány volt, akit annyira tisztelt, hogy halála után a Szent István parancsára megölt somogyi vezér várában, Somogyváron kívánt nyugodni. (László nagyapja az I. István parancsára megcsonkított Vazul volt.) Később Bakay elismeri, hogy nem Somogyváron volt Koppány szálláshelye, s László Koppánytól való származását sem erőlteti, amellett viszont kitart, hogy Lászlót először Somogyváron temették el, s csak később szállították át Váradra.

Ennek legfőbb régészeti bizonyítéka szerinte egy általa következetesen „királysírnak” nevezett akna, amelyet a templomot úgyszólván kettévágó, észak-déli irányú keresztfal közepén lévő „U” alakú kiugrás fog közre. Ez a templom fő hajóját leszűkítő fal Bakay Kornél elmélete szerint a 13. században, a harmadik átépítéskor, a kolostor kerengőjével egyidőben épült.

Kristóf Zoltán álláspontja szerint a templomot leválasztó kőfal közel háromszáz évvel későbbi, 16. századi, miután 1545 körül az ismétlődő török támadások egyike során a somogyvári kolostor is leégett, a hitéleti működés megszűnt, viszont a következő évtizedben, a végvári harcok idején megkísérelték kisebb erősséggé átalakítani. Ekkor került sor a robusztus, mély alapozású kőfal építésére, mely nem kapcsolódik szervesen (kötéssel) a régi falakhoz, az „U” alakú kiugrás pedig Kristóf Zoltán szerint nem a „királysír” tiszteletteljes kikerülésére, hanem megerősítő pillérként, esetleg bástyaként szolgált.

Ellentmond a józan észnek az is: ha a bazilika szentélyébe, a főhelyre temetkeztek a monostort vezető apátok – három ilyen sírt is feltárt Bakay –, akkor az alapító szent király sírja miért nem a templom kiemelt helyén van? És vajon miért pont a „szent sír” vonalában kellett a templomot átmetsző falat felhúzni? A sírnak vélt akna mérete is gyanús: hossza 160, szélessége 132, mélysége 150 centiméter – miközben Bakay egy írásában 197 cm magasnak írja le László királyt – és az alapja ugyanúgy 280 cm mélyre mélyre lenyúlik, mint a templomot középen metsző vastag kőfalé, s kövei azzal kötésben vannak, tehát ugyanakkor kellett épülnie.

„Rugalmas elszakadás” a valóságtól

Bakay a templom „legszentebb és legféltettebb” helyeként emlegeti királysírt, s szűkösségét azzal próbálja magyarázni, hogy a királyi tetem Váradra szállítása után „ereklyesírrá” szűkítették le a kriptát. Ennek viszont semmiféle régészeti bizonyítéka nincs, az viszont köztudomású, hogy a szentek ereklyéit – mint pl. a Szent Jobb – már a kora középkorban is díszes ereklyetartókban, az oltár közelében tárolták, nem a föld alatt.

A somogyvári nemzeti emlékhelyen napjainkban óvatosan kezelik a „királysír-elméletet”: a romoktól kissé távolabb eső – 2015-ben 1,5 milliárd forintnyi, többségében uniós pénzből épült – látogatóközpont kiállításának egyik felirata pl. határozottan cáfolja, hogy Szent László bármikor itt lett volna eltemetve.

A romkertben, a vélt sírhelynél elhelyezett márványtábla felirata szerint „sepulcrum opinabile primum regis sancti ladislai”, tehát Szent László király feltételezett első sírhelye. A közelben elhelyezett tájékoztató táblán az áll, hogy „a padlószinttől kb. 2 méter mélyen kialakított kamra nagyon fontos kultuszhely volt”, ahol vagy a Váradról kapott Szent László-ereklyét, vagy a névadó, Szent Egyed ereklyéjét tárolhatták. Az ereklyesír-elmélet leginkább „rugalmas elszakadásnak” tűnik a korábbi tarthatatlan „királysír-teóriától”: az aknának mindenképp szakrális funkciót akartak tulajdonítani.

Latrinák mindenhol

Kristóf Zoltán viszont ennél jóval profánabb, már-már blaszfém magyarázathoz talált párhuzamokat a 13-15. századi európai várépítészetből: a rejtélyes akna szerinte latrinaként szolgált a végvári harcok korában, mikor rövid ideig erődítéssé alakítva a monostor romjai katonai célokat szolgáltak. Bakay Kornél maga is feltárt hasonló rendeltetésű, kővel kifalazott aknákat, pl. a kolostorrész dormitóriumának (hálótermének) közelében.

Kristóf Zoltán több hasonló leletleírást talált a szakirodalomban: Konstanzban 13-15. századi, 150×60 cm-es, Greifswaldban egy 13. századi, 190×60 cm belső méretű latrinát tártak fel. A legpontosabb egyezést a Frankfurttól 60 km-re fekvő Heimbuchenthalhoz közeli Mole várában feltárt 14. századi latrina mutatja: a kővel falazott akna belső méretei 160×50 cm, mélysége 150 cm, és a várfalhoz kapcsolódik. Ez a feltáró régész szerint a korban gyakori két férőhelyes árnyékszék lehetett. Kristóf Zoltán okfejtése szerint a 16. századi erődítésben német zsoldosok is részt vettek, ugyanis a feltárás során a 16. századi rétegből salzburgi és bajor veretű pénzek is előkerültek.

A szentségtörés vádját elkerülendő a szerző megemlíti, hogy a török elleni harcok idején számos esetben előfordult, hogy egyházi épületeket szükségből profán célokra, istállónak, raktárnak használtak, s egyáltalán nem lenne meglepő, ha az idegen zsoldosok nem tartották volna tiszteletben a hitéleti funkcióval már nem rendelkező épületegyüttes maradványait.

Kristóf Zoltán tanulmánya itt olvasható: A királysírnak vélt akna rejtélye 

Huszka Imre

Címlapfotó: a szerző felvétele