Az osztrák Joint Project – Nuclear Risk & Public Control és a magyar Energiaklub szervezésében szerdán online háttérbeszélgetésen mutatták be a magyar, valamint a nemzetközi sajtónak és különböző civil szervezetek képviselőinek Paks földrengésbiztonságáról szóló osztrák tanulmányt. Vizsgálódásuk eredményét az osztrák környezetvédelmi hatóság képviselői már áprilisban prezentálták a magyar Országos Atomenergia Hivatal szakértőinek, majd május közepén a teljes anyagot közzétették az interneten.
A májusban már az Átlátszó által is bemutatott osztrák tanulmányból az derül ki, hogy az osztrák környezetvédelmi hatóság szakértői szerint az MVM Paks II. Zrt. által dokumentált geológiai és geofizikai adatok nem elegendőek ahhoz, hogy a telephelyen a földfelszín elmozdulási lehetőségét kizárják. Így tehát még a magyar szabályozás alapján sem lenne alkalmas atomerőmű létesítésére a kijelölt telephely. Az Országos Atomenergia Hivatal azonban hiába szerzett tudomást erről a tanulmányról, csak a tárgyalásról adott ki egy semmitmondó közleményt, de felmerült kételyekről nem tájékoztatta a magyar nyilvánosságot.
A Paksi Atomerőmű és a tervezett Paks II. atomerőmű telephelye a magyar szabályozás és a nemzetközi ajánlások alapján nem alkalmas atomerőmű létesítésére. Erre a következtetésre jutottak az osztrák környezetvédelmi hatóság által felkért szakértők az MVM Paks II. Zrt. által a paksi bővítés előkészítése során elvégeztetett földtani kutatás adatait elemezve.
A szerdai online tájékoztatón Dr. Kurt Decker geológus, a tanulmány egyik szerzője két fontos meglátására hívta fel a figyelmet. Egyrészt arra, hogy a telephely alatt húzódó aktív törészóna legalább egy kilométer széles, amiből a korábbi kutatások árkolással csak 85 métert tártak fel. Ennyi adat pedig nem lehet elég ahhoz, hogy megbízhatóan és átfogóan fel lehessen mérni a törészóna földfelszíni elmozdulási képességét, ahogy ezt a magyar jogszabályok ezt előírják. Másrészt a 85 méteres kiásással feltárt szakaszon talált földrengés-maradványok között is van olyan, amely azt bizonyítja, hogy a telephely alatti törészóna felszíni elmozdulást okozott az elmúlt 100 000 évben, ami kizáró tényező a magyar szabályok szerint is.
Kurt Decker arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar szabályokkal ellentétben az orosz nemzeti szabályozás szerint egyáltalán nem lehet aktív törészóna felett atomerőművet építeni.
Mivel a magyar szabályozás ennél megengedőbb, a magyar állam úgy bízta meg az orosz Roszatomot az atomerőmű felépítésével, hogy a Roszatomnak gyaníthatóan nincs építési tapasztalata egy ilyen földtani környezetben. Azt pedig 2017 óta tudjuk, hogy Paks alatt az Országos Atomenergia Hivatal szerint is aktív törészóna húzódik. Kurt Decker prezentációját itt lehet megnézni:
Presentation Kurt Decker 2021-06-09 by atlatszo on Scribd
A videókonferencián ismertették azt az új magyar tanulmányt is, amelyről az Átlátszóban májusban írtunk. A tanulmányt jegyző Dr. Bodoky Tamás János geofizikus, a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet volt igazgatója, a Magyar Geofizika főszerkesztője (az Átlátszó főszerkesztőjének édesapja – a szerk.), aki szerint a telephelyen, az aktív törészóna felett végzett felszíni geofizikai kutatások vagy csak az emberi tevékenység által megbolygatott legfelső vékony réteg megismerésére voltak alkalmasak, vagy nem a kutatás céljára irányultak, esetleg nem helyesen értékelték, értelmezték a mérések során kapott riasztó eredményeket. Az ő értelmezése szerint az adatokból földrengés utáni töréses zavart zónák jelenlétét lehet valószínűsíteni az atomerőmű telephelyén belül.
Egy frissen megjelent geofizikai tanulmány a Paks-II atomerőmű telephelyének az először az Átlátszó által kiperelt földtani kutatási adatainak elemzése során arra a következtetésre jut, hogy az MVM által 8 milliárd forintért elvégeztetett földtani és geofizikai vizsgálat nem bontotta ki az igazság minden részletét a telephely alatt húzódó aktív törésvonallal, a neotektonikus Dunaszentgyörgy-Harta vetőzónával kapcsolatban.
A mostanában nyilvánosságra kerülő földtani szakvélemények annak a telephelyengedélynek a megalapozottságát kérdőjelezik meg, amelyet az Országos Atomenergia Hivatal 2017. március 30-án kiadott. Azóta annyi történt a hivatal részéről, hogy egyes épületengedélyekben előírtak régészeti kutatásokat, de a törészónák felszíni kimutatását lehetővé tevő geológiai vizsgálatokat továbbra sem.
Elkezdte az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) az új paksi atomerőmű-blokkok megépítéséhez szükséges kiszolgáló épületek engedélyezését. A számos feltétel és vizsgálat között azonban nem írja elő a hatóság az esetleges felszínközeli törések dokumentálását, ellentétben például a fellelt régészeti leletekkel.
Az atomerőmű blokkok építéséhez szükséges létesítési engedélyt a hatóság 2020 júniusa óta vizsgálja, és azután hosszabbította meg a határidőt szeptember végéig, hogy a OAH főigazgatója váratlanul lemondott az osztrák delegáció látogatása után.
Gerner Péter
Címlapkép: Dr. Kurt Decker prezentációjából
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!