Jó eszményekkel tele a padlás – válasz Horváth Viktornak

Hanzély Ákos arról írt cikket a minap az Átlátszóra, véleménye szerint hogyan lenne megszüntethető a korrupció piaci alapon, a kiszivárogtatás jutalmazásával. Erre úgy reagált Horváth Viktor író, műfordító, egyetemi oktató, hogy szerinte a korrupció nem szüntethető meg az emberi hitványságra alapozva, jó eszményeken alapuló koncepcióra van szükség. Most erre reagál Darabos Enikő habilitált egyetemi docens, irodalomtörténész, kritikus és irodalomszervező.

Horváth Viktor az Orbán János Dénes-féle, milliárdos nagyságrendű közpénzzel kistafírozott Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatója – ez a cím valahogy lemaradt az átlátszós bemutatkozásából – nemrégiben reagált Hanzély Ákos azon felvetésére, hogy a korrupció elleni harcban talán célszerű lenne figyelembe venni az önös érdek emberi, túlságosan is emberi szempontját.

Hogyan szüntessük meg a korrupciót, avagy a konspirációk ellehetetlenítésének piaci megoldása

Vendégszerzőnk Hanzély Ákos Európa- és világbajnok magyar öttusázó, volt fővárosi önkormányzati képviselő (2010-2014, az LMP színeiben). Sportolói pályafutása mellett 1993-ban diplomázott a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, elvégezte a Testnevelési Egyetemet is, posztgraduális képzésen jogot és politikatudományt tanult. Sportvezetői tevékenysége mellett közéletileg is aktív, több közérdekű adatkéréses per résztvevője, kezdeményezője volt, az Átlátszón a Szerencsejáték Zrt.

Vagyis: akár az állami költségvetésből lehetne fizetni az esetleges szivárogtatónak, aki így a „közérdekű bizonyítás” logikája felől hozzájárulhat a korrupciós folyamatokban kiépülő bizalom és haszonközösségek megbontásához. Azt feltételezi tehát, hogy ha megfizetnek azért, hogy törvénykövető legyek, könnyebben fogom jelezni, ha korrupcióra akarnak rávenni. Egyrészt. Aki pedig korrumpálni akar, ennek hatására kétszer meg fogja gondolni, mert mi van, ha nem bízhat meg bennem, esetleg szivárogtató vagyok. Másrészt.

Az ötlet markánsan beleáll abba, hogy alapvetően mind önző disznók vagyunk, akik átgázolva törvényen és szerelmen, mindenben és elsősorban a saját hasznunkat keressük. Amit nehéz lenne tagadni, ugyanakkor a széplelkűeknek roppant kényelmetlen lehet vele szembesülni.

Horváth Viktor azonban ezt az emberi hitványság karakterjegyének látja, és elborzad. Írását arra az etikai alapelvre futtatja ki, hogy „[a]lkossunk olyan koncepciót, ami a jó eszményeken alapul – az lesz sikeres”. Vitairata szerint, melyben a fenti gondolat „megoldásként” szerepel, jelenleg sajnos középkori viszonyok között élünk, ahol az urambátyám-rendszer és a „megoldjuk okosba”-elv határozza meg a lépéslehetőségeinket. Ez nem jó, ennek legyen vége, mondja Horváth Viktor, számoljuk ezt fel, sőt, nemcsak ezt, hanem a kormánypártot és az ellenzéket is, meg a határokat és az országot is.

A korrupció nem szüntethető meg az emberi hitványságra alapozva – válasz Hanzély Ákosnak

Hanzély Ákos arról írt cikket a minap az Átlátszóra, véleménye szerint hogyan lenne megszüntethető a korrupció piaci alapon. Most erre…

Sodró lendületű gondolatmeneteiben érezhető tehát némi anarchizmus, helyenként némi cinizmus, de ezzel kapcsolatos aggályainkat ugyanakkor a „jó eszmények” Horváth Viktor-i vágya már-már megnyugtatóan elsimítja.

Ami azonban nem és nem hagyja nyugodni az embert, az annak a körülménynek a sokkoló hatása, hogy ezt annak az „íróakadémiának” az oktatója mondja, amelyik haveri kapcsolatokon és a „főnöktől” kapott pénzeken dagad egyre nagyobbra és nagyobbra egy olyan működési logika szerint, ahol Horváth Viktor fogalmazásában: „az erő és személyi lojalitás meg az igazodás számít”.

Az ember el is tudja képzelni, micsoda lelki szenvedés lehet a „jó eszmények” vágyában égni ilyen sötét, korrupt és hűbéri alapokon kiépülő világban, mint amilyen ez az „íróakadémiát” fenntartó KMTG-t is magába foglaló mai magyar valóság. Látjuk is a művészt, az embert szenvedni. Álmatlanul forgolódni ágyában, miközben olyan súlyos egzisztenciális kérdéseket feszeget, hogy „miért kellene kitartanunk? Minek az eléréséért?”. Miközben tudja, hogy az ÉN életemért én vagyok felelős. Sőt, azt is tudja, hogy „[a] megváltás nem kívülről jön”.

Horváth Viktor tehát minden valamire való etikai doxát magáévá tett. Csak éppen ez a csúnya, középkori világ – aminek, nem győzöm hangsúlyozni, az Orbán János Dénes által gründolt, állami káefté is vastagon a része – állandóan bedarálja az erkölcsi tisztaságvágyát. Hogy a pénzről most ne is beszéljünk, aminek a szeretete és akarása – nézete szerint – az emberi hitványság kardinális bizonyítéka. Noha elmondása szerint vágyni azért lehet rá, ő legalábbis vágyik. „A pénzre biztosan.”

Kérdés ezek után, hogy mi van a vágy beteljesülése után. Egyesek szerint az üresség. Kiégés. Petit mort. Nem tisztem eldönteni. De nagyon hálás lennék, ha a „jó eszmények” cselekvő etikája nem ebből, hanem hiteles emberi tartásból származna. Ami akár hitványságunk belátásával is kezdődhet, ahogy Hanzély Ákos javasolja. Valahogy sokkal erősebb lenne az innen induló megtisztulás. „Jó eszményekkel” már igazán tele a padlás.

Darabos Enikő

Címlapkép: Pixabay

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!